Mindennapi kenyerünk

[Irma]

2020. április 22. szerda

Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?! Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik? De az ÚR ezt mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az ÚR ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem. Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak. Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az ÚR! Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.

4Móz 11,21-30.

NEM RÓLUNK SZÓL

Egy szolga elfutott, és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! (4Móz 11,27-28)

Többségünk valószínűleg hallotta már a mondást, "Jótett helyébe jót várj!" Néha Istenről is így gondolkodunk: Isten jót tesz majd cserébe a jó cselekedeteinkért. Ám az Írás azt tanítja, hogy a jó tettek és a jó viselkedés nem változtatja meg Isten természetét vagy választását. Nem kell jó benyomást tennünk Istenre, hogy kiérdemeljük kegyelmét.
Mai olvasmányunkban Eldád és Médád nem követte a parancsot, hogy kimenjenek a sátorhoz, de Isten lelke rajtuk volt és prófétáltak. Időnként úgy reagálunk, mint Józsué, amikor azt látjuk, hogy Isten felhasznál olyan embereket, mint Eldád és Médád, akik mintha nem követnék Isten akaratát. Gondoljunk ezekben a pillanatokban arra, hogy nem rólunk, hanem Istenről van szó. Isten bárkit felhasználhat a céljaira. Ez persze nem arra biztat, hogy mi nyugodtan éljünk tetszésünk szerint, vagy tétlenül várjuk Isten áldását. Ellenkezőleg, bizonyosak lehetünk benne, hogy Isten nem a teljesítményünkre vágyik, hanem arra, hogy készek legyünk az ő céljait betölteni.

Imádság: Mindenható Istenünk, nyugodjon meg Lelked rajtunk, és adj bölcsességet, hogy bízzunk életünkre vonatkozó terveidben! Tégy késszé bennünket, hogy céljaid szerint éljünk! Ámen.

Isten nem a viselkedésünk alapján dönt.

[Irma]

2020. április 23. csütörtök

Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. Átadta a levelet is Izráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem! Amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben! Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké. Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól!

2Kir 5,1-15.

MEGVÁLTOZTATOTT IMÁDSÁG

Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested. (2Kir 5,10)

A leprás Naámán története arra emlékeztet, hogy milyen voltam évekkel ezelőtt. Fiatal felnőtt koromban problémáim voltak az apámmal. Éveken át komolyan imádkoztam azért, hogy Isten mutassa meg neki azokat a hibákat, amelyeket láttam benne. Dühös voltam és sértődött. Nem láttam a kiutat.
Évek teltek el anélkül, hogy bármilyen látható változás történt volna apámnál. Felötlött bennem, hogy talán nem helyesen imádkoztam. Attól kezdve azért fohászkodtam, hogy Isten változtasson meg engem, és adjon megbocsátó szívet. Apám semmit nem változott. Én pedig szerettem volna tovább lépni, de világossá vált, javulás nem fog bekövetkezni a kapcsolatunkban az újfajta imádságom nélkül.
A válasz végül megérkezett. A szívem megváltozott, és megbocsátottam neki. Megváltozhatott a kapcsolatunk. Ez sem volt egy nagy, váratlan csoda, ugyanúgy mint Naámán esetében. De a helyes magatartás és Isten utasításainak követése hasonló eredményeket hozott. Ahogy Isten meggyógyította Naámánt, úgy az én szívemet is.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy keressük útmutatásodat, és elfogadjuk az irányításodat adott helyzetekben! Ámen.

Imádkozhatom azért, hogy Isten változtassa meg a szívemet.

[Irma]

2020. április 26. vasárnap

"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat." Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: "Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?" Jézus így válaszolt: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem." "Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen."

Jn 14,15-31.

SOHASEM EGYEDÜL

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (Jn 14,18)

Egyszer apámnak olyan tünetei voltak, amik agyvérzésre utaltak. Hirtelen megrémített a gondolat, mi lesz, ha apa meghal? Úgy éreztem, nagyon nehéz lenne az életem nélküle. Többek szerint azért is aggódtam, hogy a mentálisan beteg bátyámmal mi fog történni. Apa volt az ő gondozója. Vajon a húgom és én képesek lennénk átvenni ezt a szerepet?
Mégis, a Jn 14,18 megerősít, hogy Isten sohasem hagy magamra. Mielőtt Jézus felment a mennybe, arra kérte az Atyát, hogy adjon nekünk egy segítőt, aki mindig velünk lesz. Amikor rájöttem, hogy sohasem maradok egyedül, lassan kezdett eltűnni ez a teher.
A földi apámnak vannak korlátai, de a Mennyei Atya mindenható. Még ha egy napon haza is megy a mennybe a földi apám, emlékezhetek, hogy a Mennyei Atya megígérte, sohasem fog árván hagyni. És Isten megbízható!

Imádság: Szerető Istenünk, kérünk, hogy amikor egyedül érezzük magunkat a küzdelmeinkben, emlékeztess bennünket, hogy te mindig velünk vagy! Ámen.

Bármit is hozzon a jövő, Isten ott lesz velem és megerősít.


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK SZÜLEIKET GONDOZZÁK!

[Irma]

2020. április 27. hétfő

Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.
Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.

2Tim 4,1-8.

CÉLVONAL

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. (2Tim 4,7)

A fiam nagyon szeret futni. Iskola után hosszú órákat tölt futással a környéken - több kilométert fut aszfaltutaktól kezdve a durva, kavicsos utakon át az aranyló mezei ösvényekig, ahol tehenek legelésznek.
Tavaly elindult az egyetemi terepfutó csapattal a kaliforniai bajnokságon, hogy összemérjék magukat az állam különböző részeiről érkező futókkal.
Amikor a célvonalnál álltam, az első futó, aki odaért, messze megelőzte a többieket. Végül a többi versenyző is áthaladt a célon, néhányan kettesével-hármasával, mások csoportosan. Aztán megláttam a fiamat a véghajrában utolsó előttiként befutni. Keményen dolgozott, hogy túljusson a célvonalon!
Amikor ezeket az utolsó futókat láttam, rájöttem, hogy hajlamosak vagyunk alábecsülni azok elszántságát, akik utolsóként végeznek. A résztvevők helyezését tekintjük az elszántság jelének, és nem a kitartásukat, hogy nem adják fel a versenyt. A mai igeszakasz a verseny maradéktalan teljesítésére összpontosít, nem pedig arra, hogy mikor lépjük át a célvonalat. Maga a célvonal átlépése az, ami Istent boldoggá teszi.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy megadod az erőt a kitartáshoz feladataink teljesítésében. Rád tekintünk, aki mindig segítesz továbbhaladni. Ámen.

Istennél nem az számít, hogy mikor végzek, hanem hogy "végigfussam a távot".

[Irma]

2020. április 28. kedd

Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem.
Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem?
Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.
Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.
Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.

Zsolt 118,5-9.

BIZALOM A GYÓGYULÁS SORÁN

Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre! (Ézs 26,4)

Nemrégiben két műtéten estem át, mindössze hathetes szünettel, melyek során nagy veseköveket távolítottak el mindkét vesémből. Mindegyik beavatkozás után fájlaltam az elvesztegetett napokat, mikor otthon sem az olvasásra, sem az írásra, de még a tévénézésre sem tudtam koncentrálni.
Isten tervében azonban az volt a célja e napoknak, hogy növekedjek a bizalomban. Bíznom kellett a sebészben, a műtőszemélyzetben és az ápolókban. A műtétem után bíznom kellett a családomban, akik otthon a gondozásban segítenek, az utasításokban és gyógyszerekben, amelyeket kaptam, valamint az orvosi javaslatokban arról, hogy mikor kell eltávolítani a fájdalmas ürítőcsöveket a hátamból. És ami a legfontosabb, bíznom kellett abban, hogy szilárdan Isten kezében vagyok.
Most, hogy a vágásaim már begyógyultak, és visszatért az egészségem, a fájdalom megszűnt. A műtét utáni napjaim nem mentek kárba, és nem vesztek el. Megtanítottak arra, hogy életemmel és egészségemmel támaszkodjam Istenre. Ma már bízom abban, hogy Isten jelenlétében és gondoskodásában soha nem fogok csalódni.

Imádság: Irgalmas Istenünk, segíts nekünk a pihenés és a gyógyulás idejére kegyelmi ajándékként tekinteni, nem pedig csak teherként, amelyet viselnünk kell! Ámen.

Isten jelenléte és szerető gondossága soha nem fog csalódást okozni.

[Irma]

2020. április 29. szerda

Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?" Ők így feleltek: "Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk." Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.

Mt 20,29-34.

NYISD FÖL SZEMEMET!

Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. (Zsolt 119,18)

Amikor Jézus arrafelé haladt, az út mellett ülő két vak ember elkezdett kiáltozni felé. Mikor megkérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?", ezt felelték: "Uram, nyisd meg a szemünket!"
Amikor elképzelem, hogy Jézus odajön hozzám, és ugyanezt a kérdést teszi föl, nagy fejtörést okoz a válaszadás. Igen, vannak rendezetlen számláim, amelyek megnyomorítanak. De nem vagyok benne biztos, hogy a "Fizesd ki a számláimat!" lenne a helyes válasz, - ez csak átmeneti megnyugvást jelentene.
Sok gondolkodás és imádság után azt hiszem, megvan a válaszom, a Szentlélek felfedte előttem. A meglepő ebben az, hogy ez egész idő alatt ott volt az igében. Ahogy folytattam az imádságot, megadtam a válaszomat Jézusnak: "Uram, nyisd föl a szememet!"
Emlékszem, milyen sokszor kértem Jézust, hogy nyissa fel a szemem, hogy láthassam Isten titkait; hogy megnyissa a fülem, hogy hallhassam; és hogy megnyissa az elmém, hogy valóban megértsem őt. Ez a Jézustól kapott drága ajándék közelebb von Istenhez.

Imádság: Drága Jézus, köszönjük neked a meghallgatott imádságokat. Köszönjük, hogy megkönyörülsz rajtunk, és belevonsz a veled való kapcsolatba. Ámen.

Mit akarok, hogy Jézus tegyen velem?

[Irma]

2020. április 30. csütörtök

Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?
Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?
Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

Mik 6,6-8.

ÖREGEDÉS MÉLTÓSÁGGAL

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

Nemrégiben lettem 73 éves. Előző évben kezdtem el érezni, hogy az élet elhalad fölöttem. A testem öregedett, az erőm, energiám és állóképességem alábbhagyott. Fel kellett hagynom a sötétben való vezetéssel. Hallókészülékre lett szükségem, és ízületi gyulladással küszködtem.
Az életemet mások megsegítésével töltöttem, ezért igen rossz néven vettem ezeket a korlátokat cselekedeteim és tevékenységeim során. Szomorkodtam és szégyenkeztem, hogy nem tudom megtenni mindazt, amit régen, és azon gondolkoztam, hogy mire vagyok én jó az életemnek ebben a szakaszában. Mi most a küldetésem?
Mik 6,8-ban megtaláltam a választ, hogyan tudjam alázattal és méltósággal elfogadni az öregedést. E szavak helyreállítják bennem a küldetést és a célt: nem kell hatalmas tetteket véghezvinnem, hogy változást érjek el. Világossá vált a küldetésem. Akárhányszor gyakorlom a kegyességnek bármilyen formáját, és magam elé helyezek másokat, a világ egy icipicit jó irányba mozdul - és Isten örül.

Imádság: Urunk, újítsd meg látásunkat, ha kétségbe vonjuk küldetésünket. Segíts hűséges, alázatos szolgáknak lennünk, hogy mindent megtegyünk, hogy ez a világ jobb legyen. Ámen.

Isten a jelentéktelennek tartott szolgálatot is nagyra értékeli.

IMÁDKOZZUNK AZ IDŐSEKÉRT!