Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 355584 alkalommal)

0 Felhasználó és 24 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #60 Dátum: 2013. December 26. - 11:19:15
Csendes Percek
2013. december 26. csütörtök

Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát." Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Lk 1,39-48.56; 2,22-38.

A KARÁCSONY ASSZONYAI

Mária pedig ezt mondta: "íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas." (Lk 1,46-49)

Özvegyként mindig szenvedek az ünnepek után. A család együtt volt, sokáig talpon voltam, és elfárasztott a vendéglátás. Most vissza kell térnem a munkába, s az ünnep hangulatára fátylat borít Kentucky szürke ege. Mégis, ha újra elolvasom a karácsonyi történeteket, megújul a lelkem.
Különösen lenyűgöz az a bátorság és öröm, amely a karácsonyi elbeszélés nőalakjaiból árad. Erzsébet, a maga őszinte és becsületes módján egy életen át vágyott gyermek után, s talán már azt hitte, Isten elfelejtette őt. Mária, a fiatal lány, tele örömteli izgalommal, hiszen elsőszülött fiát most mutatták be a templomban, megdöbbent Simeon jövendölésétől, mely szerint szívét tőr fogja átjárni. Anna hét év házasság után vesztette el férjét, s élete hátralevő részét Isten szolgálatának szentelte. S egy napon, mikor már öreg volt, meglátta Jézust.
Ezek a nők voltak az elsők, akik tényleg tudták, hogy megszületett a Megváltó. Ezek az asszonyok bizonyságot tettek Isten jóságáról és hatalmáról annak ellenére, hogy a beteljesületlen álmaik okozta szenvedés gyötörte őket. Micsoda példaképek! Hihetetlen nyomorúságokon mentek keresztül, s megkapták a legnagyobb ajándékot.

Imádság: Mennyei Atyánk, idén karácsonykor légy közel a magányosokhoz, és töltsd meg a szívüket jóságoddal. Ámen.

Isten reményt küld nekünk beteljesületlen álmainkba.


IMÁDKOZZUNK A KARÁCSONY UTÁN EGYEDÜL MARADÓKÉRT!



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #61 Dátum: 2013. December 26. - 15:26:58
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #62 Dátum: 2013. December 27. - 04:16:27
Csendes Percek
2013. december 27. péntek

Salamon szerette ugyan az URat, és apjának, Dávidnak a rendelkezései szerint élt, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot. A király Gibeónba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ezer állatot mutatott be Salamon égőáldozatul azon az oltáron. Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon. Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott. De amikor visszament Jeruzsálembe, odaállt az ÚR szövetségládája elé, és égőáldozatokat mutatott be, békeáldozatokat készített, és lakomát rendezett minden szolgájának.

1Kir 3,3-15.

ELŐRE TEKINTVE

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt 90,12)

December utolsó hetében sok magazin és televíziós műsor különkiadásban visszatekint az elmúlt évre. Ezt én is meg szoktam tenni. Mielőtt a régi naptárt betenném a konyhai fiókba, átlapozom és megnézem a befirkált találkozókat és eseményeket. Ez segít áttekinteni személyes és lelki életemet.
Miközben felakasztom a vadonatúj naptáramat, azon tűnődöm, mit kell másképp csinálnom, hogy ez egy jobb év legyen, én pedig jobb keresztény. Mindez eszembe juttatja az 1Kir-ban szereplő történetet. Isten megkérdezi Salamontól, a frissen koronázott királytól, hogy milyen ajándékot szeretne a Mindenhatótól. Salamon tudja, hogy híján van az érettségnek, és egy birodalom kormányzásához segítségre van szüksége. Ezért gazdagság, hosszú élet és az ellenség feletti bosszú helyett bölcsességet kér Istentől. Istennek tetszik ez, s megadja neki azt a bölcsességet, amelyre az uralkodáshoz szüksége van.
Teremtőnk már mindnyájunknak adott ajándékokat. Ahogy előre tekintek a következő évre, imádkozom bölcsességért, hogy felismerjem az ajándékaimat, és hogy megtaláljam a lehetőségeket, mikor azokat Isten szolgálatába állíthatom. Remélem, év végén a naptáram tele lesz olyan napokkal, melyeket Isten szolgálatával töltöttem.

Imádság: Istenünk, adj bölcsességet, hogy országodat építhessük. Taníts úgy szeretni, ahogyan te szeretsz minket. Ámen.

Ebben az évben ajándékaimmal Istent akarom szolgálni.
)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ÚJAT SZERETNE KEZDENI!



Nem elérhető Jazmin

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 875
  • Nem: Nő
Válasz #63 Dátum: 2013. December 27. - 08:55:04
Amen!

Az Isten szeretet.  1 Jan 4:16


Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #64 Dátum: 2013. December 27. - 09:51:38
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #65 Dátum: 2013. December 29. - 10:07:38
Csendes Percek
2013. december 29. vasárnap

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

Mt 5,13-16.

IGAZI FOGADALOM

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)

A hegyi beszédben (Mt 5,3-7,27) Jézus tanítványainak a földi életük céljáról beszél, feladatul tűzve ki számukra az üdvösségről és az örök életről szóló örömhír hirdetését. Amikor azt mondja "Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5,13-14), arra szólít fel, hogy változtassuk meg körülöttünk a világot. A só ízt ad az ételnek és tartósítja. A világosság eloszlatja a sötétséget, hogy láthassuk magunk előtt az utat. Így vihetünk mi is ízt mások életébe bátorító melléállásunkkal. Az üdvösségről szóló örömhír továbbadásával világosságot sugározhatunk sötét élethelyzetekbe.
Amikor év végéhez közeledünk, az újévi fogadalmakra gondolunk, hogy rendbe hozunk majd valamit, megváltoztatunk vagy megoldunk valamit. Mi lenne, ha ez évben elhatároznánk, hogy követjük a hegyi beszéd tanítását? Jézusról bizonyságot tenni nehéz a mai világban. Gyakran félünk a visszautasítástól, gúnytól, sőt az üldöztetéstől. Ha azonban engedjük Krisztust élni rajtunk keresztül, a föld sója és világossága lehetünk. Változást hozhatunk otthonainkba, munkahelyeinkre, közösségeinkbe.

Imádság: Istenünk, adj bátorságot szembenéznünk a gúnyolódással és üldöztetéssel éretted. Adj alkalmat az örömhír terjesztésére. Ámen.

Isten segítségével változást vihetek ma valaki életébe.


IMÁDKOZZUNK LEHETŐSÉGÉRT AZ EVANGÉLIUM TERJESZTÉSÉRE!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #66 Dátum: 2013. December 31. - 17:57:45
Csendes Percek
2013. december 31. kedd

Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"

Mt 14,22-33.

AZ ELSŐ LÉPÉS

Péter kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Mt 14,29)

A legtöbbünk számára ismerős a fenti igeszakaszban ábrázolt bibliai kép. Sokszor olvastuk és hallottuk, de figyelmünket általában az ragadta meg, hogyan félt Péter, és kezdett el azután süllyedni. Ma azonban egy másik megközelítés lett fontos nekem. Tudjuk, hogy Pétert elfogta a félelem, ezzel mindenki azonosulni tud. Hányan tudunk viszont azonosulni Péter első tettével: az első lépés megtételével?
Az első lépéshez bátorság, hit és kockázatvállalás kell. Néha úgy érezzük, mintha a tomboló élethelyzetek vihara venne körül minket. Tudjuk, hogy Isten ott van, de túlzottan félünk otthagyni csónakunk kényelmét, és követni őt. Mi lenne, ha Péterhez hasonlóan megtennénk az első lépést? Talán félünk, de megnyugvást találhatunk, ha imádkozunk és meghalljuk Jézus válaszát: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" (Mt 14,27)
Ha megtesszük a lépést, talán akadályok sorába ütközünk. De ahogy Péter megmenekült, Isten ott lesz, és kitárt karjával minket is megment. Bízzunk Istenben, tegyük meg az első lépést, és ne nézzünk hátra. Hamarosan rájövünk majd, hogy egy lépés megváltoztathatja egész életünk irányát.

Imádság: Mindenható Istenünk, segíts, hogy megtehessük az első lépést feléd. Hadd tapasztaljuk meg szeretetedet és kegyelmedet a veled való kapcsolatban. Ámen.

Péterhez hasonlóan én is bízhatok Istenben, és kiléphetek csónakomból.


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK A VÁLTOZÁSTÓL!



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #67 Dátum: 2013. December 31. - 19:03:47
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #68 Dátum: 2014. Január 01. - 13:37:37
Csendes Percek


2014. január 1. szerda

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

Fil 4,4-7.

NE AGGÓDJATOK!

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)

A múlt nyáron egy hosszabb kórházi tartózkodás után mély depresszióval küszködtem. Miután meghallgattam egy bizonyságtételt a félelem leküzdéséről, elővettem egy cédulát, és kiírtam rá a Fil 4,6 igéjét. Kiragasztottam azt a fürdőszoba-tükrömre, és nemsokára már kívülről tudtam.
Rögtön észrevettem valami változást a gondolkodásomban. Amikor elkezdtem aggodalmaskodni, a Szentírás igéje mindjárt eszembe jutott, mintha Isten szólt volna hozzám - Ne aggódj semmi felől! -, és imádságra buzdított. Imádkoztam tehát az aggodalmaskodásom miatt, és az szinte azonnal eltűnt. Ezután imáimra mindig érkezett felelet. De jó! Minden úgy volt igaz, ahogy a Szentírás mondta. Isten békessége segített a szívemet és értelmemet Jézus Krisztusra összpontosítani.
Őszre a depresszió végleg elhagyott. Sok módszert kipróbáltam ellene, beleértve a tanácsadásokon való részvételt, a meditációt, és különböző gyakorlatokat. Segítettek is mindezek, de egyik sem tudott úgy a sötétség fogságából megszabadítani, mint Isten világos útmutatása a Fil 4,6-ban.

Imádság: Urunk, köszönjük igédet, amely életet és világosságot hoz lelkünk sötétjébe. Ámen.

Az imádság kevesebb időt és energiát kíván, mint az aggódás.


IMÁDKOZZUNK A DEPRESSZIÓVAL KÜSZKÖDŐKÉRT!



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #69 Dátum: 2014. Január 01. - 13:46:05
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #70 Dátum: 2014. Január 01. - 14:16:38
Ma hajnalban mikor jöttem dolgozni, az Úr Szelleme egyszercsak felhozta elém az Úr Jézus samáriabeli asszonnyal folytatott beszélgetését, különösen azt a mondatot : De Uram a kút mély! És ez a mondat úgy világított be a szellemembe, mint a napfény egy nyitott ajtón át a sötét szobába. Megmutatta, hogy az asszony amikor ezt mondta lehetetlennek tartotta, hogy azt teljesítse az Úr, amikor  ezt mondta :"...Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. ..." Óh, hányszor vagyunk igy! Hogy úgy találjuk: kút mély! és nincs mivel meríteni belőle. Mert csak azt látjuk, hogy benne vagyunk egy helyzetbe, ami fájdalmas. Talán veszteségeink vannak, talán már elfogyott a reményünk, vagy olyan támadás sorozaton megyünk át, hogy már nem is látunk mást, mint gyötrelmet. Nincs segítség! Ilyenkor aztán eljuthatunk addig, hogy kételkedünk abban, hogy az Úr megteheti amit mond. Én pont egy ilyen állapotba kezdtem belesüllyedni az őszön. Minden olyan kilátástalannak látszott. Az élethelyzetem nagyon magányosra fordult, és nem is nagyon látszik ebből kiút. Közben a krónikus betegségem újra fellángolt. A kapcsolataimat megtámadta a nagy szétdobáló: a sátán. Én úgy éreztem minden imám visszahull a mennyezetről. Akár merre néztem mindenütt csak bajok, sőt nagy bajok voltak Elolvastam én mindennap az Igét, de mintha nem ért volna el a szivemig. Nagyon nehéz és szomorú, amikor az ember ilyenkor kimondja : a kút mély, Istenem itt már te sem tudsz semmit tenni. Az ünnepek alatt komoly testi fájdalmakkal kellett megküzdenem, és már elhagyott az erőm, mert hát emellett nagyon sokszor voltam beosztva munkára is. Tényleg nem tudtam már mit is kellene tennem, és akkor ma váratlanul megszólított az Úr, és ráviágított a bajok gyökerére, ami nagyon nagy szégyennel tölt el : én azt gondoltam, hogy az én helyzetemre még Isten sem tudja a megoldást, mert emberileg méricskéltem a lehetőségeket. És úgy találtam, hogy jobb ha beletörődök dolgokba, mert nem lehet rajtuk változtatni. Hiszen hiába vágyok a gyülekezetbe már egy ideje, ha minden vasárnap dolgozok. De dolgozni meg muszáj, ha meg akarok élni. Vagy, itt van megint ez a fájdalmas betegség, és még a megfelelő kezelést sem kapom meg. És sorolhatnám a sok-sok "besült" helyzetet. De ma megláttatta velem az Úr, hogy én magam vagyok az akadály, mert amikor kimondjuk, hogy a : kút mély! Akkor lemondunk arról, amit hittel megnyithatnánk: a kapukat az Úr kegyelmi cselekedeti elől. Akkor földhöz ragadunk, illetve beleragadunk abba amibe vagyunk. Mert az Úr Jézus amikor az élővizet kinálta a samáriabeli asszonynak, akkor az egész életére kinált megoldást, amit az asszony meg is ragadott. És ma én is meg akarom ragadni! Mert elfáradnak és meglankadnak az ifjak is.... de akik az Úrban biznak azoknak erejük megújul! Igy akarom kezdeni az újévet, ezzel a megújult hittel! Mert minden lehetséges annak, aki hisz. Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben!



Nem elérhető Jazmin

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 875
  • Nem: Nő
Válasz #71 Dátum: 2014. Január 02. - 12:13:08
Amen!

Az Isten szeretet.  1 Jan 4:16


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #72 Dátum: 2014. Január 02. - 18:15:53
Idézet
Vagy, itt van megint ez a fájdalmas betegség, és még a megfelelő kezelést sem kapom meg.
Dehát miért nem adják meg?  :-\

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #73 Dátum: 2014. Január 02. - 18:31:35
Mert azt egy klinikán rendelték el, ahova magánúton kerültem, és a szakorvosi rendelő főorvosa egyszerűen nem halandó felírni azt az adagolást. Gondolom pusztán hiúsági kérdés az egész.



Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #74 Dátum: 2014. Január 03. - 17:38:33
Sajnálom. És hogyan tovább? virag20

Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1