Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 355298 alkalommal)

0 Felhasználó és 11 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1695 Dátum: 2018. Augusztus 02. - 09:33:41

2018. augusztus 2. csütörtök

Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.
Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.
Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.
Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.
Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.
Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.
Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.
Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.
Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.
Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,
megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.

Zsolt 145,1-12.

FOLYAMATOS DICSÉRET

Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. (Zsid 13,15)

Nem nehéz észrevenni, ha valaki szerelmes. Ilyenkor az ember tele van élettel, és egyfolytában a másikról beszél. Jól látszott ez azon a házaspáron is, akikkel az unokahúgom egy iskolai projekthez interjút készített. Amikor megkérte őket, hogy beszéljenek a másikról, Mary azt mondta a férjéről: "Eric óriási ajándék nekem." "Mary csodálatos nő" - hangzott Eric válasza. "Nem, drágám, te vagy csodálatos!" - reagált Mary, és egyikőjük sem akarta előbb abbahagyni a másik dicsérését.
Akik az Urat szeretik, tele vannak élettel és reménységgel. Az a szeretet, amire ők rátaláltak, felülmúl bármely emberi kapcsolatot a világon, és ezért egyfolytában Istent dicsőítik.
Minden kapcsolatban, még az Úrral való kapcsolatunkban is lehetnek próbák. Tudjuk-e Istent dicsőíteni, ha az imáinkat látszólag nem hallgatja meg, vagy az Istentől valónak gondolt elképzeléseink nem a várakozásunknak megfelelően alakulnak?
Az utolsó kérdés, amit az unokahúgom feltett: "Mitől működik még 30 év után is így a kapcsolatotok?" Erre mindketten azt válaszolták, hogy a kommunikáció tartja életben a kapcsolatot. A rendszeres imádkozás és bibliatanulmányozás segít fenntartani a kapcsolatot Istennel, és megtanít Istent dicsőíteni minden helyzetben.

Imádság: Atyánk, segíts, hogy szeressünk téged, és úgy tudjunk dicsőíteni, ahogyan méltó vagy rá! Ámen.

Az Isten iránti szeretetem folyamatos dicsőítésre késztet.


IMÁDKOZZUNK ISTENNEL VALÓ SZOROSABB KAPCSOLATÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1696 Dátum: 2018. Augusztus 04. - 10:39:07

2018. augusztus 4. szombat

Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.
Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.
Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt,
hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst.
Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség.
Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.
A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha.
A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.
Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.
Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz.

Ézs 11,1-10.

ÚJ ÉLET

Vesszőszál hajt ki Isai törzsgyökéről, hajtás sarjad gyökereiről. (Ézs 11,1)

Egy hónap alatt két hurrikán is elért minket. A Hermina hurrikán közvetlenül csapott le ránk, kidőlt fákat, akadozó áramellátást és tönkretett életeket hagyva maga után. Egy hónapra rá a második, Matthew, épphogy súrolt, de a pusztítás, ami az útját kísérte, még így a távolból is félelmetes volt. És a családi gondok miatt bennem tomboló vihar is kapcsolódott ehhez.
A második hurrikán után, még mindig zaklatottan, elsétáltam a szomszéd fája mellett, amit szinte kettéhasított a Hermina. Azóta a letört ágakat eltávolították, és kezelték a mély sebet. Amikor közelebbről megnéztem, észrevettem, hogy új levelek nőnek a sebből. Még közelebbről megvizsgáltam, és láttam, hogy egy új ág nő ki a fa elhaltnak látszó részéből.
Ez lelkemet megvidámította, és reménytelivé tette a napomat és az egész életemet. Az Isai törzsgyökéről kihajtó új életre gondoltam, és hogy az új hajtás a reménységet hozta el Jézus Krisztusban. Mindegy, hogy a természet vagy emberi gyarlóság okozta vihar sújt-e le ránk, Isten kegyelme és békessége megóv minket.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy emlékeztetsz rá: az élet minden viharában velünk vagy. Ámen.

Isten újjá teheti azt, ami tönkrement az életemben.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1697 Dátum: 2018. Augusztus 05. - 09:50:11

2018. augusztus 5. vasárnap

Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt Jézus hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

Mk 4,35-41.

TALPRA ÁLLVA

Azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! (Mk 4,39)

Családommal végül sikerült kijutni a hajléktalanságból, és próbáltunk mindent elölről kezdeni. Nem maradt semmink - nem volt bútorunk, amit a kis albérletünkbe vihettünk volna. A földön ültünk, a földön aludtunk. Nem voltak tányérjaink, sem edényünk. Már mindenünket rég eladtuk, nehogy az utcára kerüljünk. És most munkát kellett találnunk, hogy ennivalót tudjunk venni. Rettegtem, hogy nem fog sikerülni, és újra autóban kell aludnunk. Nagyon el voltam keseredve, és minél inkább a problémára koncentráltam, az annál nagyobbnak tűnt.
Egyik nap, amikor a gyerekek ruháit mostam a fürdőkádban, és úgy éreztem, el vagyok veszve, nincs békességem, Istenhez kiáltottam segítségért. Miután kiterítettem a ruhákat a kerítésre száradni, felmentem a szobába, leültem a földre, és elkezdtem olvasni a Bibliát. Amikor a Mk 4-hez értem, ahol Jézus azt mondja a viharnak: "Hallgass el, némulj meg!", és a vihar lecsendesül, újra és újra ismételtem magamban a szavakat: "Hallgass el, némulj meg!" És akkor megértettem, hogy neki az én problémáim felett is hatalma van.
Kitartóan ragaszkodtam az Istentől kapott békességhez, és idővel sikerült talpra állni. Ha bízunk Istenben, megkapjuk a békességet, amire szükségünk van, hogy szembe tudjunk nézni a problémáinkkal.

Imádság: Szerető Istenünk, ajándékozz meg azzal a békességgel, amit egyedül te tudsz adni! Ámen.

Enyém Isten minden értelmet meghaladó békessége. (Fil 4,7)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS HOL LAKNIUK!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1698 Dátum: 2018. Augusztus 06. - 08:48:09

2018. augusztus 6. hétfő

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Róm 8,28-39.

JAVUNKRA SZOLGÁL

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)

2016-ban fivérem felvételizett egy főiskolára. A felvételi vizsga napján a számítógépes rendszerben zavar keletkezett, így testvérem elveszítette néhány feladatának megoldását, és a hiba miatt több kérdésre sem tudta leírni a választ. Amikor közreadták az eredményeket, kiderült, hogy nem sikerült bejutnia a főiskolára. Csüggedtek voltunk, elbizonytalanodtunk Isten ígéretében.
A helyzet ellenére este mégis összegyűltünk Isten igéjének tanulmányozására. Isten üzenete Róm 8,28-ban megerősítette szívünket. Egy héttel ezt követően híreket kaptunk, miszerint a vizsgabizottság újraértékelte az eredményeket. Akiknél vizsga közben fellépett a technikai probléma, kaptak plusz negyven pontot, így a fivérem is. Dicsőítettük Istent ezért az áldásért.
Gyakran történnek velünk olyan események, amelyek megingatják Istenbe vetett hitünket. De bátorságot meríthetünk, mert tudjuk, minden a javunkra szolgál - nem saját tudásunknak köszönhetően, hanem Isten szeretetéből és hűségéből fakadóan. Ha hűek maradunk Istenhez és szüntelenül bízunk benne, reményt és bátorságot találunk a kitartáshoz.

Imádság: Urunk, segíts kitartanunk hitünkben az élet kihívásai közepette, tudva, te mindig javunkra teszel! Ámen.

A technikai rendszerben lehet hiba, Jézus azonban nem téved.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1699 Dátum: 2018. Augusztus 07. - 06:25:54

2018. augusztus 7. kedd

Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.
Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.

Zsolt 25,4-10.

JÉZUS A VEZETŐNK

Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. (Zsolt 32,8)

Megérkeztünk a parkolóba, idősebbik fiam főiskolája közelében. Átvezetett minket a parkolón, és egy gyalogösvényhez értünk. "Jártál már ezen az úton?" - kérdeztem tőle. "Nem, csak követjük, és meglátjuk, hova visz." - felelte magabiztosan. Rendben, gondoltam, amint útnak indultunk, és kíváncsian vártam, hova fogunk érni. Az ösvényt helyenként kissé benőtte a növényzet, és olyankor csak az előttünk lévő szakaszt láttuk. Követtük az ösvényt, bízva abban, hogy átjutunk. Így lett! Olykor gyönyörű tájak tárultak elénk, állatok bukkantak fel, míg végül elértük a célt, boldogan és biztonságosan.
Néha életünk is ehhez a helyenként elburjánzott növényzettel tarkított ösvényhez hasonlít. Lehet, hogy lelkesen, magabiztosan indulunk útnak, biztosan abban, hogy elérjük céljainkat, és álmaink valóra válnak. De útközben összezavarodhatunk, nem tudjuk, merre van a helyes irány. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy tekintetünket az előttünk húzódó ösvényen tartjuk.
Jézus vezet minket életünk útjain, és mutatja az irányt. A Szentírás és az ima segítségével magabiztosan járhatjuk be életutunkat. Krisztus vezet bennünket, mutatja az utat, és biztonságban juttat el bennünket a célig.

Imádság: Drága Jézus, segíts, hogy az általad kijelölt útra figyeljünk! Adj nekünk bátorságot, hogy kövessünk oda, ahova vezetsz minket! Ámen.

Minden egyes napon Jézust követem



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1700 Dátum: 2018. Augusztus 07. - 06:29:02

2018. augusztus 7. kedd

Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!
Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.
Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.
Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat.
Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.
Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.

Zsolt 25,4-10.

JÉZUS A VEZETŐNK

Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. (Zsolt 32,8)

Megérkeztünk a parkolóba, idősebbik fiam főiskolája közelében. Átvezetett minket a parkolón, és egy gyalogösvényhez értünk. "Jártál már ezen az úton?" - kérdeztem tőle. "Nem, csak követjük, és meglátjuk, hova visz." - felelte magabiztosan. Rendben, gondoltam, amint útnak indultunk, és kíváncsian vártam, hova fogunk érni. Az ösvényt helyenként kissé benőtte a növényzet, és olyankor csak az előttünk lévő szakaszt láttuk. Követtük az ösvényt, bízva abban, hogy átjutunk. Így lett! Olykor gyönyörű tájak tárultak elénk, állatok bukkantak fel, míg végül elértük a célt, boldogan és biztonságosan.
Néha életünk is ehhez a helyenként elburjánzott növényzettel tarkított ösvényhez hasonlít. Lehet, hogy lelkesen, magabiztosan indulunk útnak, biztosan abban, hogy elérjük céljainkat, és álmaink valóra válnak. De útközben összezavarodhatunk, nem tudjuk, merre van a helyes irány. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy tekintetünket az előttünk húzódó ösvényen tartjuk.
Jézus vezet minket életünk útjain, és mutatja az irányt. A Szentírás és az ima segítségével magabiztosan járhatjuk be életutunkat. Krisztus vezet bennünket, mutatja az utat, és biztonságban juttat el bennünket a célig.

Imádság: Drága Jézus, segíts, hogy az általad kijelölt útra figyeljünk! Adj nekünk bátorságot, hogy kövessünk oda, ahova vezetsz minket! Ámen.

Minden egyes napon Jézust követem



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1701 Dátum: 2018. Augusztus 08. - 13:08:06
2018. augusztus 8. szerda

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.

1Pt 5,6-10.

ÚJ REMÉNY

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

Ahogy közeledett a kolonoszkópiás vizsgálat napja, egyre idegesebb voltam, hogy esetleg kiújult a rákom. Egy éve az orvos talált néhány jóindulatú polipot, amiket eltávolított. Noha már kétszer volt előtte vastagbéldaganatom, ez a "mi van, ha" érzés nagyon megviselt. Végül elegem lett a kishitűségemből.
Elkezdtem őszintén imádkozni. Elmondtam Istennek, mennyire dühös vagyok, hogy 17 éves koromban rákot állapítottak meg nálam, és egy ritka genetikai adottságomnak köszönhetően a daganatos betegség kockázatával kell számolnom. Nagyon szomorú lettem az egészségem, a termékenységem és a gondtalan kamasz éveim elvesztése miatt. Sokat sírtam, mígnem egy nap abbahagytam. A bánatomban elkezdtem érezni Isten jelenlétét, és rájöttem, mennyire lehúztak a negatív gondolataim. Elhatároztam, hogy nem engedek ezeknek, hanem a körülöttem lévő pozitív dolgokra figyelek. Ott voltak mindenütt addig is, de szükségem volt Istenre, hogy meglássam azokat.
A vizsgálat napján is az áldásokat kerestem. Sokat találtam: erőt adó szavak, meleg takaró a vizsgálóban, a családtagok ölelései a procedúra után, és a szabadság érzése, hogy újra nyíltan megoszthatom személyes történetemet. Ha felismerjük a lehúzó gondolatokat, félelmünk helyébe új remény érkezhet.

Imádság: Urunk, segíts negatív gondolatainkat átadni neked, és segíts meglátnunk az áldásokat magunk körül! Ámen.

Isten segít nekem, hogy a dühöt reményre cseréljem.


IMÁDKOZZUNK A DAGANATOS BETEGSÉGET TÚLÉLŐKÉRT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1702 Dátum: 2018. Augusztus 10. - 16:55:54
2018. augusztus 10. péntek

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.

Zsolt 91,1-10.

ISTEN A MENEDÉKEM

Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen. (Zsolt 91,1)

Néhány évvel ezelőtt sógorommal, Einarral túráztunk Kelet-Norvégia hegyvidékein. Vittünk magunkkal ételt, vizet és kávét az útra, mely erdők és hegyek között vezetett. Hirtelen a napsütéses idő megváltozott, heves zivatar kerekedett. Ahogy esni kezdett, gyorsan egy hatalmas, csavart törzsű, széles és sűrű lombozatú fenyő alá húzódtunk. Letelepedtünk, megettük ebédünket, megittuk a kávét, jól éreztük magunkat.
Einar egyszer csak megszólalt: "Gondoltál már arra, hogy a zsoltáros hasonlót érezhetett a 91. zsoltár írásakor? Úgy érzem, mintha szó szerint az Úr védelmezne most bennünket."
Egy darabig nem szólaltunk meg. Éreztük, hogy az Úr átkarol minket. Menedéket találtunk a viharban aznap, de sokkal fontosabb Isten örök ígérete, hogy minden nap az ő oltalma alatt vagyunk. Olyan volt, mintha Isten a fülünkbe súgta volna: "Mindig pihenhettek az árnyékomban."

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük örökké tartó szeretetedet, hogy minden oldalról körülfogsz minket és kezeidet rajtunk tartod (Zsolt 139,5). Ámen.

Isten árnyékában menedékre lelek.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1703 Dátum: 2018. Augusztus 11. - 12:51:36

2018. augusztus 11. szombat

Jézus eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: "Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak." Jézus azonban ezt mondta nekik: "Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!" Ők pedig így válaszoltak: "Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk." Ő pedig ezt mondta: "Hozzátok ide nekem azokat!" Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyereket és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

Mt 14,13-21.

MINDENRE ELÉG

Jézus vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. (Jn 6,11)

Én voltam a soros segítő a gyülekezet szombati ebédszolgálatában, és nyilvánvaló volt, hogy aznap teltház lesz. Egy önkéntes munkatárs benézett a terembe, 80 vendéget számolt, majd bejelentette, hogy még többen jönnek. A konyhai dolgozók egymásra néztek, hiszen a menüt kevesebb embernek készítették elő. Lassan elkezdtük előkészíteni a tányérokat, és a vendégek kezébe adtuk, ahogy érkezés után sorba álltak. Amikor végül felnéztünk, csodálkozva láttuk, hogy minden vendéget kiszolgáltunk. Még nagyobb meglepetésünkre elegendő ételünk volt, hogy második adagot is adjunk.
Amikor erre az esetre gondolok, eszembe jut, ahogy Jézus megvendégelte a sokaságot. Azon a napon a konyhában mi ugyanúgy, mint ahogy Jézus tanítványai, aggódtunk, hogy nem tudunk mindenkit megetetni. Végül, pont úgy, ahogy 2000 évvel ezelőtt, Isten gondoskodott a vendégeinkről.
Emberi természetünkből fakad aggódásunk, hogy talán nem lesz elég étel, idő, pénz vagy tehetség. Ezért elkezdünk túlságosan félni, hogy egyáltalán adjunk. De Isten nagyszerű ellátó. Amikor félünk, fontos, hogy eszünkbe jusson bizalmunkat Istenbe helyezni, és egyszerűen "adni nekik enni".

Imádság: Istenünk, add, hogy ne fáradjunk bele, hogy enni adjunk az éhezőknek. Ámen.

Szerény adományaimból Isten bőséget tud teremteni.


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK NINCS ELÉG ENNIVALÓJUK!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1704 Dátum: 2018. Augusztus 12. - 10:01:41
2018. augusztus 12. vasárnap

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:
mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;
megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Fil 2,3-11.

ALÁZATOS SZÍV

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. (1Pt 5,6)

Évekkel ezelőtt a lelkipásztor egy férfi csendes napon arra buzdított bennünket, hogy amikor imádkozunk, térdeljünk le, és így gyakoroljuk az Isten iránti alázatot. Ez a fajta testhelyzet új volt számomra, de letérdeltem a többiek mellé, hogy meghajolhassak az Úr előtt. Annyira meghatódtam ettől az élménytől, hogy azután napi szinten letérdeltem imádság közben, hogy kimutassam tiszteletemet az Úrnak.
Most, a hetvenes éveimben térdfájdalmam miatt sokszor nem tudok térdelni. De továbbra is alázattal tudok az Úr elé jönni, mert Isten látja a szívemet függetlenül fizikai testtartásomtól. Így mindegy, hogy ülök, állok vagy térdelek, hálaadással figyelek Istenre.
Isten mindannyiunk alázatára vágyik, de az alázat nem mindig jön természetesen. Néha nehéz beismerni a tévedésünket, és megbocsátást kérni, lealacsonyító feladatokkal másokat szolgálni, vagy visszafogni magunkat teljesítményünk fényezésétől. De számunkra Jézus az alázat végső példája. Emberré lett, aki másoknak szolgált, és engedelmes volt a kereszthalálig (Fil 2,8). Így, amikor Jézusra nézünk, és kérjük Istent, hogy segítsen, megtanulhatjuk az alázatot.

Imádság: Urunk, kérünk, hogy követve a példádat, segíts meghajolni Isten előtt, és imádni őt igaz alázattal! Ámen.

Hogyan követem Jézust az alázat példájában?



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1705 Dátum: 2018. Augusztus 13. - 09:26:10
2018. augusztus 13. hétfő

Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

Jak 5,13-16.

AZ IMÁDSÁG AJÁNDÉKA

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16)

A férjem, Milt, nemrég ért haza egy férfiaknak tartott csendes napról. Amikor bementem a nappaliba, arra számítottam, hogy a kényelmes fekvőfotelében ül. De meglepetten láttam, hogy a kanapé mellett térdel nyitott Bibliájával maga előtt. Hozzászoktam, hogy Milt olvassa a Bibliáját, és imádkozik minden reggel, de nem térdeplő helyzetben.
Hosszú idő elteltével a szőnyegen bemélyedések kezdtek jelentkezni, mert nem csak egy "áldd meg ezt és azt" imát mondott el. Ehelyett Milt Isten szavát kereste, és az igeverseket arra használta, hogy minden családtagjáért név szerint imádkozzon. Most, évtizedekkel később a férjem imádkozása a családunkért továbbra is a leggyönyörűbb látvány az otthonunkban. Milt vékony és törékeny teste ellenére lélekben és imában hatalmas. Megnyugtat a tudat, hogy napi szinten közbenjár értem, a gyermekeinkért és unokáinkért. Milyen megfizethetetlen ajándék ez!

Imádság: Mennyei Atyánk! Köszönjük azokat, akik értünk imádkoznak. Segíts követni Jézus hű példáját, és imádkozni másokért! Ámen.

Az imádság egy megfizethetetlen ajándék, amit adhatok.


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉRTÜNK IMÁDKOZNAK!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1706 Dátum: 2018. Augusztus 14. - 09:38:26

2018. augusztus 14. kedd

Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

2Kor 9,10-15.

ELEFÁNT A PERSELYBEN

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten". (2Kor 9,7)

Az orgonista játszott, és mindenki állva énekelt. Az adománygyűjtők lassan haladtak előre a gyülekezetben a perselyekkel. Minden úgy történt, ahogyan kellett, kivéve egy dolgot. Egy bolyhos plüsselefánt ült az egyik adománygyűjtő kosár tetején. A plüsselefánt látványa - az adománygyűjtők és a lelkész komoly tekintetétől övezve - majdnem hangos nevetésre késztetett.
A lelkész imádkozott, felajánlotta az ajándékokat Istennek, majd a szolgálat folytatódott. Ültem, gondolkodva azon az elefánton, és ez azóta is foglalkoztat. Mi van, ha ez volt az egyetlen dolog, amit az adakozó adni tudott? Ez valami értékes lehetett annak a személynek, egy személyes áldozat.
Ajándékaink nem pusztán a pénzünk, hanem a javaink, az időnk, az adottságaink és készségeink, a szeretetünk és törődésünk, az energiánk és szenvedélyeink is. Mindannyian egyediek vagyunk abban, hogy mit tudunk felajánlani Istennek. Ki vagyok én, hogy nevetek az adománygyűjtő kosárban lévő elefánton? Talán, amit felajánlok, meglep másokat. De ez nem számít, mert az ajándék Istené, akit kevésbé érdekel, hogy mit adunk, sokkal inkább, hogy milyen a hozzáállásunk.

Imádság: Istenünk! Segíts, hogy jókedvű adakozók legyünk, megörvendeztetve téged nagylelkűségünkkel. Ámen.

Ajándékaim Istentől jönnek, és megosztom őket másokkal.


IMÁDKOZZUNK, HOGY ÉRTÉKELJÜK ISTEN AJÁNDÉKAIT!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1707 Dátum: 2018. Augusztus 15. - 09:55:48
2018. augusztus 15. szerda

Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat. Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott.

1Krón 16,8-13.

ISTEN MEGHALLGAT

Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! (1Krón 16,11)

Friss keresztényként küzdöttem, hogy megértsem az imádság fontosságát. Nem láttam a lényeget, és emiatt a lelki növekedésem kárt szenvedett.
Idővel megtanultam, hogy imádság nélkül nincs valódi kapcsolatom Istennel. Képtelenségnek tűnt, hogy Istent barátomnak szólítom, anélkül, hogy beszélnék és időt töltenék vele. Így kérdéseket tettem fel néhány barátomnak és gyülekezeti társamnak, mint például: "Mi a megfelelő ideje az imádságnak?" és "Mi a megfelelő módja?" Megtanultam, hogy az imádság a szívről szól, és nem az számít, hogy mikor és mit mondunk, mert Isten mindig meghallgat.
Az imádság egy utazás az Istenhez fűződő nagyszerű kapcsolatunkban. Ez egy kiváltság. Az imádkozás nem arról szól, hogy mit csinálunk, hanem arról, amit keresünk: egy mélyebb kapcsolatot Istennel. Ha ezt nyitott szívvel tesszük, Isten elvégzi a többit.

Imádság: Istenünk, segíts emlékezni, hogy bármikor, bárhol és bármiről imádkozhatunk hozzád. Köszönjük, hogy mindig meghallgatsz. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket... Ámen." (Mt 6,9-13)

Istenhez imádkozni egy csodálatos kiváltság.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1708 Dátum: 2018. Augusztus 16. - 06:28:36
2018. augusztus 16. csütörtök

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.

Ef 2,19-22.

A MI ALAPUNK

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)

Néhány évvel ezelőtt egy hurrikán következtében a lakásunkat elárasztotta a víz. Egyrészt e kellemetlen élmény miatt, másrészt mivel egy áradásra hajlamos patak partján élünk, elhatároztuk, hogy megemeljük a házunkat, megelőzve ezzel további károkat az esetleges viharoknál. Mikor a házat megemeltük, új alapot kellett építenünk. A folyamat olyan sok időt vett igénybe, hogy egy ideig máshol kellett élnünk, miközben alig vártuk, hogy a házunk felújítása elkészüljön. Ez két évbe telt.
A stresszel teljes időszak alatt depresszióba estem, és igen nehezen éltem meg minden egyes napot. Majd elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, és kiépíteni egy mély és stabil kapcsolatot Jézussal. Nem csupán a házunknak lett új alapja, én is megújultam, Jézus szilárd tanítására alapozva az életem.
Mi, hívők, mindannyian egy közösség része vagyunk, és az egyházunk feje, Jézus Krisztus a sarokkövünk. A sarokkő egy olyan szilárd alap, amely a falakhoz csatlakozva tartja a szerkezet, s egyben az egész épület súlyát. Ezt tette Jézus, mikor meghalt éltünk a kereszten. Ő hordozta a vétkeink súlyát, és most mindnyájunkat összeköt a Szentlélek által. A hitünk Jézusra épül, és ő minden nap erőt ad, hogy megküzdjünk a feladatainkkal. Ő és az ő szeretete a szilárd alapja az életünknek.

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy hordozod vétkeink súlyát, és felemelsz minket, mikor elkeseredünk. Ámen.

Jézus lesz az életem sarokköve.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #1709 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 17:25:35

2018. augusztus 17. péntek

Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek. Aminthogy azt is tudjátok, hogy mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.

1Thessz 2,9-13.

AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE

Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Gal 5,14)

Gyermekkoromban édesanyám volt a vasárnapi iskolai tanítónk. Azt javasolta, úgy tekintsünk magunkra, mint tükörre, amely Jézus szeretetét tükrözi mások felé a cselekedetek által.
Évekig azt hallottam, hogy a keresztényeknek tanúskodniuk kell Jézus mellett. Mivel úgy gondoltam, hogy ez komoly összeütközést jelent a nem hívőkkel, sokat vívódtam.
Kevésbé zavar, amikor édesanyám tanácsára gondolok, hogy tükrözzük Jézus szeretetét. Még ma sem szívesen konfrontálódok másokkal Krisztus miatt. Ugyanakkor megnyugvást ad, hogy mások látják Jézus szeretetét abban a szeretetben, amit én adok, akár személyesen, akár lelki írásaimon keresztül.
A szeretet is egy módja az evangélium hirdetésének. Mindnyájunknak szól az üzenet, hogy szeressük egymást. Ez a végső célja az életünknek. Ha szolgálunk egymásnak, a szeretetünket fejezzük ki. Azt adjuk tovább, amit az Úrtól kaptunk. Ha egymásnak szolgálunk, az Úrnak szolgálunk, és minden cselekedetünk a hitünket igazolja.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy Krisztust tükrözhetjük mások felé. Köszönjük, hogy a te fényed világít rajtunk keresztül. Ámen.

Hogyan hirdetem az evangéliumot?


IMÁDKOZZUNK A HITOKTATÓKÉRT!