Szerző Téma: Mindennapi kenyerünk  (Megtekintve 277684 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4065
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:Ma - 09:56:06
Válasz #2085 Dátum: 2019. November 09. - 10:55:50
2019. november 9. szombat

Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Róm 8,35-39.

KÖVETKEZETES HIT

Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz. (Józs 1,9)

Múlt évben édesapámat, egyetlen közeli hozzátartozómat kitoloncolták Mexikóba, miután majdnem 40 évet élt az Egyesült Államokban. Életem nagyobb részét vele éltem, és most hirtelen elment. Mivel az egyetem kollégiumában laktam, nem lettem hajléktalan, de a fő támogatóm nem tudott többé segíteni.
Életem következő hónapjai nagyon megterhelőek voltak. Ilyen kérdéseket tettem fel magamnak: "Hol fogok lakni néhány hónap múlva? Vissza fogják venni tőlem az autómat?" Hangulatom egyre romlott, ahogy tanulmányi eredményeim is.
Egyik nap egy barátom szülei felhívtak, hogy szeretnének beszélni velem. Egy közös ebéden elmondták, hogy késztetést éreznek arra, hogy segítsenek nekem. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha egy két tonnás súly esett volna le a vállamról.
Később rájöttem, hogy helyzetem mindig is Isten kezében volt, de engedtem, hogy érzéseim a mélybe taszítsanak. Isten a kezdetektől fogva tudta a kimenetet, és megvolt a terve, hogyan gondoskodjon rólam. A küzdelmem során elfelejtettem, hogy az Úr mindig velünk van. Most már látom, hogyha az Úrra bízzuk magunkat, és Istenbe vetjük hitünket, nem kell aggodalmaskodnunk.

Imádság: Drága Urunk, segíts erősebb hittel beléd kapaszkodni, különösen küzdelmeink idején! Ámen.

Isten mindig mellettem áll.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4065
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:Ma - 09:56:06
Válasz #2086 Dátum: 2019. November 11. - 11:07:36
2019. november 11. hétfő

Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?"
Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Zsid 13,5-8.

ÜNNEPELJ!

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fil 4,4)

Édesanyám nemrég hazaköltözött az Úrhoz. Ugyan életének 83 évét a maga teljességében élte meg, a szívem mégis összetört. Szerettem volna, ha a megemlékezés visszatükrözi azt a derűt és bátorságot, amivel az életet élte, ezért követtem a három egyszerű utasítását: nincs fekete ruha, kizárólag vidám történetek, és ha lehetséges, csak örömkönnyek.
Gondolkodtam, hogyan fejezhetném ki édesanyám iránti tiszteletemet úgy, hogy betartom akaratát, de egyben kifejezem iránta való szeretetemet. Istenhez fordultam segítségért.
Imádságaimra a válasz egy kicsi kövecske formájában érkezett. Felfedeztem, hogy dekoratív folyami köveket rendelhetek, ilyen feliratokkal: szeretet, remény, hit stb. Az általam választott szó az "ünnepelj" volt, mert úgy éreztem, ez tökéletesen kifejez egy szépen leélt életet.
A megemlékezés napján a vendégkönyv mellé helyeztem a köveket. Az ezt követő ebédnél mindenki a feliratos kövekről beszélt. A családnak és a barátoknak egyaránt tetszett az ötlet, hogy kézzelfoghatóan emlékezhetnek édesanyámra, és ünnepelhetik. Minden nap hiányzik az édesanyám. De hűségesen magamnál tartom a kövemet, és további erőt merítek a Zsid 13,5-ből: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."

Imádság: Mennyei Atyánk, hálát adunk, hogy szeretsz bennünket ma, holnap és mindig. Ámen.

Isten szeretetéért az élet minden pillanatát ünnepelhetjük



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4065
  • Nem: Nő
  • Utoljára aktív:Ma - 09:56:06
Válasz #2087 Dátum: Ma - 09:35:05
2019. november 12. kedd

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Mt 11,28-30.

AZ "ISTEN-DOBOZ"

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

Nyugdíjas házépítő és műbútorasztalos testvérem, Lee, a hátsó udvarban működtetett egy asztalos műhelyt. Ott folytatta munkáját, miután végstádiumban lévő rákkal diagnosztizálták. Éveken keresztül különleges tárgyakat készített közösségek számára, melyeket adománygyűjtő alkalmakon árusítottak. Az egyik legnépszerűbb kézműves terméke egy cseresznyefából készült kicsi doboz volt, aminek a tetején lévő réztáblán ez volt olvasható "Isten-doboz". A dobozban pedig egy kis utasítás volt, hogy aki azt kézhez kapta, minden aggodalmát és gondját helyezze el az "Isten-dobozba", és hagyja is ott őket.
Ugyan az "Isten-doboz" ötlete nem Leetől származott, de szolgálatának érezte, hogy elkészítse a saját változatát, és több száz ilyen dobozt ajándékozott el. A halála előtti hetekben több tucat dobozt készített a család és barátok számára. A halála napján azt kérte, hogy az ápoló nővér és a lelkész is, aki látogatta őt, kapjon egyet. "Ez az ajándék lesz a központi témája a vasárnapi prédikációmnak." - mondta a lelkész. Utolsó óráiban békés derű öntötte el Lee-t, miközben a családja virrasztott mellette. Régi barátok jöttek, hogy elbúcsúzzanak. Amikor értesültek arról, hogy Lee csendesen elment, könnyezve, egy-egy "Isten-dobozzal" távoztak.

Imádság: Drága Urunk! Adj bátorságot, hogy aggodalmaink és félelmeink ellenére is bízzunk benned! Ámen.

Mely tehetségemmel mutatom meg Isten szeretetét másoknak?