Az Úr azt mondja, kölcsönösen megutálták egymást, és lelke elkeseredett, mert meggyűlölték őt. „Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát!” (9. vers). „És vevém egyik pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem” (10. vers). A szépség természetesen Jézus Krisztus – Isten ezt a pálcát törte össze. Jézus Krisztus kereszthalálával Isten szövetsége Izráellel megtört. Többé nemcsak ők voltak a mennyei kegyeltek. Pál ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk” (Apcsel. 13:46) Isten megengedte, hogy Izráel szeme megvakuljon. Isten szövetsége megtört, amikor a széttörték a szépséget – Isten meg is mondta, azért teszi, hogy megtörjön a szövetség, amely a törvényre épül, hogy többé ne a törvényeken keresztül közeledjenek Istenhez. Ha ezután közeledni akarnak Istenhez, úgy kell jönniük nekik is, mint mindenki másnak. Pál elmondja nekünk a Római levélben, hogy nincs közöttünk különbség – mindannyian vétkeztünk, híjával vagyunk Isten dicsőségének, és mindannyian hit által igazulhatunk meg. Most már csak a hiten keresztül mehetünk oda Istenhez, és jelenleg a zsidó népnek is azon az úton kell Istenhez mennie, mint a pogányoknak. Nincs többé olyan szövetség, ami csak rájuk vonatkozik, és aminek értelmében a törvényen keresztül járulhatnak Isten elé. Az a szövetség ugyanis érvénytelenné vált, amikor a szépséget, Jézus Krisztust összetörték. Ezért mondta Jézus: „Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik a bűnöknek bocsánatára” (Máté 26:28 – Károli). Isten egy új szövetségre lépett az emberekkel, a törvény régi szövetsége pedig elveszítette érvényességét – többé nem mehetünk a régi szövetség alapján Istenhez, és Isten többé nem fogadja el a régi szövetség alapján bemutatott áldozatokat. „És felbomla az azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez” (11.vers – Károli).
„Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt (12. vers). „És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé” (13. vers – Károli). Milyen ámulatos prófécia ez Jézus Krisztus elárulásáról. Jézust Júdás adta ki harminc ezüstért – ennyire becsülték az értékét. Az Igében azt olvassuk, hogy Júdás felkereste a főpapot, és megkérdezte, mennyit kap azért, ha a kezükbe adja Jézust, ők pedig harminc ezüstöt ajánlottak neki. Ebben a próféciában látható, hogy Isten előre megjövendölte az árat, sőt azt is, hogy a harminc ezüstöt a fazekas elé vetik, majd az Úr házába. Sokan egyébként úgy tartják, Júdás Iskariótes nem vádolható Jézus árulásával, mert lényegében csak arra törekedett, hogy Jézust kényszerpályára állítsa – Júdás megelégelte a várakozást, hogy Jézus végre megalapítsa országát, így elhatározta, maga indítja be a dolgokat. Úgy tervezte, megadja Jézusnak a kezdőlökést azzal, hogy elárulja, mert így Jézus rákényszerül, hogy hatalmát bizonyítsa, és országát megalapítsa. Akkor majd ő lehet az új ország elnöke, vagy a kincstárnoka. János evangéliumában olvasunk arról, hogy ő felelt az erszényért – a görög eredetiben szereplő megfogalmazás szerint pedig rendszeresen pénzt lopott az erszényből. Júdás Iskariótes elárulta Jézust, amikor azonban Jézust keresztre feszítették, rádöbbent, hogy terve nem valósult meg, így visszavitte a harminc ezüstöt és megvallotta, ártatlan embert árult el. Ezt a választ kapta: „Mi közünk nekünk ehhez! Ez a te problémád!”. Úgyhogy Júdás a földre dobta a harminc ezüstöt, kiviharzott, és így kiáltott: „Ezennel a ti problémátok!”. Majd megbánta tettét, és felakasztotta magát. A visszadobott pénz most már valóban az ő problémájuk volt, mert vér tapadt hozzá, így nem tehették vissza a templom kincstárába. Ez volt az egyik szabályuk – vérdíj nem kerülhetett a kincstárba. Ezért megvásárolták a Fazekasmezőt az idegenek számára temetőnek – így beteljesedett Zakariás próféciája.
Egy kérdés: mekkora a valószínűsége annak, hogy 500 évvel az adott esemény előtt ezt valaki ilyen pontosan eltalálja? Hány emberrel találkoztatok, akit harminc ezüstért árultak el? Hány esetben mondhatjuk, hogy később a harminc ezüstöt visszavitték, és a földre dobták az Úr házában? Majd hány esetben vásároltak Fazekasmezőt belőle? Mindez egyetlen emberre mutat. Ez a prófécia 500 évvel az adott esemény előtt hangzik el – Isten ugye pontosan tudta, mi fog történni, hiszen Isten mindent tud. És bizony az Úr hangjában érződik a megvetés a történtekkel szemben: „Nagy jutalom, amelyre becsültek engem!”. Júdás hajlandó volt Urát harminc ezüstért áruba bocsátani - harminc ezüstért eladta kapcsolatát az Úrral. Ez egy tragédia. Hajlamosak vagyunk megvetni Júdás Iskariótest azért, hogy ilyen szörnyűségre volt képes, és ilyen kevés pénzért eladta saját Urát. Pedig milyen sok ember van ma is a világban, akik ugyanolyan vétkesek, mint Júdás, mert eladják az Úrral való kapcsolatukat a legapróbb dologért is, amit az ellenség felkínál. Az emberek eladják a lelküket törvénytelen kapcsolatokért és testi vágyaik kielégítéséért – fillérekért bocsátják áruba lelküket, és eladják az Istennel való kapcsolatukat. Jézus felteszi a kérdést: „Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Máté 16:26). Hihetetlen, mi mindenért oda nem adják az emberek a lelküket! Hihetetlen, mennyire olcsón adják a lelküket, és a lehető legértéktelenebb dolgokért feladják Jézus Krisztussal való kapcsolatukat. Sokszor emlegetjük a spanyol gyarmatosítókat, akik aprócska, értéktelen gyöngyöket adtak az indiánoknak aranyukért cserébe, és a Sátán is pont ugyanezt teszi: apró üveggyöngyöket csillogtat meg az emberek előtt, az emberek pedig hihetetlenül olcsón eladják neki lelküket.
„Azután eltörtem a másik botomat is, az egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között” (14. vers). Amikor az első bot, a szépség nevű eltört, a másik bot jelképezte a szövetséget. Most azonban megtört az a szövetség is, ami a zsidó nép és Isten között fennállt. Elutasították a szépséget, vagyis Jézus Krisztust, eladták őt, ezért Isten eltörte a botot, a szövetséget, a testvériséget Júda és Izrael között. Jézus maga mondta: „Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be, ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok” (János 5:43). Így a 15. versben Zakariás megjövendöli az Antikrisztus eljövetelét, akit a zsidók uralkodásának elején befogadnak majd, és messiásukként imádják. -- Chuck Smith után szabadon--