Üzenetek

[Irma]

 TERMÉSZETES KRISZTUSI ÉLET
2014.01.06

                         TERMÉSZETES KRISZTUSI ÉLET

               

   Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha bezárnák az imaházakat, megszüntetnék a templomi összejöveteleket… Vajon hogy is élik meg hitüket pl. a belső-ázsiai tanítványok?

  Az első hívők nem programokat szerveztek, hanem természetes módon élték mindennapjaikat, miközben megnyilvánult általuk a bennük élő Jézus természete.

   Meglátogatták a betegeket és a foglyokat, gondoskodtak az özvegyekről és az árvákról, törődtek a bajba jutottakkal, segítettek a szegényeken, és hirdették a megfeszített Krisztust. Igazságban jártak.

   Ha „csupán” ennyit tennénk mi is, akkor nem lenne megkérdőjelezhető keresztyén életünk, mert soha nem a konferenciák, koncertek, vagy ilyen-olyan rendezvények, hanem a szent istenfélelemmel átitatott igaz istentisztelet gyakorlása gazdagítja és teszi hitelessé napjainkat.

   Az igaz istentisztelet pedig nem központi intézmény, nem piramis rendszerű, alá- és fölérendelt kapcsolatok függvénye, hanem az Atya Istentől elküldött szolga-király: Isten Fia bennünk élő és ható Szentlelkének természetes, lüktető élete.

 

2014. január 4.                                         Guti Tünde

[Kálmán]

 

[Csaba]

[Irma]

ÉJFEKETE ÉGEN IS TÚL…

 

Éjfekete égen fényesen tündököl a csillagváros,

sziporkáznak kapui.

Fent a magasságban, már időtlen idők óta vár

egy másik világ: az igazság és béke országa.

Mondd, barátom, a te utad merre tart?

Vágyik-e szíved kilépni nyugalomra

e hamis, vallásos bazár csillogó ámításából,

elhagyva a humanista glóriával ékesített tömeget

és a vallásos érzések villogó kirakatát,

hol a repedt üveg torz képet mutat:

igazságnak hitt hazug valóság.

Éjfekete égnél is feljebb, fényesen tündököl

a mennyei város, gyöngyökből épültek kapui,

s beragyogja a Bárány dicsősége.

Örökösei mindazok, akiknek nevét beírták

Az Élet Könyvébe.

 

2014. jan. 10.                              Guti Tünde

[Kálmán]

 

[Jazmin]

  

[Kamilla]

 köszi!      

[Csaba]

[Irma]

             ŐSZINTÉN SZÓLVA…

 

Ha facebookos bejegyzéseim nem többek egy „like gyűjtő” pontnál, akkor hiábavalók az ütős üzenetek, csak a hiúság virágait öntözöm.

Ha Isten csodálatos kegyelme nem indít megtérésre, őszinte istenfélelemre és Jézus iránti szenvedélyes szeretetre, ami a világiasságtól való radikális elfordulásra késztet, akkor nem értettem meg a megváltás lényegét.

Ha az átélt próbák, nehézségek során nem váltam alázatosabbá és irgalmasabbá mások iránt, akkor még nem törtem össze eléggé.

Ha mindennapjaimból hiányzik Jézus visszavárása és a szükségben levők felé irányuló érzékenység, akkor félő, hogy „tolvaj módra” lep meg AZ a nap.

Ha felismeréseim megmaradnak a rácsodálkozás szintjén, de a szívem kemény marad, és testvéreim nem kapnak tőlem bátorítást vagy segítséget, akkor elnyert világosságom egy idő után homállyá szürkül.

 

2014. január 12.                                        Guti Tünde

[Kálmán]

 

[Csaba]

[Irma]

Étel a léleknek


Két napon át ételt osztunk egy másik szeretetszolgálattal. Azon dolgozunk, hogy legyen megfelelő helyszín, elég étel, elég ember, aki oszt, és tudjanak róla azok, akinek osztunk. A sokféle munka mellett azonban, tudom, egy másik szinten is zajlik a szervezkedés. Igen. Egy szinttel feljebb. Hogy mindez ne csak megvalósuljon, hanem egyetértésben történjen meg: osztatlan figyelemmel, szeretettel, empátiával.

Nehéz feladat.

Isten azt mondja: egy a lélek, és aki Istennel szövetséget köt, azzal ő egy. (1Korinthus 6:17) Ennek ellenére a politikán kívül a hitéletben zajlanak a legnagyobb viták, tapasztalhatóak meghasonlások, nem-egyezések. De miért? Ha Isten egy, és akik benne hisznek, azok Vele lesznek eggyé, hogy lehet, hogy két hívő ugyanolyan gyorsan (és aljasul) képes összeveszni, mint két bármilyen témában vitát indító ember?

Azért, mert emberek vagyunk. Bűnösök. Sokszor nem Isten szerint járók. Ha vitázunk, nem az Ő útján vagyunk. És ha hívőként nem az Ő terve szerint cselekszünk (márpedig ez gyakran előfordul), akkor hamis képet festünk a környezetünkben élő, Istent még nem ismerő emberek előtt.

Akkor hát miért nem elég, hogy „csak simán” kimegyünk egy térre, adunk ételt egy pár száz embernek, aztán meg hazamegyünk? Miért fontos, hogy egy véleményen legyünk, egyféleképpen cselekedjünk, beszéljünk, adományozzunk, dolgozzunk? Mert ebben a káoszos, meghidegült, önmaga körül pörgő világban szükség van a békére és az egyetértésre. Az emberek vágyva vágynak arra, hogy a nyugalom szavait, a béke mondatait hallják, és ne a gyűlölet és viszály szavait. Ezek ugyanis ölnek. Alattomban. Először csak megbetegítenek, de végül megölnek. A béke kedves szavai nélkül nem kell az étel sem. (Mindenki tudja ezt, aki volt már depressziós…)

A feladat adott: egyetértésben ételt adni a testnek ÉS a léleknek.

[Irma]

Igazság által leszel erős – Abonyi Sándor

Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral (szorongattatásokkal), mert nincsen mitől félned, és a rettegéssel, mert nem közelít hozzád. És ha összegyűlvén összegyűlnek (ellened) , ez nem én tőlem lesz! Aki ellened összegyűl, elesik általad. Ímé, én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtem a pusztítót is a vesztésre! Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”    Ézsaiás 54:14-17

A Krisztus igazságért vívott harcomban évek óta egyik kedvenc igeszakaszomat szeretném most megosztani veletek, amit ma reggel ismét emlékezetembe idézett az Úr.  Hiszem, hogy sokan vannak nehéz harcokban  a Blog-olvasók között is, az Úr ügyén munkálkodva. Ez az igeszakasz mindig megerősített engem, minden aggódást és félelmet elvett tőlem és bátorságot adott mindig a legkeményebb harcokban.

Az Igazságban való járás mindig megerősít, a megalkuvás, a kompromisszum viszont lenyom és erőtlenné tesz.

A világ a kompromisszum-keresésre, a konfrontáció kerülésére tanít bennünket, de e mögött az ördög – a világ fejedelme – áll, aki el akarja rabolja az igazság erejét a megalkuvás által. Jézus sosem kereste a kompromisszumot, nem kerülte a konfrontációkat és nem alkudott meg az igazsággal.

Az Úr adjon bölcsességet mindenkinek, hogy “ne menjen fejjel a falnak”, hanem bölcsen tudja képviselni az IGAZSÁGOT: Jézus Krisztust. 

Ez az Ő szolgáinak az öröksége.

Én az igazság választását javaslom, mert akkor az Úr teljes erejével hadakozik értünk, ha viszont megalkuszunk, akkor az Úr eltávozik tőlünk és magunkra maradunk a harcunkban – mert Jézus az Igazság!

Legyen ez bátorítás mindenki számára, aki olvassa, hogy az Úr diadalra tudja vinni az Ő ügyét mindenki által.

Abonyi Sándor

[Irma]

      JÉZUS KRISZTUS: A JUHOK NAGY PÁSZTORA

 

   „Jézus nem pásztorolta, nem lelkigondozta az embereket, nem ment azok után a tanítványok után – visszatartva őket - , akik kemény beszédéért elhagyták, sem a gazdag ifjúnak sem könyörgött” – mondta valaki egyik nap, beszélgetés közben.

   Micsoda képtelenség ez az állítás! Nagy hirtelen, a teljesség igénye nélkül felsorakoztattam magamban néhány igét, ami a fenti gondolatokat cáfolja.

Jézus maga mondta magáról: „Én vagyok a jó pásztor.” János 10:11.

Másik helyen pedig ezt: „Nem küldettem, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.”

Máté 15:24.

Ennek ellenére

-         étlen, szomjan elbeszélgetett a samáriai asszonnyal,

-         meggyógyította a római százados szolgáját,

-         meggyógyította a vérfolyásos kánaáni asszonyt.

 

Jó pásztorként legeltette nyáját, Izraelt:

     

      - gyalog bejárta értük az egész országot, sokezres tömegnek hirdette Isten országát,                          kenyérrel és hallal etette őket, gondoskodott róluk

-         átkelt a viharos tengeren, hogy megszabadítsa a gadarai megszállott férfit,

-         éjszakázott, hogy megértesse Nikodémussal az újjászületés szükségességét,

-         elment Zákeus házába, hogy beszélgessen a bűnös, lenézett, számkivetett emberekkel, és megmentse őket,

-         mindig, mindenhol hirdette Isten igazságát, gyógyított, irgalmasságot gyakorolt, szabadon bocsátotta a lesújtottakat, intette és útba igazította a tévelygőket.

 

Mi ez, ha nem pásztorlás?

 

„Én vagyok a juhok ajtaja… ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és … legelőt talál.” János 10:7./b, 9./b

 

Dávid prófétai módon énekelte meg kedves zsoltárában:

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Zsoltárok 23:1.

 

Hol tartana életünk, ha az Úr Jézus nem gondozta, ápolta volna lelkünket, szellemünket? Ha nem szólta volna nekünk az Élet örökkévaló igéit, hogy ebben a folyamatosságban megismerjük, és az eltévelyítő zajáradatban is megtanuljuk felismerni egyedülálló hangját?

A következő ige szintén ezt igazolja:

   „ Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.”

János 10:27.

 

Jézus tehát egész életével példát mutatott a tökéletes pásztorlásra, ezért üzeni a következőket Péter apostolon keresztül az övéinek, a presbitereknek, a saját vérén megváltott nyáj – a gyülekezet, ami Krisztus Teste – érdekében:

 

   „Legeltessétek az Istennek köztetek levő nyáját, gondot viselve arra…”

I.Péter 5:2.

 

Ismerjük szavait, miszerint „Én és az Atya egy vagyunk.” Tehát amikor ezt a csodálatos ígéretet olvassuk, ez Jézusra is vonatkozik:

„Én magam keresem meg juhaimat, és viselem gondjukat...” Ezékiel 34:11.

 

Végül nézzük meg a Jó Pásztor újszövetségi definícióját, ami a legcsodálatosabb megfogalmazása pásztori (megváltói) küldetésének:

 

   „A jó pásztor életét adja a juhokért.” János 10:11.

 

Ámen! Áldott az Úr örökké!

 

 

 „A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhok nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust, tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az Õ akaratát…”

Zsidók 13:20.

 

 

2014. január 13.                                                     Guti Tünde

[Csaba]

Ámen!