Dr. Kováts György
18 perce ·
BELEMEGYÜNK VAGY NEM MEGYÜNK?
Van egy áldott osztályfőnököm. Hálás vagyok Istennek, hogy még él, és még mindig, kétévente összegyűjti az osztályunkat osztálytalálkozóra.
Amikor megismertem az Úr Jézust, 20 éves voltam. Tehát a második osztálytalálkozónkon már bizonyságot tehettem arról, amit Jézus tett velem. Megleptem vele a többieket, akik nem ilyennek ismertek azelőtt. Azután két év múlva megint beszélhettem egy kicsit az Úr Jézusról. S ez még 1981-ben történt. Majd, megint. És megint. Amióta elvettem Annát feleségül, elhoztam őt is magammal. Szinte az osztály részévé lett. És ez a kétévenkénti osztálytalálkozó, ahol mindenki, névsorban - áldott osztályfőnökünk "napló-olvasása" mellett - beszámol arról, ami történt vele az elmúlt két évben, nekem a barátságok ápolása mellett arra is lehetőséget adott, mindig, hogy egy icipicit az Úr Jézusról is bizonyságot tudjak tenni.
Egészen a legutóbbi osztálytalálkozóig. Ekkor is tettem, de a légkört valami megbolydította. Ami eddig még soha nem történt meg. Az osztálytársak - és áldott osztályfőnökünk is - belementek a politikába. És sajnos ez annyira mély elválasztó szakadékokat hozott elő, a./ amikre nem is gondoltam eddig, b./ és amik akadályként merültek fel az őszinte beszélgetések előtt. Vehemens vitatkozások, információ-bombák, amiket egymásra "szórtak" az emberek, korábbi barátok szembefordulása... brrr. Nagyon elszomorodtam. Még az is felmerült, hogy idén nem is jön el osztályfőnökünk az osztálytalálkozóra. (Telefonon próbáltam megnyerni, s mostanra úgy tűnik, mégis ott lesz.)
Mi marad meg? Mi múlik el? Mi éri meg? Mibe megyünk bele, és mit kerülünk el?
A pénz-kérdés, a stílusok kérdése, az ízlések és gondolkodásmódok kérdése - mind, mind, olyan terület, ahol, ha nem pusztán meghallgató módon állok hozzá, hanem elkezdek vitázni, elveszíthetem a készséget a másik oldaláról arra, hogy a MARADANDÓ dolgokkal kapcsolatban megoszthassam, ami az ÉLETÉT mentheti meg.
A halálos ágy mellett rendszerint NEM politikai pártok neve, közszereplők viselkedése a téma... mert EZEKET NEM viszi el az ember magával. Valahogy ilyenkor az IGAZÁN FONTOS dolgok kerülnek elő, és a pénznek is MÁS jelentősége lesz, mint korábban - a bűn, amit az ember elkövetett, és az Istennel való kapcsolat, ahová az ember készül, MÁS hangsúlyt fog kapni.
"Memento mori" - mondták a régi szerzetesek, pontosabban, két tenyerük feltartásával, a két "M" betűvel, tenyerükön, erre emlékeztettek: "emlékezz a halálra".
Ez NEM depressziós, NEM lenyomó gondolkodásmód, hanem JÓZANSÁGRA int, és a VALÓDI ÉRTÉKEKRE figyelmeztet: MI MARAD MEG?
Mi az, amiért megéri? Mibe érdemes belemenni? Mit tarts a szemed előtt?
Tehát:
a./ Vannak stílusok, gondolkodásmódok, viselkedések, amikkel lehetne vitázni, ki is lehetne mosolyogni őket - de nem érdemes. Ha ezt teszed, elvész a lehetőség, hogy megoszd az evangéliumot.
b./ Sokszor ezek a dolgok, amik felháborítják az embereket, vagy kinevetésre ösztönöznék, "másodlagosak". Olyanok, amik elmúlnak, tíz év múlva nem emlékszik rájuk senki. De ha most ezen bosszankodunk, vagy ezt vitatjuk - feleslegesen, mert sok ember érvekkel nem győzhető meg, pl. az előítéleteket érvekkel nagyon nehéz ellensúlyozni - akkor ELVESZÍTJÜK a lehetőséget a MARADANDÓ átadására.
c./ Persze ez nem jelenti azt, hogy ne legyenek gondolataid, ne értékelj és ne gondolkodj. Csak nem kell mindenbe beleszólni, és nem kell mindenről hangosan értékítéletet alkotni.
d./ Ez a mennyei bölcsesség helye: mikor KELL, mikor elkerülhetetlen, és mikor felesleges. Van, amikor lenne véleményed, de TUDATOSAN nem mondod, mert NEM AKAROD, hogy elválasszon a másik embertől - egy másodlagos dolog miatt elvesszen a lehetőség, hogy a LÉNYEGRŐL szólhass.
Pl. zenei stílusok, politikai gondolkodásmód, vélekedések, egy-egy közszereplő megítélése, stb. Annyi, de annyi ember beszél ezekről.
(Persze van, ahol FEL KELL EMELNED a szavadat, de itt is bölcsességgel, szem előtt tartva, hogy MI lesz a meghallgatásra ösztönző MÓD, és hely, és idő, és lehetőség, pl. amikor előítéletekkel, gyilkos gondolkodással, vagy erkölcsi ferdüléssel kapcsolatos területekről van szó... de itt is mindig BÖLCSESSÉGGEL, arra ügyelve, hogy befogadják, amit mondasz, ne "csak elmondd", hanem be is juthasson a szívbe, az igazán lényeges dolog, amit Isten is mond, ott, abban a helyzetben... húúú, de mennyire szükséges a mennyei bölcsesség.)
e./ Sokszor hallgatok, és figyelek, "tanulok" - információt mindig kaphat az ember (bár az is igaz, hogy mindig szűrni kell, és viszonyítani, megvizsgálni a forrást, a célkitűzést és a lehetséges gyümölcsöt, s ennek alapján megítélni, befogadhatod-e vagy sem) - mert:
aa./ nem is tudok mindenki számára mérvadó véleményt mondani,
bb./ talán nem is kell, mert vannak ott nálam sokkal tájékozottabbak, akik lehet, hogy meg tudják tenni, és abból még tanulhatok is,
cc./ de nem is szükséges, mert ha ezek másodlagos dolgok, amikről ott szó van, akkor egyszerűen NEM fogok belemenni és elveszíteni értékes bizalmat, kapcsolatot, figyelmet, amikor pedig ezeken múlik, hogy a MARADANDÓ bejuthasson a szívükbe.
"Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom." (Péld 29,9.)
1./ Van, amikor SEMMI mást nem tudsz tenni, ha helyesen akarsz eljárni, mint MEGALÁZNI MAGADAT, és HALLGATNI.
2./ Persze hallgatni sem mindegy, hogyan hallgatsz... lehet "ítélkezve" hallgatni, (magadban felháborodva, dühöngve, vagy lenézve a másikat), és lehet a másikat "kinevetve" hallgatni is. Ha hallgatsz, válaszd az Úr szemét, az Ő gondolkodásmódját, a mennyei lelkületet. Maradj készenlétben, hogy AMIKOR kell, vagy amikor lehetséges, a megfelelő módon és tartalommal, megszólalhass.
3./ Van, amikor emberek közvetlen közeledben sértő vagy bántó módon viselkednek. Ha másokkal teszik, szelíden, a megnyerés vágyával megpróbálhatsz segíteni, ha lehet - bár itt is ügyelsz a "kóbor ebre", hogy azt ne ragadd fülön, mert téged fog megmarni, ahogy a Példabeszédek mondja - de, ha téged ér, nézd meg, MEGÉRI-E belemenni, szóvá tenni, vagy inkább hallgass, és alázd meg magad... MI ÉRI MEG?
4./ Van, amikor az "igazadat" kiharcolhatod, de ELVESZÍTED közben a másik ember készségét a meghallgatásra, megértésre, arra, hogy az igazán FONTOSAT át tudd neki adni. NEM ÉRI MEG!
5./ Néha a HALLGATÁSODDAL nyered meg a csatát a bizalomért és a meghallgatás készségéért.
a./ Van, hogy tizenévesed nevelésénél is így van ez.
b./ Családi viták idején is.
c./ Házassági kapcsolatban is. Mindig nézd meg: "megéri-e"... megéri-e "megmondani" a magadét (általában nem), vagy "kikérni magadnak" (ez sem) - még vitatni sem éri meg, sokszor, mert az igazán érzékeny dolgok NEM logikusan elintézhetők, hanem sokkal inkább érzelmi alapon nyugszanak, amihez inkább a bizalomra, a szeretet lelkületére, és arra van szükség, hogy a másik ember biztonságban érezze magát melletted...
"Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom." (Péld 29,9.)
6./ Légy eszes, Isten országának mértéke szerint.
a./ Bölcs, aki Istentől nyert megítélést, meglátást, gondolkodásmódot, mennyei értékelés alapján, a jövőt tartva szeme előtt.
b./ Légy olyan ember, aki uralom alatt tartja a pillanatnyi hangulatokat, érzéseket, mert tudja, hogy a hosszú távú szempontok fontosabbak.
c./ Pillanatnyi sértéseken, butaságokon át lehet lépni, de hosszú távra kell megnyerni a csatákat - az embereket, Istennek...
Uram, a Te bölcsességed, a Te vezetésed, a Te személyes közelséged, ez ad útmutatást, és bölcsességet a hétköznapjaimban - és annyira, de annyira szükségem van rá. Köszönöm, hogy segítesz. Minél kevesebbszer szúrjam el. Ámen.
"Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom." (Péld 29,9.)