Szerző Téma: Üzenetek  (Megtekintve 157417 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #360 Dátum: 2019. November 06. - 09:40:54
Aki tud segítsen !   

Ez ez a közösség, melytől az un. keresztény demokrata kormány megvonta a segítséget, és a még nekik nemzetközi Birúság által megitélt krátérítést sem fizették ki. Ők nem hagyták abba a hajléktalanok felé a munkát, de segítségre van szükségük.

Talán sokan nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda, ahova nagyon mélyszegénységben élő vagy rászoruló gyermekek járnak! Sokan csak “hajléktalan ovinak” nevezik, de fontos megjegyeznünk, hogy NEM hajléktalanok.
A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket amennyiben szükséges.
Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne: 98-146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, játékokra, fejlesztő eszközökre (Pl.: festèk, rajzlapok, kifestők, ceruzák stb.), tartós élelmiszerre. Az ovi szükségből nyílt.
A szakemberek szerint a fedél nélküli gyermekek száma Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat.
A pesti “hajléktalanóvodába” egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az ovi reggel hétkor nyit, a gyerekeket először megfürdetik, aztán tiszta ruhába öltöztetik, és enni kapnak, mert sajnos nagy részük délután négytől másnap reggelig nem eszik. Nincs mit.
Az óvodavezető szerint az ő kis óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden ételt megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt is, mert volt olyan kicsi például, aki úgy érkezett hozzájuk, hogy kizárólag a krumplit ismerte.

Az óvoda alapításának éve: 2003
Az óvoda címe (a teljes intézmény székhelye): 1086 Budapest, Dankó utca 11.
OM azonosító: 200483
Fenntartó: Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség

Aki tud ruhákat és cipőket, tartós élelmiszert és egyéb hasznos dolgokat küldeni, az alábbi címre juttassa el:
Adományszervező Csoport, vezető koordinátor:
Borsányi Aranka, ari@wjlf.hu, (+36-1) 577-0515, (+36-70) 459-3681
Adományok átvételének helyszíne és ideje:
1086 Budapest, Dankó utca 11. (WJLF épülete), munkanapokon 8.00-16.00
(Amennyiben ez az időpont nem megoldható, a főiskolai portaszolgálat átveszi a felajánlásokat munkaidőn kívül, szabad- és munkaszüneti napokon is.)

Ezen felül: Az ovi mellett lévő épület hajléktalan szálló, oda felnőtt ruhákat, cipőket is várnak.
Külön csomagba pakolják az adományokat, ne a gyerekholmival legyen együtt!

Továbbá pénzbeli adománynak is örülnek! Erről külön érdemes egyeztetni a megadott elérhetőségeken!

Még egy kis információ:
“A Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében alakították ki a főiskola udvarán az óvodát, amely 40-45 gyermek befogadására alkalmas.”
“Az intézmény működtetőjének, Iványi Gábornak az ötlete volt. A fővároson kívül még további tíz hasonló óvodájuk létezik vidéki városokban. Mert a szükség sok helyen ott van. A közoktatásban összesen 3000 gyermek ellátásáról gondoskodnak. A szociális háló, amelyet a rászorulók alá feszítenek, nem szakad el az óvoda után sem, hiszen több általános és középiskolát is működtetnek, melyekből az igazán tehetséges és szorgalmas, jó képességű diákok bejuthatnak a Wesley János Lelkészképző Főiskolára is, ahol például szociális munkás diplomát szerezhetnek.”

AZ ADOMÁNY JÓ KEZEKBE KERÜL!
Segítsünk!
Oszd meg, hiszen ez nem reklám. Segítség bárhonnan érkezhet.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #361 Dátum: 2019. November 24. - 11:39:30

Isten befejezi azt, amit elkezdett benned
2019. november 24. 03:00 - Tomes Lívia

20191124.jpg

    „Biztos vagyok abban, hogy ő, aki elkezdte a jó munkát bennetek, be fogja fejezni azt a Krisztus Jézus napján” (Fil 1,6 ESV fordítás).

Isten mindig befejezi azt, amit elkezd, és ebbe beletartozik a jellemed formálása is. Isten olyanná formálja a jellemedet, mint amilyen az ő Fiáé.

Azért teremtett, hogy olyan légy, mint Krisztus.

De itt a legjobb rész: Isten be fogja fejezni azt, ami ebben az életben nem fejeződik be. Be fogja fejezni a jellemed formálását, és tökéletessé tesz majd a mennyben.

A Biblia azt mondja: „Biztos vagyok abban, hogy ő, aki elkezdte a jó munkát bennetek, be fogja fejezni azt a Krisztus Jézus napján” (Fil 1,6 ESV fordítás).

Ez egy csodálatos nap lesz! Azon a napon szemtől szembe látod majd Jézust. Az agyad minden idegsejtje túlterhelésre kerül. És átalakulsz, hogy olyan legyél, mint ő.

Minden gyengeséged elmúlik.

Minden erőtlenséged elmúlik.

Minden kudarcod és gyarlóságod elmúlik.

Minden bizonytalanságod elmúlik.

Azon a napon tökéletessé válsz. Tökéletesen tükrözöd majd Isten dicsőségét.

Jelenleg nem az vagy, akinek lenned kellene. Csupán töredéke vagy annak, ami leszel. De Isten azt mondja: „Rendben van. Nem sietem el. Minden szakaszban szurkolok neked. Csak minden lépést céltudatosan tegyél meg, mert egy napon befejezem azt, amit elkezdtem. És azonnal az én hasonlatosságomra változol majd.”

Olyan lesz ez a nap, mint ami semmi máshoz nem hasonlítható.

A Biblia így írja le, hogy milyen lesz az a nap: „Kedves barátaim, már Isten gyermekei vagyunk, de ő még nem mutatta meg nekünk, hogy milyenek leszünk, amikor Krisztus megjelenik. De azt tudjuk, hogy hozzá hasonlóvá leszünk, mert olyannak fogjuk látni őt, mint amilyen valójában” (1Jn 3,2 NLT fordítás).

Mindannyian megbotlottunk már az élet versenyében. Mindnyájan küzdöttünk. De a versenyünk még nem ért véget.

Egy nap szemtől szembe látjuk majd Jézust. És soha többé nem leszünk ugyanazok.


Számomra ez olyan reménység ami minden harcban erőt ad : egyszer meglátom az én Uramat szinről szinre és nem lesz több fájdalom, sem könny Nagyon várom ezt a napot. Jövel Uram Jézus! Ámen!



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #362 Dátum: 2019. December 11. - 10:11:10
 A hűséges emberek kitartó emberek
2019. december 11. 03:00 - ReveSz

20191211.jpg

    „A jó cselekvésébe pedig ne fáradjunk bele, mert a megfelelő időben aratunk majd, ha nem adjuk fel” (Gal 6,9 NIV fordítás).

A hit emberei egyszerűen csak nem tudják, hogyan hagyják abba. Sosem adják fel. Folyamatosan folytatják. Tudják, hogy a hit kitartással jár együtt.

Ha a hit embere akarsz lenni, akkor választhatsz: amikor nem látod Istennek a válaszát egy imádra rövid időn belül, akkor csak várhatsz, vagy lehetsz kitartó is. Az egyik választás passzív, míg a másik aktív. Amikor várakozol, akkor folytatod a munkát. Nem adod fel, még akkor sem amikor nem látod a választ. Továbbra is dolgozol a házasságodon, továbbra is dolgozol a munkahelyeden, és továbbra is hiszed azt, hogy lesz majd egy áttörés. Nem adod fel!

Nóé a hit csodálatos embere volt. Isten azt mondta neki, hogy építsen egy bárkát mert özönvíz lesz. Nehéz lehetett elhordoznia a gúnyt azért, mert egy hajót épített a sivatag közepén anélkül, hogy bármi fogalma lett volna arról, Isten hogyan fog vizet szerezni hozzá. Nóénak 120 évig tartott megépítenie a bárkát. Ez hosszú várakozási idő! A bizalom hosszú ideje, különösen akkor, amikor mindenki azt hiszi, őrült vagy.

De Nóé kitartott. Állhatatos volt, és hűséges maradt a feladathoz, amit Isten adott neki.

Pál a galatákhoz szóló levele 6. fejezetének 9. versében írja: „A jó cselekvésébe pedig ne fáradjunk bele, mert a megfelelő időben aratunk majd, ha nem adjuk fel” (NIV fordítás).

Ne add fel! Légy kitartó a céljaidban! Válj hűséges emberré, így Isten képes lesz arra használni téged, hogy olyan dolgokat tegyen, ami mindenki másnak lehetetlennek tűnik.



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #363 Dátum: 2019. December 19. - 17:44:43
     

Hagytunk felnőni egy életképtelen generációt?

Kovácsi Sándor küldte be 2019. 12. 08., v - 12:41 időpontban
A mostani cikkem nem az én írásom, nem is az MTI közlönye... az interneten találtam, viszont szeretném megosztani mindenkivel, mert rengeteg igazság van benne. Az íráson nem változtattam semmit, olvassátok el és gondolkodjatok el rajta, érdemes…

 

    Felnőtt egy generáció, ami nem terhelhető. Nem tudja elvinni a tetteinek súlyát, nem érzi a következményeket, mert azonnal összeroppan. Tudom, sokan azt gondolják, hogy bántó általánosítás ez, mert vannak jófej kamaszok, igyekvő fiatalok, de ami nagyot változott az utóbbi években, az az arány. Mindig is voltak válások, megesett lányok, drogozó fiatalok, volt abortusz, és még ezer minden, hiszen nincs új a nap alatt, csak az arányok fordultak meg. A változás mértéke azért drasztikus, mert bár minden dolog előfordult már egy társadalom vagy egy korszak idején, nem ekkora százalékban. Felneveltünk vagy inkább hagytunk felnőni egy életképtelen generációt. Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik.
    A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek. Nem akarnak dolgozni, mert a pénz sem elég motiváló erő. Ahhoz is lusták vagy életuntak, hogy vágyaik legyenek. Elfelejtettek örülni, vágyakozni valami után. -Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer. Persze, hogy nem, amíg a szülők gondosan eltartják, sajnálgatják őket, mert szegényeknek nagyon nehéz az életük a mai világban. Sajnálják azért, mert túl sokat kell nekik teljesíteni, mert az elvárások emberfelettiek. Pedig nem azok, csak a puhány generáció, ami most kezd kibontakozni. Nem bírja el a kihívásokat.
    Elvárja, hogy minden körülötte forogjon, hogy a munkahelyen, az iskolákban hozzá alkalmazkodjon mindenki. Azt várja, hogy mindenki legyen elájulva attól, hogy ő van, hogy ő esetleg dolgozna. De ezt a munkát csak ideális körülmények és ideális fizetés mellett képzeli el. Semmit nem tett le az asztalra, nem adott még hozzá a világhoz, de maga a léte az feljogosítás arra, hogy követelései legyenek. És követel is.
    Alig vannak olyanok, akik ehhez nem asszisztálnak. Itt felnőttekre gondolok. Inkább működik a mamahotel, mert hát a szeretet jele az, ha kiszolgáljuk a csemeténket? Sokan erre vadul bólogatnak. A mai fiatalok kineveltek egy szolgasereget, amely igyekszik a kedvükben járni, félve attól, hogy majd egy idő után nem lesz, aki adózzon vagy nyugdíjat fizessen. Még azt sem mondhatjuk, hogy csak a fizikai munka büdös. Minden munka az a számukra. Tulajdonképpen a legtöbben azt várják, hogy az égből hulljon rájuk a pénz. Némelyik még lehajolni is lusta lenne. Semmiféle késztetést nem éreznek arra, hogy egyedül elboldoguljanak. Mert mi, mostani szülők ezt hagytuk. Azért, mert kíméltük őket, hiszen nincs más dolguk, csak a tanulás. Pedig biztosan nem haltak volna bele, ha felelősséggel tették volna a szennyestartóba a ruháikat, vagy ha néhanapján elmosogattak volna. Esetleg észrevették volna, hogy a szüleik fáradtak, elkeseredettek. Nem, nemcsak a tanulás a feladatuk, hanem az is, hogy ezt a világot jobbá tegyék. Hogy törődjenek másokkal, hogy tiszteljék azt, aki értük dolgozik. De mi valami félremagyarázott szeretetből elvettük tőlük ezt a lehetőséget és nem tanítottuk meg arra, hogy mi a gyerek, a kamasz, a felnőttkorba lévő fiatal feladata. És most jajgathatunk, mert piszkosul elrontottuk.
    Amikor az iskola körül dolgozó munkásoknak az elsős gyerekek minősíthetetlen dolgokat kiabálnak, amikor g…i munkásnak nevezik azt, aki szépíti a környezetüket kétkezi munkával, akkor felmérhetjük azt, hogy mi szülők, pedagógusok, felnőttek, mennyire félreneveltük őket. Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy nem, nem lehetnek ilyenek a gyerekek, mert a gyerek aranyos, cuki és csillog a szeme. De ilyenek is…Egyre többen. A burok, amelyben vannak, nagyon gyorsan kipukkad. Addig hihetjük ezt, amíg a gyerek közösségbe nem kerül. Akinek óvodás, iskolás a gyereke, biztosan rengeteg hasonló „élménnyel” gazdagodik. Bár ezzel nem szeretünk szembenézni, inkább tagadjuk.
    Felnőtt egy olyan generáció, ami lelkileg sem erős. Összeomlik, ha kudarc éri, nem leküzdeni akarja, hanem szenvedi. Olyan gyengék belül, hogy az ember fél kritikát mondani, mert ezek a fiatalok már nem tudnak védekezni sem. Nem akarnak küzdeni az igazukért, vagy bizonyítani, hogy igenis többre képesek.
    Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy. Félelmetes belegondolni abba, hogy hol és mikor hibáztunk. Abba is, hogy mivé lesznek ezek a fiatalok. Vajon hogyan alakul az életük, ha társadalom nem tolerálja majd egy bizonyos szint után a hozzáállásukat? Vajon tudnak-e a virtuális világ nélkül létezni úgy, hogy majdan a saját gyerekeiknek valódi szülői legyenek? Nem vagyok túl optimista e téren. Ne legyen igazam! Tévedjek óriásit…Ezt kívánom…



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #364 Dátum: 2020. Január 10. - 20:02:26
"Tégy mindent Isten kezébe!
Ne kérdezd Tőle, mit ad cserébe,
Hisz Tőle kaptad földi életed,
És megváltásod elvégeztetett.
Csak szent kezébe tedd le mindened:
A fájó múltat, súlyos terheket,
lelkedet gyötrő átkos bűnöket
Jelen idődet, minden percedet,
Kezébe tedd le, amíg teheted.
S mit hoz a jövő? Nem is sejtheted,
Nem kell, hogy tudjad: tudja Istened.
Most arra kérlek a Jézus nevében:
Tégy mindent Isten kezébe!
Hagyj mindent Isten kezében!
Mit Neki adtál, bízd rá egészen,
"Az Úrra hagyjad minden útadat"
Ó add át Neki teljes önmagad!
Ő számon tartja minden dolgodat,
Ne vedd kezedbe ismét sorsodat!
Hadd tartson kézben mindent hű Urad..."



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #365 Dátum: 2020. Március 12. - 10:54:49
 Ha megbántottak, válaszd a megbocsátást a kesergés helyett!

    „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,31–32 RÚF).

Az embert életében többször elkerülhetetlenül megbántják. Van, hogy valaki szándékosan, mások akaratuk ellenére bántanak meg téged. A fájdalomra adott válaszod határozza meg, hogyan hat rád az, hogy megbántanak.

Ha megbocsátasz, képes vagy továbblépni, és boldog lenni. Ha a kesergést választod, tulajdonképpen megengeded valakinek, hogy egész életedet tönkre tegye. Ráébredsz, hogy a keserűség olyan, mint a bumeráng. Mindig visszatér hozzád, és jobban bánt téged, mint bárki mást.

Pál apostol, az egyik korai keresztény arról beszél, hogy mennyire romboló a keserűség. Az efezusiakhoz írt levelében azt mondja: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,31–32 RÚF).

Mi a keserűség ellenszere? A megbocsátás. Pál apostol azt mondja, kövesd Isten példáját, aki megbocsát neked Krisztusban.

Van valaki, aki iránt keserűség tölt el? Egy régi barát vagy barátnő? Egy munkáltató? Egy volt házastárs? Egy szülő vagy egy gyermek? Esetleg tanár, szomszéd vagy barát? Engedd meg, hogy Jézus kiürítse ezt a keserűséget a lelkedből. Válaszd azt az utat, hogy megbocsátasz annak az embernek, ahogy Isten megbocsát neked. Engedd, hogy Isten megszabadítson a keserűségtől, és szívedben helyet szabadítson fel a kedvességnek és az együttérzésnek.

Amikor Jézus imádkozni tanította követőit, mondta nekik, hogy így szóljanak: „És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12 RÚF).

Lényegében erről van szó: „Uram, bocsáss meg nekem úgy, ahogy én is mindenki másnak”. Ez egy hatalmas elvárás! Ha azonban betartod, és ugyanúgy megbocsátasz másoknak, ahogyan te is elvárod, hogy neked megbocsássanak, ez segít abban, hogy távol tartsd a keserűséget.

Lehet, hogy már mélyen megbántottak téged. Valószínű úgy érzed, lehetetlen megbocsátanod, és ezzel együtt azt is kétségbe vonod, hogy egyedül meg tudsz-e bocsátani. Ezért van szükséged Jézus Krisztusra.

Csak Isten ereje képes arra, hogy a gyűlöletet szeretettel váltsa fel, és megszabadítson téged attól a keserűségtől, amely a mély fájdalmakból táplálkozik.