UTÓIRAT AZOKNAK, AKIK FÉLREÉRTETTEK
2014.06.20
UTÓIRAT AZOKNAK, AKIK FÉLREÉRTETTEK
(További gondolatok a karizmatikus mozgalom hatásairól.)
Nem védekezésképpen ragadtam ismét tollat, hanem azért, hogy néhány félreértést tisztázzak. Egyes kósza hírek szerint „megváltoztunk”, s van, aki egyenesen rossz szellemiségűnek tartja írásaimat, bár mit sem tud az elmúlt másfél év velünk kapcsolatos eseményeiről.
Szeretném hangsúlyozni, hogy amit az Apostoli-prófétai-tanítványsági mozgalommal kapcsolatban írtam (
Guti Tünde - Egyéb írásaim - KIÁBRÁNDULÁS
), az elsősorban a saját tapasztalatom, illetve elismert tanítók felismeréseinek elolvasása nyomán formálódott véleményem. (
Igazi és hamis ébredés – Andrew Strom | keskeny út – narrow way)
Némely gondolatfuttatásom talán valóban szenvedélyes volt, elismerem: (
Guti Tünde - Verseim - JAJKIÁLTÁS A KALITKA AJTÓBAN
) De ez nem a szeretetlen kritika hangja volt, hanem a visszásságok és szellemi elcsúszások miatti féltő aggodalom. A baljós folyamatok miatt felszólalók szolgálattól való eltiltása, félreállítása, sőt kizárása és hátuk mögötti hiteltelenítésük feletti fájdalom.
De tettem ezt úgy, mint aki szintén Isten jóságára vagyok utalva – egyedül az Úr kegyelméből élek -, és bízom abban, hogy Aki maga az Igazság, világosságot gyújt a szívekben.
Mielőtt még vád érne – nem tanítok, nem bujtogatok, csak egyszerű „mezei hívőként” megosztom látásomat az Ige alapján.
Hiszem és vallom, hogy Isten ajándékai, melyeket a Szentlélek által Ő szabadon kioszt, csodálatos módon építik az Egyházat, ha annak élő kövei a helyükön vannak, alázatban, igazságban, szeretetben és szentségben töltik be papi hivatásukat. Mert mi mindnyájan királyi papság vagyunk Jézus Krisztusban való újjászületésünk által. (I. Péter 2:9.)
Azt is tudom, hogy minden hívőnek előre elkészített jócselekedetekben kell járnia (Ef. 2:10.), irgalmasságot gyakorolva az igaz istentisztelet megélésében (Jakab 1:27.), és minden ajándékával az Ajándékozóra kell mutatnia. Ez úgy lehetséges, hogy bűneinkből Jézus vére által megtisztulva, Krisztust hagyjuk kiábrázolódni folyamatosan fejlődő jellemünkben.
Sátán az első, édenkerti csábítás óta állandóan mesterkedik, hogy megtévesztéseivel elhitesse az embereket. Fortélyai a legmélyebb gonoszság és az Isten ellen lázadó gyűlölet forrásából táplálkoznak. Ezért nem lehetnek jó gyümölcsei annak, amiben munkálkodik, még ha a világosság angyalaként lép is fel.
Nincs semmi problémám azzal az igazi prófétai vonallal, ahol a hitélet természetességében, a kapott ajándékokkal hatékonyan szolgálnak testvéreik és a még meg nem tértek felé. Ám erre szerintem a „mozgalom” szó valahogy nem a legmegfelelőbb.
Hiszek abban, hogy az Úrtól kapott próféciák igazak, pontosak és beteljesednek! Vallom, hogy aki elkötelezett Krisztus-követő tanítvány, az az életpéldájával és bölcs tanácsaival, az Igéhez ragaszkodva másokat is tanítvánnyá tesz. (Ez lehet olykor a szűkebb-tágabb családi körünk is.)
Tudom, hogy vannak ténylegesen odaszánt emberek, akik lemondva e földi értékekről – esetenként az életüket is kockáztatva – ismeretlen helyeken gyülekezeteket plántálnak és gondoznak apostoli munkával. Ők nem a saját nevüknek szereznek dicsőséget, hanem az Úrnak. Nekik valódi gyümölcseik vannak, hiszen Jézus Krisztusban gyökereznek.
Azonban napjaink karizmatikus mozgalmát vizsgálva szerte a világon és környezetünkben, sajnos sok rossz eredményt is láthatunk, melyek szellemiségével nem tudok közösséget vállalni. Nem ritkán botránkozásokat, szeretetlenséget, leuralást is eredményez, más felől emberek dicsérgetésében (személyi kultusz), az egyházi struktúra önkényes leszabályozásában, s az államtól való pénzügyi függésben is megnyilvánul.
Elsősorban nem a bűnök és a szentségtelenség, hanem e mozgalom vezetői iránt engedetlenkedők felé irányul a felelősségrevonás, akik ellen az a legfőbb panasz, hogy szóvá teszik és leleplezik az elcsúszásokat s a nem igei módon működő területeket, ezért lázadóknak bélyegezve őket. (Kirekesztés, elidegenítés!) Igen nagy hiány mutatkozik a lelkek megítélése ajándékának tekintetében!
Tehát nem általában a prófétai megnyilvánulások ellen írtam (Az Úrtól érkező, tiszta próféciákra égetően szükség van!), hanem az „össze-vissza” prófétálgatásokról, és az elmúlt években széles körben gyakorolt karizmatikus szokásokról, melyeknek sok drága testvérünk lett áldozata.
Sír a lelkem a keresztyén barátságok szétszakadásai miatt, összeszorul a szívem a korábban jól működő házi csoportok szétzilálódásáért, elkeserít az egyre több tönkrement házasság, ami ráadásul válással végződik, nem beszélve az innen-onnan kiszivárogtatott pásztori visszaélésekről!
Az Egyháznak bűnbánatra kell jutnia és feladni a glóriakészítő, állami elismerésekért áhítozó vallásoskodást, feladni minden olyan emberi ambíciót, ami Jézus Krisztus helyett az embert dicsőíti (Vigyázat: humanizmus!), viszont legyen cél: az alázat, szeretet, igazság és szentség útján járva felépülni, mely út maga az Úr Jézus! (
BIBLIAI TANÍTÁSOK - Nyitóoldal - Amikor iszunk Krisztus poharából
Vannak olyan hangok is, hogy visszasírjuk baptista múltunkat. Szó sincs erről! Semmit nem sírunk vissza (bár rengeteget bánkódunk az elhajlások miatt), hanem az a belső vágy hajt és késztet hangunk felemelésére, hogy a Gyülekezet visszatérjen arra az ALAPKŐRE, amin évezredekkel ezelőtt az apostolok és próféták építkeztek. Ahol a szegletkő maga Isten Fia.
Olyan értelemben valóban felemlegetjük múltbeli átéléseinket, hogy a régebbi ébredésekben mindig jelen volt az igazi bűnbánat, a világiasságtól való gyökeres elfordulás és az egymás iránti könyörület. Ezek az ébredések dinamikusan IMÁDSÁG -, IGE -, és KRISZTUSKÖZPONTÚAK VOLTAK: Jézus Krisztus szolgált bennünk és általunk.
Erre van szükség ma is! Ha ezt nem teszi lehetővé a bűnnel kovászolt Egyház, akkor Isten Szentlelke a „falakon” kívül tevékenykedik szent szabadságban, vezetve és megszentelve az elhívottakat.
Hamarosan, az elhívottakból kihívottak lesznek, mert a rendszer egyre jobban visszacsúszik az emberi ötletek és szabályok körülmetéletlen szívű és fülű állapotába.
Jézus mondja:
„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.”
János 15:1-2.
Tekintete olyan, mint a tűzláng (Jelenések 1:14.), megemészt mindent, ami nem méltó Hozzá, ami sérti szentségét, igazságát vagy szeretetét, legyen az bármilyen érzésünk, gondolatunk, tervünk vagy akár mások általi elismerés. Hogyan egyeztethető ez össze irgalmával és kegyelmével?
Azoktól, akik az Ő nevéről neveztetnek, elvárja, hogy Hozzá méltóan éljenek!
„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!”
Máté 5:48.
Törekedjünk tehát tökéletességre a szeretetben, az igazságban és a szentségben! Sok szeretettel ajánlom újra figyelmetekbe az egyik legnagyszerűbb könyvet, ami segít helyesen értelmezni az Úr napjáig folyton épülő Egyház küldetését, és megtalálni az isteni egyensúlyt a karizmák és az életvitelszerű szolgálat között!
Gayle D. Erwin: A JÉZUS-STÍLUS
Távol álljon tőlem az ítélkezés! Szívem kiöntése csak akkor éri el célját, ha az olvasókban új gondolatokat ébreszt, és ösztönöz a további vizsgálódásra, hova tűntek a szószékekről a Krisztusról és a keresztről szóló prédikációk! (I. Kor. 1:18. !!!)
Jézus Krisztus az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET! Ámen!
Legyetek áldottak!
2014. május 18. Guti Tünd