Szerző Téma: Cseri Kálmán prédikációi  (Megtekintve 101286 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Gábor

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1466
  • Nem: Férfi
Válasz #15 Dátum: 2013. December 08. - 20:38:02
 O0 :2smitten: Szeretem Kálmán bácsi prédikációit! :)



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #16 Dátum: 2013. December 09. - 08:17:53
Cseri Kálmán igehirdetései és gondolatai.

János engedelmessége.

Akkor eljött Jézus... Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt... János azonban... ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj..." (Mt 3,13-17)

A bűnbánó bűnösök hosszú sora kígyózott a Jordán partján. János egy pillanatra mindenkit bemerített a vízbe, majd kiemelte. Egyszer csak megtorpant. Aki előtte állt, azt nem akarta bemeríteni. Neked kellene engem bemerítened - mondta neki. Jézus azonban csendesen válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki.

Miért állt be Jézus a bűnösök közé, amikor bűn nélküli volt? Noha egyedül ő volt ilyen a földön az ősi bűneset óta, ezzel is kifejezésre akarta juttatni, hogy azért jött, hogy magára vállalja a mi bűneinket, s így szerezzen nekünk Istennél bocsánatot.

Miért torpant meg János, amikor felismerte Jézust? (Az emberek akkor még nem ismerték őt.) Mert Jézus isteni szentsége és tökéletes tisztasága előtt azonnal a maga bűnös volta jutott eszébe, s érezte, hogy bocsánatra szorul.

És miért engedett mégis Jézus kérésének? Ez a legszebb ebben a jelenetben. Hiszen János elhatározta, hogy nem kereszteli meg Jézust, mert lelkileg megtisztulni csak bűnösöknek kell. És ebben teljesen igaza is volt. De Jézus egyetlen szelíd mondatára mégis megváltoztatja elhatározását, félreteszi a maga igazát, és megteszi azt, amit Jézus kér.

Sok ilyen győzelemre lenne szükség a mi életünkben! Amikor lehet, hogy másképpen gondoltam, lehet, hogy nem is értem most Jézust, még igazam is van - s mégis megteszem, amit ő mond. Kész vagyok engedelmeskedni neki.

Egészüljön ki adventi programunk, és ragyogjon e három szó előttünk: akkor engedett neki. Ebben mutatkozik meg az igazi istenfélelem, bizalom, alázat, ezzel dicsőítjük ma is Megváltónkat. Miben kell elkezdenünk ezt az engedelmességet?



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #17 Dátum: 2013. December 09. - 09:23:52
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #18 Dátum: 2013. December 11. - 08:10:29
János munkája.

Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Lk 3,4)

Keresztelő János nagyon fontos lelki munkát végzett az egész nép életében. Fő erénye az volt, hogy hirdette az igazságot, és kemény mondanivalóján semmilyen meggondolásból nem volt hajlandó változtatni. Tudta, hogy hallgatóinak kell megváltozniuk, ha nem akarnak elveszni. Bármire hivatkoznak, semmi nem segít rajtuk, csak az Istenhez való visszatérés.

Mikor szeretjük mi egymást: ha szó nélkül nézzük, hogy valaki tönkreteszi magát és családját, vagy ha szeretette] megmondjuk neki az igazságot, akkor is, ha az kényelmetlen feladat? Az lenne a szeretet, ha finomkodásból nem beszélünk az üdvösség és kárhozat tényéről? Akkor szeretjük a gyermekeinket, ha a korszerűség jegyében nem fegyelmezzük, nem is neveljük őket?

Aki az igazságot hirdeti, annak ez mindig áldozatba kerül. Keresztelő János is vállalta a minden komfort nélküli életet, távol a családtól. Nem mindenkinek kell így élnie, de készek vagyunk-e áldozatot is hozni az igazságért?

Akik elfogadták, amit mondott, azokat bemerítette a Jordán vizébe, jelképezve, hogy az illető meghalt a régi életének, s a vízből egy új ember emelkedik fel. Ezt pedig egészen konkrét változásnak kellett követnie az emberek életében (Lk 3,1-14).

Ezért nevezi Jánost a Biblia Jézus útkészítőjének. Mert Istentől a bűneink választanak el, ezt az akadályt úgy lehet félretenni az útból, ha nevén nevezzük, megvalljuk és elhagyjuk a bűnt. Bocsánatot rá Jézus Krisztus kereszthalála szerzett. János különösen az emberi gőg, önhittség, képmutatás, büszkeség ellen prédikált.

Legyen ez a mi adventi programunk: feltérképezni, mi áll leginkább Jézus útjában, és ne halogassuk annak eltávolítását!

A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelenik (V. Thilo, ford. Czeglédy Sándor)

János engedelmessége.

Akkor eljött Jézus... Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt... János azonban... ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj..." (Mt 3,13-17)

A bűnbánó bűnösök hosszú sora kígyózott a Jordán partján. János egy pillanatra mindenkit bemerített a vízbe, majd kiemelte. Egyszer csak megtorpant. Aki előtte állt, azt nem akarta bemeríteni. Neked kellene engem bemerítened - mondta neki. Jézus azonban csendesen válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki.

Miért állt be Jézus a bűnösök közé, amikor bűn nélküli volt? Noha egyedül ő volt ilyen a földön az ősi bűneset óta, ezzel is kifejezésre akarta juttatni, hogy azért jött, hogy magára vállalja a mi bűneinket, s így szerezzen nekünk Istennél bocsánatot.

Miért torpant meg János, amikor felismerte Jézust? (Az emberek akkor még nem ismerték őt.) Mert Jézus isteni szentsége és tökéletes tisztasága előtt azonnal a maga bűnös volta jutott eszébe, s érezte, hogy bocsánatra szorul.

És miért engedett mégis Jézus kérésének? Ez a legszebb ebben a jelenetben. Hiszen János elhatározta, hogy nem kereszteli meg Jézust, mert lelkileg megtisztulni csak bűnösöknek kell. És ebben teljesen igaza is volt. De Jézus egyetlen szelíd mondatára mégis megváltoztatja elhatározását, félreteszi a maga igazát, és megteszi azt, amit Jézus kér.

Sok ilyen győzelemre lenne szükség a mi életünkben! Amikor lehet, hogy másképpen gondoltam, lehet, hogy nem is értem most Jézust, még igazam is van - s mégis megteszem, amit ő mond. Kész vagyok engedelmeskedni neki.

Egészüljön ki adventi programunk, és ragyogjon e három szó előttünk: akkor engedett neki. Ebben mutatkozik meg az igazi istenfélelem, bizalom, alázat, ezzel dicsőítjük ma is Megváltónkat. Miben kell elkezdenünk ezt az engedelmességet?
Fénykép: János engedelmessége. Akkor eljött Jézus... Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt... János azonban... ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj..." (Mt 3,13-17) A bűnbánó bűnösök hosszú sora kígyózott a Jordán partján. János egy pillanatra mindenkit bemerített a vízbe, majd kiemelte. Egyszer csak megtorpant. Aki előtte állt, azt nem akarta bemeríteni. Neked kellene engem bemerítened - mondta neki. Jézus azonban csendesen válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki. Miért állt be Jézus a bűnösök közé, amikor bűn nélküli volt? Noha egyedül ő volt ilyen a földön az ősi bűneset óta, ezzel is kifejezésre akarta juttatni, hogy azért jött, hogy magára vállalja a mi bűneinket, s így szerezzen nekünk Istennél bocsánatot. Miért torpant meg János, amikor felismerte Jézust? (Az emberek akkor még nem ismerték őt.) Mert Jézus isteni szentsége és tökéletes tisztasága előtt azonnal a maga bűnös volta jutott eszébe, s érezte, hogy bocsánatra szorul. És miért engedett mégis Jézus kérésének? Ez a legszebb ebben a jelenetben. Hiszen János elhatározta, hogy nem kereszteli meg Jézust, mert lelkileg megtisztulni csak bűnösöknek kell. És ebben teljesen igaza is volt. De Jézus egyetlen szelíd mondatára mégis megváltoztatja elhatározását, félreteszi a maga igazát, és megteszi azt, amit Jézus kér. Sok ilyen győzelemre lenne szükség a mi életünkben! Amikor lehet, hogy másképpen gondoltam, lehet, hogy nem is értem most Jézust, még igazam is van - s mégis megteszem, amit ő mond. Kész vagyok engedelmeskedni neki. Egészüljön ki adventi programunk, és ragyogjon e három szó előttünk: akkor engedett neki. Ebben mutatkozik meg az igazi istenfélelem, bizalom, alázat, ezzel dicsőítjük ma is Megváltónkat. Miben kell elkezdenünk ezt az engedelmességet?



Nem elérhető pacific

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 661
  • Nem: Férfi
Válasz #19 Dátum: 2013. December 11. - 08:25:08
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #20 Dátum: 2013. December 12. - 17:29:35
A baj nem jár magában

Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott..., azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól. (1Sám 30,6)

Ez a fejezet egy olyan izgalmas történetet ír le, amikor Dávid életében egymást követték a bajok. Ráadásul ezek egy részét ő maga okozta, és mások is szenvedtek miatta. Mit tett ő ebben a helyzetben? Van, aki ilyenkor pánikba esik, és szinte eszét vesztve küzd. Van, aki elcsügged és feladja, mások Isten ellen fordulnak, vagy tehetetlen dühükben még több kárt okoznak.

Azzal kezdődött, hogy Dávid belefáradt abba, hogy Saul király elől meneküljön, és az ősi ellenségnél, a filiszteusoknál keresett menedéket. Ott kis híján belekényszerült egy olyan csatába, amelyet saját népe ellen kellett volna vívnia. Ettől Isten csodálatosan megmentette. Akkor azonban kiderült, hogy távollétükben egy másik ellenség elhurcolta családjukat és mindenüket. Emberei fellázadtak ellene, és meg akarták kövezni. Ő leborult Isten előtt, és tőle kért tanácsot.

És Isten nem hagyta el, könyörült rajta. Különös módon adott melléjük kalauzt a sivatagban, adott győzelmet a túlerőben levő ellenség felett, mindenki visszakapta hozzátartozóit. Amikor pedig a csapatán belül támadt volna egyenetlenség, Dávid kapott bölcsességet, hogy megőrizze az egységet és békességet. Végül őt akarták felmagasztalni, de ő minden ponton Istenre mutatott, és egyedül neki adott dicsőséget.

Velünk is előfordulhat, hogy „összejön minden", hogy összecsapnak fejünk felett a hullámok, és erőnk határához érünk. Bízzunk Istenben, kiáltsunk hozzá, és ugyanígy megtapasztaljuk majd, mit jelent erőt kapni Istenünktől, az Úrtól!



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #21 Dátum: 2013. December 12. - 18:09:21
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #22 Dátum: 2013. December 15. - 14:40:14
NÖVEKEDJETEK A KEGYELEMBEN



Alapige:2Pt 3,17-18

Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!

Imádkozzunk!

Szeretnénk máris engedelmeskedni ennek a felszólításnak kegyelmes Istenünk, szeretnénk áldani, magasztalni és dicsőíteni a te szent nevedet, szent személyedet azért, mert örök szeretetedből a Paradicsom kapuját ismét megnyitottad előttünk.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy mi csaptuk azt be magunk mögött. Ott hagytunk téged nagy büszkén, gőgösen magunkban bízva, és nem vettük észre, hogy nemcsak ezt a kaput csaptuk be, hanem önmagunkat csaptuk be. Köszönjük, hogy van visszaút.

Köszönjük érthetetlen szeretetedet. Köszönjük, hogy te jöttél utánunk Jézus Krisztusban, noha mi hagytunk ott téged. Köszönjük, hogy szereteted azt jelenti, hogy kész vagy visszaadni mindazt, amit elveszítettünk, ami nélkül szűkölködünk, ami miatt ilyenné vált az élet, amilyen. Áldunk és magasztalunk ezért.

Könyörgünk, hogy Szentlelkeddel indíts mindnyájunkat, akik most itt vagyunk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel. Hogy elinduljunk ezen az úton, amit te tapostál ki előttünk, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, és belépjünk azon a kapun, ami egyedül vezet az életre.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy az elmúlt héten is sokféleképpen működtek bennünk a halál erői. Olyan sok panasz, elégedetlenség, zúgolódás, lázadás, vádaskodás volt a szívünkben és szólalt meg sokszor az ajkunkon is.

Tisztítsd meg a szívünket. Sőt kérünk, hogy tiszta szívet teremts bennünk, és az erős Lelket újítsd meg bennünk. Köszönjük, hogy reménységünknek biztos alapja van, a te igaz ígéreted.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy várhatunk téged, amikor megjelensz majd nagy hatalommal és dicsőséggel. Köszönjük, hogy nem megy mindig így az élet, ahogy most. Te véget vetsz minden gonoszságnak és hamisságnak, és beteljesíted minden ígéretedet. Tartsd frissen bennünk ezt a reménységet, olyan nagy szükségünk van rá.

Kérünk, hogy erősíts meg most igéddel és Szentlelkeddel. Add, hogy ne hiába töltsük itt az időt. Veled szeretnénk találkozni, tőled szeretnénk életet támasztó igét hallani, és veled akarjuk folytatni az utunkat.

Segíts megújulni a veled való közösségben!

Ámen.

Igehirdetés

Péter apostol második levelében igyekszik frissen tartani a hívőkben azt a bizonyosságot, hogy Jézus Krisztus visszajön. Úgy, ahogyan Ő maga megígérte, hogy ennek a világkorszaknak a végén váratlanul megjelenik, nagy kozmikus katasztrófák során elmúlik ez a világ, de véglegesen megszűnik vele együtt minden, ami gonosz, hamis, bűn és minden szenvedés is. A benne hívőket magához veszi az Ő dicsőségébe, a többieket pedig büntetésre veti.

Ez az utóbbi megállapítás keményen hangzik az Isten nélkül élő és ilyenkor finomkodó ember fülének, de Jézus ezt azzal a nagy szeretettel mondja, hogy éppen ettől mentsen meg minél többeket. Most még van lehetőség visszatérni hozzá. Ez a lehetőség azonban az Ő második eljövetelével megszűnik. Akkor nem lesz mód semmiféle alkudozásra, akkor és ott nem lehet kenőpénzzel megvesztegetni senkit, ahogy ehhez egyre jobban hozzászokunk ebben a korrumpálódó világban. Ott nem lesznek kiskapuk, ott nem lehet utólag meghamisítani okmányokat, és nem lehet egy bűnnel eltöltött életet meg nem történtté tenni, sőt még egy kicsi haladékot kérni sem lehet. Amilyen állapotban talál valakit Jézus Krisztus második eljövetele, abban az állapotban folytatódik az élete. Örök dicsőség Jézussal, vagy örök szenvedés Jézus nélkül.

Nem tudom, belegondoltunk e már ebbe egyszer is úgy igazán, kíméletlenül, becsületesen? Rendben van-e a mi kapcsolatunk a dicsőségesen visszatérő Jézussal? Most még lehet rendezni. És akkor készen, sőt, ahogy itt a levélben olvassuk, az Ő visszajövetelét sürgetve, arra vágyakozva lehet visszavárni Őt. Akkor is váratlanul fog érni az Ő megérkezése, de nem talál készületlenül.

Ennek a levélnek az utolsó mondataiban az apostol arról ír, hogy addig mi a feladatunk. A hitetlenek feladata, hogy térjenek meg Jézushoz. A hívők feladatát pedig három jellemző dologban foglalja össze az apostol. Azt írja: álljatok meg szilárdan, álljatok ellen minden gonosz csábításnak, és közben növekedjetek lelkileg.

Állóképességre van szükségük a hívőknek ezekben az utolsó időkben, minden gonosszal szembeni eltökélt ellenálló képességre, és arra, hogy közben akármilyen nehézzé válnak is a körülmények, csendesen és ellenállhatatlanul növekedjünk a lelkiekben.

Egy fának a képe jelenik meg az ember előtt, ami ott áll a helyén plusz negyven fokban is, mínusz tíz fokban is, akkor is, ha lombos, akkor is, ha csupasz lett, mint ahogy most már a lombhullató fák. Cibálja a szél, de áll erősen, mert mélyen gyökerezik. Ellenáll minden ellene törő erőnek, és nem engedi, hogy a viharok gyökerestől kifordítsák. Közben pedig észrevétlenül, de mégis mérhetően növekszik, és ha éppen gyümölcsfa, akkor még terem is.

Mit jelent ez a hármas feladat, amit Isten igéje a Jézus Krisztusban hívőknek ad ezekben az utolsó időkben addig, amíg Jézus Krisztus visszajön?

1. Így kezdődött alapigénk: "Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok..." Milyen nagy kiváltság, hogy előre tájékoztat minket Jézus mindenről. Mi tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Tudjuk, hogy kit hoz a jövő. Sőt azt is ismerjük, aki hozza a jövőt, és ez a dicsőséges Jézus Krisztus. Ő mondja: vigyázzatok! Ez a szó azt jelenti: legyetek éberek, ne szunyókáljatok el egy pillanatra sem. Itt nagyon ébernek kell lenni.

És mire vigyázzatok? Itt mondja az elsőt: "a saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek." Károli ezt a mondatot az eredeti szöveghez még hűségesebben ragaszkodva fordítja, és talán egy kicsit erőteljesebb is ez a változat: "Vigyázzatok, hogy a ti erősségetekből ki ne essetek!" Maradjatok meg abban, amire már eljutottatok. Legyetek biztosak a dolgotokban. Legyenek biztos ismereteitek, szilárd meggyőződésetek, erős hitetek.

Arra biztat itt Isten igéje minden hívőt, hogy alaposan és pontosan ismerjük meg a Szentírást. Miről mit mondott Isten. Ehhez kell mérni mindent, amit bárki mástól hallunk. Ez dönti el, hogy valami igaz vagy hamis. Nekünk egészen bizonyosan tudnunk kell, hogy mit hiszünk, hogy miért hisszük azt, hogy kiben hiszünk, és ezt tudnunk kell elmondani is világosan, egyszerűen, szeretettel másoknak.

A ti erősségetekből ki ne essetek. Vagy ahogy itt olvassuk "saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek." Ez azt is jelenti, hogy tudnunk kell, kik vagyunk. Mármint hívő emberek. Hogy valóban Isten gyermekévé lettem és az vagyok. Hogy bocsánatot nyert bűnös vagyok. Tudnunk kell, honnan jövünk és hová megyünk. Nem tétova sejtésekre, hanem Isten igaz kijelentésére épül fel minden Krisztus-tanítványnak a hite. És valóban arra kell, hogy felépüljön. És ami a hitünkben nem ilyen, hanem hiszékenység vagy hiedelem, vagy sejtés, azt ki kell irtani! Mindent felül kell vizsgálni, hogy Isten igaz szavára épül-e. Ha pedig arra épül, abból nem szabad engedni. Mondhat akárki, amit akar, minden tiszteletünk az övé, de legfőképpen az élő Istent tiszteljük, az igazmondó Istent, ahogy a Bibliában olvassuk, akinek az ígéreteire építünk. Ez ad a hívőnek állóképességet. Így lesz viharálló az élete.

2. De nemcsak erre van szükség, hanem ellenálló képességre is. Miért? Azt mondja azért, hogy "az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak..." Mert nagy sodrásban élünk, és nekünk sokszor a sodrással szemben kell haladnunk. Ez egyáltalán nem könnyű feladat. Vagy olykor félre kell állni. Menjen a világ amerre akar, mi tudjuk, hogy az az út a veszedelembe visz. Minket egy másik útra hívott a mi Urunk, és mi azon akarunk menni. Akkor is, ha ott kevesen vagyunk, akkor is, ha olykor egyedül érzi magát az ember egy családban, egy közösségben. Ha tudjuk, hogy az vezet az életre, akkor is meg akarunk maradni azon, és nem engedjük, hogy elsodorjanak.

Megint a fa képe jelenik meg előttünk. Mit akar a vihar a fával? Meglazítani a gyökereit, elferdíteni az egyenes tartásától, és ha lehet, gyökerestől kifordítani. Ezt akarják az elvetemültek is a maguk tévelygéseivel.

Nem kell olyan merevnek lenni. Azért, mert minden fa egyenes áll, nézd, milyen érdekes lesz, te merj más lenni. Vállald a másságot, hogy te ferde vagy. A többiekhez képest ferdén gondolkozol, de önmagában ez is lehet helyes. Így változatosabb lesz az élet. Így szoktak hangzani az elvetemültek tévtanításai.

Miért csak Jézus Krisztusban lehetne meggyökerezni? Ezt a Bibliában olvassuk: "Gyökerezzetek meg a Krisztusban." Vannak sokan, akik nem benne gyökereznek, és milyen sok jó ember van közöttük. Nem kell erre büszkének lenni! Senki sem volt rá büszke, csak ezek után el kell kezdeni magyarázni, hogy nem vagyok büszke, és már sodorni kezd az elvetemültek tévelygése.

Miért kell olyan mereven ragaszkodni bizonyos dologhoz? Miért nem akarsz te vasárnap dolgozni? Az olyan, mint a többi nap. Egy kicsit többet pihensz majd estére.

Miért akarsz te minden vasárnap istentiszteletre járni? Nem kell a dolgokat túlzásba vinni. Meg minden nap Bibliát olvasni... A munkától, meg a családodtól veszed el az időt.

Micsoda őrült gondolat, hogy egy életen át ragaszkodsz a házastársadhoz? Sokaknak már nincs is házastársuk. Hol ezzel, hol azzal... Egyszer te is kipróbálhatod. Nincs hozzá bátorságod? Az elvetemültek tévelygéseiről beszél itt a Biblia. - Micsoda stupid gondolat ez, hogy csak tiszta pénz jöjjön a házba. A pénznek nincs is szaga!

Milyen merevség ez, hogy egyedül Jézus Krisztusban van üdvösség, és csak Ő visz minket az élő Istenhez?

Az elvetemültek tévelygései tetszetős, a fülünket csiklandozó, újszerű megfogalmazásokban hangzanak el. Sokkal emberszabásúbb életvitelt kínálnak - ahogy mondani szoktuk: testhez állóbbat -, ügyesen keverik azt, amit Isten nekünk a Bibliában kijelent az okkultizmussal. A mostani kereső és gondolkozó értelmiségünk egyik legnagyobb tragédiája, hogy hihetetlen naivsággal lépnek bele az ezotéria csapdájába, ezoterikus áltudományokkal kezdenek foglalkozni, mert keresik az élet végső kérdéseire a választ, és ezek a tévelygések tetszetősebbet kínálnak, mint amit a Szentírás elénk ad Isten akarataként. Bizony, fennáll a veszélye ennek, hogy az elvetemültek tévelygései elsodornak.

Ezért mondja itt Isten igéje, hogy az állóképesség mellett legyen bennünk egészséges ellenálló képesség is minden hamissággal és gonoszsággal szemben. Ezekre ma is nemet mondunk, holnap is nemet mondunk, ha megérjük, jövőre is nemet mondunk. Itt nem teszünk engedményt, bármit mondjon rólunk a világ.

Egyébként egy egészséges szervezet önmagában is ellenáll sokféle fertőzésnek. Ezért van szükség arra, hogy egészséges legyen a hívő életünk.

3. Ezután azt javasolja még az apostol a hívőknek, hogy növekedjenek. Növekedjetek minden irányba. Lefelé a gyökereitek egyre mélyebben kapaszkodjanak Krisztusba, felfelé a menny felé, és szabad terebélyesedni is, hogy a hívő életünk fája egyre többeknek adjon hűs árnyékot, egyre több madárnak biztosítson fészekrakást, és ha az gyümölcsfa, egyre több gyümölccsel gazdagítson másokat, személyválogatás nélkül.

A növekedés az élet feltétlen velejárója. Ahol a növekedés megszűnik, ott elkezdődött a pusztulás. Ne felejtsük el, hogy nemcsak mennyiségi növekedés van, hanem minőségi is. Nemcsak terjeszkedni lehet, hanem mélyülni is. Nemcsak extenzitás van a világon, amit ma szaval az egész világ, mintha csak az létezne, hanem intenzitás is van. Isten a lelkiekben ez utóbbira teszi a hangsúlyt.

Miben növekedjenek az utolsó idők hívői? Két területet jelöl meg itt az apostol. Növekedjetek a kegyelemben és növekedjetek Jézus Krisztus megismerésében. Az előbbiről szeretnék egy kicsit részletesebben szólni.

Mit jelent ez: növekedjetek a kegyelemben? Kinek van szüksége kegyelemre? Nyilvánvalóan a bűnösnek, akit már el is ítéltek. Aki jogerős ítélet alatt áll, az kérhet és kaphat vagy nem kaphat kegyelmet.

Sok hívő ember tévedése az, hogy erre a kegyelemre csak a hitben való elindulásakor van szüksége. Pedig akkor a bűneinknek csak egy töredékét látjuk még. Azokat, amiktől legelőször meg akar tisztítani és szabadítani bennünket Isten. De a rejtettek, a finomak, a rafináltak, a megromlott természetünkből következő és azokban rejtőzködők csak később derülnek majd ki. És hitre jutás után is követ el még közönséges bűnöket is sajnos a hívő.

A kegyelemre tehát mindig szükségünk van, sőt a kegyelemre egyre nagyobb szüksége van a hívőnek. Ahogy Isten igazsága a lelkünk mélyére hatol, egyre több szennyre derül fény, és egyre bőségesebben kell merítenünk a kegyelemből. Nem beszélve arról, hogy Isten elkezdi használni az Ő munkájában a hívőket, ott meg aztán megint csak a kegyelemre van szükségünk, mert a velünk született adottságainkkal semmire sem megyünk, csak az Ő kegyelmének az ajándékaival, és amire Ő tesz képesekké bennünket.

Jaj annak a hívőnek, aki nem növekszik ilyen értelemben a kegyelemben! Beteg az a hívő élet. Sajnos itt a gyülekezetben is sok ilyen beteg hívő embert ismerek, akik egyszerűen nem látják a maguk rossz tulajdonságait. Együtt élnek jellemhibáikkal, a régi természetük még mindig uralomra jut, és ezt észre sem veszik, sőt erénynek tartják, hogy ők milyen pontosak, milyen kínosan precízek, mennyire észreveszik a bűnt - mások életében. Erre büszkék lesznek, ez azt jelenti, hogy különbnek tartják magukat másoknál. Pont az ellenkezőjét teszik annak, amit Isten igéje mond: "egymást különbnek tartván ti magatoknál..." Mindezt észre sem veszik, mert közben sok jót csinálnak. Tele vannak munkával, szolgálattal - ők nem érnek rá a bűneikkel bíbelődni, mert ők hasznos tevékenységet folytatnak.

Nem növekszenek a kegyelemben. Újra megnőttek ők, és kicsi lett az életükben Jézus. Pedig csak az életünkben egyre nagyobbra növő Jézus tudja elfedezni, eltakarni azt a sok hitványságot, ami ott van az életünkben.

Ezek az emberek úgy gondolják, hogy ők nem kegyelemre szoruló bűnösök, hanem megigazított bűnösök, ami igaz, de az nem az igazság, ha csak ezt hangsúlyozzák. Nem véletlenül írta Luther Márton: simul iustus, simul peccator - egyidejűleg vagyok bűnös, és Isten megigazított gyermeke. Ezért van szükségünk halálunk pillanatáig a kegyelemre, és nagy örömhír az, hogy lehet növekedni a kegyelemben.

Viszonylag sok ilyen megrekedt életű hívő ember van, akik fejlődésképtelenekké váltak, mert nem növekszenek a kegyelemben, csak botránkoztatnak másokat.

Hadd kérdezzem meg ilyen élesen: mikor vittél utoljára Isten elé valami felismert bűnt az életedben? Mikor volt utoljára, hogy olvastad a Bibliát, és elképedtél: ez a mocsok még mindig megvan a gondolataid, a szíved mélyén? És ott mindjárt megvallottad Istennek és kérted rá az Ő bocsánatát? Jelen van-e a folyamatos bűnbánatra való készség az életünkben? Ez nem bűnközpontú életre segít, ahogy azok, akik az egészet nem értik, csak vádaskodni akarnak - mondogatni szokták. Éppen ez a kegyelemközpontú életben az, amire folyamatosan szükségünk van, hogy újra és újra odamenjek a kegyelem kiapadhatatlan forrásához, merítsek abból, és megtanuljak kegyelemből élni.

Ezt a kegyelemben való növekedést rendkívül szemléletesen mondja el az egyik halleluja-ének, amelyik négy lépésre osztja ezt a folyamatot. Azt mondja: volt idő, amikor még így gondolkoztam, hogy semmit se Isten, majd mindent én... Meg tudom oldani, van itt ész, van itt erő. Ha kicsit idősebb az ember, egyre büszkébb lesz arra, hogy van itt tapasztalat, van itt rutin. Azt hiszi ez egyenlő a bölcsességgel. Van itt bölcsesség is, majd én...

Aztán sok kudarc után kezd rájönni az ember, hogy azért nem mindent tud megoldani. S akkor a második vers erről szól: eljutottam oda, hogy van, amit te, mármint Isten, s van, amit én. - Aztán látja, hogy amit Isten old meg, az mindig jó, amit ő akar Isten nélkül, az általában nem sikerül. Éppen ezért az lesz a vágya, s ez a harmadik, hogy egyre többet te, és egyre kevesebbet én, de azért még én is vagyok a világon. - És innen el lehet jutni oda, amivel befejeződik: mindent csak te - semmit sem én. És amit én teszek, az is olyan legyen, hogy tulajdonképpen te cselekszed általam, mindenható Istenem.

Ez a kegyelemben való növekedés. Elindulok a nagy önbizalomtól. Azután kezdem megismerni Istent, ahogy megismerem, egyre jobban bízom benne. És a végén egészen rábízom magamat, enyéimet, hivatásomat, testemet, lelkemet, és teljes meggyőződéssel mondom: mindent csak te intézz el és semmit se én.

Ezért írja az apostol néhány mondattal korábban: "mivel mindezek így vannak - és itt Jézus Krisztus második eljövetelét írta le -, ezért gondoljátok meg, hogy milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek." Erről beszéltünk két héttel ezelőtt az első levél elejéről: "szentek legyetek, mint az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek egész magatartásotokban."

A Krisztussal való közösségben Krisztus szentsége úgy átjárhatja a hívőt, hogy minden gondolata, minden indulata, minden érzése és cselekedete szent lehet. Vagyis Isten akarata szerint való, neki kedves.

Ez tehát az egyik, amire azt mondja: növekedjetek benne. A másikat csak megemlítem:

"Növekedjetek a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerésében." Különös az, amit Jézus az Ő megismeréséről mond. Azt olvassuk a Jn 17-ben, a főpapi imában: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent (vagyis az egyedül valódi Istent), és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." Őt megismerni pedig csak egy életközösségben lehet. Az együttélés, sőt az együtt szolgálás során. Aközben jelenti ki magát.

A Jn 14,21-t is idéztük két hete. Jézus megmondja, hogy kinek jelenti ki magát, ki ismerheti meg Őt egyre jobban: "Aki ismeri és megőrzi parancsaimat, az szeret engem. Én is szeretem azt és kijelentem magamat annak." Ez a mi Urunk Jézus Krisztus ígérete.

A hívőknek erről a belső életéről a világ semmit sem tud. A világ megy az orra után, és közben telnek a napok, évek, és minden óra közelebb visz minket Jézus Krisztus dicsőséges második megjelenéséhez. Ezért mondja nekünk a mi Urunk ma is: Mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, legyen bennetek szilárd állóképesség, legyen bennetek ellenálló képesség minden gonosz csábítással szemben, és szép csendesen, de feltartóztathatatlanul növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében.

Egy ideig minden születésnapon megmértük a gyerekeink magasságát. Van egy ajtófélfa, ahol a mai napig ott vannak a vonalak. Egyszer ugyan le kellett mázolni, de utána gyorsan pótoltam ezeket a kedves vonalkákat. Van egy ismerősöm, aki számos gyermekétől minden születésnapján megkérdezte: nőttél-e, gyermekem? És akkor elsorolta, mi-mindenben lehetett volna nőnie, vagy mi-mindenben nőtt. Isten ma azt kérdezi tőlünk: van-e növekedés az életünkben? Vagy pedig csak úgy elvagyunk...

Az élet nem ismer stagnálást. Vagy növekedés, vagy pusztulás. Isten nekünk egészséges növekedést akar adni a lelkiekben halálunk pillanatáig. Ebben különbözik a lelki élet a biológiaitól. Isten egyre gyarapítani, gazdagítani akar, és fejlődést kínál. Boldog ember az, aki szabad teret enged Isten eme munkájának. Övé a dicsőség most és mindörökké! Ámen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert meggyökerezhet az életünk tebenned. Köszönjük, hogy , hogy lehetővé tetted a veled való lelki közösséget.

Dicsőítünk téged, aki élő személy vagy és jelen vagy mindenütt, ahol emberek téged keresnek, ahol igéd hangzik, és köszönjük, hogy szeretettel megmutatod, hogy néked adatott minden hatalom mennyen és földön.

Bocsásd meg, hogy ritkán gondolunk arra, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell állnunk színed előtt, és vagy ismerősként köszönthetsz minket, akik együtt jártunk veled a földi élet rögös útján is, vagy azt kell mondanod: távozzatok tőlem ti átkozottak, nem ismerlek titeket. Őrizz meg minket ettől, Urunk!

Indíts minket Szentlelkeddel, hogy keressünk téged. Segíts, hogy egyre szorosabb és mélyebb lelki közösségben élhessünk veled. Tölts meg minket Szentlelkeddel, és Lelked tegye könnyűvé a neked való engedelmeskedést. Engedd, hogy egyáltalán értsük gondolataidat, akaratodat, és mindenben egyetértsünk veled. Hadd legyen az ismeretből élet.

Őrizz meg minket attól, hogy megrekedjen valahol a hívő életünk. Őrizz meg vagy szabadíts meg minden önhittségtől, elbizakodottságtól, lelki gőgtől. Tarts meg minket mindvégig őszinte alázatban. Tudjuk, hogy rászorulunk a te kegyelmedre, és áldunk azért, hogy gazdag vagy a kegyelemben és elég nekünk is a te kegyelmed. Ebből akarunk meríteni újra és újra. És a tőled kapott irgalommal akarunk másokhoz is irgalmasok lenni. Formálj minket sokkal megértőbb, megbocsátóbb emberekké, akik gazdagok az irgalomban és telik nekik továbbadni azt, amit mi is úgy kapunk tőled.

Kérünk, szenteld meg az ünnepre való készülődésünket, hogy téged ünnepeljünk majd karácsonykor. Szenteld meg a gyülekezet ünnepét, készítsd a lelkünket az úrvacsorai közösségre. Add, hogy senki ne legyen közöttünk, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úrnak poharát.

Segíts minket most is, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk.

Ámen.
 NÖVEKEDJETEK A KEGYELEMBEN Alapige:2Pt 3,17-18
Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!
Imádkozzunk! Szeretnénk máris engedelmeskedni ennek a felszólításnak kegyelmes Istenünk, szeretnénk áldani, magasztalni és dicsőíteni a te szent nevedet, szent személyedet azért, mert örök szeretetedből a Paradicsom kapuját ismét megnyitottad előttünk. Megvalljuk bűnbánattal, hogy mi csaptuk azt be magunk mögött. Ott hagytunk téged nagy büszkén, gőgösen magunkban bízva, és nem vettük észre, hogy nemcsak ezt a kaput csaptuk be, hanem önmagunkat csaptuk be. Köszönjük, hogy van visszaút. Köszönjük érthetetlen szeretetedet. Köszönjük, hogy te jöttél utánunk Jézus Krisztusban, noha mi hagytunk ott téged. Köszönjük, hogy szereteted azt jelenti, hogy kész vagy visszaadni mindazt, amit elveszítettünk, ami nélkül szűkölködünk, ami miatt ilyenné vált az élet, amilyen. Áldunk és magasztalunk ezért. Könyörgünk, hogy Szentlelkeddel indíts mindnyájunkat, akik most itt vagyunk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel. Hogy elinduljunk ezen az úton, amit te tapostál ki előttünk, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, és belépjünk azon a kapun, ami egyedül vezet az életre. Megvalljuk bűnbánattal, hogy az elmúlt héten is sokféleképpen működtek bennünk a halál erői. Olyan sok panasz, elégedetlenség, zúgolódás, lázadás, vádaskodás volt a szívünkben és szólalt meg sokszor az ajkunkon is. Tisztítsd meg a szívünket. Sőt kérünk, hogy tiszta szívet teremts bennünk, és az erős Lelket újítsd meg bennünk. Köszönjük, hogy reménységünknek biztos alapja van, a te igaz ígéreted. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy várhatunk téged, amikor megjelensz majd nagy hatalommal és dicsőséggel. Köszönjük, hogy nem megy mindig így az élet, ahogy most. Te véget vetsz minden gonoszságnak és hamisságnak, és beteljesíted minden ígéretedet. Tartsd frissen bennünk ezt a reménységet, olyan nagy szükségünk van rá. Kérünk, hogy erősíts meg most igéddel és Szentlelkeddel. Add, hogy ne hiába töltsük itt az időt. Veled szeretnénk találkozni, tőled szeretnénk életet támasztó igét hallani, és veled akarjuk folytatni az utunkat. Segíts megújulni a veled való közösségben! Ámen.
  Péter apostol második levelében igyekszik frissen tartani a hívőkben azt a bizonyosságot, hogy Jézus Krisztus visszajön. Úgy, ahogyan Ő maga megígérte, hogy ennek a világkorszaknak a végén váratlanul megjelenik, nagy kozmikus katasztrófák során elmúlik ez a világ, de véglegesen megszűnik vele együtt minden, ami gonosz, hamis, bűn és minden szenvedés is. A benne hívőket magához veszi az Ő dicsőségébe, a többieket pedig büntetésre veti. Ez az utóbbi megállapítás keményen hangzik az Isten nélkül élő és ilyenkor finomkodó ember fülének, de Jézus ezt azzal a nagy szeretettel mondja, hogy éppen ettől mentsen meg minél többeket. Most még van lehetőség visszatérni hozzá. Ez a lehetőség azonban az Ő második eljövetelével megszűnik. Akkor nem lesz mód semmiféle alkudozásra, akkor és ott nem lehet kenőpénzzel megvesztegetni senkit, ahogy ehhez egyre jobban hozzászokunk ebben a korrumpálódó világban. Ott nem lesznek kiskapuk, ott nem lehet utólag meghamisítani okmányokat, és nem lehet egy bűnnel eltöltött életet meg nem történtté tenni, sőt még egy kicsi haladékot kérni sem lehet. Amilyen állapotban talál valakit Jézus Krisztus második eljövetele, abban az állapotban folytatódik az élete. Örök dicsőség Jézussal, vagy örök szenvedés Jézus nélkül. Nem tudom, belegondoltunk e már ebbe egyszer is úgy igazán, kíméletlenül, becsületesen? Rendben van-e a mi kapcsolatunk a dicsőségesen visszatérő Jézussal? Most még lehet rendezni. És akkor készen, sőt, ahogy itt a levélben olvassuk, az Ő visszajövetelét sürgetve, arra vágyakozva lehet visszavárni Őt. Akkor is váratlanul fog érni az Ő megérkezése, de nem talál készületlenül. Ennek a levélnek az utolsó mondataiban az apostol arról ír, hogy addig mi a feladatunk. A hitetlenek feladata, hogy térjenek meg Jézushoz. A hívők feladatát pedig három jellemző dologban foglalja össze az apostol. Azt írja: álljatok meg szilárdan, álljatok ellen minden gonosz csábításnak, és közben növekedjetek lelkileg. Állóképességre van szükségük a hívőknek ezekben az utolsó időkben, minden gonosszal szembeni eltökélt ellenálló képességre, és arra, hogy közben akármilyen nehézzé válnak is a körülmények, csendesen és ellenállhatatlanul növekedjünk a lelkiekben. Egy fának a képe jelenik meg az ember előtt, ami ott áll a helyén plusz negyven fokban is, mínusz tíz fokban is, akkor is, ha lombos, akkor is, ha csupasz lett, mint ahogy most már a lombhullató fák. Cibálja a szél, de áll erősen, mert mélyen gyökerezik. Ellenáll minden ellene törő erőnek, és nem engedi, hogy a viharok gyökerestől kifordítsák. Közben pedig észrevétlenül, de mégis mérhetően növekszik, és ha éppen gyümölcsfa, akkor még terem is. Mit jelent ez a hármas feladat, amit Isten igéje a Jézus Krisztusban hívőknek ad ezekben az utolsó időkben addig, amíg Jézus Krisztus visszajön? 1. Így kezdődött alapigénk: "Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok..." Milyen nagy kiváltság, hogy előre tájékoztat minket Jézus mindenről. Mi tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Tudjuk, hogy kit hoz a jövő. Sőt azt is ismerjük, aki hozza a jövőt, és ez a dicsőséges Jézus Krisztus. Ő mondja: vigyázzatok! Ez a szó azt jelenti: legyetek éberek, ne szunyókáljatok el egy pillanatra sem. Itt nagyon ébernek kell lenni. És mire vigyázzatok? Itt mondja az elsőt: "a saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek." Károli ezt a mondatot az eredeti szöveghez még hűségesebben ragaszkodva fordítja, és talán egy kicsit erőteljesebb is ez a változat: "Vigyázzatok, hogy a ti erősségetekből ki ne essetek!" Maradjatok meg abban, amire már eljutottatok. Legyetek biztosak a dolgotokban. Legyenek biztos ismereteitek, szilárd meggyőződésetek, erős hitetek. Arra biztat itt Isten igéje minden hívőt, hogy alaposan és pontosan ismerjük meg a Szentírást. Miről mit mondott Isten. Ehhez kell mérni mindent, amit bárki mástól hallunk. Ez dönti el, hogy valami igaz vagy hamis. Nekünk egészen bizonyosan tudnunk kell, hogy mit hiszünk, hogy miért hisszük azt, hogy kiben hiszünk, és ezt tudnunk kell elmondani is világosan, egyszerűen, szeretettel másoknak. A ti erősségetekből ki ne essetek. Vagy ahogy itt olvassuk "saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek." Ez azt is jelenti, hogy tudnunk kell, kik vagyunk. Mármint hívő emberek. Hogy valóban Isten gyermekévé lettem és az vagyok. Hogy bocsánatot nyert bűnös vagyok. Tudnunk kell, honnan jövünk és hová megyünk. Nem tétova sejtésekre, hanem Isten igaz kijelentésére épül fel minden Krisztus-tanítványnak a hite. És valóban arra kell, hogy felépüljön. És ami a hitünkben nem ilyen, hanem hiszékenység vagy hiedelem, vagy sejtés, azt ki kell irtani! Mindent felül kell vizsgálni, hogy Isten igaz szavára épül-e. Ha pedig arra épül, abból nem szabad engedni. Mondhat akárki, amit akar, minden tiszteletünk az övé, de legfőképpen az élő Istent tiszteljük, az igazmondó Istent, ahogy a Bibliában olvassuk, akinek az ígéreteire építünk. Ez ad a hívőnek állóképességet. Így lesz viharálló az élete. 2. De nemcsak erre van szükség, hanem ellenálló képességre is. Miért? Azt mondja azért, hogy "az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak..." Mert nagy sodrásban élünk, és nekünk sokszor a sodrással szemben kell haladnunk. Ez egyáltalán nem könnyű feladat. Vagy olykor félre kell állni. Menjen a világ amerre akar, mi tudjuk, hogy az az út a veszedelembe visz. Minket egy másik útra hívott a mi Urunk, és mi azon akarunk menni. Akkor is, ha ott kevesen vagyunk, akkor is, ha olykor egyedül érzi magát az ember egy családban, egy közösségben. Ha tudjuk, hogy az vezet az életre, akkor is meg akarunk maradni azon, és nem engedjük, hogy elsodorjanak. Megint a fa képe jelenik meg előttünk. Mit akar a vihar a fával? Meglazítani a gyökereit, elferdíteni az egyenes tartásától, és ha lehet, gyökerestől kifordítani. Ezt akarják az elvetemültek is a maguk tévelygéseivel. Nem kell olyan merevnek lenni. Azért, mert minden fa egyenes áll, nézd, milyen érdekes lesz, te merj más lenni. Vállald a másságot, hogy te ferde vagy. A többiekhez képest ferdén gondolkozol, de önmagában ez is lehet helyes. Így változatosabb lesz az élet. Így szoktak hangzani az elvetemültek tévtanításai. Miért csak Jézus Krisztusban lehetne meggyökerezni? Ezt a Bibliában olvassuk: "Gyökerezzetek meg a Krisztusban." Vannak sokan, akik nem benne gyökereznek, és milyen sok jó ember van közöttük. Nem kell erre büszkének lenni! Senki sem volt rá büszke, csak ezek után el kell kezdeni magyarázni, hogy nem vagyok büszke, és már sodorni kezd az elvetemültek tévelygése. Miért kell olyan mereven ragaszkodni bizonyos dologhoz? Miért nem akarsz te vasárnap dolgozni? Az olyan, mint a többi nap. Egy kicsit többet pihensz majd estére. Miért akarsz te minden vasárnap istentiszteletre járni? Nem kell a dolgokat túlzásba vinni. Meg minden nap Bibliát olvasni... A munkától, meg a családodtól veszed el az időt. Micsoda őrült gondolat, hogy egy életen át ragaszkodsz a házastársadhoz? Sokaknak már nincs is házastársuk. Hol ezzel, hol azzal... Egyszer te is kipróbálhatod. Nincs hozzá bátorságod? Az elvetemültek tévelygéseiről beszél itt a Biblia. - Micsoda stupid gondolat ez, hogy csak tiszta pénz jöjjön a házba. A pénznek nincs is szaga! Milyen merevség ez, hogy egyedül Jézus Krisztusban van üdvösség, és csak Ő visz minket az élő Istenhez? Az elvetemültek tévelygései tetszetős, a fülünket csiklandozó, újszerű megfogalmazásokban hangzanak el. Sokkal emberszabásúbb életvitelt kínálnak - ahogy mondani szoktuk: testhez állóbbat -, ügyesen keverik azt, amit Isten nekünk a Bibliában kijelent az okkultizmussal. A mostani kereső és gondolkozó értelmiségünk egyik legnagyobb tragédiája, hogy hihetetlen naivsággal lépnek bele az ezotéria csapdájába, ezoterikus áltudományokkal kezdenek foglalkozni, mert keresik az élet végső kérdéseire a választ, és ezek a tévelygések tetszetősebbet kínálnak, mint amit a Szentírás elénk ad Isten akarataként. Bizony, fennáll a veszélye ennek, hogy az elvetemültek tévelygései elsodornak. Ezért mondja itt Isten igéje, hogy az állóképesség mellett legyen bennünk egészséges ellenálló képesség is minden hamissággal és gonoszsággal szemben. Ezekre ma is nemet mondunk, holnap is nemet mondunk, ha megérjük, jövőre is nemet mondunk. Itt nem teszünk engedményt, bármit mondjon rólunk a világ. Egyébként egy egészséges szervezet önmagában is ellenáll sokféle fertőzésnek. Ezért van szükség arra, hogy egészséges legyen a hívő életünk. 3. Ezután azt javasolja még az apostol a hívőknek, hogy növekedjenek. Növekedjetek minden irányba. Lefelé a gyökereitek egyre mélyebben kapaszkodjanak Krisztusba, felfelé a menny felé, és szabad terebélyesedni is, hogy a hívő életünk fája egyre többeknek adjon hűs árnyékot, egyre több madárnak biztosítson fészekrakást, és ha az gyümölcsfa, egyre több gyümölccsel gazdagítson másokat, személyválogatás nélkül. A növekedés az élet feltétlen velejárója. Ahol a növekedés megszűnik, ott elkezdődött a pusztulás. Ne felejtsük el, hogy nemcsak mennyiségi növekedés van, hanem minőségi is. Nemcsak terjeszkedni lehet, hanem mélyülni is. Nemcsak extenzitás van a világon, amit ma szaval az egész világ, mintha csak az létezne, hanem intenzitás is van. Isten a lelkiekben ez utóbbira teszi a hangsúlyt. Miben növekedjenek az utolsó idők hívői? Két területet jelöl meg itt az apostol. Növekedjetek a kegyelemben és növekedjetek Jézus Krisztus megismerésében. Az előbbiről szeretnék egy kicsit részletesebben szólni. Mit jelent ez: növekedjetek a kegyelemben? Kinek van szüksége kegyelemre? Nyilvánvalóan a bűnösnek, akit már el is ítéltek. Aki jogerős ítélet alatt áll, az kérhet és kaphat vagy nem kaphat kegyelmet. Sok hívő ember tévedése az, hogy erre a kegyelemre csak a hitben való elindulásakor van szüksége. Pedig akkor a bűneinknek csak egy töredékét látjuk még. Azokat, amiktől legelőször meg akar tisztítani és szabadítani bennünket Isten. De a rejtettek, a finomak, a rafináltak, a megromlott természetünkből következő és azokban rejtőzködők csak később derülnek majd ki. És hitre jutás után is követ el még közönséges bűnöket is sajnos a hívő. A kegyelemre tehát mindig szükségünk van, sőt a kegyelemre egyre nagyobb szüksége van a hívőnek. Ahogy Isten igazsága a lelkünk mélyére hatol, egyre több szennyre derül fény, és egyre bőségesebben kell merítenünk a kegyelemből. Nem beszélve arról, hogy Isten elkezdi használni az Ő munkájában a hívőket, ott meg aztán megint csak a kegyelemre van szükségünk, mert a velünk született adottságainkkal semmire sem megyünk, csak az Ő kegyelmének az ajándékaival, és amire Ő tesz képesekké bennünket. Jaj annak a hívőnek, aki nem növekszik ilyen értelemben a kegyelemben! Beteg az a hívő élet. Sajnos itt a gyülekezetben is sok ilyen beteg hívő embert ismerek, akik egyszerűen nem látják a maguk rossz tulajdonságait. Együtt élnek jellemhibáikkal, a régi természetük még mindig uralomra jut, és ezt észre sem veszik, sőt erénynek tartják, hogy ők milyen pontosak, milyen kínosan precízek, mennyire észreveszik a bűnt - mások életében. Erre büszkék lesznek, ez azt jelenti, hogy különbnek tartják magukat másoknál. Pont az ellenkezőjét teszik annak, amit Isten igéje mond: "egymást különbnek tartván ti magatoknál..." Mindezt észre sem veszik, mert közben sok jót csinálnak. Tele vannak munkával, szolgálattal - ők nem érnek rá a bűneikkel bíbelődni, mert ők hasznos tevékenységet folytatnak. Nem növekszenek a kegyelemben. Újra megnőttek ők, és kicsi lett az életükben Jézus. Pedig csak az életünkben egyre nagyobbra növő Jézus tudja elfedezni, eltakarni azt a sok hitványságot, ami ott van az életünkben. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy ők nem kegyelemre szoruló bűnösök, hanem megigazított bűnösök, ami igaz, de az nem az igazság, ha csak ezt hangsúlyozzák. Nem véletlenül írta Luther Márton: simul iustus, simul peccator - egyidejűleg vagyok bűnös, és Isten megigazított gyermeke. Ezért van szükségünk halálunk pillanatáig a kegyelemre, és nagy örömhír az, hogy lehet növekedni a kegyelemben. Viszonylag sok ilyen megrekedt életű hívő ember van, akik fejlődésképtelenekké váltak, mert nem növekszenek a kegyelemben, csak botránkoztatnak másokat. Hadd kérdezzem meg ilyen élesen: mikor vittél utoljára Isten elé valami felismert bűnt az életedben? Mikor volt utoljára, hogy olvastad a Bibliát, és elképedtél: ez a mocsok még mindig megvan a gondolataid, a szíved mélyén? És ott mindjárt megvallottad Istennek és kérted rá az Ő bocsánatát? Jelen van-e a folyamatos bűnbánatra való készség az életünkben? Ez nem bűnközpontú életre segít, ahogy azok, akik az egészet nem értik, csak vádaskodni akarnak - mondogatni szokták. Éppen ez a kegyelemközpontú életben az, amire folyamatosan szükségünk van, hogy újra és újra odamenjek a kegyelem kiapadhatatlan forrásához, merítsek abból, és megtanuljak kegyelemből élni. Ezt a kegyelemben való növekedést rendkívül szemléletesen mondja el az egyik halleluja-ének, amelyik négy lépésre osztja ezt a folyamatot. Azt mondja: volt idő, amikor még így gondolkoztam, hogy semmit se Isten, majd mindent én... Meg tudom oldani, van itt ész, van itt erő. Ha kicsit idősebb az ember, egyre büszkébb lesz arra, hogy van itt tapasztalat, van itt rutin. Azt hiszi ez egyenlő a bölcsességgel. Van itt bölcsesség is, majd én... Aztán sok kudarc után kezd rájönni az ember, hogy azért nem mindent tud megoldani. S akkor a második vers erről szól: eljutottam oda, hogy van, amit te, mármint Isten, s van, amit én. - Aztán látja, hogy amit Isten old meg, az mindig jó, amit ő akar Isten nélkül, az általában nem sikerül. Éppen ezért az lesz a vágya, s ez a harmadik, hogy egyre többet te, és egyre kevesebbet én, de azért még én is vagyok a világon. - És innen el lehet jutni oda, amivel befejeződik: mindent csak te - semmit sem én. És amit én teszek, az is olyan legyen, hogy tulajdonképpen te cselekszed általam, mindenható Istenem. Ez a kegyelemben való növekedés. Elindulok a nagy önbizalomtól. Azután kezdem megismerni Istent, ahogy megismerem, egyre jobban bízom benne. És a végén egészen rábízom magamat, enyéimet, hivatásomat, testemet, lelkemet, és teljes meggyőződéssel mondom: mindent csak te intézz el és semmit se én. Ezért írja az apostol néhány mondattal korábban: "mivel mindezek így vannak - és itt Jézus Krisztus második eljövetelét írta le -, ezért gondoljátok meg, hogy milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek." Erről beszéltünk két héttel ezelőtt az első levél elejéről: "szentek legyetek, mint az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek egész magatartásotokban." A Krisztussal való közösségben Krisztus szentsége úgy átjárhatja a hívőt, hogy minden gondolata, minden indulata, minden érzése és cselekedete szent lehet. Vagyis Isten akarata szerint való, neki kedves. Ez tehát az egyik, amire azt mondja: növekedjetek benne. A másikat csak megemlítem: "Növekedjetek a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerésében." Különös az, amit Jézus az Ő megismeréséről mond. Azt olvassuk a Jn 17-ben, a főpapi imában: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent (vagyis az egyedül valódi Istent), és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." Őt megismerni pedig csak egy életközösségben lehet. Az együttélés, sőt az együtt szolgálás során. Aközben jelenti ki magát. A Jn 14,21-t is idéztük két hete. Jézus megmondja, hogy kinek jelenti ki magát, ki ismerheti meg Őt egyre jobban: "Aki ismeri és megőrzi parancsaimat, az szeret engem. Én is szeretem azt és kijelentem magamat annak." Ez a mi Urunk Jézus Krisztus ígérete. A hívőknek erről a belső életéről a világ semmit sem tud. A világ megy az orra után, és közben telnek a napok, évek, és minden óra közelebb visz minket Jézus Krisztus dicsőséges második megjelenéséhez. Ezért mondja nekünk a mi Urunk ma is: Mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, legyen bennetek szilárd állóképesség, legyen bennetek ellenálló képesség minden gonosz csábítással szemben, és szép csendesen, de feltartóztathatatlanul növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében. Egy ideig minden születésnapon megmértük a gyerekeink magasságát. Van egy ajtófélfa, ahol a mai napig ott vannak a vonalak. Egyszer ugyan le kellett mázolni, de utána gyorsan pótoltam ezeket a kedves vonalkákat. Van egy ismerősöm, aki számos gyermekétől minden születésnapján megkérdezte: nőttél-e, gyermekem? És akkor elsorolta, mi-mindenben lehetett volna nőnie, vagy mi-mindenben nőtt. Isten ma azt kérdezi tőlünk: van-e növekedés az életünkben? Vagy pedig csak úgy elvagyunk... Az élet nem ismer stagnálást. Vagy növekedés, vagy pusztulás. Isten nekünk egészséges növekedést akar adni a lelkiekben halálunk pillanatáig. Ebben különbözik a lelki élet a biológiaitól. Isten egyre gyarapítani, gazdagítani akar, és fejlődést kínál. Boldog ember az, aki szabad teret enged Isten eme munkájának. Övé a dicsőség most és mindörökké! Ámen.
 Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert meggyökerezhet az életünk tebenned. Köszönjük, hogy lehetővé tetted a veled való lelki közösséget. Dicsőítünk téged, aki élő személy vagy és jelen vagy mindenütt, ahol emberek téged keresnek, ahol igéd hangzik, és köszönjük, hogy szeretettel megmutatod, hogy néked adatott minden hatalom mennyen és földön. Bocsásd meg, hogy ritkán gondolunk arra, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell állnunk színed előtt, és vagy ismerősként köszönthetsz minket, akik együtt jártunk veled a földi élet rögös útján is, vagy azt kell mondanod: távozzatok tőlem ti átkozottak, nem ismerlek titeket. Őrizz meg minket ettől, Urunk! Indíts minket Szentlelkeddel, hogy keressünk téged. Segíts, hogy egyre szorosabb és mélyebb lelki közösségben élhessünk veled. Tölts meg minket Szentlelkeddel, és Lelked tegye könnyűvé a neked való engedelmeskedést. Engedd, hogy egyáltalán értsük gondolataidat, akaratodat, és mindenben egyetértsünk veled. Hadd legyen az ismeretből élet. Őrizz meg minket attól, hogy megrekedjen valahol a hívő életünk. Őrizz meg vagy szabadíts meg minden önhittségtől, elbizakodottságtól, lelki gőgtől. Tarts meg minket mindvégig őszinte alázatban. Tudjuk, hogy rászorulunk a te kegyelmedre, és áldunk azért, hogy gazdag vagy a kegyelemben és elég nekünk is a te kegyelmed. Ebből akarunk meríteni újra és újra. És a tőled kapott irgalommal akarunk másokhoz is irgalmasok lenni. Formálj minket sokkal megértőbb, megbocsátóbb emberekké, akik gazdagok az irgalomban és telik nekik továbbadni azt, amit mi is úgy kapunk tőled. Kérünk, szenteld meg az ünnepre való készülődésünket, hogy téged ünnepeljünk majd karácsonykor. Szenteld meg a gyülekezet ünnepét, készítsd a lelkünket az úrvacsorai közösségre. Add, hogy senki ne legyen közöttünk, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úrnak poharát. Segíts minket most is, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk. Ámen.



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #23 Dátum: 2013. December 15. - 15:15:33
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #24 Dátum: 2013. December 17. - 19:33:40
Készülünk karácsonyra.

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. Magasztalnak a népek... (Zsolt 46,11)

Ezekben a napokban nagyon sok tennivalónk van, a legtöbb ember készül karácsonyra. De hogyan?

Tervezni és szervezni kell, pénzt és időt beosztani, munka után zsúfolt üzletekben vásárolni... Aztán mire megérkezünk az ünnephez, elfogy az erő, kiürül a pénztárca, kimerülten próbálunk illedelmesen viselkedni, és sokan el is feledkeznek arról, hogy karácsony az Úr Jézus Krisztus születésnapja.

Ebben a hangos, kapkodó időben Isten különös szeretettel figyelmeztet: csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten! S aki elolvassa az egész zsoltárt, megtudja belőle, hogy

a. Isten az üdvtörténet Ura. Neki szép terve van ezzel a világgal. A gonoszság erői próbálják ezt meghiúsítani, de éppen karácsony csodája mutatja: Isten Jézus Krisztus személyében utánunk jött, hogy segítsen rajtunk.

b. Isten a történelem Ura is. Sokszor úgy tűnik, hogy a pénz, a hatalom, a hazugság diadalmaskodik, de mi tudjuk, hogy a kormány Isten kezében van.

c. És Isten a mi személyes életünk Ura is. Ő a mi erős várunk, biztos oltalmunk. Aki ismeri őt és bízik benne, annak minden körülmények közt békessége van. Őt megismerni ebben a csendben lehet.

Legyenek hát csendes adventi estéink, akár egyedül, akár családban élünk, amikor ha röviden is, de magasztaljuk őt, figyeljünk igéjére, lássuk meg nagy tetteit - köztük azt is, hogy karácsonykor Jézusban egészen közel jött hozzánk Isten!

Készüljünk karácsonyra másként, mint a világ! Az Isten előtti csendben az is hallható lesz, amit a lármában és rohanásban nem hall meg az ember. Így közelebb kerülünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is.

Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr-rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz!



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #25 Dátum: 2013. December 17. - 19:55:40
 O0



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #26 Dátum: 2013. December 18. - 10:03:46
Életünk kapui.

...tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. (ApCsel 22,15)

Azt szokták mondani, hogy egy ember életén a kapuk szerepét az értelem, a szem, a fül és a száj tölti be. Ezeken keresztül jön be és megy ki információ. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi jön be és mi megy ki. Amikor Jézus Krisztus elhívta szolgájának Saul-Pált, ezekre a kapukra nézve adott neki ígéreteket.

1. „...hogy megismerd az ő akaratát..." Mi Isten akarata? „...hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében..." Hogy hagyjuk abba a kételkedést, okoskodást, hiszékenységet, és vegyük komolyan, amit ő mondott magáról. S őt megismerve felismerjük majd Isten akaratát életünk konkrét vonatkozásaiban is.

2. „...meglásd az Igazat..." Ő, milyen sok szennyes és felesleges dolog jön be a szemünkön! Az első kísértés is ezen a kapun érkezett az emberhez, amikor nézte a tiltott gyümölcsöt. Ez az ígéret arra vonatkozik, hogy felismerhetjük a názáreti Jézus személyében az Isten Fiát, személyes Megváltónkat.

3. „...hangot hallj az ő ajkáról." Külön kegyelem, hogy Jézus kijelenti magát, szól ahhoz, aki felismerte és hitt benne, „...igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt" - vallja Jeremiás próféta (Jer 15,16).

4. „Mert az ő tanúja leszel" - hangzik tovább az ígéret. Arról tud tanúskodni valaki, amit maga is látott és hallott. S végül is ez Jézus célja Pállal és minden benne hívővel, hogy ami bejött a fülünkön (a tőle hallott ige), az átalakítson minket, és továbbmenjen a szánkon. Így nem a magunkét fogjuk mondani, hanem olyan igét adhatunk tovább, ami tőle származik. Ennek az igének ereje van, ezen keresztül maga az élő Jézus Krisztus munkálkodik. Ő legyen őrizője, megszentelője életünk kapuinak!



Nem elérhető Kálmán

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #27 Dátum: 2013. December 18. - 13:20:41
Ámen!

 :2smitten:



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #28 Dátum: 2013. December 20. - 15:13:37
ÁRADÓ ÉLET



Alapige:Jel 22,1-5

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.

Imádkozzunk!

Istenünk, áldunk, hogy egy zajos hét után itt lehetünk a te színed előtt ebben a csendben. Könyörülj rajtunk, hogy hadd legyen ez tudatos látás bennünk, hogy mindnyájan előtted állunk és te mondani akarsz valamit nekünk.

Bocsásd meg, ha úgy telt el ez a hét, hogy nem érdekelt bennünket, hogy van-e mondanivalód hozzánk. Köszönjük, ha adtál a szívünkbe vágyat, és köszönjük, ha meg is érthettünk valamit igédből.

Olyan nagy kiváltság Urunk, hogy kész vagy tanácsolni minket, sőt vezetni az élet útvesztőjében azon az úton, amelyik az életre visz. Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan rálépjünk erre. Segíts, hogy ne nézelődjünk és üldögéljünk ennek a szélén, hanem haladjunk előre. Adj nekünk egészséges lelki növekedést, fejlődést, gyarapodást.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy oly sokszor még minket is az ural, hogy a magunk akaratát cselekedjük. Taníts minket szívből elmondani és megvalósítani: legyen meg a te akaratod az életünkben.

Köszönjük, hogy te hívtál most is ide, és engedsz egészen közel magadhoz. Emelj ki minket a csüggedésünkből, nyisd meg a szemünket, hogy lelkileg is lássunk, olyan vaksi módon tapogatózunk sokszor az életben.

Köszönjük neked Jézus Krisztus, hogy te vagy a világ világossága, és aki téged követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Szólíts meg minket úgy igéddel, hogy az követésedre hívjon, és adj erőt megmaradni azon az úton. Könyörülj rajtunk, hogy ne hiába legyünk itt és ne a bűneinket szaporítsuk azzal, hogy akármit mondasz, úgysem tesszük azt, hanem az engedelmesség lelkével támogass bennünket.

Ámen.

Igehirdetés

A Jelenések könyvének két utolsó fejezete arról az új világról szól, amit Isten teremt majd a végső nagy ítélet után. János apostol látomásainak a leírásából úgy ismerjük meg ezt, mint amikor egy kamera messziről egyre közelebb fókuszál arra, amit be akar mutatni.

Először láttuk, hogy milyen lesz az új ég és új föld. Legutóbb arról volt szó, mit tudunk a mennyei Jeruzsálemről. Ez a mai szakasz pedig ennek az új teremtésnek a központjáról szól, valamint arról, hogy akik Jézusért kegyelmet nyertek, mit tesznek majd ebben az új világban.

1. Mi a központja az új teremtésnek? Így olvastuk kétszer is mai igénkben: Isten és a Bárány trónja, ami arra utal, hogy ebben az új világban Isten uralma tökéletesen megvalósul. Isten ma is uralkodik, változatlanul Ő a gazdája, irányítója az általa teremtett világnak, csak éppen az a teremtménye, akire rábízta a teremtést, hátat fordított neki és nem akar engedelmeskedni Teremtőjének.

Amikor az ember fellázadt és azt mondta: Isten se szóljon bele, engedett a kísértő hazugságának, aki azt ígérte neki, hogy ha rám hallgattok, olyanok lesztek, mint az Isten. A bukott ember Isten helyére akart tolakodni, Isten helyett akarja irányítani a világot. A maga akaratának akar érvényt szerezni. Sőt, ha vallásos, még Istent is alkalmazni akarja abban, hogy segítsen az ő akaratát megvalósítani.

Azt olvassuk a Bibliában, hogy az új teremtésben megszűnik az embernek ez a lázadása, megszűnik a bűn, és Isten akarata mindenütt teljesen érvényre jut. Megvalósul az, amiért a Mi Atyánk-ban olyan sokan és sokszor könyörgünk: Jöjjön el a te országod - az ország mindig Isten uralmát, uralkodását jelenti. Legyen meg a te akaratod, és a Mi Atyánk végén a szép hitvallás: mert tiéd az ország (vagyis az uralom), a hatalom és a dicsőség is örökké.

2. Ebben a szakaszban a leghangsúlyosabb az, és erről szeretnék részletesebben szólni, a többiről csak majd röviden, hogy ahol Isten uralma tökéletesen megvalósul, ott minden képzeletet meghaladó módon áradni kezd az élet.

Így olvastuk ezt: "Megmutatta nekem az élet vízének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak." Itt nem valami szegényes vegetációról van szó, hanem gazdagon áradó életről.

Ha összehasonlítjuk azt, amiben mi ma élünk ezzel, amiről itt szó van, akkor látjuk, hogy mit veszítettünk el, amikor Istennek, az élet forrásának hátat fordítottunk. Mert mi a helyzet ma?

Egy kismadár szedeget a földön. Életben akar maradni. De közben riadtan tekintget jobbra-balra és minden irányba, mert fél, mert folyamatosan életveszélyben van, nem jön-e macska, vagy nem jön-e nagyobb madár. Inkább otthagyja a betevő falatot, csak mentse a puszta létét. A puszta létről van szó, nem a gazdag, biztonságos, túláradó életről.

De vajon, nem ugyanilyen a mi létünk is? Apuka bemegy reggel a munkahelyre, s ő is riadtan tekintget jobbra-balra, hogy nem ő lesz-e a következő, akit elbocsátanak. Pedig így is szűkösen vannak otthon. Szükségbe került az emberiség, mióta Istentől elszakadtunk.

Ennek az apukának a fia is riadtan hallgatózik esténként a szülők ajtajánál, mert néhány nappal korábban ez az indulatos, hangos mondat szűrődött ki az ajtón: akkor elválunk, és kész. És azóta ez a kisfiú nehezen alszik el este. Nem tud koncentrálni, a tanárok nem tudják, mi baja. Azóta enni sem tud, mert úgy érzi, mintha egy gombóc lenne a nyelőcsövében, és nem megy le a falat. És senki sem sejti, hogy mi, ki ennek az oka.

Ez élet? A puszta vegetáció, ahova mi Isten nélkül jutottunk. Állandó bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, kiszolgáltatottság, tehetetlenség és nyomorúság minden téren.

Alapigénk arról szól, hogy abban az új világban, amit Isten teremt, s ahol Jézus Krisztus helyet készít a hozzá hűségeseknek, a benne hívőknek, azok a b-betűs szavak valósulnak meg, amiket gyakran emlegettünk a Jelenések könyvének magyarázata során: ott biztonság, bőség, békesség lesz, és mindezeknek az eredményeképpen számunkra elképzelhetetlen boldogság minden ember szívében.

Biztonság, ahonnan hiányzik a félelemnek mindenféle változata és oka.

Bőség, amit el sem tudunk képzelni, hogy semmi nem hiányzik.

Békesség, ami igazi életlehetőséget, olyan közeget ad az embernek, amiben kibontakozhat, és mindennek az eredményeképpen:

Boldogság.

Az a leírás, amit itt olvastunk, ezt szemlélteti. Az élet folyója az utca közepén folyik. Mindenki belegázolhat, megfürödhet, ihat belőle, amennyit akar. Élvezheti teljes gazdagságában az életet. A halálmentes, tiszta életet. Az élet fája tizenkétszer terem évente. Most már talán emlékszünk, hogy a 12-es szám mindig a tökéletességet, a hiánytalanságot jelenti. Havonta megtermi gyümölcsét, jut mindenkinek bőségesen, és még a levelei is hasznosak lesznek.

Ezt a gazdag életet veszítettük mi el, amikor Isten ellen fellázadtunk. Ez hiányzik ma is mindenkinek. Ezt próbáljuk pótolni mindenfélével, és nem tudjuk semmivel, mert az a lét, ami maradt, az halállal kevert lét. Tele van félelemmel, szorongással, betegséggel, gyanakvással, és a végén ott van a halál.

A Biblia nagy örömhíre, hogy Jézus ezt az elveszített igazi, Istentől kapott életet hozta el újra erre a földre. Sőt azt mondta többször: Ő maga ez az élet. Tehát aki vele személyes kapcsolatba kerül, az részesedik ebben az életben. Az viszont olyan életet kap tőle, ami túléli a biológiai halálunkat is.

Lázár sírjánál a két gyászoló testvérnek mondotta Jézus: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él az." Aki pedig nem hisz Őbenne, amíg létezik itt a földön, addig sem él igazán. Ez majd kiderül akkor, amikor utolsót dobban a szíve.

Aki hisz Jézusban, már itt megkapja ezt az elveszített, igazi, örök, teljes életet. Részlegesen, töredékesen, mert belezavar még mindaz, ami a bűnnek a következménye, de a hívők már boldogan vallhatják: a miénk ez az élet.

Ezért írja le Pál apostol minden nagyképűsködés nélkül, mint tényt - a kivégzése előtt a börtönből, betegen, sok jó barátjában is csalódva, úgy, hogy közben fázik és Timóteust kéri: hozd már el minél előbb a télikabátomat, mert megfagyok ebben a penészes, nyirkos börtönben: Nekem az élet Krisztus, és ezért, ha kivégeznek, jól járok, a meghalás nyereség. Még közelebb kerülök hozzá, még teljesebb gazdagságban enyém lesz ez az élet. Ha meg itt maradok, folytatom a szolgálatomat.

Teljes belső szabadság és emelkedettség, mert neki az élet Krisztus, és ezt az életet már nem lehet elveszítenie. Ez csak arra vár, hogy még inkább kiteljesedjék.

Itt van egy fontos összefüggés alapigénkben, és erre szeretném nagy szeretettel felhívni a gyülekezet figyelmét. Ahol Isten uralma tökéletesen megvalósul, ott árad mérhetetlen gazdagsággal ez az élet. Ez a kettő összefügg. Az élet folyója az Isten és a Bárány trónusából fakad, és árad rendkívüli gazdagsággal. Ahol Isten ül a trónuson, ahol az Ő uralma megvalósul, ott árad gazdagon az élet.

Ezt nekünk azért fontos tudnunk, mert kivétel nélkül mindnyájan úgy születünk, hogy mi akarunk feszíteni egy trónuson. Már a kicsi gyerek: alig látszik ki a földből, alig tud néhány szót, de már mondogatja: akarom, akarom... Már van akarata, és azt mindenképpen keresztül akarja vinni. S ha nem teljesítik, képes földhöz csapni magát - láttam ilyet -, hogy rákényszerítse a nála hatalmasabbra az akaratát. És megint mondom: ha vallásos lesz később, még Istent is arra akarja rávenni, hogy az ő akaratát teljesítse. Sokan még az imádságot is erre akarják felhasználni.

Amikor egy házasságban, egy családban vagy akármilyen közösségben valaki így feszít a trónon és uralkodni akar, ott megjelenik a halál. Ó de sokszor látom, hogy elindul egy házasság és valamelyik nagymama - vagy mind a kettő -, feszít a trónon. Diktálni akar egy másik közösségnek. Létrejött egy teljesen új egység, de ők ott is uralkodni akarnak. És tudják, vagy nem tudják, tönkreteszik a saját gyerekük boldogságát.

Vagy valamelyik házasfél emelkedik fel a trónusra. Egy férfi azt hiszi, attól férfi, ha tud kiabálni, dirigálni, meg diktál. Vagy az asszony viseli a kalapot és ő diktál. Vagy mind a ketten uralkodni akarnak, és királyok párharcává züllik az a kapcsolat, aminek szeretet-kapcsolatnak lehetne lennie. És betör a halál: a sírás, a féltékenység, időnként a némaság, a félelem, és belebetegszenek a gyerekek, meg aki a közelben van, mindenki.

És mintha nem látnák, hogy mit tesznek, mintha nem ők lennének az oka annak a tragédiának, ami készülődik vagy bekövetkezik, tovább is uralkodni akarnak. Ennyire megrontotta a bűn a mi Istentől elszakadt életünket.

Olykor lehet látni, amikor valaki rádöbben erre, és Isten megvilágosítja, leszáll a trónról, és kész végre Istennek a saját bűneiről beszélni - nem a másikéról -, és azt megvallja, ebbe a közösségbe betör az élet. Békesség lesz, reménység fakad, rendeződik sok rendetlenség... Jézus Krisztus veszi át az uralmat.

Hadd kérdezzem meg: mi van otthon nálatok? Jézus lehozza a mennyországot erre a földre, Jézus nélkül sokszor pokollá tesszük. Kicsi mennyország van otthon, vagy pokol? Vagy valami középütt, úgy megvagyunk, viszonylag csendben, néha szoktunk csak veszekedni. Elviselhető. Vegetálunk.

Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk. (Jn 10,10). Ez az Ő programja. Ezért áldozta oda az Ő bűn nélküli életét, semmi nem volt drága neki, hogy mi ebből a szegényes vegetációból, vagy magából a pokolból eljussunk a túláradó, gazdag, igazi életre a szó mindenféle értelmében.

Ki ül otthon nálunk a trónon? Te, vagy azért szenvedsz, mert valaki más, vagy Jézus: Ő magától nem ül oda, mert ott mi feszítünk. Aki leszáll onnan, aki kész megtagadni a maga öntelt gőgjét, amiből mindig az következik: ő jobban tudja, még jobban tudja, mindenkinél jobban tudja. Amiből állandó ítélkezés következik vagy direkt parancsolgatás, semmit nem tud szó nélkül hagyni, mindig az ő véleménye a legfontosabb. Ez maga a pokol.

Megpróbálhatunk uralkodni mi is. Próbáljatok meg uralkodni a fantáziátokon. Elhatározzátok, hogy többet arra nem gondoltok. Annál gyakrabban fogtok rá gondolni. Nem tudunk uralkodni az indulatainkon. Nem tudunk uralkodni a szavainkon. Jaj, kiszaladt a számon... Miért szaladt ki? Mert nem tudok uralkodni rajta. Képtelenek vagyunk a tényleges és helyes uralkodásra.

Isten az embert arra teremtette, hogy uralkodjék a teremtett világon. Soha nem a másik emberen. De úgy tud uralkodni, ha engedelmeskedik a Teremtőnek. Ezt az engedelmeskedést mondtuk fel, és aztán az uralkodásunkból az lett, ahogy most már módszeresen és megfordíthatatlanul tesszük tönkre az Isten teremtett világát, mert csak rablógazdálkodásra vagyunk képesek az Istennek való engedelmeskedés nélkül. Ezt némelyek már kezdik belátni, csak nem tudjuk magunkat megváltoztatni. Ezért jött Jézus Krisztus.

Azt a mozdulatot azonban nekünk kell megtennünk, hogy leszállunk a trónról. Őszintén és konkrét módon megalázzuk magunkat Isten előtt. Elsoroljuk a mulasztásainkat, hibáinkat, bűneinket, valamint azt, hogy nem akarok ilyen maradni. Úr Jézus egyedül téged illet meg ez a trón. Akkor folyik ki majd alóla az élet vize. Akkor árad be a családunkba ez a gazdag élet. Miközben lehet, hogy megmarad sok gond, nehézség, de az a lelki gazdagság, amit a Krisztussal való közösség és az Ő uralmának a tudatos elismerése hoz magával, az mindent pótol.

Sőt, Jézus mondta a samáriai asszonynak: Ő olyan bőségesen adja ezt a benne hívőknek, hogy túlcsordul az életükön és másoknak is jut. Az a víz, amit én adok neki - mondja Jézus - eloltja egy életre az életszomját. Soha többé meg nem szomjazik, sőt átárad rajta másokra is. Erre akar használni minket a mi Urunk. Így áll helyre a teremtés rendje már itt a földön töredékesen, részlegesen. Ez az ige pedig arról szól, hogy az új teremtésben tökéletesen és teljesen.

Nem könnyű leszállni az uralkodásunk trónjáról. Annak könnyű, aki tisztában van azzal, hogy kinek adja át. Aki rádöbben arra, hogy ő ezt bitorolja, nem oda teremtett minket Isten, azért okozunk olyan sok bajt onnan. Minket arra teremtett, hogy az Ő trónusa előtt álljunk engedelmességre készen, örülve annak, hogy Ő tanácsol, vezet és mi így tudjuk helyesen tanácsolni és vezetni a reánk bízottakat.

Bárcsak mindannyiunk, akár mindennapi imádságává válna Dávid imádsága: "Taníts engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön!" (Zsolt 143,10)

Te vagy Istenem! Nem én akarok istenkedni sem mások fölött, sem magam fölött. Kiderült, hogy nem tudok. Amíg én akarok a magam istene lenni, pokollá teszem az életünket. Te vagy Istenünk! Akkor légy szíves mondani, mit tegyünk.

Amikor Pál apostol először ismerte fel Jézusban a Krisztust, az Isten Fiát, az első kérdése ez volt: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Egészen addig ő nagyon jól tudta, mit akar cselekedni. Meg volt győződve, hogy amit tesz, az helyes, így kell csinálni. Összefogdosni mindenkit, aki Jézusban hisz. Pontosan tudta a programját, ő állította össze. Volt róla papírja, hatósági jóváhagyással indult. S a damaszkuszi úton megállt. Nem megfelelő személy ül a trónon. Jézus üljön oda. Ezért nevezi Úrnak. Uram, én meg a te szolgád vagyok. Akkor egy kérdés marad: mit akarsz, hogy cselekedjem?

Ez nem kényszer, meg nem érdemeket akar szerezni az ilyen ember ezzel. Ez belülről fakadó késztetés. A helyére zökkent, Isten szolgájává vált. És így lehet igazán azoknak a gazdája, ura, akiket Isten rábíz.

Ahol ez az őszinte bűnbánat megjelenik, és elhangzik, oda beárad a békesség. Ahol Jézus Krisztus uralma ténylegesen kezd megvalósulni, ott ténylegesen megjelenik az élet. Az az élet, amit e nélkül nem is ismerünk. El sem tudjuk képzelni, milyen az a békesség, amit Jézus az övéinek ad, milyen az a bölcsesség, amivel ezután tanácsol, milyen az az erő, amiről az erőtlen, beteges Pál apostol azt mondta: mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Ehhez azonban drága testvér, le kell szállnod a trónodról. Megtagadni a magad igazát, abbahagyni azt, hogy tíz körömmel ragaszkodsz hozzá és bizonygatod. Megalázni magunkat az egyedül uralkodó Isten és a Bárány Jézus Krisztus előtt.

3. Amit még mai igénk végén olvastunk, az arról szól, hogy abban a városban nem lesz többé átok. Hogy került az átok a földre? Amikor az ember Isten ellen fellázadt, Isten megátkozta a földet (nem az embert), és ez megnehezíti az egész életünket.

Ezt az átkot azonban valaki levette rólunk. Így olvassuk ezt a Galatákhoz ír levélből: "Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk, hiszen meg van írva: "Átkozott, aki fán függ", azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk." (3,13-14 v.). Jézus átokká lett helyettünk, értünk, hogy mi Isten áldását kapjuk.

Aztán azt olvassuk, hogy sötétség és éjszaka ott többé nem lesz. Ma még olyan életet élünk, hogy sokszor nagyon sötét gondolatok támadnak bennünk, sötét indulatok indítanak, sötét szándékok is megkörnyékeznek. Jó esetben keveredik a világosság a sötétséggel. Jézus a benne hívőket megajándékozza azzal, hogy mint világosság fiai, úgy járjunk. Ez sokkal nehezebb, de egyedül ez hozzá méltó és ez következik abból, ha valakinek az élete trónján Ő ül.

Végül még azt olvassuk itt, hogy mit csinálnak az üdvözültek ebben a csodálatos világban. "Az Ő szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát és az Ő neve lesz a homlokukon."

Imádják azt, aki egyedül imádatra méltó. Meg fogjuk Őt látni úgy, amint van, és ez valami csodálatos élmény lesz. És Jézusnak a neve lesz a homlokukon, ami azt jelenti: a vele való közösség felbonthatatlan, végérvényes, tökéletes és teljes lesz.

Az Ő imádását már itt most elkezdhetjük. Ahol az őszintén hangzik, ott is megjelenik valami kis mennyország. - Őt itt nem láthatjuk. Így olvassuk a Bibliában: "most hitben járunk és nem látásban." Most közvetve éljük át az Ő jelenlétét, mert elhisszük azt, ami a Bibliában van, hogy azt Ő mondja. De egyszer a hitünk látássá lesz, és közvetlenül éljük át ugyanezt. - Az Ő neve pedig már most a homlokukon van azoknak, akik vállalják Őt, akik nem szégyellik Krisztust és az Ő evangéliumát. Ez a közösség teljesedik majd ki abban a másik világban.

Ebből a mai szakaszból Isten számomra ezt tette leghangsúlyosabbá, s ezért adtam ezt most tovább: Akinek az élete trónján Isten van ténylegesen, valóságosan, oda beárad ez a gazdag, új élet. Adja Isten, hogy minél többen megtapasztaljuk ezt!

A 653. ének pontosan azt mondja el:

Kik a Krisztusban hunytak el, mind boldogok:
Mennybe jutnak a gyöngykapun túl,
Színarany koronát, hófehér gyolcs ruhát,
Zengő hárfát ad nékik az Úr.

És az életnek fájáról ád enniük,
Ingyen isszák az élet vizét.
Örök égi tavasz, béke országa az,
Élni ott újra édeni szép.

Fenn a mennyei városba' nincsen halál,
Nincsen éjszaka, nincsen sötét.
Maga Isten a nap, soha el nem apad,
Ontja végtelen fényözönét.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, olyan jó tudnunk, hogy pontosan ismered, milyen körülmények között szeretnénk engedelmeskedni neked. Köszönjük, hogy emberré lettél, te is megkísérttettél mindenben hozzánk hasonlóan, csak nálad egyetlen kísértésből sem lett bűn. Mi pedig itt bukdácsolunk kísértések és bűnök között, de köszönjük, hogy felemelsz minket, és elsegítesz már itt győzelmes életre. Nem akarunk lemondani erről.

Bocsásd meg valahányszor a dirigálásunk miatt lett baj, veszekedés, békétlenség, sírás. Szeretnénk megalázni magunkat előtted. Könyörülj rajtunk, és tedd könnyűvé azt, hogy ez őszinte legyen. Hadd lássuk, milyen nagy Úr vagy te, és hadd lássuk meg a magunk nyomorúságát, s ugyanakkor azt: mire méltattál minket, hogy kikké akarsz formálni éppen a neked való engedelmeskedés közben.

Segíts el minél többünket, hogy legyen bátorságunk rálépni erre az útra, s így használj minket kegyelmesen, hogy áradjon rajtunk keresztül az az élet, amit te hoztál nekünk, azokra is, akik között élünk.

Kérünk, beszélj velünk még ezeken az igéken keresztül, és add, hogy tényleges változás kövesse azt, hogy itt voltunk.

Ámen



Nem elérhető Irma

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4262
  • Nem: Nő
Válasz #29 Dátum: 2013. December 23. - 10:34:51
Cseri Kálmán igehirdetései és gondolatai.
23 órája
LEGYETEK KÉSZEN!



Alapige:Mt 24,42-44

"Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!

Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, dicsőítünk téged és valljuk, hogy egyedül te vagy Isten. Te teremtetted az eget és a földet és mindent, ami azokban van.

Köszönjük gondviselő szeretetedet, amivel hordoztál az elmúlt héten is. Köszönjük, hogy ismersz minket személy szerint, és nagyon szeretsz. Köszönjük, hogy azoknak, akik téged szeretnek, minden a javukat munkálja. Segíts ezt igazán hinnünk.

Megvalljuk, hogy sokféleképpen vétkeztünk ellened és egymás ellen. Isten, légy irgalmas nékünk, bűnösöknek!

Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Köszönjük, hogy Jézusra nézel, és Őérette rajtunk könyörülsz. Rászorulunk kegyelmedre. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk.

Áldunk téged mindazért, amit eddig elvégeztél igéddel az életünkben. Alázatosan kérünk, szólj hozzánk kegyelmesen most is. Áraszd ki ránk Szentlelkedet. Ő tegye számunkra személyessé és meggyőzővé az igét. Segíts, hogy annak ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk.

Hadd legyen számunkra most igéd útmutatás, vigasztalás, bátorítás, leleplezés és feloldozás. Ajándékozz meg most a veled való találkozással. Jézus Krisztus érdeméért, kérünk.

Ámen.

Igehirdetés

Advent negyedik vasárnapján szeretettel köszöntöm a gyülekezetet. Nagy ajándék, hogy egy ilyen hangos, zajos vasárnapon Isten megengedi, hogy mint egy nagy család, együtt figyeljünk az Ő szavára.

Ádvent azt jelenti: eljövetel. A karácsony előtti négy ádventi hét Jézus Krisztus két eljövetelére emlékeztet minket mindig. Az első: karácsonykor teljesedett be, amikor az Ő örök isteni természete mellé magára vette a mi emberi természetünket is, hogy így kiváltson a bűn rabságából.

Mi pedig most az Ő második eljövetelét várjuk, amikor a történelem végén ismét megjelenik majd, és azzal egy új világkorszak kezdődik. Tudjuk, hogy Ő addig is velünk van minden napon a világ végezetéig úgy, ahogy megígérte, és a benne hívők ezt sokféleképpen tapasztaljuk. Akkor azonban majd mindenki számára látható módon jelenik meg. Az övéit magához veszi, a világot pedig megítéli.

Ritkán gondolunk erre az egyedülálló nagy eseményre. Mindennapi gondjaink, sokféle feladatunk leköti a figyelmünket, és ritkán nézünk ilyen messzire.

Valóban úgy vagyunk sokszor, ahogy Jézus Noé napjairól említette, hogy az emberek akkor is ettek, ittak, dolgoztak, házasodtak és nem vettek észre semmit. És készületlenül találta őket az özönvíz. Ezért figyelmeztet a mi Urunk arra: legyetek készen, hogy tudatosan készüljünk fel még idejében az Ő második eljövetelére.

Hiszen Jézusnak ez a várható megjelenése a keresztyén felelősség alapja. Akkor majd mindenről számot kell adnunk neki. Ugyanakkor ez a mi reménységünk éltetője is. Csak az tud túllátni azon a temérdek szenvedésen, gonoszságon, nyomorúságon, ami körülvesz minket, aki várja Őt, és tudja, hogy kit vár, és tudja, hogy mi következik be akkor. Ez adhat nekünk a sok csüggesztő körülmény között reménységet, a gyászban vigasztalást, a megaláztatásaink idején is derűt. Ez tarthatja frissen bennünk, hogy az igazság erősebb, mint a hazugság, hogy a szeretet győzni fog minden erőszak felett. Ez tanít meg minket úgy élni, hogy komolyan vegyük: nem az a végleges, amit itt most látunk. Lesz mindennek kiteljesedése, és lesz mindennek következménye. Érdemes kitartani Jézus mellett.

Ahogy olvastuk beszédében: aki mindvégig kitart, az üdvözül. Jó, hogy mindezt nem mi találtuk ki a magunk vigasztalására, hanem Isten ígéri igéjében, aminek minden szava igaz.

Péter apostol írja második levelében, hogy akkor, amikor Jézus visszajön, "az egek lángolva felbomlanak, az elemek égve megolvadnak, de új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik." (2Pt 3,12-12).

Először úgy jött el Jézus mint Megváltó, másodszor pedig úgy jelenik majd meg, mint Bíró. És mindnyájunknak meg kell állnunk előtte. Ott már nem lehet magyarázkodni és mentegetőzni. Éppen ezért a felelős ember idejében felkészül erre a találkozásra.

Mit jelent felkészülni Krisztus második eljövetelére?

Egészen egyszerűen azt, hogy igyekszünk Őt megismerni, hogy Őt megismerve elismerjük életünk Megváltójának és Urának, és egészen gyakorlati módon együtt élünk vele, úgy, ahogy erről maga Jézus beszélt a közismert ádventi igében: "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem."

Aki így Jézust beengedi, behívja az életébe annak a számára ez már itt minőségi változást jelent, és ettől függ az örök sorsunk is. Ettől függ az, hogy az Ő megjelenésekor ismerősként látjuk-e meg Őt, vagy pedig azt mondja majd nekünk: "Nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem!"

Jézus Krisztus második megjelenésével kapcsolatban a leggyakrabban három kérdés szokott elhangzani: Mikor jön el? Hogyan jön el? Miért jön vissza másodszor?

1. Mikor jön el Jézus?

Abban a hosszú, erről szóló beszédében, amiből egy részletet az imént olvastam, Ő maga határozottan ezt állítja: "Azt a napot, vagy azt az órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, csak az én Atyám egyedül." (Mt 24,36).

Előttünk tehát ez titok, és teljesen felesleges elkezdeni számolgatni a bibliai számok alapján, nem fogjuk tudni megállapítani, hogy Ő mikor jön vissza. Még az angyalok sem tudják. Nem az a dolgunk, hogy számítgassuk, hanem az, hogy mivel bizonyosan bekövetkezik, és nem tudjuk mikor, akár napjainkban is, most készüljünk fel erre.

Olyan kedvesen mondja Jézus egy alkalommal, hogy amikor a rügyek megduzzadnak, és kis levélkezdemények bújnak ki belőlük, mindenki tudja, hogy tavasz van, és közel van a nyár. Ez a jel jelzi a nyár közeledtét. Ugyanígy felsorol a mi Urunk egy csomó olyan jelet, amelyek frissen tartják a figyelmünket, és arra utalnak, hogy hamarosan bekövetkezik az Ő visszajövetele. Ezek közül a jelzések közül hallottunk az imént néhányat a Szentírásból.

Azt mondta: egyre több tévtanító fog garázdálkodni, akik sokakat megtévesztenek, mert az emberi vágyak húrjain játszanak: gazdagságot, sikert, egészséget ígérnek. A népek végeláthatatlan háborúkba bonyolódnak. Nem tudják abbahagyni a háborúskodást. Megnő a természeti csapások száma és pusztító ereje. Korábban ismeretlen járványok ütik fel a fejüket.

Ez a válság, ami az Ő visszajövetelét közvetlenül megelőzi, elhatol az egyház és a világ kapcsolatába is. Az Isten-ellenes erők egyre jobban támadják Isten népét. Egyre nehezebb lesz elkötelezett Krisztus-tanítványnak maradni. Sőt, az egyházba is bejön a válság, ott is hangzik hamis prófécia és a szeretet sokakban meghidegedik.

De megemlíti a mi Urunk azt is, hogy ugyanakkor terjed az evangélium, és az Isten országáról szóló örömhír minden népnek hirdettetik, és akkor jön el a vég.

Aki egy kicsit is nyitva tartja a szemét, kénytelen látni, hogy ezek a jézusi próféciák fokozatosan teljesednek napjainkban. Ha csak ennek az esztendőnek néhány eseményére figyelünk, kénytelenek vagyunk elgondolkozni ezen.

Ritkán pusztít olyan módon árvíz többször egymás után, ahogy azt az idén el kellett szenvednünk. Ázsiában a cunami rendkívüli rombolást okozott.

Októberben a pakisztáni földrengés során több, mint 73 000 ember halt meg, és több, mint 3 millióan váltak földönfutókká, és ebből csak 36 000-nek tudtak a sátortáborokban a tél küszöbén fedelet biztosítani.

Afrikában évek óta szörnyű népirtás folyik, és történik hasonló itt Európában is. Az afrikai népesség nagy része AIDS fertőzött.
Kevesen tudják, hogy naponta több tízezren halnak éhen.

Csak a közép-amerikai térségben ebben az esztendőben harminc olyan hurrikán söpört végig és okozott súlyos károkat, amiből csak néhány szokott máskor.

Sokan halljuk, olvassuk, remélhetőleg nem tapasztaljuk, hogy az erőszak hogyan nő a családokban, a házasságban, az iskolákban.

És kevesen tudják, hogy évente csaknem kétszázezer keresztyén testvérünk hal vértanúhalált csak azért, mert nem tagadják meg Jézus Krisztust.

Közben pedig az evangélium valóban terjed. Több nagy teljesítményű rádióadó napi 24 órában, több tucat nyelven sugározza az evangéliumot, és sokan így ismerik meg Jézus Krisztusban a szabadítójukat.

Ezek a jelek és jelenségek egyre jobban mutatják, hogy Jézus második eljövetele rohamosan közeledik. Nem véletlenül figyelmeztet minket a mi Urunk: legyetek készen!

2. Hogyan jön majd Ő el?

A tanítványokat ez izgatta a legjobban, mert féltek, hogy kimaradnak ebből a jeles eseményből.

Karácsonykor mint kisgyermek érkezett meg Jézus erre a földre. Nagy nyomorúságban, szegénységben, észrevétlenül, csendben.

A második alkalommal azonban feltűnően, nagy hatalommal és dicsőséggel jön el.

Az említett beszédében mondja ezt: "Ahogyan a villámlás keletről támad és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is." Majd később ezt mondja: "Akkor majd jajgat a föld minden népe. Meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel." (27. 30. vers)

A mi Urunk nem csecsemő többé. Nem kis Jézuska, hanem a világmindenség teljhatalmú Ura, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, és az Ő dicsőséges második megjelenésekor nyilvánvaló lesz mindenki számára, hogy Ő él, tehát valóban feltámadt, hogy igaz mindaz, amit róla az isteni kijelentés mond, és akik Őbenne hiszünk, nem valamiféle önáltatás áldozatai lettünk, hanem a valóságot vettük komolyan. Ezt a dicsőséges Urat várjuk mi. Azt, akiről tudjuk: szeretett minket, és önmagát adta érettünk.

3. Miért jön vissza?

Erre a mi hitvallásunk röviden így válaszol: eljön ítélni élőket és holtakat.

Először azért jött Jézus, hogy megváltson. Vagyis, hogy kiszabadítson abból a kényszerből, amelyikben Isten akaratának csak az ellenkezőjét tudjuk cselekedni mindig.

Másodszor azért jön, hogy ítéljen, vagyis, hogy számba vegye kik éltek a szabadításnak ezzel a lehetőségével és kik nem. Ki hisz benne, és ki utasítja vissza Isten mentő szeretetét. Ki tartozik hozzá, és ki maradt meg az Ő ellenségeinek a táborában.

Erről az Ő eljöveteléről egy példázatban azt mondja: úgy lesz az, mint amikor egy gazdag ember elutazik hosszabb időre, vagyonát a szolgáira bízza, aztán, amikor nagy sokára váratlanul visszajön, felsorakoznak a szolgák előtte, és mindenkinek be kell számolnia arról, mit tett a reá bízott értékekkel.

Amikor Jézus megjelenik, mindenre fény fog derülni. Kiderül minden hazugság, kegyetlenség, hamisság. És minden istentelenség, embertelenség elveszi méltó büntetését.

Minket megtéveszt az, hogy ebben a korban, amiben élünk, sokáig lehet következmények nélkül vétkezni. Mintha nem lenne isteni igazságszolgáltatás. Jézus arra figyelmeztet, hogy van, csak nem mindig azonnal következik be.

Sőt, a szelíd és irgalmas Jézus arról is beszél, hogy aki sötét, ördögi eszközökkel, sötét ügyleteket bonyolított le, Istennek hátat fordítva és embertársainak ártva, annak ott kell eltöltenie az örökkévalóságot, ahol a sötét fejedelem, az ördög van. Akik pedig neki szolgáltak és mások javát keresték, sokszor sírva is engedelmeskedtek Uruknak és vállalták érte a gyalázatot is, azokat Ő magához veszi az Ő dicsőségébe.

Ki menekülhet meg ettől az ítélettől?

A Biblia válasza ez: aki hisz Jézusban.

Mit jelent Őbenne hinni? Ki az, aki hisz Jézusban?

Az, aki komolyan veszi, hogy a mi ítéletünket Jézus már elszenvedte akkor, amikor iszonyatos kínok között meghalt a keresztfán. Ő ott nem a saját bűne miatt szenvedett, mert Ő bűn nélküli. A mi büntetésünket vállalta magára. Aki ezt hiszi, és komolyan veszi, hogy ez reá is érvényes, hogy ő erre rászorul, és nincs más megoldás a számára, de ez valóságos megoldás, arról mondja a Szentírás: átment a halálból az életbe, és az már nem megy ítéletre. Az ő ítéletét Jézus elszenvedte. Ez a benne való hit megmenti az ilyen embert a végső ítélettől.

Ezeknek mondja majd Jézus ama napon: Gyertek én Atyámnak áldottjai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ alapítása óta. (Mt 25,34).

Csak ez, a helyettünk meghalt és dicsőségesen feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit ment meg minket az igazságos büntetéstől. De ez megment.

A Jézusban hívők ezért tudják nagy reménységgel, nyugalommal és örömmel várni az Ő második eljövetelt. Hiszen Jézus rendbe tette a múltunkat, elkészítette a jövőnket, tehát minden erőnkkel a jelen feladataira koncentrálhatunk. Hiszen a hívőnek nem magának kell bebiztosítania magát, Jézus mindent elvégzett az érdekében. Szabadok vagyunk tehát arra, hogy másoknak szolgáljunk, és az Ő dicsőségét keressük. És mivel mindent az Ő végtelen kegyelméből kaptunk, felszabadul bennünk a hála, ami folyamatosan arra indít, hogy a mások iránti szeretettel szolgáljunk Őneki.

Úgy van ez, ahogy szép régi hitvallásunk, a Heidelbergi Káté mondja:

"Milyen vigasztalásod van abból, hogy Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat?

Az, hogy minden háborúságomban és üldöztetésemben felemelt fővel várom Őt az égből ítélő bírámul, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állt és rólam minden ítéletet elvett, hogy Ő az Ő ellenségeit megbünteti, engem pedig az Ő választottjaival együtt a mennyei dicsőségbe magához fogad."

Kedves testvérek! Jézus Krisztus ezen a vasárnapon is kopogtat az életünk ajtaján. Akár ma be lehet Őt hívni.

Elmondhatja bárki egyszerűen: Uram, eddig gyakorlatilag nélküled éltem, ezen túl veled szeretnék élni. Vagy elmondja valaki, hogy elindultam az utadon, aztán leültem valahol valami miatt. És Jézus kedvesen azt mondja: állj fel! Ez még nem az út vége. Még sok csoda vár rád, próbák és áldások. És van értelme, mert ennek az útnak a végén értelmes cél vár, és ezen az úton soha nem leszel egyedül, mert veled lesz a Megváltó.

Aki ezt komolyan veszi, az saját bizonyságtételeként tudja majd elmondani:

Csak Jézus az, aki segíthet,
Üdvöt nem ad más, csakis Ő.
Itt áll, és türelmesen vár még.
Mért késel? Nincs már sok idő.
Óh, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, ez számodra is elég.

Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus magasztalunk azért, mert utánunk jöttél, otthagyva a mennyei dicsőséget, és lehetőséget adsz a benned hívőknek, hogy visszatérjünk mennyei Atyánkhoz.

Köszönjük, hogy reménységgel várhatjuk a te második eljöveteledet. Könyörülj rajtunk, hogy ha váratlanul érkezik is el majd az a nap, ne találjon minket készületlenül. Indíts minket arra, hogy addig kössük össze az életünket veled, amíg erre lehetőségünk van.

Könyörgünk hozzád azokért, akik különösen nehéz terheket hordoznak.

Kérünk, adj reménységet a csüggedőknek, erőt a roskadozóknak. Könyörülj a munka és otthon nélkül élőkön.

Könyörgünk hozzád a betegekért, szenvedőkért, foglyokért, a gyászolókért.

Könyörgünk azokért, akik egyedül lesznek karácsony este is, hogy ne maradjanak magányosak. Hadd ismerjék meg a veled való lelki közösség gazdagságát.

Könyörgünk hozzád népünkért, itt és a határokon túl. Kérünk, készíts jövőt ennek a népnek. Adj lelki ébredést. Ne bűneink szerint cselekedj velünk, és ne fizess nekünk a mi álnokságaink szerint.

Könyörgünk, szaporítsd a gyülekezeteket az idvezülőkkel, add, hogy mi is ezek között lehessünk.

Kérünk, Urunk, segíts, hogy neked kedvesen töltsük a karácsonyt. Téged akarunk ünnepelni, megváltó Urunk és nem magunkat.

Köszönjük, hogy megvannak a kéréseink előtted, és amit a te akaratod szerint kértünk, azt megadod nekünk.

Ámen.