Szerző Téma: Rövid építő írások  (Megtekintve 215601 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #15 Dátum: 2013. November 23. - 21:27:23
Ne pazarold el a betegséget!

Ne pazarold el a rákbetegséged – John Piper

Egy prosztata műtét előestéjén irom ezt. Hiszek Isten gyógyító erejében – csoda által, és gyógyszerek által. Úgy hiszem, helyes és jó imádkozni mindkét féle gyógyulásért. A rákbetegség nincs elpazarolva amikor Isten kigyógyít belőle. A dicsőség az Övé lesz, és ezért létezik a rákbetegség. Ezért ha nem imádkozol gyógyulásért, elpazarolhatod a rákbetegséged. De Isten terve nem mindenki esetében a gyógyulás. És sok más módja is van annak, hogy elpazarold a rákbetegséged. Imádkozok magamért, és értetek, hogy ne vesztegessük el ezt a fájdalmat.

1. Elvesztegeted a rákbetegséged ha nem hiszed, hogy Isten tervezte neked.
Nem elég azt mondani, hogy Isten csak használja betegségünket, de nem tervezi. Amit Isten megenged, okkal engedi meg. És az ok, az Ő terve. Ha Isten előrelátja, hogy a sejtek átalakulásából rákbetegség lesz, Ő meg tudja állítani, vagy dönthet úgy, hogy nem teszi. Ha nem teszi, annak célja van. Mivel végtelenűl bölcs, helyes a célt tervnek nevezni. A Sátán valóságos, és sok gyönyört és fájdalmat okoz. De nem övé a végső szó. Így mikor Jóbot fekélyekkel veri meg (Jób 2:7), Jób ezt végső soron Istennek tulajdonítja (Jób 2:10) és az ihletett író egyetért: „...Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr” (Jób 42:11). Ha nem hiszed, hogy betegséged Isten tervezte, elpazarolod azt.
2. Elvesztegeted a rákbetegséged ha azt hiszed, hogy az egy átok, és nem egy ajándék.
"Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak" (Róma 8:1). "Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk" (Gal. 3:13). "Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4 Móz 23:23). "Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek" (Zsolt. 84:12).
3. Elvesztegeted a rákbetegséged ha vigasztalást az esélyekben, és nem Istennél keresel.
Isten nem azért tervezte a betegséged, hogy az esélyek racionalista és emberi számolgatásában szerezz tapasztalatot. A világ az esélyekben talál vigaszt. Nem így a keresztyének. Ezek a harci kocsikat (a túlélés esélyének százaléka), amazok a lovakat emlegetik (a gyógykezelés mellékhatásai), mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét (Zsolt. 20:8). Isten terve világosan kitünik a 2 Kor. 1:9-ből, „Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat." Isten terve a betegséggel (ezer más jó dolog mellett) az, hogy kiüsse a támasztékokat a szívünk alól, hogy egyedül csak Ráhagyatkozzunk.
4. Elvesztegeted a rákbetegséged ha visszautasítod a halál gondolatát.
Mi mindannyian meghalunk, ha Jézus halogatja visszajövetelét. Nem gondolni arra, hogy milyen lesz kilépni ebből az életből és Istennel találkozni, kész bolondság. A Prédikátor 7:2 ezt mondja, „Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!” Hogy tudod megszívlelni, ha semmi áron nem akarsz rágondolni? A Zsoltárok 90:12 azt mondja, „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Számlálni napjainkat azt jelenti, hogy arra gondolunk, milyen kevesek azok, és hogy elfogynak. Hogyan jutsz bölcs szívhez, ha nem akarsz ezen gondolkodni? Mekkora pazarlás, ha nem gondolunk a halálra.
5. Elvesztegeted a rákbetegséged ha azt hiszed, „legyőzni” a rákot azt jelenti, életben maradni, inkább mint Krisztust kedvelni.
A Sátán és Isten terve a rákbetegségeddel nem ugyan az. Sátán azt tervezi, hogy lerombolja Krisztus iránti szereteted. Isten azt tervezi, hogy elmélyíti Krisztus iránti szereteted. A betegség nem akkor győz ha meghalsz. Akkor győz ha Krisztus iránti szereteted kudarcot vall. Istennek az a terve, hogy elválasszon a világ emlőjéről, és Krisztus bőségében megvendégeljen. Arra hivatott, hogy segítsen ezt mondani és érezni, „... kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” És tudni, hogy ezért, „... az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil. 3:8; 1:21).
6. Elvesztegeted a rákbetegséged ha túl sok időt töltessz azzal, hogy a rákról olvasol, és nem eleget Istenről.
Nem rossz az, ha tudunk valamit a rákbetegségről. A tudatlanság nem erény. De az egyre több tudás kívánsága, és az Isten megismerése utáni vágynak a hiánya, a hitetlenség tünete. A betegség arra hivatott, hogy ráébresszen Isten valóságosságára. Arra hivatott, hogy érzést és erőt kölcsönözzön a parancsnak, „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat” (Hós. 6:3). Arra hivatott, hogy ráébresszen a Dániel 11:32-ben található igazságra, „De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez.” Arra hivatott, hogy rendületlen, elpusztíthatatlan tölgyekké tegyen: „... az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz” (Zsolt. 1:2-3). A betegség micsoda pazarlása, ha éjjel nappal a rákról olvasunk, és nem Istenről.
7. Elvesztegeted a rákbetegséged ha magányba vezet, ahelyett, hogy elmélyítené kapcsolataidat nyílvánvaló ragaszkodással.
Amikor Epafroditosz elhozta Pálnak az ajándékokat, amelyeket a Filippi gyülekezet küldött, megbetegedett, és majdnem meghalt. Pál azt mondja a Filippieknek, „... vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett” (Fil. 2:26). Milyen csodálatos válasz! Nem azt mondja, hogy nyugtalankodtak mert megbetegedett, hanem hogy nyugtalankodott mert meghallották, hogy beteg volt. Ilyen szívet kíván Isten teremteni a rák által: egy mélyen erző, emberekről gondoskodó szívet. Ne vesztegesd el a betegséged az által, hogy magadba zárkózol.
8. Elvesztegeted a rákbetegséged ha úgy szomorkodsz, mint azok, akiknek nincs reménységük.
Pál ezt a kijelentést használta azokkal kapcsolatban, akik elveszítették szeretteiket: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük" (1 Thes. 4:13). A halálban szomorúság van. Még a hívő esetében is, amikor meghal, átmeneti veszteség van – testi veszteség, szeretteink elvesztése ide lent, a szolgálat vesztesége. De a szomorúság különbözik – át van itatva reménységgel. „De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz” (2 Kor 5:8). Ne vesztegesd el a betegséged azzal, hogy úgy szomorkodsz, mint azok, akiknek nincs reménységük.
9. Elvesztegeted a rákbetegséged ha a bűnt ugyanolyan felületesen kezeled, mint azelőtt.
Megrögzött bűneid ugyanolyan vonzóak most is, mint mielőtt megbetegedtél volna? Ha igen, elpazarolod a betegséged. A betegség azért lett tervezve, hogy elrontsa a bűn iránti étvágyad. Büszkeség, kapzsiság, testi vágyak, gyűlölet, meg nem bocsájtás, türelmetlenség, lustaság, halogatás – ezek mind olyan ellenségek amelyek megtámadására hivatott a betegség. Ne csak arra gondolj, hogy a betegség ellen harcolj. Gondolj arra is, hogy a betegséggel harcolj. Ezek mind gonoszabb ellenfelek mint a rák. Ne vesztegesd el az erőt, amellyel ezeket az ellenségeket eltiporhatod. Az örökkévalóság közelsége hadd tegye a jelen bűneit olyan hiábavalókká amilyenek valójában. "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Luk. 9:25).
10. Elvesztegeted a rákbetegséged ha nem használod eszközként arra, hogy bizonyságot tegyél Krisztus igazságáról és dicsöségéről.
A keresztyének soha és sehol nincsenek isteni véletlenségből. Okai vannak annak, hogy oda kerülünk ahova kerülünk. Gondoljatok arra, mit mondott Jézus a fájdalmas, előre nem látott körülményekről: „De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre” (Luk. 21:12 -13). Így van ez a rákbetegséggel is. Ez egy lehetőség lesz a bizonyságtételre. Krisztus végtelenűl értékes. Íme egy arany lehetőség megmutatni, hogy értékesebb az életnél. Ne pazarold el.
Emlékezzetek, hogy nem vagytok magatokra hagyva. Meg fog érkezni a segítség, amelyre szükségetek van. „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Fil. 4:19).



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #16 Dátum: 2013. November 23. - 21:29:22
Pál apostol mégsem azt javasolta a korinthusiaknak, hogy maradjanak otthon és olvasgassák a prófétákat, hanem szimplán:''Vessétek ki a gonoszt magatok közül!''
Ha pedig már a gonosz van valahol többségben, akkor se az legyen a cél, hogy otthon olvasgatom a Bibliámat, mert ez nem pótolja a gyülekezetet...

Ez is igaz.




Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #17 Dátum: 2013. November 23. - 21:32:18
Nagy like a ''rákbetegség''- keresztyén értelmezésére!
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #18 Dátum: 2013. November 25. - 22:43:50
Amire gyermekeinknek leginkább szüksége van


Egy szülőnek nem okoz nagy meglepetést, ha azt mondom: gyermekeink a rosszra való hajlam leküzdhetetlen képességével jönnek a világra. Kicsi babánk pici szíve már a születés előtt is a bűnre és az önzésre programozottan dobog. A romlottságra való hajlam olyan nagy, hogy ha szabadon kiteljesedhetne, minden csecsemő potenciális szörnyeteggé válna.

Gyermekeink bűnös hajlamaira az eredendő bűn biblikus tana ad magyarázatot: a gyerekek nem úgy jönnek ebbe a világba, hogy Istent és az igazságot keresik. Mégcsak nem is semleges ártatlansággal érkeznek, úgy jönnek a világba, hogy bűnös és önző vágyaik kielégítését keresik. A Szentírás egy másik alapelvet is tanít, amit teljes romlottságnak nevezünk, és ami az eredendő bűn mértékére utal. Habár a bűnös természet megnyilvánulásai nem feltétlenül érik el a maguk teljességét minden ember magatartásában, mégis totális romlottságról beszélhetünk, hiszen nincsen az emberi személyiségnek, jellemnek, elmének, érzelmeknek vagy akaratnak egy olyan része sem, amelyik mentes lenne a bűntől, vagy immúnis lenne a bűn csábításával szemben.
 
 A bűnt tehát nem tanuljuk – a bűn velünk született, örökletes hajlam. A gyerekeink a bűnös természetüket tőlünk örökölték, mi a szüleinktől, azok az ő szüleiktől, és így tovább, egészen Ádámig. Ádám bukása így az egész emberiséget bűnnel szennyezte be; a bűn és a bűn általi romlottság egyaránt egyetemes. Pál apostol írja: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róma 5,12). „Ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá” (18. vers) – tehát örököltük a bűnösséget. Továbbá azt írja: „egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké” (19. vers) – a bűn általi romlottságot tehát örököltük. Senki sem kivétel. Senki sem születik ártatlannak.
 
 Mindez azt jelenti, hogy magukra hagyatva a gyermekeink a bűn útját fogják járni. Ha pedig teljesen azt csinálhatnak, amit akarnak, nincs az a gonoszság, amire ne lennének képesek. Bizonyára nehéz ezt elfogadnunk, főleg, amikor újszülöttként szemléljük őket. A csecsemők látszólag a tiszta, értékes, gyermeki ártatlanság megtestesítői – de ne hagyjuk, hogy az édes pofikák, játékos gügyögések, a ragyogó szemek megtévesszenek – ezek a gyerekek pontosan ugyanolyanok, mint mi, csak kicsiben! A szívükben lévő romlottság már ott várja a lehetőséget, hogy kitörhessen.
 
 Hogyan befolyásolhatja tehát az eredendő bűn és a teljes romlottság tana a gyereknevelésünket? Mielőtt ezt megválaszolnám, hadd mutassak be három gyereknevelési hozzáállást, ami mind eltéveszti a célt.
 
Ha a viselkedés áll a középpontban
 
 Sok szülő ott rontja el, hogy minden erejével a gyerek magatartását igyekszik kontrollálni. Legyünk óvatosak! Ha minden energiánkat a külső viselkedés javításába fektetjük, illetve a helytelen viselkedést a büntetés kilátásba helyezésével szorítjuk vissza, nem nagyon teszünk mást, mint hogy a gyerekből képmutatót nevelünk.
 
Egyre-másra látom ezt.  Ismerek olyan keresztény szülőket, akik azt hiszik, sikeresen nevelik a gyerekeiket, mert megtanították nekik, hogyan kell udvariasan viselkedni, rendesen köszönni, és csak akkor szólni a felnőttekhez, ha azok megszólították őket. Míg az ilyen fajta viselkedéskontroll úgy tűnik, egy ideig csodákat tehet (különösen, ha a szülők a közelben vannak), azonban nem foglalkozik a romlottság gyökerével. A bűnös viselkedés a bűnös szív tünete.
 
Ha a gyerek környezete áll a középpontban
 
 Más szülők a gyerek környezetét igyekeznek ellenőrzésük alatt tartani. Selyemgubót próbálnak építeni a gyerekeik köré, hogy megvédjék őket a káros befolyásoktól. Korlátozzák a tévénézést, kitiltják a házból a mai zenéket, és az is előfordulhat, hogy nem engedik, hogy a gyerekeik olyanokkal játsszanak, akiknek a szülei más gyereknevelési elveket vallanak.
 
Míg nagyon is gondolom, hogy meg kell védenünk a gyereket a gonosz megtapasztalásától, azt is meg kell tanítanunk nekik, hogy ha a gonosszal találkoznak, bölcsek legyenek, és képesek legyenek a különbségtételre. Ezt a leckét nem tudják megtanulni teljes elszigeteltségben. Az elszigetelő hozzáállás pusztán naiv gyerekeket eredményez, akik hiszékenyek és sebezhetők – védelem nélkül a világban.
 
 Akármennyire is próbáljuk, nem fogjuk tudni örökké megvédeni a gyerekeinket. Amikor eljön a nap, hogy kilépjenek a világba, szükséges, hogy fel legyenek készítve egyrészt a különbségtétel képességével, másrészt bölcsességgel, hogy felismerjék az ördög és a világ csábításait, és ellenállhassanak neki. Ha elrekesztjük a gonosz külvilágtól, figyelmen kívül hagyjuk a bennük lévő ellenséget: a gonosz szívet. Ha azonban megnyerjük a szívet, megnyerjük a gyermeket is.
 
Ha az önbecsülés áll a középpontban
 
 A legáltalánosabb megközelítés manapság az, hogy növelnünk kell a gyerek önbecsülését. A módszer szerint, ha a gyerek magát jónak, nemesnek és csodálatosnak látja, nem csak jobban fog viselkedni, hanem másokkal is szebben és jobban bánik majd. Az ilyen megközelítés erényt csinál az önszeretetből.
 
 Az igazság az, hogy azoknak az erőfeszítéseknek nagy része, amikkel a gyerek önbecsülését igyekeznénk felturbózni, nem jár más eredménnyel, mintha benzinnel próbálnánk erdőtüzet oltani. Arra bátorítja a már amúgy is önző gyerekeket, hogy azt gondolják, helyes az, ha a maguk feje és a saját kívánságaik után akarnak menni. A szülő pedig azt hiszi, hogy történjék bármi, neki engednie kell a gyereknek, mert annak joga van a szabad önkifejezéshez – hiszen csak így lehet jó véleménnyel saját magáról, így érezheti jól magát a bőrében. Mindez csak a kontrollvesztett magatartásra való hajlamot növeli, és az emberi romlottság legsötétebb mozgatórugóit feszíti. Azt akarjuk, hogy a gyerek hanyaggá, kötelességmulasztóvá váljék? Tápláljuk az önbecsülését, majd tetézzük a bajt azzal, hogy nem korrigáljuk, nem javítjuk ki, ha valamiben téved.
 
 Az önbecsülés azon a Bibliával ellentétes felfogáson alapul, ami tagadja az eredendő bűnt és a teljes romlottságot. A Biblia semmi jót nem mond az önbecsülésről, az önszeretetről vagy az énközpontúság bármely más verziójáról. Azt tanítja a gyereknek, hogy tagadja meg magát, nem pedig, hogy szeresse magát (Lukács 9,23).
 
A szív legyen a középpontban!
 
 Egyetlen gyógyír létezik a gyermek veleszületett romlottságára: az újonnan születés, a megigazulás. Ahogyan Jézus mondta Nikodémusnak: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek” (János ev. 3,6-7). Testtől születetten, tele bűnös hajlamokkal a gyermekeknek nincs rá sem erejük, sem hatalmuk, hogy a bűn megkötözöttségéből egymaguk kiszabaduljanak. Nincs bennük Isten Lelke, és ezért lehetőségük sincs rá, hogy Isten tetszésére éljenek, illetve, hogy szívből engedelmeskedjenek Neki (lásd Róma 8,7-8). Amíg a gyermek újonnan nem születik, addig halott a vétkei és a bűnei miatt (Efezus 2,1).
 
 A szülő legfontosabb dolga tehát, hogy misszionárius legyen a saját házában. Meg kell tanítanunk gyermekeinket az Isten törvényére, rá kell vezetnünk őket, hogy Megváltóra van szükségük, és meg kell mutatnunk nekik, hogy Jézus Krisztus az egyetlen, aki képes megmenteni őket. Ha a saját bűnös voltuk ismerete és a megváltásra való rászorultság biztos tudata nélkül hagyják el az otthonunkat, nem teljesítettük a legfontosabb szülői feladatunkat, lelki vezetőként megbuktunk. Tanítsuk meg nekik az evangéliumot, és kérjük Istent, hogy végezze el bennük megigazító (üdvözítő) munkáját. 
 
Fontos figyelmeztetés: ha megpróbáljuk a gyerekeinket a „hitük megvallására” kényszeríteni vagy erre rávenni, könnyen lehet, hogy hamis hitvallást csikarunk ki belőlük. Az új születés a Szentlélek műve, a gyerekünk megváltása pedig kizárólag Istenre és őrá tartozik.
 
 Ne úgy közelítsük meg tehát a gyereknevelést, hogy a szív helyett csak a tünetekre összpontosítunk. Ha a gyereknek csak a viselkedését próbáljuk megváltoztatni, vagy elzárjuk a külvilágtól, illetve az önbecsülését növeljük, nem csak súlyosbítjuk a problémát, hanem a gondok gyökerét is eltévesztjük. Ha azonban a bűnről és a megváltásról tanítjuk őket, valamint az életünkkel is utat mutatunk afelé, amilyenné tanítjuk, hogy ők is váljanak, az üdvösségüket illetően az Isten kegyelmébe vetett bizalommal nyugodhatunk meg.

John MacArthur



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #19 Dátum: 2013. November 27. - 10:47:48
A bűn és a kegyelem gyakorlatai


 Jaj, milyen csalóka az ember! Micsoda ellentmondása a hívő saját magának!
Ha le kellene írjam a Szentírás szempontjából, azt mondanám, hogy a hívő az, akinek a szíve Isten után szomjazik, az Ő dicsősége és jelenléte után; hogy ragaszkodása egy láthatatlan Megváltóra irányul; hogy kincsei, és ebből kifolyólag a gondolatai örökkévaló tényeken vannak, messze az értelem határain túl. Mivel megtapasztalta Isten nagy megbocsájtását, telve van irgalommal és megbocsájtással mindenki iránt. Mivel gyakran megcsalta saját szíve, nem mer benne bízni többet – hanem Isten Fiába vetett hit által él – hogy bölcsességet, igazságot és megszentelődést nyerjen, és Belőle nyer újból és újból kegyelmet; tudatában van annak, hogy Nélküle egyetlen jó gondolatra sincs elegendő ereje! Röviden – halott a világ, a bűn, és maga számára, de él Istennek, és élénk az Ő szolgálatában. Az imádság a lélegzete, Isten szava az eledele, és Krisztus értékesebb számára mint a nap fénye. Ilyen a hívő – saját véleménye szerint, és általános kívánságaiban.

De ha a hívő tulajdonképpeni tapasztalatát kellene leírjam, főleg egy-egy adott pillanatban – mennyire különböző kép tárulna elénk!
Bár tudja, hogy Istennel való közössége a legmagasabb kiváltsága, ő maga ritkán találja annak; ellenkezőleg, ha a kötelesség, a lelkiismeret, és a szükség nem kényszerítenék – a kegyelem trónusát látogatatlanúl hagyná napról napra!
Kezébe veszi a Bibliát, tudva azt, hogy az az élet és az igazi vigasztalás forrása; mégis, lehet, elmélkedése közben, titkos undort érez, amely arra készteti, hogy letegye, és előnyben részesítsen egy újságot!
Nem szükséges, hogy emlékeztessék a világ és minden nap alatt lévő dolog hiábavalóságára és bizonytalanságára; és mégis, majdnem ugyanannyira megmámorosítja vagy leveri őt is egy semmiség, mint azokat, akiknek a világ az egyetlen részük!
Hiszi azt, hogy minden a javára szolgál, és hogy a magasságos Isten meghatározza, rendezi és megmásítja minden gondját; mégis érzi magában a félelem, az aggodalom és az elégedetlenség feltörését, mintha az ellenkezője lenne igaz!
Magát tudatlannak tartja, és hajlamosnak, hogy becsapja ezer megtévesztés; mégis könnyen elcsábítják a magáról alkotott hízelgő gondolatok, és a beképzeltség! Magát haszontalan, hűtlen, hálátlan szolgának érzi – és elpirúl amikor az emberek tisztelete és dicsérete utáni vágyat rejteget – mégsem tudja elfojtani!
A bűn és a kegyelem gyakorlatain keresztűl – az Úr megtanít minket, hogy igazán megismerjük és megérezzük egész természetünk teljes romlottságát és feslettségét – hogy valóban minden részünk tisztátalan! Ezáltal az Ő üdvösségének módja rendkívűl megnyerővé válik számunkra! Meglátjuk, hogy kegyelemből van, és csak kegyelemből lehet, teljesen kegyelemből; és hogy az Úr Jézus Krisztus, és az Ő tökételes igazsága a miénk, és kell legyen mindenünkben minden.
Isten ereje, amellyel fenntartja munkáját, erőtlenségünk, kísértéseink és ellenségeink ellenére – íly módon a legtisztább fényben nyilatkozik meg; az Ő ereje a mi erőtlenségünkben nyílvánúl meg!
Hasonlóképpen a Sátán is jobban csalódik és megszégyenűl – amikor dühöngésének és csábításának határaival szembesűl, amelyeket nem tud átlépni; és amikor azt látja, hogy azok akikben olyan sok gonoszságot munkált, és akik fölött oly gyakran győzedelmeskedett egy ideig – végűl megszabadulnak kezei közűl!
Ő ledönti őket – de ők úbjól fölemeltetnek!
Ő megsebzi őket – de ők meggyógyíttatnak!
Teljesűl kívánsága, hogy megrostálja őket mint a búzát – de hatalmas Közbenjárójuk imája győzedelmeskedik hitük megtartatásáért!
Továbbá azáltal, amit a hívők magukban éreznek – fokozatosan megtanulják hogyan kell figyelmeztetni, megszánni, és elviselni egymást. Egy csendes, türelmes, és könyörületes lélek, valamint készség és gyakorlat a rászorultak megsegítésére – talán semmilyen más úton nem megszerezhető!
Úgy hiszem semmi sem békíti meg Isten gyermekét állandóbban a halál gondolatával, mint a bűn és a kísértéssel való háborúskodás fárasztósága. A halál kellemetlen az emberi természet számára. De a keresztyén tudja, hogy csak a halál pillanatában fog ez a konfliktus megszünni! Akkor majd nem vétkezünk többet! A test, minden velejáró gonoszságával, a sírba helyeztetik. Akkor, az a lélek, aki részesűlt egy új és mennyei születésben, megszabadíttatik minden tehertől, és tökéletesen fog állni a Megváltó igazságában Isten előtt örök dicsőségben! Mikor meglátjuk Jézust, átformálódunk az Ő hasonlatosságára – és örökre vége lesz a bűnnek és a szomorúságnak!

Írta John Newton



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #20 Dátum: 2013. December 23. - 17:43:39
Az Isten akit mi imádunk


„Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.” Zsoltár 135:5-6

Isten kormányoz mindent! És még ha a másodlagos okok fátyla el is rejti Őt a közönséges szem elől, annyira hogy csak az eszközöket, a szerszámokat és az eshetőségeket képes felfogni, amelyekkel Ő működik, és ezért azt gondolja, hogy Ő nem tesz semmit; mégis, a valóságban, Ő mindent saját tanácsvégzésének és jótetszésének megfelelően végez, az egek haderői és a föld lakosai között is.

Ki tudja felsorolni az összes lényt és eseményt, amelyek szüntelenül szeme előtt vannak, amelyeket bölcsessége igazgat, amelyek akaratától függnek, és amelyeket hatalma irányít. Ha az egekre gondolunk, ujjai munkájára, a holdra és csillagokra, amelyeket elrendelt; ha csillagászok támogatását kérjük, hogy segítsenek egy elképzelést alkotni a számokról, a távolságokról, a terjedelmekről, és az égi testek mozgásáról, minél többet kutatunk, annál inkább meg bizonyosodunk, hogy ezek csupán egy parányi része az Ő útjainak! Ő mindegyiket nevén szóllítja, erejével fenntartja, és ha az Ő folytonos energiája nem tartaná fenn őket, zűrzavarba rohannának, vagy a semmiségbe süllyednének! Mindezek az Ő erejétől függnek, és az Ő parancsának engednek.Hogy közelebb hozzuk a dolgokat mihozzánk, és hogy beszéljünk arról, ami jobban illik a mi gyér felfogásunkhoz, még így is elveszünk a csodálatban. Ami az emberiséget illeti, Ő kormányoz ellenőrizetlen uralommal minden királyság, család és egyén felett. Ez az áldott és egyedüli Uralkodó előtt, a föld minden nemzete nem más mint porszem a mérlegserpenyőn, vagy mint vízcsepp a vödörben, és gondolhatnánk azt (ha az Ő munkáinak roppant terjedelméhez hasonlítjuk), hogy alig méltó az Ő figyelmére! Mégis Ő itt is felügyel, áthat, gondoskodik, oltalmaz és uralkodik! Minden változás, minden siker és minden csalódás, minden ami emlékezetes a történelem krónikáiban, a birodalmak emelkedése és bukása, az emberi élet minden fordulata, az Ő tervének megfelelően megy végbe. Az Ő teremtményei Őbenne élnek, mozognak és vannak. Tőle származik eledelük és fennmaradásuk. Mindeneknek a szemei Rajta csüngnek, amit Ő ad azt ők összeszedik, és nem szedhetnek többet! És az Ő szavára a porba hullanak! Nincs egyetlen féreg, amely a földön csúszik, vagy virág mely a vadon ösvényein nő, vagy kagyló a tengerparton, mely ne hordozná bölcsessége, ereje és jósága bélyegét! Ő fenntart embert és állatot, viseli a fiatal oroszlánt az erdőben, táplálja a levegő madarait, amelyeknek nincs sem raktárjuk sem csűrjük, és felékesíti a rovarokat és a rét virágait olyan szépséggel és eleganciával, amely meghalad mindent ami a királyok udvaraiban található! Minden Őt szolgálja, és az Ő kezében olyanok mint az agyag a fazekas kezében. Hatalmasak és csodálatosak a Te munkáid, Mindeható Úr Isten! Igazságosak és igazak a Te utaid, óh szentek Királya! Ez az az Isten, akit mi imádunk! Ő az aki felszóllít, hogy támaszkodjunk mindenható karjára, és igéri, hogy vezet minket tévedhetetlen szemével!

John Newton



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #21 Dátum: 2013. December 23. - 17:51:44
Ne féljetek


Milyen csodálatosan kormányozza Krisztus az Ő kegyelmének királyságát! Ő minden teremtményével vele van, de különleges módon az Ő saját népével, aki közül mindegyik az Ő szabadító erejének az emlékműve. Mert Ő mindegyiküket lázadó és ellenséges állapotban találja, és készséges népévé teszi őket! Attól a pillanattól fogva, hogy Ő kinyilatkoztatja szeretetét irántuk, magáévá teszi ügyüket, és minden gondjukat saját kezébe veszi. Ő közel van és gondosan ügyel mindegyikükre, mintha csak az az egy lenne! A Magasztos és Fennséges, Aki az örökkévalóságban lakik, aki előtt az angyalok eltakarják arcukat, leereszkedik hogy közösségben legyen azokkal, akiket az emberek megvetnek. Mellőzi a királyokat és fejedelmeket, hogy kinyilvánítsa magát egy alázatos léleknek egy agyag falú házikóban. Ő…megvigasztalja őket a bajban, megerősíti őket a gyengeségben, elegyengeti ágyukat a betegségben, feleleveníti őket a csüggedésben, és fenntartja őket, amikor elesnének! Ő olyan bölcsen és eredményesen igazgatja őket, hogy hiába üldöztetnek és kísértetnek, hiába van számos és rendkívüli ellengségük, semmi sem tudja őket elválasztani az Ő szeretetétől! Minden helyzetben megtapasztaljuk majd, hogy Ő a mi világosságunk, pajzsunk, és igen bőséges jutalmunk. Ő minden gyermekének azt mondja: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Amikor nagy vizeken és hatalmas gondokon kelsz át, Én veled leszek. Amikor a nehézség folyamain mész át, nem fogsz elmerülni. Amikor az elnyomás tüzében jársz, nem fogsz megégni; a lángok nem fognak megemészteni. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! (Ézsaiás 43:1-3).

John Newton



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #22 Dátum: 2013. December 23. - 21:08:48
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #23 Dátum: 2013. December 24. - 21:09:37
Zúgolódás, kielégítetlenség, elégedetlenség


Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." Zsid. 13:5
Ezek a szavak nagyon egyszerűek. Egy kisgyermek is könnyen megértheti őket. Nem tartalmaznak magasztos doktrinákat; nem rejtenek semmilyen mély metafizikai kérdést; és mégis, még ha egyszerűek is ezek a szavak, a kötelesség amelyet nekünk parancsolnak, a legmagasabb gyakorlati fontossággal bír minden keresztyén számára.
A megelégedés a legritkább áldások közé tartozik. Mint minden értékes dolog, ez is nagyon ritka. A megelégedést gyakorolni nagyon nehéz. A megelégedésről beszélni az egészség és jólét napjaiban elég könnyű; de megelégedett lenni szegénység, betegség, gondok, csalódások, és veszteségek közepette, olyan lelkiállapot amelyet nagyon kevesen tudnak elérni!
A bukott angyalok lakóhelye maga a Menny volt, Isten közvetlen közelségében és kegyében – de nem voltak elégedettek. Ádám és Éva az Éden kertjében lakoztak, minden megadatott nekik ingyen, kivéve egy fát – de nem voltak elégedettek. Ahábnak volt trónja és királysága, de amíg Nábót szőlője nem volt az övé – nem volt elégedett. Hámán a legfőbb kedvence volt a perzsa királnyak – de amig Márdokeus a kapuban űlt – nem volt elégedett.
Pont így van ez ma is, mindenhol. Zúgolódás, kielégítetlenség, elégedetlenség azzal amink van, ezekkel szembesülünk lépten nyomon. Elmondani Jákóbbal, hogy „elég nekem,” teljesen ellentétesnek tünik az emberi természet lényegével. Azt mondani, „többet akarok,” Ádám minden gyermekének anyanyelve.
Az utasítás erőteljesen kellene hasson a lelkiismeretünkre: „Elégedjetek meg azzal amitek van,” nem azzal amitek valamikor volt – nem azzal amit reméltek, hogy lesz – hanem azzal amitek most van. Ezekkel, akármik is lennének ezek, kell megelégedjünk. Olyan lakással, olyan családdal, olyan egészséggel, olyan bevétellel, olyan munkával, olyan körülményekkel amilyenekben vagyunk – kell elégedettek legyünk.
Óh, olvasó, ha szeretnél igazán boldog lenni – keresd ott, ahol egyedűl található. Ne keresd pénzben, ne keresd élvezetekben, sem barátokban, sem tanulásban. Keresd abban, hogy akaratod tökéletesen megegyezzen Isten akaratával. Keresd abban, hogy megtanulsz elégedett lenni.
Azt mondhatod, ez jól hangzik – de hogy lehetünk mindig elégedettek egy ilyen világban? Válaszúl azt mondom, hogy el kell dobd a büszkeséged, és ismerd el érdemtelenséged, hogy hálás lehess minden helyzetben. Ha az emberek igazán tudnák, hogy nem érdemelnek semmit, és Isten kegyelmének adósai minden nap – hamarosan megszünnének zúgolódni.
Hadd mondjam el miért van ilyen kevés megelégedés a világon. Az egyszerű válasz az, hogy annyira kevés a tisztelet és az istenfélelem. Kevesen ismerik saját bűnüket; kevesen érzik érdemtelenségüket; ezért annyira kevesen elégedettek azzal amilyük van. Az alázat, önismeret, saját abszolút hitványságunk és romlottságunk világos felismerése; ezek a megelégedés igazi gyökerei.
Hadd mondjam el, mit kell tegyél ha megelégedett szeretnél lenni. Ismerned kell saját szívedet, keresd, hogy Isten legyen osztályrészed, legyen Krisztus a Megváltód, és használd Isten Szavát mindennapi eledelként. A megelégedést Jézus Krisztus lábainál kell megtanulni. Akinek Isten a barátja, és a Menny az otthona – ki tudja várni a javait, és meg tud elégedni a kevéssel idelent.


J. C. Ryle



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #24 Dátum: 2013. December 25. - 21:15:45
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #25 Dátum: 2013. December 28. - 17:53:05
"Hadd mondjam el miért van ilyen kevés megelégedés a világon. Az egyszerű válasz az, hogy annyira kevés a tisztelet és az istenfélelem. Kevesen ismerik saját bűnüket; kevesen érzik érdemtelenségüket; ezért annyira kevesen elégedettek azzal amilyük van. Az alázat, önismeret, saját abszolút hitványságunk és romlottságunk világos felismerése; ezek a megelégedés igazi gyökerei.
Hadd mondjam el, mit kell tegyél ha megelégedett szeretnél lenni. Ismerned kell saját szívedet, keresd, hogy Isten legyen osztályrészed, legyen Krisztus a Megváltód, és használd Isten Szavát mindennapi eledelként. A megelégedést Jézus Krisztus lábainál kell megtanulni. Akinek Isten a barátja, és a Menny az otthona – ki tudja várni a javait, és meg tud elégedni a kevéssel idelent." 

Naponta olvasni kellene és gondolkodni rajta!  :2smitten:

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #26 Dátum: 2013. December 28. - 19:55:27
Így van.

 :int



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #27 Dátum: 2013. December 30. - 16:16:02
Perfekcionizmus


A perfekcionizmus (tökéletesség) tana azt hirdeti, hogy a szentség vagy a tökéletes szeretet, amelyet Isten kegyelme hoz el, minden keresztyén számára elérhető a földi életben, és megszabadítja a hívőket a bűn tudatos elkövetésétől. A tan John Wesley tanításából nőtt ki, és a korai pünkösdi mozgalomban találta meg folytatását. A tökéletesség elérését a kegyelem második munkájának tekintették, amely egy pillanat alatt megszületik a hívő szívében.
Egy módosított változata szerint ezután a második áldás után a hívő egyre inkább győz a "szándékos bűn" fölött. Bármilyen bűn is marad az ilyen ember életében, az vagy véletlen, vagy tudatlanságból elkövetett bűn. Ezzel a nézettel az a nehézség (probléma), hogy két alapvető tévedésből ered. Először is tompítja Isten törvényének szigorú követeléseit. A törvény szélességének és mélységének bármilyen igazi ismerete eleve kizárja a tökéletesség tanítását. Másodsorban elbizakodik attól, hogy mit ért el a keresztyén életben. Ha valaki ilyen nézetet vall, elkerülhetetlenül túlbecsüli saját igazságát.
A történelem során az evangéliumi egyházak túlnyomó többsége, és különösen a református egyház, az ilyen nézetet felháborítónak találta. Még az új pünkösdi mozgalom is majdnem teljesen elhagyta azt. Luther Márton azt tanította, hogy az újjászületett hívők egyszerre megigazultak és bűnösök. Isten szemében a hívők Krisztus engesztelő áldozatával és nekik tulajdonított igazságával megigazultak. A hívőket "Krisztusban" igaznak tekinti. Krisztus áldozata nélkül, önmagukban és a maguk erejéből bűnösök maradnak. Bár a megszentelődés folyamata azt jelenti, hogy a hívő egyre kevésbé lesz bűnös, ez a folyamat halálunkig nem fejeződik be, mikor is a hívő megdicsőül.
A keresztyén élet célja valóban a tökéletesség. Ha nem sikerül elérnünk, nem mentegethetjük vele bűnünket. Nekünk, keresztyéneknek továbbra is a cél felé kell törnünk, hogy betöltsük elhívásunkat Krisztusban.

Összefoglalás: 1.A perfekcionizmus elve azt tanítja, hogy a kegyelemnek van egy második munkája is, amelynek segítségével a hívők már a    földi életben tapasztalják a teljes szentséget vagy tökéletes szeretetet.
2.A perfekcionizmus módosított tana azt tanítja, hogy a keresztyének győzhetnek a szándékos bűn fölött.
3.A tökéletesség tana Isten törvényének alábecsülésén és az emberi teljesítőképesség túlbecsülésén alapul.
4.Isten Krisztus igazságával ajándékoz meg, amikor még bűnösök vagyunk.
5.A megszentelődés egész életen át tartó folyamata a megigazulás pillanatában elkezdődik.
6.A keresztyének csak haláluk után, a megdicsőüléskor lesznek tökéletesek.

R. C. Sproul

Ajánlott bibliai olvasmányok: Róm 5:8; 1Kor 15:42-57; 2Kor 7:1; Fil 3:7-14; 1Jn 1:5-10
« Utoljára szerkesztve: 2013. December 30. - 16:22:09 írta Kálmán »



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #28 Dátum: 2013. December 30. - 16:22:03
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #29 Dátum: 2013. December 30. - 16:49:32
 Kedves Kálmán! ez a könyv megvan Neked elektronikus alapon?  :2smitten:

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω