Szerző Téma: Rövid építő írások  (Megtekintve 215603 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #45 Dátum: 2014. Január 20. - 16:43:02
Soha ne félj a haláltól, szeretett testvérem!


Soha ne félj a haláltól, szeretett testvérem!
A halál az utolsó, ám legkevésbé lényeges dolog, amellyel kapcsolatban egy kereszténynek aggódnia kellene.

Az élettől tarts – mert ez egy nehéz csata, melyet meg kell vívni; egy szigorú fegyelmezés, melyet el kell szenvedni; egy viharos utazás, melyet át kell élni. Jól teszed tehát, ha valóban a mindenható Istenhez folyamodsz, hogy Ő legyen segítségedre az ‘életben’!

De az, hogy meghalsz –
azt jelenti, hogy véget ér küzdelmed,
befejeződik pályafutásod,
és belépsz a menny nyugalmába.

A Kapitányod, Vezetőd, Pilótád veled van!

Egy pillanat, és már meg is történt –
„Gyengéden átlebegsz az örök életbe.”

Az élet lassú, vonakodó lüktetése az, mely fájdalmainkat és nyögéseinket okozza – a halál azonban véget vet mindezeknek.

Ó, micsoda fényességnek, milyen tündöklő világosságnak kell lennie akkor, amikor a lélek a függönyön keresztül azonnal a dicsőség földjére lép át!

A képzelet hiába is próbálja lefesteni az angyalok és test nélküli szellemek képét – és mindenekfelett pedig Krisztus, a Bárány dicsőségének fényességét, aki az Ő trónja közepén ül!

Ó, micsoda öröm lesz majd, amikor először leborulunk a Kegyelem Trónja előtt!

Ó, mekkora boldogság lesz majd letenni a koronát az Ő lábánál, aki szeretett és megváltott bennünket!

Ó, milyen gyönyörűséges lesz majd először odabújni Immánuel kebelére; érezni az első csókot, melyet az Ő szájának csókjaival ad, és szemtől szembe lenni Ővele!

Hát nem vágyódsz-e reá?
Nem mondhatod-e:
„Peregjetek le gyorsan, idő-homokszemek!
Forogjatok csak, futó év-tengelyek,
hadd jöjjön el az Úr tűz-szekere;
vagy hadd távozzon el hamar a lelkem,
maga mögött hagyva halandó testét,
hogy mindörökké az Úrral lehessek!”

Igen, „világosság lesz az estének idején”! (Zak. 14:7)

C. H. Spurgeon



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #46 Dátum: 2014. Január 20. - 20:41:39
O0 x O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #47 Dátum: 2014. Január 21. - 21:20:59
Kóborló bárányok

„Az Én népem elkóborolt, és elfelejtette nyugvóhelyét!” (Jer. 50:6, angolból ford.)

Minden igaz keresztyén hajlamos arra, hogy nyugalma helyéről elkóboroljon. Minden bűnös ember ugyanis egy ilyen vándorló, és amíg a bűn bennünk lakozik – mindig is fogunk érezni hajlandóságot az ide-oda vándorlásra. A jóról való meggyőződésünk, a hitvallásunk komolysága és az új, krisztusi természetünk ellenére – még mindig ott van bennünk az elcsatangolásra való hajlam, melynek számos különböző oka lehet:

1. Az újdonságok szeretete – a vágy, hogy valami újat lássunk, birtokoljunk vagy élvezzünk – sokszor az elkóborlás felé visz bennünket.

2. Máskor a keresztyéni jellemvonásainkban – a hitben, a reményben és a szeretetben – való gyengeségünk lesz kiváltó oka eltávolodásunknak.

3. Okozhatja az óemberi természetünk romlottságának bennünk működő ereje is, amely néha különösen nagy, szinte kényszerítő erővel hat ránk – és ezáltal nyughatatlanná tesz bennünket.

4. A sátán kísértései, melyek rászednek, megzavarnak és foglyul ejtenek – szintén el-elcsalnak minket nyugvóhelyünkről.

5. És a körülöttünk burjánzó és mindenfelé terjedő bűnök is hasonló hatással bírnak reánk e tekintetben.

A hamis nézetek, a sátáni kísértések, az óemberi természetünk erőteljes romlottsága, és a keresztyéni jellemzőinkben való gyengeségünk – ezek a fő okok tehát, melyek visszacsúszásaink hátterében állhatnak.

…Olvasó, te is egy ilyen nyugtalan kóborló vagy?
Ha igen, akkor gyere és térj vissza Jézushoz!
Gyere Hozzá, és valld meg bűneidet!
Gyere Hozzá, és kérd az Ő bocsánatát!
Gyere Hozzá, és tedd próbára az Ő szívének kedvességét!
Gyere Hozzá, és legyél újra boldog kegyelmében és szeretetében!

Ó, Megváltóm, legyőzhetetlen, szent kegyelmed által hozz engem vissza minden elkóborlásomból; hadd tudjak örömmel megnyugodni drága szeretetedben; és kérlek, tarts engem mindörökké közel a Te szerető szívedhez és vérző oldaladhoz!

Mily’ nagy adósa vagyok
minden nap, Istenem, kegyelmednek!
Uram, kérlek, jóságoddal kösd magadhoz,
mint egy erős lánccal, kóborló szívemet!
Mert vinne vándorolni, Uram, érzem én,
vinne arra, hogy elhagyjam Istenem;
itt van hát a szívem, vedd és pecsételd jól el –
hogy tornácaidat, Uram, soha ne hagyjam el!
(Robert Robinson, 1757)

James Smith



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #48 Dátum: 2014. Február 01. - 20:49:50
Ámen!

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #49 Dátum: 2014. Február 11. - 20:07:24
Isten akarata


Doris Day egy "Ahogy lesz, úgy lesz" kezdetű népszerű dalt énekelt. A szöveg első pillantásra nyomasztó fatalizmusról tanúskodik. Az iszlám teológia gyakran mondja bizonyos eseményekre, hogy "Allah akarta így".
A Biblia nagyon komolyan foglalkozik Isten akaratával, mindenható hatalmával a teremtett világ és minden fölött, ami abban található. Amikor az Úr akaratáról beszélünk, legalább háromféleképpen említjük. A tágabb értelemben Isten elvégzett, szuverén vagy rejtett akaratáról. Ezzel a teológusok úgy hivatkoznak Isten akaratára, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül minden bekövetkező eseményt elrendel. Biztosak lehetünk abban, hogy semmi sem történik, amit nem Ő irányít, mert Isten szuverén, és akaratát sohasem hiúsíthatja meg senki. Bármi történik, neki kell "megengednie". Ő dönti el, hogy engedi-e, hiszen mindig van hatalma és joga közbeavatkozni, és megakadályozni a világban végbemenő cselekedeteket és eseményeket. Ezeket az eseményeket abban az értelemben "akarta", hogy megengedte megtörténtüket.
Bár Isten korlátlan akarata gyakran mindaddig rejtve marad előttünk, amíg be nem következik, akaratának van egy olyan oldala is, ami világos előttünk - kijelentett akarata. Itt Isten szent törvényében közli akaratát. Az Úr akarata például az, hogy ne lopjunk; szeressük ellenségeinket, térjünk meg, legyünk szentek. Isten akaratának ezt az oldalát Igéjében és lelkiismeretünkben jelenti ki, hiszen szívünkbe írta erkölcsi törvényét.
Törvényei kötelező érvényűek, akár a Szentírásban, akár a szívünkben találhatók. Nincs felhatalmazásunk arra, hogy ezt az akaratot áthágjuk. Az erőnk vagy a képességünk megvan ahhoz, hogy Isten parancsát keresztezzük, de sohasem lesz hozzá jogunk. Azzal sem menthetjük fel magunkat a bűn alól, hogy "Ahogy lesz, úgy lesz". Esetleg Isten független vagy rejtett akarata szerint "megengedi", hogy vétkezzünk, mert szuverén akaratát keresztülviszi az emberek bűnös cselekedeteivel és azok felhasználásával is. Isten rendelte el, hogy Jézus Judás árulásával jusson az emberek kezébe. Ez azonban nem teszi Júdás bűnét kevésbé gonosszá vagy aljassá. Amikor Isten "megengedi", hogy megszegjük a kijelentett akaratát, nem szabad ezt úgy tekintenünk, mintha egy erkölcsi jogot adna meg nekünk erre. Engedélye megadja az erőt a bűn elkövetéséhez, a jogot azonban nem.
Harmadszor a Biblia Isten akaratáról olyan értelemben is beszél, mint ami Isten vágya vagy kívánsága. Ez az akarat az Úr szándékát, gondolkozásmódját szemlélteti. Meghatározza, mi kedves az Úr előtt. Nem gyönyörködik például a gonoszok halálában, de minden bizonnyal akarja vagy elrendeli halálukat. Legfőbb gyönyörűségét saját szentségében és igazságában találja. Amikor megítéli a világot, gyönyörködik saját igazsága és ítélete végrehajtásában, de nem kárörvendő vagy bosszúszomjas azok iránt, akik fölött kimondja ítéletét. Isten örül, ha örömünket az engedelmességben találjuk meg, és egyáltalán nem tetszik neki, ha engedetlenek vagyunk.
Sok keresztyén aggódik, sőt megszállottan keresi Isten "akaratát" az életében. Ha a keresett akarat Isten titkos, rejtett vagy szuverén akarata, akkor keresésünkkel a bolondot járatjuk magunkkal. Isten titkos tanácsa az Úr titka. Úgy döntött, hogy nem jelenti meg nekünk. Titkos akaratának kutatása nemcsak messze nem a lelki keresztyén jele, hanem az Úr magánügyeibe való kéretlen behatolás. Semmi közünk Isten titkos tanácsához. A Biblia részben ezért ellenzi szigorúan a jövendőmondást, a halottidézést és a tiltott praktikák más formáit.
Bölcsen tesszük, ha Kálvin János tanácsát követjük, aki azt mondta, hogy "amikor Isten becsukja szent száját, elállok a kérdezősködéstől". A lelki keresztyénség igazi jelét azokban látjuk, akik Isten kijelentett akaratát igyekszenek megismerni. A hívő ember éjjel-nappal Isten törvényén elmélkedik. Miközben azt szeretnénk, hogy a Szentlélek vezessen, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Szentlélek mindenekelőtt az igazságra vezet el. Arra hívott el, hogy minden igével éljünk, amely Isten szájából származik. Kijelentette, hogy akaratát kell keresnünk, ez legyen a mi dolgunk, sőt életünk fő ügye.

Összefoglalás

1.Isten akaratának három jelentése:
-Szuverén akarata az az akarat, amellyel megvalósítja rendeléseit. Ez rejtve marad előttünk mindaddig, amíg be nem következik.
-Kijelentett akarata jelenti Isten törvényeit vagy rendeléseit, amelyet hatalmunkban áll megszegni, de nincs hozzá jogunk.
-Kívánságszerű akarata vágyait vagy gondolkozásmódját mutatja be, és azt, mi kedves előtte.
2.Bár Isten hatalmában "megengedheti", hogy az ember bűnt kövessen el, erkölcsileg nem hagyja jóvá.

Ajánlott bibliai olvasmányok: Jn 19:11; Róm 9:14-18; Ef 1:11; Kol 1:9-14; Zsid 6:13-18; 2Pt 3:9

R. C. Sproul



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #50 Dátum: 2014. Február 11. - 21:01:01
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #51 Dátum: 2014. Február 12. - 10:25:47
Az ember gonoszsága


Mint az előző fejezetben említettük, a teológusok között általános vita tárgya, hogy az emberek alapvetően jók vagy rosszak. A sarkalatos pont, amelyen a vita áll vagy bukik, az alapvetően szó. Gyakorlatilag egyetemesen elfogadják, hogy senki sem tökéletes. Azt is elfogadják, hogy tévedni emberi dolog.
A Biblia kijelenti, hogy "mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének" (Róma 3:23). Az emberi hibák fölött kimondott fenti ítélet ellenére kultúránkban, amelyben eluralkodott a humanizmus, nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy természetünkben a bűn marginális jelenség vagy nem születik velünk. A valóságban pedig mindent beszennyezett. Erkölcsi bizonyítványunk foltokat mutat fel. Valahogy mégis azt gondoljuk, hogy rossz cselekedeteink jellemünk peremén vagy szélén történnek, és sohasem hatolnak el a magig. Alapjában véve azt feltételezzük, hogy az emberek jónak születnek.
Egy amerikai túszt kiszabadítottak iraki fogságából. Miután saját bőrén tapasztalta Szaddam Husszein gonosz módszereit, a következőket jelentette ki: "Annak ellenére, amit el kellett viselnem, alapjában véve sohasem vesztettem el bizalmamat az emberek jóságában". Ez a nézet részben talán az emberek viszonylagos jóságának vagy gonoszságának mérlegén alapul. Egyesek nyilvánvalóan sokkal gonoszabbak, mint mások. Szaddam Husszein vagy Adolf Hitler mellett az átlagos bűnös szentnek néz ki. Ha tekintetünket azonban a jóság végső mértékére - Isten szentségére - emeljük, megértjük, hogy ami földi szinten alapvetően jóságnak tűnik, velejéig romlott.
A Biblia az emberiség tökéletes gonoszságát tanítja. A tökéletes gonoszság teljes bűnösséget jelent. Rá kell mutatnunk azonban a teljes gonoszság és végletes gonoszság közötti különbségre. A végletes gonoszság az, amikor valaki a lehető leggonoszabb. Hitler rendkívül gonosz volt, de még rosszabb is lehetett volna, mint amilyen volt. Bűnös vagyok, mégis gyakrabban és súlyosabban vétkezhetnék, mint valójában teszem. Nem végletesen vagyok gonosz, de teljesen gonosz vagyok. A teljes gonoszság azt jelenti, hogy mindenki mással együtt én is egész lényemben gonosz vagyok. Nincs olyan részünk, amelyet ne érintett volna a bűn. Gondolkozásunk, akaratunk és testünk a gonosz hatása alatt van. Szavaink bűnösek, bűnt cselekszünk és tisztátalan gondolatok foglalkoztatnak. A testünk is szenved a bűn romboló munkájától.
A teljes bűnösség talán jobb kifejezés bukott állapotunk jellemzésére, mint a teljes gonoszság. A bűn átjárja a szívünket. A Biblia azért mondja, hogy "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem" (Róm 3:10-12), mert a bűn nemcsak a felszínen, hanem életünk velejéig elhatolt.
Emiatt az állapot miatt hangzik úgy a Szentírás ítélete, hogy "holtak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt" (Efézus 2:1), "ki vagyunk szolgáltatva a bűnnek" (Róma 7:14), "foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével" (Róma 7:23) és "a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint" (Efézus 2:3). Csak a Szentlélek megelevenítő ereje hoz ki minket a lelki halál állapotából. Isten akkor elevenít meg, amikor keze munkája leszünk (Efézus 2:1-10).

Összefoglalás:

1.A humanizmus a bűnt az élet peremén vagy szélén látja. Az embereket alapvetően jónak tekinti.
2.A bibliai keresztyénség azt tanítja, hogy a bűn életünk minden részét átjárja.
3.A teljes gonoszság nem végletes gonoszság. Nem vagyunk olyan gonoszak, mint lehetnénk.
4.A teljes bűnösség szívünk alapvető bűnösségére utal.

R. C. Sproul



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #52 Dátum: 2014. Február 14. - 21:44:36
Komoly döntés

Ez komoly kérdés, amelyben döntenünk kell. Nem úgy jutunk le erre a döntésre, mintha egy állásinterjúról, vagy egy diploma megszerzéséről lenne szó. Nincs semmi, ami alapján azt hihetnénk, hogy egyszerűen és vidáman odamehetünk az Úr Jézushoz azt mondván: "Úr Jézus, azért jöttem, mert szükségem van egy kis segítségre. Mivel tudom, hogy te vagy a Megváltó, ezért hiszek benned, hogy megmeneküljek, de aztán elfordulok tőled, és arra, hogy Úr vagy, hogy hűséggel és engedelmességgel tartozom neked, majd valamikor a jövőben térjünk vissza, jó?"
Figyelmeztetlek, hogy így nem fog segíteni, mert az Úr nem menti meg azokat, akiknek nem tud parancsolni!
Nem fogja megosztani a tisztségeit. Nem lehet egy fél Krisztusban hinni. Annak kell Őt elfogadnunk, aki Ő: a felkent Megváltó és Úr, aki királyok Királya és uraknak Ura. Ő nem lenne az, Aki, ha megmentene és elhívna és kiválasztana minket anélkül, hogy vezethetné és irányíthatná az életünket.
Szeretteim, én hiszek a mélyebb keresztyén életben és tapasztalatban, nagyon is hiszek. De hiszem, hogy tévedésben vagyunk, ha ezt a mélyebb életet egy tökéletlenül szerzett, fogalmilag teljesen félreértett, elégtelen megváltásra akarjuk építeni.
Amikor Isten Lelke olyan embereken keresztül működött, mint Wesley vagy Finney, senki sem mert volna felállni egy istentiszteleten és azt mondani "keresztyén vagyok", ha előtte nem adta át a teljes életét Istennek és Jézus Krisztusnak mint Urának. Csak akkor mondhatta: "Meg vagyok váltva!"
Ma hagyjuk, hogy mindenki ezt mondja magáról, nem törődve azzal, hogy milyen tökéletlen vagy, nem teljes a megtérése, azzal a kikötéssel, hogy a mélyebb keresztyén élet majd hozzá lesz fércelve valamikor a jövőben.
Lehetséges, hgoy tényleg azt gondoljuk, hogy nem tartozunk Jézus Krisztusnak az engedelmességünkkel?
Attól a pillanattól kezdve, hogy hozzá kiáltottunk, hogy mentsen meg bennünket, engedelmeskednünk kell neki, és ha ezt nem tesszük, jogosan merül fel a kérdés, hogy a megtérésünk valódi volt-e?
Látok és hallok dolgokat, amiket keresztyén emberek tesznek. Ahogyan nézem őket a keresztyénség hivatásában működni, felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ezek tényleg megtértek?
Szeretteim, úgy gondolom, hogy ez a téves tanítás eredménye. Úgy gondolnak az Úrra, mint egy kórházra, és benne Jézusra, mint igazgatóra, aki helyrepofozza a szegény bűnösöket, akik bajba keveredtek!
"Gyógyíts meg, Uram", kérik, "hogy utána mehessek tovább a saját utamon!"
Ez hamis tanítás, szeretteim. Tele van önbecsapással. Úgy nézzünk fel Jézus Krisztusra, mint aki magasságban és szentségben lakozik, fején a koronák, mint aki uraknak Ura és mindenek Királya, akinek abszolút mértékben joga van teljes engedelmességet követelni az Ő megváltott népétől!

A. W. Tozer



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #53 Dátum: 2014. Február 17. - 17:42:11
Eleve elrendelés


Kevés hittétel kavar olyan sok vitát vagy vált ki olyan nagy megdöbbenést, mint a predestináció tana. Nehéz tan, amelyet nagyon óvatosan és gondosan kell kezelnünk. Miután azonban bibliai tan, foglalkoznunk kell vele. Nem merjük figyelmen kívül hagyni.
Gyakorlatilag minden keresztyén felekezetnek van valamilyen tanítása a predestinációról. Ez elkerülhetetlen, hiszen a fogalmat világosan megtaláljuk a Szentírásban. Jelentése kérdésében azonban ezek a felekezetek nem értenek egyet, sőt időnként éles ellentétben állnak egymással. A metodista látás különbözik az evangélikustól, ami viszont nem egyezik a reformátussal. Bár a látásuk különbözik, mindegyik megpróbál megbirkózni ezzel a nehéz kérdéssel.
Az eleve elrendeltetés legelemibb formájában azt jelenti, hogy végső rendeltetésünket, a mennyet vagy a poklot Isten nem az előtt rendeli el, mielőtt oda jutunk, hanem már akkor, amikor még meg sem születtünk. Azt tanítja, hogy végső sorsunk az Úr kezében van. Máshogy is fogalmazhatunk: Isten öröktől fogva, mielőtt még egyáltalán léteztünk, elhatározta, hogy az emberiség egy részét üdvözíti, többi része pedig elkárhozik – egyeseket az üdvösségre, a menny boldogságára, másokat a halálra választott ki, hogy a pokol örök kínjában szenvedjék el bűneink következményeit.
Sok felekezet fogadja el ezt a megfogalmazást. Hogy a dolog lényegére térjünk, fel kell tennünk a kérdést, hogyan választ Isten. A keresztyének nagy többsége által elfogadott nem-református látás úgy szól, hogy Isten eleve tudása alapján dönt. Azokat választja ki az örök életre, akikről tudja, hogy őt fogják választani. Ezt nevezik a predestináció eleve tudásának, mert arra épül, hogy Isten eleve ismeri az emberi döntéseket és cselekedeteket.
A református álláspont annyiban más, hogy szerintük az üdvösségre való döntés joga végső soron Istené és nem az emberé. Eszerint a felfogás szerint az Úr egyedül dönt. Kiválasztása nem alapul az emberek előre látott döntésein vagy válaszain. Sőt, ezeket a döntéseket úgy tekinti, hogy azok egyedül kegyelmének következményei.
A református felfogás azt tartja, hogy egyetlen bukott ember sem választaná sohasem Istent, ha egyedül tőle függne. A bukott ember még mindig rendelkezik szabad akarattal, és el tudja dönteni, mit szeretne. A probléma azonban az, hogy nem vágyunk Isten után, és nem választjuk Krisztust, hacsak előtte újjá nem születtünk. A hit ajándék, amely az újonnan születésből származik. Csak a kiválasztottak fognak hittel válaszolni az evangéliumra.
A kiválasztottak Krisztust választják, de csak azért, mert Isten előbb már kiválasztotta őket. Mint Jákób és Ézsau esetében, a kiválasztottakat Isten kizárólag jótetszéséből választotta, és semmiképpen sem azért, amit tettek vagy tesznek. Pál kijelenti:
„De nemcsak ezt az esetet lehet említeni, hanem Rebekáét is, aki egytől fogant, a mi atyánktól, Izsáktól. Még ugyanis meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy az Istennek kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, ne cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek... Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm 9:10-12,16)
Az eleve elrendelés sok fejtörést okozó problémája az, hogy Isten nem mindenkit választ ki. Fenntartja magának azt a jogot, hogy azokon könyörül, akiken akar. A bukott emberek egy része megkapja a kiválasztás kegyelmét és irgalmát. A többieken Isten átlép, és meghagyja őket bűnükben. Akiket nem választott ki, megkapják ítéletüket. A kiválasztottak irgalmasságot nyernek. Senkit sem ér igazságtalanság. Isten nem köteles irgalmazni senkinek sem. Az ő döntésétől függ, milyen nagy irgalmasságot akar gyakorolni. Mégsem vétkes sohasem az igazságtalanság bűnében (lásd Róma 9:14-15).

Összefoglalás:
1.A predestináció nehéz tan, és óvatosan kell bánnunk vele.
2.A Biblia tanítja az eleve elrendelés tanát.
3.Sok keresztyén Isten eleve tudásával határozza meg a predestinációt.
4.A református felfogás nem tartja magyarázatnak a bibliai eleve elrendeltetésre Isten eleve tudását.
5.A predestináció nem az emberek döntésén, hanem Isten kiválasztásán alapul.
6.Az újonnan nem született ember nem akarja Krisztust választani.
7.Isten nem mindenkit választ ki. Fenntartja magának azt a jogot, hogy azon könyörül, akin akar.
8.Isten senkivel sem bánik igazságtalanul.

Ajánlott bibliai olvasmányok: Péld 16:4; Jn 13:18; Róm 8:30; Ef 1:3-14; 2Thessz 2:13-15

R. C. Sproul



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #54 Dátum: 2014. Február 17. - 17:47:32
Eleve elrendelés és elvettetés


Minden érmének két oldala van. A kiválasztás tanának is van másik oldala. A kiválasztás a predestináció nagyobb kérdésének csak az egyik oldalára vonatkozik. Az érme másik oldala az elvettetés kérdése. Isten kijentette, hogy szerette Jákóbot, és gyűlölte Ézsaut. Hogyan értsük az isteni gyűlöletnek ezt a példáját?
Az eleve elrendelés kettős. A kettős eleve elrendelés tanát csak úgy kerülhetjük el, ha vagy azt állítjuk, hogy Isten mindenkit eleve elrendel a kiválasztásra, vagy hogy eleve senkit sem rendel el sem kiválasztásra, sem elvettetésre. Miután a Biblia világosan tanítja a kiválasztásra való eleve elrendelést, és tagadja az egyetemes üdvösséget, azt a következtetést kell levonnunk, hogy az eleve elrendelés kettős. Magában foglalja mind a kiválasztást, mind az elvettetést. Ha komolyan vesszük a Szentírást, elkerülhetetlen a kettős predestináció. A döntő kérdés azonban az, hogyan értelmezzük a kettős eleve elrendeltetést.
Egyesek a kettős predestinációt egyenlő okozat kérdésének vették, ahol Isten egyként felelős azért, hogy a ki nem választott nem hisz, és felelős azért is, hogy a kiválasztottat hitre indítja. Ezt nevezzük a predestináció pozitív-pozitív nézetének.
A predestináció pozitív-pozitív felfogása azt tanítja, hogy Isten pozitívan és aktívan beleavatkozik a választottak életébe, kegyelme munkálkodik szívükben, és hitre vezeti őket. Az elvetettek szívében gonoszságot munkál, és aktívan megakadályozza, hogy hitre jussanak. Ezt a szemléletet gyakran nevezték „túlzó kálvinizmus”-nak, mert túlmegy Kálvin, Luther és más reformátorok tanításán. A kettős eleve elrendelés református tanítása a pozitív-negatív mintát követi. A kiválasztottak lelkében Isten beavatkozása pozitívan és aktívan munkálja a kegyelmet, és üdvözítő hitre vezeti őket. Egyoldalúan újonnan szüli a választottakat és biztosítja üdvösségüket. Az elvetettekben nem munkálja a rosszat, és nem akadályozza őket a hitre jutásban. Inkább átlép rajtuk, és meghagyja őket saját bűnös cselekedeteikben. Ennél a tanításnál Isten cselekedeteiben nincs szimmetria. Isten tevékenysége aszimmetrikus a kiválasztottak és az elvetettek között. Van azonban egyfajta egyenlő véglegesség. Az elvetettek, akiken Isten átlép örökre elvesztek, és kárhozatuk olyan biztos, mint a kiválasztottak örök üdvössége.
A probléma a Biblia olyan kijelentéseihez kapcsolódik mint például hogyan keményítette meg Isten a fáraó szívét. Megmarad azonban a kérdés, hogyan keményítette meg a fáraót. Luther inkább a passzív, mint az aktív megkeményítés mellett érvelt, vagyis Isten nem teremtett újabb gonoszságot a fáraó szívében. Már elég gonosz volt ahhoz, hogy minden egyes alkalommal ellenálljon az Úr akaratának. Istennek csak annyit kell tennie, ha bárkit megkeményít, hogy megvonja visszatartó kegyelmét, és átadja az embert saját gonosz ösztöneinek. Ezt teszi Isten a kárhozottakkal a pokolban. Saját gonoszságukban hagyja őket.
Milyen értelemben „gyűlölte” Isten Ézsaut? Két különböző magyarázat létezik a probléma megoldására. Az egyik a gyűlöletet nem az Ézsau felé irányuló negatív szenvedélyben látja, hanem egyszerűen a megváltó szeretet hiányában. Isten „szerette” Jákóbot, ám ez egyszerűen azt jelenti, hogy Jákóbot meg nem érdemelt kegyelmével ajándékozta meg. Olyan jót tett Jákóbbal, amelyet nem érdemelt meg. Isten abban az értelemben gyűlölte Ézsaut, hogy nem kapta meg ugyanazt a jót.
Az első magyarázat egy kicsit furcsa alkudozásnak hangzik, hogy Istent felmenthessük valaki iránti gyűlöletéért. A második magyarázat nagyobb hangsúlyt helyez a gyűlöl szóra. Egyszerűen azt mondja, hogy Isten valóban gyűlölte Ézsaut. Jákób testvére gyűlöletes volt Isten szemében. Semmi sem volt benne, amit Isten szerethetett volna. Olyan edény volt, amely megérett a pusztulásra, és összességében rászolgált Isten haragjára és szent gyűlöletére. Döntsön az olvasó!

Összefoglaló:
1.A predestináció kettős; két oldala van.
2.Egyesek azt tanítják, hogy Isten felelős mind a kiválasztásért, mind az elvetésért. Ez jellemzi a túlzó kálvinizmust.
3.A kettős eleve elrendelés református tanítása a pozitív-negatív mintát tükrözi.
4.Isten nem aktívan, hanem passzívan keményítette meg a fáraó szívét.
5.Isten olyan értelemben gyűlölte Ézsaut, hogy nem adta meg neki a kegyelem áldását, vagy olyan értelemben, hogy utálta, mint a pusztulásra megérett edényt.

Ajánlott bibliai olvasmányok: 2Mózes 7:1-5; Péld 16:4; Róm 9; Ef 1:3-6; Júd 1:4

R. C. Sproul



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #55 Dátum: 2014. Február 22. - 08:53:30
Kérdések bálványaink leleplezéséhez

A következő kérdések segíthetnek abban, hogy leleplezzük bálványainkat, rámutatva arra, hogy miben is bízunk.

- Mi miatt aggódok a leginkább?
- Mi az, ami ha nem sikerülne, vagy amit ha elveszítenék, akkor úgy érezném, hogy már nem érdemes élni?
- Mivel nyugtatom magamat, amikor a dolgok rosszra fordulnak, vagy nehezen mennek?
- Hogyan kezelem a helyzeteket? Hogyan engedem ki a gőzt? Mit teszek, hogy jobban érezzem magamat?
- Mi foglalkoztat engem? Miről álmodozok?
- Mitől érzem magamat a leginkább értékesnek? Mire vagyok a leginkább büszke? Mivel kapcsolatosan szeretném, ha elismernének?
- Miről szeretek a leginkább beszélgetni?
- Mi az, amit az embereknek feltétlen tudniuk kellene rólam?
- Melyik az az ima, amit ha Isten nem hallgatna meg, akkor elgondolkoznék azon, hogy hátat fordítsak Istennek?
- Mi az, amit igazán akarok és várok az élettől? Mi az, amitől igazán boldog lennék?
- Mi az én reménységem a jövőre nézve?

Ezekre a kérdésekre adott válaszok megmutatják, hogy mi az, amiben igazán bízunk, függetlenül attól, hogy mit vallunk a szánkkal. A válaszokból kiderül, hogy mi az, amit az életünkben Isten helyébe emeltünk. ~ Darrin Patrik
 



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #56 Dátum: 2014. Február 23. - 20:27:50
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #57 Dátum: 2014. Február 27. - 14:13:23
Újjászületés


Amikor Jimmy Cartert az Egyesült Államok elnökévé választották, azt mondta magáról, hogy "újjászületett keresztyén". Majd Charles Colson, Nixon Fehér Házának harcos tagja írt Újonnan születtem címmel sikerkönyvet, amelyben megtérésének történetét beszéli el. Miután ez a két híres ember népszerűsítette az újjászületett kifejezést, divatba jött nyelvünkben.
Ha valakiről azt mondjuk, hogy újjászületett keresztyén, elméletileg a szófecsérlés vétkét követjük el. Nincs olyan keresztyén, aki ne született volna újonnan. A nem újjászületett keresztyén fogalomzavar és ellentmondás. Ugyanígy az is ellentmondás, ha azt mondjuk, hogy valaki újjászületett és nem keresztyén.
Először Jézus jelentette ki, hogy az újjászületés elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki bemehessen Isten országába. Nikodémusnak így magyarázta meg: "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát" (János 3:3). Jézus tanításában ez a "ha" egyetemesen szükséges feltételt jelez ahhoz, hogy valaki megláthassa Isten országát és bemehessen oda. Az újjászületés tehát a keresztyénség lényeges része; ami nélkül lehetetlen bemenni Isten országába.
Az újjászületés új kezdetre, az új teremtésre vonatkozik. Más és több annál, mint amikor új lapot kezdünk. Az új élet kezdetét jelzi egy teljesen új emberben. Péter azt mondja a hívőkről, hogy "mint akik nem romlandó magból, hanem romolhatatlan magból születtek újjá, Isten élő és maradandó Igéje által" (1Péter 1:23).
Az újjászületés a Szentlélek munkája azokon, akik lelkileg halottak (lásd Efézus 2:1-10). A Szentlélek újjáteremti az emberi szívet, és új életre ébreszti a lelki halálból. Az újonnan születettek új teremtések. Míg korábban nem volt bennük készség, hajlam vagy vágy Isten dolgai iránt, most hajlanak Istenhez térni, és készek rá. Az újjászületésben Isten olyan vágyat ültet el maga iránt az emberi szívbe, ami máskülönben nem lenne ott.
Az újjászületést nem szabad összekevernünk a megtérés teljes tapasztalatával. Ahogyan a születés a kezdet, belépésünk a méhen kívüli életbe, újjászületésünk is keresztyén életünk kezdőpontja. Isten kezdeményezésére történik, az ő akaratától függ, azonnali és egy pillanat alatt végbemenő cselekedet. Lehet, hogy megtérésünkre csak fokozatosan ébredünk rá, maga az újjászületés azonban egy pillanat alatt megy végbe. Senki sem születhet részben újonnan, mint ahogy egyetlen asszony sem lehet részben terhes.
Az újjászületés nem a hit gyümölcse vagy eredménye. Az újjászületés megelőzi a hitet, és nem a hit szükséges feltétele. Nem is igyekszünk semmi módon az újjászületésre, és nem működünk együtt a Szentlélekkel munkatársként azért, hogy végbemenjen. Nem mi döntjük el, és nem mi választjuk meg, hogy újjászülessünk. Isten választ ki az újjászületésre, még mielőtt egyáltalán eldöntenénk, hogy befogadjuk. Tulajdonképpen miután Isten kegyelme újonnan szült minket, döntünk, cselekszünk, működünk együtt Krisztussal, és hiszünk a Megváltóban. Isten nem "helyettünk" hisz, hanem saját hitünk által igazulunk meg. Isten új életre ébreszt, kiment a sötétségből, a szolgaságból és a lelki halálból. Lehetővé teszi számunkra, hogy higgyünk. Ő ébreszti a hitet is bennünk.

Összefoglalás:

1. Minden keresztyén újjászületett.
2. Mindenki, aki valóban újjászületett, keresztyén.
3. Az újjászületés szükséges előfeltétele annak, hogy bemehessünk Isten országába.
4. Az újjászületés a Szentlélek kegyelmének munkája.
5. Az újjászületés megelőzi a hitet, Isten ezzel kezdeményezi megtérésünket.

Az üdvösség rendje: újjászületés - hit - megigazulás - megszentelődés - megdicsőülés

Ajánlott bibliai olvasmányok: 5Móz 30:6; Ez 36:26-27; Róm 8:30; Tit 3:4-7

R. C. Sproul




Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #58 Dátum: 2014. Február 27. - 14:19:27
 O0

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #59 Dátum: 2014. Február 27. - 18:27:30
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13