Ezekben a napokban nagyon nehéz nyugodtnak maradnom. Feszültség van a levegőben, nyugtalanság. Gondolom, a választás, a migráns kérdés miatt... is... meg amúgy is.
Nem tudom, de nekem, amikor Magyarországra gondolok, vagyis a mostani helyzetre, mindig a Moábbal kapcsolatos Igék jutnak eszembe, a Jeremiás próféta könyvéből, a 48. fejezetben leírtak, különösen ezek a versek:
Jer 48:11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.
Jer 48:12 De íme eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, akik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palackjait pedig összetörjék.
Jer 48:13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, amint megszégyenült Izrael háza Béthel miatt, amelyben bizodalma volt.
De nem csak ez, hanem azok a történetek is a Bibliából, amikor Isten úgy nevelte népét, Izraelt, hogy egy idegen hatalmat küldött ellenük, akik nyomorgatták és ilyenkor mindig eszükbe jutott, kihez is tartoznak, kitől is kell segítséget kérni és megjobbították útjaikat, eldobálták bálványaikat és szent népként éltek, ahogyan illett...
Ez a magát nagyon kereszténynek mondó Magyarországot vajon nem hasonlóképpen akarja nevelni az Úr?
És persze a nagyon ősi keresztény gyökerű Európát is... ?
Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.