Nagyon szomorú vagyok. Ma olyasmiben volt részem, ami megszomorította bennem Isten Szellemét
Az történt, hogy a héten nagyon komoly anyagi jellegű támadást intézett ellenünk, egész pontosan a fiam ellen. De minthogy ő nem tudja intézni itthon az ügyeit, nekem kell különböző iratokat beszerezni, ügyvédhez menni, ilyesmi. Épp a soron következő irattal siettem a KÖKI-be amikor azt láttam, hogy kihúz a busz az orom előtt. Sebaj, 10 perc múlva jön a másik. A megállóban ott volt két fiatalember, mind ketten dohányoztak, csak az egyik füves cigit szívott. De nagyon udvariasak voltak. Kérdezték, hogy szerintem melyik a jobb melyik a jobb énekes Caramell és mr nem is tudom melyik volt aa másik. Mondtam nekik mosolyogva, hogy én egyiket sem ismerem. Erre megkérdezték, hogy miért én milyen zenét szeretek. Mondtam, hogy egyházi zenét, gospelt. Erre az a fiú aki füves cigit szívott, elmondta, hogy ő ismeri Jézust, járt gyülekezetbe, egyszer még írt egy dalt is, ami Őróla szól. A barátja megkérte hogy énekelje el. Elkezdett énekelni, akadozva, hiszen be volt lőve, de abban az énekben benne volt minden. Jézus váltsága,bünökből való megváltás. Kérdeztem tőle, ha ennyire tud mindent, akkor miért nem jár Jézussal. Nagyon szomorúan intett a cigire, hogy nem tud szabadulni tőle. Még volt annyi időm, hogy elmondjam neki, hogy nem neki kell szabadulni, hanem hívja segítségül Jézust és ő megszabadítja. Úgy láttam elindult benne valami, és fohászkodtam, hogy az Úr végezze el benne a jó munkát. Ő az akinek gondja van az eltévedt juhokra.
Azért vagyok szomorú, mert annyi ilyen céltalanul lödörgő fiatalt látok csak itt a lakó telepen, és ez a fiú már ott volt az Úrnál, ki tudja mi történt, hogy vissza került a világ mocskába.
Isten irgalmazzon a fiataljainknak.