Ma megint megörvendeztetett az Úr engem. Munkából hazafele jövet a Nyugati téren kell átszállnom a villamosról a metróra. Mikor leértem az aluljáróba ezt a Zsoltárt énekelte egy testvér :
42. zsoltár
Mint a szép híves patakra A szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik,
Tehozzád én Istenem, Szomjúhozik én lelkem,
Vajjon színed eleiben Mikor jutok élő Isten ?
Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel - nappal,
Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál ?
Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom,
Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre,
Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását;
Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem!
Mert terólad emlékezem E Jordánnak földéről,
Szent helyedre igyekezem Hermon s Micár hegy mellől.
Mélység kiált mélységet, Midőn én fejem felett
A sok sebes víz megindul, Mint egy erős hab megzúdul.
Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok
Én rajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok;
Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vígassággal
Dícséreteket éneklek Néked, erős őrízőmnek
Mondván: Isten én kőszálam, Mire felejtesz így el?
Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel.
Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek,
Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened?
Én lelkem mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire?
Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre.
Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást,
Nyilván megmutatja nékem, Hogy csak ő az én Istenem.
Egy koreai testvér volt az énekes, de csodálatosan tiszta, ékes magyarsággal énekelte, és olyan jól volt megoldva a hangosítás, hogy hangja betöltötte az egész aluljárót. Mindenkit megállásra késztetett, hacsak egy pillanatra is de megálltak és hallgatták az éneket. Sokan álltak sorba, gondolom nem érkeztek üres kézzel, mert a sor fegyelmezetten várt, de nem láttam a tömegtől, csak azt hogy több testvér körbejárt, aki akarta azzal beszélgettek, de láttam imára kulcsolt kezeket. Nagyon jó volt akkor ott lenni. Nekem most személyre szabott üzenetet is tartalmazott a zsoltár. Isten kedves érintése volt. Nagyon megfogott, hogy ez a koreai testvér vajjon mennyit készülhetett, hogy ilyen szép magyarsággal tudjon énekelni! Mert azt tudom, hogy az ázsiaiknak nagyon nehéz a mi nyelvünket elsajátítani, nagyon nehezen tudják a mi artikulációnkat átvenni. De ő ráfordította az időt és én csak azt kivántam, hogy adjon az Úr gazdag gyümölcs termést, és hogy sokan vigyenek haza üzenetet a szolgálatuk nyomán.
/ bár csak egy karizmatikus csoport, de tudom Isten használja őket. /
Hálás vagyok Istennek, hogy ebben a bűnös, letargikus városban sok helyen hangzik az örömüzenet és nem csak igy ünnep közeledtével, hanem máskor is. Ez a csoport rendszeresen szolgál a városnak ezen a nagyon forgalmas pontján. Isten áldja meg őket!