Az a helyzet, hogy én ehhez nem nagyon értek, csak úgy, mint a politikához sem.
Azt gondolom, hogy az Apostolok Cselekedeteiben leírt összegyülekezési és vezetési forma lenne a legjobb.
Erről kevés van írva, sajnos rövid életű volt akkor és ott ez a forma, ezért inkább az utána következő formákat próbálták, próbálják követni, de az már nem olyan.
Az Apcselben azt látom, hogy ott és akkor mindenki tisztában volt identitásával, hogy kicsoda ő a Krisztusban, és a többiek elhívásával, szolgálatával is tisztában voltak, és tisztelték egymásban a Krisztust.
Ha az, amit az illető mondott, tett megállt az Ige mérlegén, akkor elfogadták, nem fúrták, nem kritizálták, hanem alárendelték magukat az Ige és Isten Szelleme tekintélyének, ami megnyilvánult abban az emberben, ill. rajta keresztül.
Felismerték a JóPásztor hangját, és azt követték, nem zavartatva magukat azzal, hogy látszólag embernek engedelmeskednek.
Viszont az ember se tulajdonított magának valami sokat, csak amennyi egy egészséges krisztusi identitástudatból fakadó, az viszont szükséges!
Tehát akkoriban mindenki tudta, hogy "egy szekeret tolnak-húznak" és nekifeszültek
Hitben és nem látásban jártak.
Ennek meg is volt az eredménye: nem sokáig álltak meg közöttük a hamisak, Isten Szelleme hamar kiszelektálta azokat, akikben más szellem volt.
Manapság sajnos mindez nem így van, de így lesz, meglátásom szerint.