Érdekes dolog az imádkozás
A nagyobbik unokámnak eléggé fura természete van.
Okos, aranyos, ügyes, de akaratos is.
Amit a fejébe vesz, attól eltántorítani nemigen lehet.
Mióta megszületett a kistesó, azóta fokozódott a helyzet.
Féltékenység is van a dologban, mint ahogy szerintem minden családban amikor tesó születik, de náluk ráadásul rengeteg a tiltás is, mert beteg: köhög, taknyos és féltik a szülők a kicsit, ezért: "Ne hajolj közel, ne lehelj rá, ne fogdosd, mert szájába veszi a kezét, beteg lesz, stb" !!
Az anyja kicsit eltúlozza, mert félti a kicsit.
Az unokám pedig már úgy tűnt, meggyógyult, gyógyszert kapott, és most megint köhög... meglátásom szerint, idegi alapon, mert mondja az anyja, a lányom, hogy amikor alszik, akár éjjel, akár nappal, nem köhög.... egyáltalán, de mihelyst felébred, nagyon köhög... és tud direkt is...
Imádkoztam a kislányért, de nem igen "hatott".
Kérdeztem az Urat, miért van ez? és azt mutatta, hogy azért, mert én csak a nagyi vagyok, és a szülők szava számít!
A lányom nagyon sok nehéz, negatív dolgot mond ki a gyerekre, és mint tudjuk, a szónak teremtő ereje van, ráadásul a szülő tekintélye a gyermeknek és nagyobb súlya van annak, amit ő mond ki rá, akár jót, akár rosszat, mint amit én, mint nagyi, vagy bárki más.
Tehát addig, míg a lányom, a gyerek anyja nem változtat ezen, hanem mondja-mondja, addig az én imáim nem sokat érnek...
Tehát most elsősorban a lányomért imádkozom, hogy tudjon változtatni... hogy meg tudjon szabadulni a félelmeitől...
Egy felnőttnél pedig elsődleges a saját szavai önmagára, önmagáról, és tettei!
Istennél rend van, mindennek rendje van, sorja
Imádkozhatunk mi másért, de mindig az dönti el, mi lesz, hogy ő maga hogyan áll Istennel, Igéjével....