Szeretet és igazság
A legjobb apák hűségesen képviselik a szeretetet és az igazságot gyermekeik felé. Nem véletlen, hogy a különböző apa-típusokat annak alapján lehet leírni, ahogyan gyakorolják a szeretetet és az igazságot. Mindenki próbálja meg magát elhelyezni az alábbi táblázatba:
1. Se szeretet, se igazság:
nemtörődöm2. Szeretet igazság nélkül:
engedékeny3. Igazság szeretet nélkül:
hatalmaskodó4. Szeretet és igazság:
istenfélőA legtöbb családban legalább az egyik szülő hatalmaskodó. A
hatalmaskodó szülők nagyon magasra teszik igazság-mércéjüket, szeretetüket viszont igen kis lángon égetik. Igen zengzetes elvárásokkal és bombasztikus mércékkel állnak elő, de miközben gyermekeik egyre próbálkoznak azokat megközelíteni, nem nyújtanak megfelelő segédkezet nekik. A hatalmaskodó szülők viselkedése azt sugallja, hogy a szabályok többet jelentenek, mint a gyermekek. Ahol hatalmaskodó szülők vezetnek egy családot, ott a törvény uralkodik. A törvényeket mereven betartatják, de ritkán magyarázzák. A hatalmaskodó szülők efféléket szoktak hangoztatni: "A szabály az szabály." "Megszegted a szabályokat, most viselned kell a büntetést." "Én nem fogok neked magyarázkodni. Az apád (anyád) vagyok, és te azt teszed, amit mondok!"
A hatalmaskodó szülők elfelejtik, hogy Isten a Törvényt soha nem szánta személytelen motiváló erőnek. Törvénye az Ő jellemét fejezi ki. Mivel Isten
őszinte, nekünk is mindig meg kell mondanunk az igazat; s mivel Isten szeretet, mi is szeretünk. A hatalmaskodó szülők elfelejtik, amit Isten a Törvényről mondott, történetesen azt a
mi javunkra adta (5Móz 10,13 – kiemelés tőlem). Jézus pedig ezt mondta: "A szombat lett az
emberért, nem az ember a szombatért" (Mt 2,27 – kiemelés tőlem). Vagyis nemcsak a törvény kedvéért tartjuk meg a szombatot. A törvény megáld bennünket.
A hatalmaskodó szülők így gondolkodnak: "Ha alkalmazkodsz a szabályokhoz – az én szabályaimhoz –, elfogadlak, és nem lesz probléma. Ha vétesz
a szabályok ellen, nem fogadlak el, és remélem, elviseled majd a büntetést." Kemény büntetéssel sújtják a legártatlanabb szabálysértést is, és majdnem lehetetlennek tartják a törvények fölfüggesztését, még akkor is, ha jó indokok állnak rendelkezésre a törvények szüneteltetésére.
A gyermekek szenvednek, amikor a szeretet és az igazság nem kapcsolódik össze. A hatalmaskodó szülők gyermekei nagyon gyakran teljesen magukba zárkóznak, vagy lázadó tinédzserekké válnak. Mivel soha nem tapasztalták meg a feltétel nélküli szeretetet, meglehetősen szegényes énképük lesz. Szüleik értékrendjét elutasítják, mivel igazán, szívből jövően soha nem is tudták azt magukévá tenni.
A keresztyén otthonokban csak elvétve találkozhatunk
nemtörődöm szülőkkel. A nemtörődöm szülők sem igazságos szabályokról, sem szerető támogatásukról nem gondoskodnak. Gyermekeiket tehernek érzik, ami megzavarja életüket. Ezért nem is törődnek velük. Igen lazán kezelik a gyermeknevelést, bébiszitterként előszeretettel alkalmazzák a tévét és a videójátékokat, még akkor is, ha otthon vannak. Nagyon ritkán figyelnek arra, amit gyermekeik mondanak, csak ritkán érintik meg őket, és szinte soha nem néznek a szemükbe, csak amikor leszidják őket. Utálják, ha bármilyen tevékenységet a gyerekek miatt kell megszakítaniuk.
A válás, a túlfeszített munkatempó, a hiányos szülői gyakorlat és a jó öreg önzés egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre több a nemtörődöm szülő. Bármi legyen is a háttérben, az ilyen szülők szemében nem sok értéke van egy gyermeknek. Gyermekeik pedig, mivel állandóan azzal szembesülnek, hogy szüleik még az időt is sajnálják rájuk, nagyon kevésre értékelik saját személyüket. Számukra ismeretlen a motiváció és az önfegyelem. Előbb vagy utóbb aztán találnak olyan embereket, akik odafigyelnek rájuk, de vajon miféle odafigyelés lesz az?
Az
engedékeny szülők igazság, útmutatás és fegyelmezés nélkül szeretnek. Az ilyen szülők melegszívűek és segítőkészek, azonban képtelenek bármiféle házirendet megfogalmazni és betartatni. Az engedékeny szülők rendkívül lágyszívűek, mert mindig attól félnek, hogy gyermekeik fellázadnak ellenük, vagy meggyűlölik őket. Inkább egy idősebb barát és nem a szülő szerepét vállalják. Az engedékeny apák önfeláldozóak, támogatják, bátorítják és megértik gyermekeiket, viszont gyenge kezűek.
Az engedékeny szülők gyermekei mindig tisztában vannak azzal, hogy szeretik őket, de azt gondolják, hogy mindenki olyan elnéző szeretettel viseltetik irántuk, mint a szüleik. Fittyet hánynak a társadalmi normákra, mindent megengednek maguknak, önfeledten szemetelnek, hiszen mások majd feltakarítanak utánuk, és manipulálják az embereket. Ez az a tipikus csoport, akiket az önfegyelem teljes hiánya jellemez. Az ilyen emberek nyugodt szívvel leparkolnak a mozgássérülteknek fenntartott helyen, berohannak az áruházba, és közben azt gondolják: Ez a szabály
rám nem érvényes.
Az
istenfélő szülők kitartóak a szeretetben és az igazságban. Az istenfélő apákban megvannak a hatalmaskodó és az engedékeny szülők erényei, de nem a hibái. Szabályokat, mércéket állítanak föl, de időt szánnak azok aprólékos magyarázatára, hogy gyermekeik megértsék azok hasznát, és a sajátjuknak fogadják el azokat. Az istenfélő szülők megbüntetik az engedetlenséget, de minden körülményt gondosan mérlegelnek, a fenyítés előtt világos figyelmeztetéseket adnak, utána pedig érthetően indokolják tettüket.
Az istenfélő szülők megadják gyermekeiknek azt a meleg, bátorító szeretetet, gyengéd érintést, szem- és hangkontaktust, amelyek a szerető-szívű szülőket jellemzik. Tudnak különbséget tenni valódi (élelem, ruházat) és vélt (a legújabb akármi) szükségletek között, de nem ritka, hogy eleget tesznek ártalmatlan kéréseknek. Például, a gyermekek bizonyos életkorban azt igénylik, hogy szüleik mindent nézzenek, amit ők csinálnak ("Nézd, apu, most rúgom a labdát!" vagy "Nézd csak, anya, most beugrom a vízbe!"). Vannak, akik azt mondják: ha kidől egy fa az erdőben, és senki nem hallja, akkor nincs is hangja. Ez azért nem egészen így van. Természetesen a gyerekek nem gondolják azt, hogy ha a szüleik nem néznek oda, amikor ők valamit csinálnak, akkor az a valami igazából nem is történt meg – vagy senki sem fogja elhinni, hogy megtörtént. Nem, ez csak egy ártatlan kis játék, és az istenfélő szülők belemennek, ellenállásukat komolyabb esetekre tartogatva.
Egy szülő lelkületét jól le lehet azon mérni, hogy bizonyos válsághelyzetekben hogyan reagál. Lássunk két példát:
1. sz. példa: Csodaszép ősz végi este van, a vacsora a végéhez közeledik. A mindenki által ismert szabály így hangzik: Mielőtt elmegyünk játszani, elmosogatunk. A lányok viszont új ötlettel állnak elő: Mindjárt besötétedik. Nem lehetne, hogy előbb mindnyájan kimenjünk még egy kicsit labdázni, és csak azután mosogatunk el?
2. sz. példa: Egy szórakozott fiú azt mondja a szüleinek, hogy most jutott eszébe, másnap beszámolót kell tartania. Feltétlen le kell rohannia a könyvtárba biciklivel (5 km az út), hogy még ki tudja kölcsönözni a szükséges könyvet. A szokásos esti menetet viszont teljesen fölborítja ezzel.
Nézzük csak, hogy reagálhatnak erre különböző típusú szülők:
Példa : 1. sz. Mosogatás vagy játék :
Hatalmaskodó szülő: A szabály az szabály. Ha siettek, még marad legalább 10 perc, hogy világosban játszhassatok.
Nemtörődöm szülő: Nem érdekel, mikor mosogattok el, de játszani nem tudok ma veletek. Túl sok a munkám, nem érek rá.
Engedékeny szülő: Persze, hogy kimehettek. Majd én elmosogatok. Ti csak játsszatok nyugodtan.
Istenfélő szülő: Jó, menjünk ki mindnyájan az udvarra. Ha besötétedik, együtt elmosogatunk.
Példa: 2. sz. Könyvtár:
Hatalmaskodó szülő: Tudtad, hogy fel kell készülnöd holnapra. Nincs elég felelősségtudat benned. Vállalnod kell a következményeket.
Nemtörődöm szülő: A te házi feladatod, a
te bajod. Nekem megvannak a magam problémái, a tiedet oldd meg magad.
Engedékeny szülő: Már nagyon fáradt vagy, és mostanában sok van rajtad. Maradj itthon, és mondd meg, miben szeretnéd, hogy segítsek.
Istenfélő szülő: Már nem az első eset, hogy elfelejted, mi a házi feladat. Elviszlek a könyvtárba, de neked is segítened kell, hogy az időkiesést behozzam.
A fegyelmezésen is jól le lehet mérni, hogy ki melyik csoportba tartozik.
– A
hatalmaskodó szülők rugalmatlanok. Véleményük ez: Megszegted a szabályokat, hordozd a következményeket.
– A
nemtörődöm szülők közömbösek. Az okozott gond és nem az elkövetett vétség alapján fegyelmeznek.
– Az
engedékeny szülők gyengék. Könyörögnek gyermekeiknek, hogy legyenek jók, ne csináljanak jelenetet, és ne hozzák őket zavarba. Tekintélyüket már régen elveszítették. A gyerekek uralkodnak fölöttük, és ezt tudják is.
– Az
istenfélő szülők erősek, de együttérzőek és rugalmasak. Megértik, hogy vannak kivételes esetek, de figyelnek arra, nincs-e a háttérben valami baj vagy nemtörődömség. Nem szeretnek fegyelmezni, de még kevésbé szeretik látni gyermekeikben a rossz dolgokat, és mindent megpróbálnak, hogy azokat megszüntessék. Ezért, a könyvtár példánál maradva, miután megvizsgálták az esetet, esetleg megengedik, hogy a gyerek rossz jegyet kapjon, ami nyomást gyakorolhat rá, és növelheti a felelősségtudatát.
A gyermekeknek világos, ésszerű, kötelező érvényű és hatékony szabályokra van szükségük. Ugyanakkor igénylik a feltétel nélküli szeretetet is, amely a rájuk szánt időben és érzelmekben nyilvánul meg. Az istenfélő szülők mindkettőt biztosítják, és a gyakorlat őket igazolja. Különböző háttérből jött gyerekeket összehasonlítva kiderül, hogy a szerető és igazságos szülők gyermekei kiegyensúlyozottak, fegyelmezettek, érdeklődnek szüleik hite, értékrendje iránt, és képesek tisztelni a tekintélyt.
Talán megkockáztathatom, hogy mindenki, aki ezt a könyvet olvassa, istenfélő apa szeretne lenni. Hogy hogyan lehet azzá?
– Az istenfélő apák jó szabályokat hoznak családjuk számára.
– Az istenfélő apák azt is előre kigondolják, hogyan kezeljék a szabályok megsértését.
– Az istenfélő apák arra törekednek, hogy istenfélelemre neveljék gyermekeiket. (folyt. köv.)
Dan Doriani