Iván Heckenberger
Nem akartam leírni, de ma szét
röhögtem magam, akárhányszor
eszembe jutott:
Hajnalban mentem vidékre, az utcánk,
úgy csúszott, hogy kerítésbe
kapaszkodva másztam lefelé...
Barátom jött értem autóval, mert nem
tudtam lejönni az enyémmel és az utca
sarkán várt... egy idős szomszéd,
próbálta lapáttal feltörni a jeget az
utca aljában... a kerítést elengedve,
felálltam és hatalmasat estem... jött a
Barátom, hogy felsegítsen, de ő is
elesett, majd az öreg akart segíteni, de
Ő is ránk esett és a földön
hemperegtünk egymáson, ekkor
érkezett egy autó, hatalmas fékezés,
járdaszegély fogás, majd, ezer éve nem
látott régi haverok (buliból hazafelé
tartva) ugráltak ki belőle üvöltve,
gyertek, lapáttal verik.... hát korán
reggel még nem kiabáltam így, hogy
velem vannak nem bántsátok....