Szerző Téma: Egyetemes egyháztörténet  (Megtekintve 48960 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #60 Dátum: 2014. Augusztus 23. - 18:06:39
II.14.2.3. De civitate Dei - Isten városáról



A Római Birodalom ereje egyre csökkent, elveszítette korábbi hatalmi pozícióját. Keletről vándornépek támadták meg a birodalmat, sőt 410-ben Alarich, gót vezér elfoglalta és kirabolta Rómát. A város pogány lakossága a keresztyénséget vádolta a híres város bukásáért. Azt mondták: elhagyták Róma régi isteneit, akik évszázadokon át dicsőséget szereztek a városnak és ezért a hűtlenségért következett be a bukás. Ez volt az egyik külső oka annak, hogy Augustinus könyve egyszerre fordul a pogányok ellen és hozzájuk, amikor megmagyarázza nekik a keresztyén hitet. A katechézisről szóló könyvéhez hasonlóan, Isten üdvtörténetét mutatja be olvasóinak.
Az első tíz "könyv" apologetikai jellegű, amelyben kikel azok ellen, akik a földi élet és az örök élet biztosítására nézve a régi istenek tiszteletét óhajtják. Aztán válaszol arra a kérdésre: "mi az emberi történet tartalma és értelme"? Augustinus szerint a történelemben két város áll egymással szemben: Isten városa és a földi város, amelyet gyakran nevez a sátán városának. Isten városának tagjai az Istent szerető és tisztelő angyalok és emberek közössége, míg a sátán városába tartoznak az önmagukat szerető angyalok és emberek. Tulajdonképpen Jeruzsálemet és Babilont állítja egymással szembe a szerző.
Az Isten városának polgára csak használója a földi javaknak, mert érzi, hogy a tulajdonjog felettük nem az övé. Csak Istenben gyönyörködik, akitől kapja földi javait. Az ilyen ember hálás felhasználója ezeknek az ajándékoknak, mert Isten ezekkel vigasztalja földi vándorlásukban az övéit. Igazi békességre pedig majd Istennél lelnek. A földi város lakóinál fordított a sorrend. Az Isten városának polgárai idegennek érzik magukat a földi életben, ezért útnak indulnak valódi otthonukba, a mennyei hazába. Az Isten városának lakói ideiglenesen tartózkodnak az istentelenek között, mert hitben élnek és a mennyei hazára vágynak. Augustinus előtárja Isten városának történetét, ami már az igazságos Ábelnél elkezdődik, akit testvére gyilkolt meg. Isten városának története Krisztus visszajövetelével fog örök diadalt szerezni. (folyt. köv.)

Jos Colijn



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #61 Dátum: 2014. Augusztus 23. - 18:55:00
II.14.3. Augustinus teológiája


Augustinus a nyugati teológiai gondolkodásnak az egyik legfontosabb alakja. Különösen jelentős az, amit a bűnről és a kegyelemről tanított. A nyugati és a keleti egyház önálló teológiai fejlődése Augustinus korától számítható. Erre példa az, hogy a nyugati teológiában központi szerepet kapott a kegyelem fogalma és az abból fakadó keresztyén élet, amely a reformáció idején is centrális kérdésként jelentkezett! Keleten az istentiszteletre kerül a legnagyobb hangsúly, ahol az ember Istennel találkozhat.


II.14.3.1. A bűn lényege; az ember akarata nem szabad


Augustinusnál teológiai fejlődést lehet megfigyelni, amelyet itt röviden összefoglalunk, mert nagyon tanulságos. Amikor Augustinus megtért, átvette az akkori általános tanítást, hogy a bűn összefügg az emberi akarattal. Az ember akarata pedig szabad. Csak így lehet megérteni, hogy Isten az embert meg is bünteti bűnei miatt. Augustinus azonban átvette az eredendő bűnről szóló tanítást is: ha a bűnről gondolkozunk, nem csak az egyes emberre kell figyelnünk, hanem Ádámnál kell kezdenünk. A bűneset óta az első ember bűne miatt mindenki bűnös. Ennek ellenére mégis azt mondták, hogy az ember szabad akarata megmaradt.
Ezek után, amikor Augustinus elkezdett mélyebben foglalkozni a Római levéllel, rájött, hogy a bűn jutalma nemcsak a halál, hanem az is, hogy az ember mindig újabb bűnök után vágyik. Ebből az ördögi körből csak maga Isten kegyelme mentheti meg őt. A kegyelem teljesen Istentől függ, az ő kiválasztásától. Ádám Isten segítségével bűntelen maradhatott volna, de gőgből a saját lábán akart megállni, és ennek következtében bűnbe esett. Ádám így elveszítette Isten kegyelmét. Ez nem olyan, mint egy helyrehozható incidens - ahogyan azt Pelagius gondolta. Az ember akarata a bűneset után zavarban maradt: egyrészt azért, mert a bűnös ember már magától is a bűnre vágyik; másrészt azért, mert büntetésként Isten az embert ebben a zavart állapotban hagyta. Mivel Ádám nem csak egy ember volt, hanem ő az egész emberiséget képviselte, ezért Ádám bukása óta az emberi természet alá van vetve a bűn hatalmának.
A manicheusok felfogásával szembeni lényeges különbség abban áll, hogy szerintük a bűn a természeti világban, az ember testében rejtőzik. Augustinus azonban megkülönbözteti a természetet és a bűnt. A természet magában véve nem romlott meg, de Ádámban Isten mindenkit megbüntetett: "Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett" (Róm 5,12).
Augustinus különösen is hangsúlyt helyez a vágyra, amely a bűn gyökere. A vágyakozás azt jelenti, hogy az ember nem szereti Istent és felebarátját. A vágyakozás Augustinus szerint elsősorban szexuális jellegű: a szexualitás a bűn anyja. A bűn nem egy véletlen rossz cselekedet, amin neveléssel lehet segíteni. A bűneset után az emberi egzisztenciának alapvetően rossz beállítottsága van. Ádámban mindnyájan vétkeztünk, ezért mindnyájan adósai vagyunk Istennek. Ezekkel a tanításokkal a nyugati egyház az elvi moralizmust visszautasította. A korai kezdetektől fogva a jó cselekedet, az etika, állt a középpontban, mostantól egy új dimenzió keletkezik: a bűn nem csupán egy bűnös cselekedet, hanem az egész emberi lét részévé vált!
Érdekes az is, amit Augustinus a Szentlélek ellen való bűnről mond. A bűn magában véve nem megbocsáthatatlan. Akkor válik egy bűn megbocsáthatatlanná, ha az ember nem hisz abban, hogy a bűn megbocsátható! (folyt. köv.)

Jos Colijn



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #62 Dátum: 2014. Augusztus 23. - 20:50:26
II.14.3.2. A kegyelem, az ember akarata; kegyelmi kiválasztás


Augustinus a kegyelemről is más módon beszél mint elődei. A kegyelem ingyenes és szükséges, az ember nem képes rá, hogy jó cselekedeteivel megszerezze a kegyelmet. Augustinus korábban még az ember szabad akaratáról tanított, de később állította, hogy a kegyelemre nézve az embernek nincs szabad akarata: Isten az, aki még az ember akaratát is átformálja. Isten kegyelme nem az ember kérésére működik, hanem ellenkezőleg: Isten kegyelme az emberi akarat ellenére hat. Ha egyszer részesülünk a kegyelemben, megváltozik az életünk, és akkor az élet megszentelésével tudunk Istennek szolgálni, saját akaratunkkal; de még akkor is Isten tartja fenn az emberben a kegyelmet. A reformátorok felfogásától eltérően, Augustinusnál a kegyelem elsősorban nem a bűnök bocsánatát jelenti, hanem az ember megjavulását: a kegyelem által az ember egyre jobban tud Isten törvényei szerint élni.
Az ember akarata nem szabad, Isten kegyelme befolyásolja az ember akaratát, hogy az ember a jó mellett dönthessen. Így, a jó cselekedetekkel az ember hozzájárulhat saját üdvösségéhez, de nem az ember érdeméért - hangsúlyozza Augustinus, hanem csak azért, mert Isten kegyelmesen elfogadja az ember jó cselekedeteit. Isten saját ajándékait koronázza meg az emberben! E szerint a felfogás szerint az ember nem válhat tökéletessé a földön.
A kegyelem Augustinus tanításában a predestináción, Isten kegyelmi kiválasztásán nyugszik. Az Isten városában voltak engedetlen angyalok, akikből a sátán birodalma lett. Isten azonban teljes létszámú hadsereget kíván, ezért a kiválasztottak a bukott angyalok helyére fognak lépni. De miért van kiválasztás? Miért nem üdvözül mindenki? Augustinus szerint Isten bizonyos embereket az üdvösségre választott ki, másokat pedig bűnükben hagyott. Ezzel azt kívánja megmutatni, hogy senki sem érdemelte meg a kegyelmet, s a kiválasztottak is láthatják, hogy nekik is elvettetés lett volna a részük, ha Isten nem lépett volna közbe. (folyt. köv.)

Jos Colijn



Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #63 Dátum: 2014. Augusztus 24. - 09:13:12
Nagyon jó tanítások! Öröm számomra, hogy olvashatom! - Minden egyes apró részletével egyet értetek?



Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #64 Dátum: 2014. Augusztus 24. - 12:45:36
Mit értesz a minden egyes apró részlet alatt?



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #65 Dátum: 2014. Augusztus 24. - 12:46:47
Nem értek egyet mindennel, de a lényeges dolgokban igen.



Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #66 Dátum: 2014. Augusztus 24. - 15:14:34
Nem értek egyet mindennel, de a lényeges dolgokban igen.

Köszönöm a választ! 


Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #67 Dátum: 2014. Augusztus 24. - 18:17:26
 ''A
reformátorok felfogásától eltérően,
Augustinusnál a kegyelem elsősorban
nem a bűnök bocsánatát jelenti,
hanem az ember megjavulását: a
kegyelem által az ember egyre jobban
tud Isten törvényei szerint élni.''

Mondjuk ezzel én sem értek egyet, mert kellő idő után az ember bűntelenné válhatna még ebben a testben...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #68 Dátum: 2014. Augusztus 24. - 19:33:01
Szeretnék még begyűjteni véleményeket, gondolatokat! 


Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #69 Dátum: 2014. Szeptember 03. - 19:21:28
II.14.4. Harc Pelagiusszal az eredendő bűn kérdése miatt


Pelagiusról már szóltunk korábban is. Rómában dolgozott, Caelestiusszal együtt. Amikor a gótok 410-ben meghódították Rómát, mindketten elhagyták az örök várost és Ézsak-Afrikába kerültek. Pelagius még tovább utazott, Palesztinába. Caelestius viszont Karthagóban akart pap lenni. Itt, mivel tanításaival bajok voltak, 411-ben kiközösítették az egyházból.
Caelestius azt tanította, hogy Ádám eleitől fogva halandó ember volt. Ezért nem igaz, hogy Ádám bűne miatt halunk meg mindnyájan. A csecsemőkről állította, hogy azok - ugyanúgy mint Ádám a bűneset előtt - bűntelenek. A még meg nem keresztelt gyermekek ugyanúgy részesülnek az üdvösségben, mint a megkeresztelt gyermekek. Caelestius szerint a földön is lehet bűntelen életet élni; a törvény és az evangélium egyenrangúak.
Pelagius Keleten munkálkodott. A keleti egyházban nem ismerték Augustinus tanításait. Az Augustinus által feltett kérdés, hogy mi a kegyelem a a jó cselekedetek közötti viszony - Keleten még nem szerepelt. A keleti egyházban Irenaeus nyomán azt tartották, hogy a hívő ember egyre közelebb kerül Istenhez. Ez a folyamat a bűneset által megállt, de Krisztus érdeméért újraindult és teljességében majd az örök életben fog megvalósulni. Pelagius tanításai ezért nem tűntek fel olyan könnyen, bár az igaz, hogy Pelagius sokkal óvatosabb volt Caelestiusnál és nem egyszer ködös megfogalmazásokat használt. Pelagius is állította, hogy az ember képes Isten törvényének megtartására, s az eredendő bűnről szóló tanítást visszautasította. A kegyelem szerinte csak annyit jelent, hogy az ember Isten kegyelméből be tudja tartani a törvényt. Keleten, a zsinati döntések alapján 415-ig elfogadták Pelagius tanításait.
Észak-Afrikában viszont nem hagyták jóvá Pelagius tanításait, hanem 416-ban elítélték. Döntésük megerősítését a római püspöktől kérték. Ez érdekes fordulatot hozott, hiszen a két egyházrész között elég kemény konkurrencia volt. Róma püspöke, I. Innocentius (I. Ince) egyet is értett Karthagóval, így aztán Pelagiust és Caelestiust kiátkozták. Innocentius utóda, Zosimus azonban mindkettőjüket rehabilitálta.
A római katolikus egyház a mai napig nehezen tudja ezt a változást megmagyarázni: hiszen a pápa állítólag tévedhetetlen tanítója az egyháznak. Szerintük ez csak azért történhetett meg, mert Pelagius és Caelestius félrevezette a pápát!
A 418-ban tartott karthagói zsinat ismét Pelagius ellen foglalt állást: Isten nem halandó embernek teremtette Ádámot; az eredendő bűnt már a gyermekek is magukban hordozzák; a keresztség valóban a bűnök bocsánata; Isten kegyelme nemcsak bűnbocsátó, hanem erőt is ad ahhoz, hogy törvényei szerint tudjunk élni. Ez a kegyelem nemcsak "segítség" a szabad akaratnak, hanem valódi megújulás is.
Miután Zosimus mégis elfogadta a karthagói tanítást, Pelagiust, Caelestiust és követőiket kizárták az egyházból. A 3. ökumenikus zsinat tagjai szintén csatlakoztak ehhez a döntéshez Efézusban (431). (folyt. köv.)

Jos Colijn



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #70 Dátum: 2014. Szeptember 03. - 19:33:59
O0
Meredek téma! :)

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #71 Dátum: 2014. Szeptember 03. - 19:49:19
Várom a folytatást...

Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #72 Dátum: 2014. Szeptember 05. - 09:01:30
II.14.5. Semipelagianizmus; Johannes Cassianus; Lerinumi Vincentius; a predestináció ellen; praevisio; zsinat Orange-ban (529)


Bár Pelagius tanításait visszautasították, a kegyelem, a predestináció és az ember akarata közötti viszony mégsem tisztázódott. Ennek következtében született Karthagóban 420 után az ún. semipelagianizmus. A Caelestius követőitől induló, Augustinus elleni támadáshoz szerzetesek is csatlakoztak. A mozgalom leghíresebb képviselői Gallia déli részén fejtették ki tevékenységüket: Johannes Cassianus és Lerinumi Vincentius. Ők nem nyilvános tévtanításokat hirdettek, hanem Augustinust vádolták meg új tanítás terjesztésével. Különösen az nem tetszett nekik, amit Augustinus a szabad akaratról, az ellenállhatatlan kegyelemről és a predestinációról mondott. Augustinus ellenfelei szintén komolyan vették a bűnt, de féltek attól, hogy a predestinációra és az Isten kegyelmére fektetett hangsúly passzívá teszi az embert és elsikkad a jó cselekedetekre való törekvés.
Cassianus azt mondta, hogy Ádám után az ember akarata gyenge és beteg, de az emberi akarat bénultságának nem az ember alapvetően bűnös beállítottsága az oka: az ember megteheti az első lépést a kegyelem felé, de vissza is utasíthatja Isten kegyelmét. Pelagius szerint a kegyelem nem több, mint a tanítás és az ember képességeinek fejlődése. Cassianus nem fogalmaz olyan élesen, de a kegyelem és az ember szabad akarata szerinte is együtt munkálkodik. A predestinációt azért nem tudta elfogadni, mert úgy vélte, hogy Isten legfeljebb előrelátja az ember hitét (praevisio), de egyébként Isten mindenkit meg szeretne menteni, minden csak az embertől függ.
Augustinus elég óvatosan bánt ezekkel az emberekkel, mert felismerte, hogy először ő is így vélekedett. Amikor 430-ban meghalt, a követői már keményebben léptek fel és az ellenállás is hevesebb lett. Lerinumi Vincentius 434-ben írta Augustinus "új tanításai" ellen Commonitorium ("Figyelmeztetés") című művét, amelyben azt állítja, hogy azok eltérnek a tradiciótól. Vincentius szerint a tradíció mértékadó, ti. az a valódi "katolikus", egyetemes hit, amit "mindenütt, mindig, mindenki hitt". Még a legbölcsebb emberek (mint pl. Origenes) is tévedhetnek. Az egyházi tradíció azonban biztos. Ez egy nagyon fontos új fordulat az egyháztörténetben: már nem hivatkoznak a Szentírásra, hanem elsősorban az egyházi tradícióra. Vincentius pásztori szempontból írt és attól félt, hogy az Augustinus nyomán tanított predestináció és kegyelemtan csökkenti a gyülekezet etikai felelősségét, mondván: miért szükséges jót cselekedni, ha Isten úgy is mindent és mindenkit kézben tart?
A vitában az Orange-i Zsinat hozott döntést 529-ben. Lényegében kompromisszumos megoldás jött létre:
-elfogadták az eredendő bűnről szóló tanítást: Ádám bűne miatt a bűn és a halál a világban uralkodik. Ádám óta testestől, lelkestől romlottak vagyunk;
-állították ugyan azt is, hogy az embernek van szabad akarata, de ez túl gyenge ahhoz, hogy magától Istenhez jusson, már a kegyelemért való kiáltás és a kegyelemből fakad; a kegyelem felgerjeszti az emberben a tisztaságot és a hit utáni vágyakozást;
-a kegyelem azt jelenti, hogy Isten Szentlelkét (pl. a keresztség alkalmával) kitölti az emberre;
-a hit azt jelenti, hogy az Igét elfogadjuk; kérjük a keresztség sákramentumát, amely által az ember szabad akarata megújul; a kegyelemre mindvégig szükségünk lesz.
Látható, hogy Augustinus predestinációról adott tanítása nemigen érvényesült, de a szabad akaratról vallott felfogását sem fogadták el. Eszerint az üdvösség elnyerésében Isten kegyelme és az ember szabad akarata "közreműködik", Pelagius szélsőséges tanításait tehát visszautasították:
-ettől kezdve hivatalosan is elfogadták, hogy a kegyelem megelőzi a jó cselekedeteket;
-világossá vált, hogy a keresztyén életre törekvés ellenére az ember magában véve romlott állapotban van.
Figyelemre méltó az is, hogy Vincentius a tradícióra hivatkozik és nem a Bibliára, ami jellemző lesz a későbbi római egyházra. A pápa, mint a nyugati egyház intézményes képviselője, egyre inkább védelmébe veszi ezt a "katolikus tradíciót".
Amit Augustinus mondott a bűnről és a megigazulásról, az a reformációban majd jobban ki fog fejlődni. Akkor válik majd világossá, hogy a bűn elsősorban nem szexuális vágyódás, amint azt a középkorban, Augustinus nyomán tanították. A reformátorok fogják felismerni, hogy a bűn lényege az ember Isten iránti engedetlensége, a megigazulás pedig nem azt jelenti, hogy egyre szentebbek leszünk, hanem azt, hogy Krisztus kegyelme által lehetünk Isten előtt kedvesek. Nem a mi jó cselekedeteink miatt részesülünk Krisztus jótéteményeiben, hanem mint Isten kiválasztottai az Ő érdeméért, hit által, ingyen kegyelemből. (folyt. köv.)

Jos Colijn



Nem elérhető Flóra

  • Törzstag
  • *
  • Hozzászólások: 1463
  • Nem: Nő
Válasz #73 Dátum: 2014. Szeptember 05. - 14:34:45
Nincs semmi változás. - Folyik a harc. 




Ήμουν τυφλός, τώρα βλέπω


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #74 Dátum: 2014. Szeptember 05. - 20:30:05
Harc tényleg van, de az oka nem biztos, hogy a megálltalkodottság, inkább a meg nem értés.
:szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13