NEM PANASZKODOM!
Mosolyogva közeledsz, és
nyújtod a kezed, Választ nem
várva, "mi a pálya" azt
kérded, Nincs veled semmi
bajom, hát nem viccelem el,
Válaszom, köszi, minden
rendben az életemmel! Persze
van, hogy nem bírom annyira a
terhelést, Mikor felteszed a,
"mi a helyzet" sztereotip
kérdést, Elmondom, hogy
írják és mit jelent a szó
valójában, És kicsit elveszek
a szinonima keresés
hálójában! Ha e sablonnal
állsz elő, "rég láttalak, hogy
vagy", A vigyorom néha egy
pillanatra, az arcomra fagy,
Kellemetlen, de már kész
vagyok a válasszal előre,
Minden tényleg teljesen jó,
megnyugtatlak felőle! De
miért is panaszkodnék, jobb
nem lesz attól, Inkább
megoldom, ha valami nem
muzsikál jól, Sem neked, sem
másnak, nem adom ki magam,
Ha rögvest belehalok is, senki
ne lássa rajtam! Bármennyire
nehéz legyen az utam, amin
járok, Segítséget soha
senkitől nem kérek, nem
várok, Nem sírok, és nem
nyitom ajkaim panaszra soha,
Annak van köze a sorsomhoz,
aki abban osztozna! Itt is be
kell vallanom, hogy ne
bántsak meg senkit, Azért
van, - ezerből egy - aki ha
kéred, szívből segít, A
tanulság mégis, semmit sem
várok, nem is kérek, Igazán
csak az a jó, amit a magam
erejéből elérek! Őszinte
leszek hozzád, volt úgy hogy
gyenge voltam, Lehúzott a
betegség, elfáradtam, kicsit
panaszkodtam, Nem jutottam
előrébb, de megtanultam a
nagy leckét, Mindenkinek az a
jó, ha maga viszi, a saját
keresztjét!
Horváth László Füles