Szerző Téma: Válaszok a keresztyén hitet vizsgáló nehéz kérdésekre  (Megtekintve 83393 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Dátum: 2014. Április 02. - 22:17:42
 
Miért olyan különleges könyv a Biblia?


A keresztyénség hite és tanítása szerint csakis a Biblia Isten kijelentett szava, Igéje. Bár emberek írták, végső soron a mindenható Isten a szerzője. Ezt nem az egyház találta ki, hanem a Biblia jelenti ki saját magáról.
„Az Úr beszéde megmarad örökké” (1Péter 1:25). „A teljes Írás Istentől ihletett” (2Timóteus 3:16). „Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indítatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek” (2Péter 1:21).
Egyedül az Ószövetségben több mint kétezerszer találunk olyan kifejezéseket, hogy „beszélt az Isten Mózessel”, „így szólt az Úr igéje Jónáshoz” és „ezt mondta Isten”. A Biblia emellett kijelenti magáról, hogy Isten szavainak és tetteinek följegyzése, vagyis Isten Igéjének tekinti magát.
Ennek a kijelentésnek a puszta ténye még nem bizonyítja, hogy a Biblia tényleg Isten szava, hiszen más könyvek is állítják ezt magukról. A különbség az, hogy a Szentírás vitathatatlanul bizonyítja, hogy tényleg Isten Igéje.
A Bibliát többek között csodálatos egysége is megkülönbözteti minden más könyvtől. Bár emberek állították össze, egységessége a Mindenható keze nyomáról tanúskodik. A Bibliát körülbelül ezerötszáz év alatt több mint negyven szerző írta. Ezek a szerzők a legkülönbözőbb származásúak voltak, például Józsué (hadvezér), Dániel (miniszterelnök), Péter (halász) és Nehémiás (pohárnok).
Az egyes könyvek szerzői különböző helyeken írtak, például a pusztában (Mózes), börtönben (Pál), száműzetésben Patmosz szigetén (János). A Biblia szövegét három különböző kontinensen (Afrika, Ázsia, Európa) és három különböző nyelven írták (héber, arám és görög).
A Biblia sok vitatott témával foglalkozik, mégis egységes könyv. Elejétől a végéig Isten üdvözítő tervének megvalósulásáról, az emberiség megváltásának történetéről szól. Ez az üdvösség Jézus Krisztus személye által érhető el (János 14:6).
„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot... Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?”(János 5:39,46,47)
Egy másik helyen ezt olvassuk: „És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt” (Lukács 24:27; lásd még Lukács 24:44).
Az Ószövetség jelenti az előkészítést (Ézsaiás 40:3), az evangéliumok a megnyilatkozást (Ján 1:29), az Apostolok Cselekedetei a terjesztést (ApCsel 1:8), a levelek a magyarázatot (Kolossé 1:27), a Jelenések könyve pedig a beteljesülést (Jelenések 1:7). Az egész Biblia Jézusról szól.
A Biblia egésze olyan egységet alkot, amelynek egyik része sem teljes a másik nélkül. Dr. W. F. Albright ezt így fejezte ki: „Az Újszövetség írói számára a héber Biblia volt a Szentírás, és ők voltak a közvetlen örökösei az Írás prófétáinak. Lehetetlen tehát megérteni az Újszövetséget, ha nem ismerjük föl, hogy célja a héber Biblia kiegészítése és magyarázata.
Ezért kudarcra van ítélve minden olyan próbálkozás, amely anélkül igyekszik visszajutni a keresztyénség forrásaihoz, hogy elfogadná az egész Bibliát mint az emberiség számára készült útmutatót.”
Nem szeretnénk, ha bárki azt gondolná, hogy ez nem is olyan nagy dolog, ezért próbáljuk meg elvégezni a következő feladatot. Keressünk a környékünkön tíz olyan embert, akik hasonló neveltetésben és képzésben részesültek, ugyanazt a nyelvet beszélik, és ugyanabból a kultúrkörnyezetből származnak, majd kérjük meg őket, hogy egymástól függetlenül írják le véleményüket egyetlen nehéz kérdésről, például az élet értelméről.
Ha ez a tíz ember befejezte a munkát, hasonlítsuk össze, mire jutottak. Egyetértenek egymással? Természetesen nem.
A Bibliát azonban nem tíz, hanem negyven ember írta. Nem egyetlen nemzedék idején keletkezett, hanem ezerötszáz év alatt. Nem ugyanolyan képzettségű, kultúrájú és anyanyelvű emberek munkája, hanem olyanoké, akik teljesen eltérő képzettséggel és sokféle kulturális háttérrel rendelkeztek, három kontinensről származtak, háromféle nyelven írtak, és nem csak egy témáról szóltak, hanem több százról.
A Biblia mégis egységes mű. Különböző részei között teljes az összhang, és ezt nem lehet véletlen egybeesésnek tekinteni. A Biblia egységessége erős érv isteni ihletettsége mellett.
Egységessége csak egyike annak a sok érvnek, amelyek alátámasztják a Bibliának azt a kijelentését, hogy ez az isteni mű Isten Igéje. Ilyen érv még – melyet részletesebben ki lehetne fejteni – az őskeresztyén egyház bizonyságtétele, a történelmi és régészeti bizonyítékok összessége és az évszázadok során élt emberek megváltozott élete, hogy csak néhányat említsünk.
Ezekből a tényekből vonta le a következtetést W. F. Albright, a kiváló régész: „A Biblia tartalmát tekintve toronymagasan kiemelkedik a korábbi vallásos irodalom egészéből, s mondanivalójának közvetlen egyszerűsége és minden idők minden emberéhez szóló üzenete folytán ugyanígy kiemelkedik a későbbi irodalom egészéből is.”
A Biblia különleges könyv. Nem hasonlítható semmihez. Egyetlen könyv sem ilyen hiteles, még csak meg sem közelíti egy sem. „Angliának két könyve van: a Biblia és Shakespeare. Anglia teremtette meg Shakespeare-t, de a Biblia teremtette meg Angliát.”

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #1 Dátum: 2014. Április 04. - 10:48:54
Nem változott-e meg az Újszövetség, hiszen a történelem folyamán annyiszor másolták?

Gyakori téveszme, hogy a Biblia szövege nem eredeti formájában jutott el hozzánk. Sok olyan vád hangzott el, hogy a történelem folyamán buzgó szerzetesek megváltoztatták a bibliai szöveget. Rendkívül fontos kérdéssel állunk szemben, hiszen a szöveg megváltozása nagyban aláásná a Szentírás történelmi hitelességét.
„A keresztyénség 'egyszer s mindenkorra' szóló történelmi jellege, mely a keresztyén hitet megkülönbözteti mindazoktól a vallási és filozófiai rendszerektől, amelyek nem kötődnek különösebben semmilyen konkrét időponthoz, rendkívül fontossá teszi az e kinyilatkoztatást megörökíteni hivatott írások hitelességének kérdését” - jelentette ki F. F. Bruce.
Szerencsére nem a bizonyítékok hiánya jelenti a problémát. Az Újszövetség szövegének kiértékeléséhez háromféle bizonyíték áll rendelkezésünkre: a görög kéziratok, az Újszövetség különböző fordításai és az egyházatyák írásai.
Az Újszövetséget eredetileg görögül írták. Körülbelül 5500 olyan másolat létezik, amely részben vagy egészben tartalmazza az Újszövetséget. Bár az eredeti példányok nem állnak rendelkezésünkre nagyon korai másolatok maradtak fenn.
Az Újszövetséget körülbelül Kr. u. 50 és Kr. u. 90 között írták. A legkorábbi kézirattöredék kb. Kr. u. 120-ból származik, és még mintegy ötven olyan töredék létezik, amelyet az Újszövetség keletkezésétől számított 150-200 éven belül írtak.
A legfontosabb kéziratok közül kettő – a Vatikáni Kódex (Kr. e. 325) és a Codex Sinaiticus (Kr. e. 350, teljes másolat) – az Újszövetség megírása után eltelt 250 éven belül keletkezett. Lehet, hogy ez hosszú időnek tűnik, a többi ókori művel összehasonlítva azonban minimális.
Caesar A gall háború című művének legkorábbi másolata 1000 évvel az eredeti példány megírása után készült, Homérosz Odüsszeiájának első teljes másolata pedig 2200 évvel az eredeti megírása után keletkezett. Ha az Újszövetséget a mű megírása és legkorábbi másolatának keletkezése közötti idő szempontjából összehasonlítjuk más ókori könyvekkel, kiderül, hogy az Újszövetség és másolatainak elkészítése között sokkal rövidebb idő telt el.
Az 5500 másolat messze a legtöbb rendelkezésünkre álló ókori kézirat. Nagyon sok ókori mű csak maroknyi példányban maradt ránk ( Catullus – 3 másolat, a legkorábbit 1600 évvel később írták; Hérodotosz – 8 másolat, 1300 év).
Az Újszövetség nemcsak a kéziratok nagy száma és a legkorábbi másolatoknak az eredeti műhöz való közelsége miatt emelkedik ki az ókori írások közül, hanem azért is, mert már nagyon korán lefordították több nyelvre. Az ókori iratokat ritkán fordították le más nyelvre, így ez egy egyedi bizonyíték az Újszövetség hitelességére nézve.
A különböző fordítások másolatainak száma meghaladja a 18000-et, sőt talán a 25000-et is eléri. Ez olyan további bizonyíték, amely lehetővé teszi az Újszövetség helyes szövegének megállapítását.
Még ha nem is állna rendelkezésünkre az 5500 görög kézirat és a 18000 lefordított másolat, az Újszövetség szövegét akkor is össze lehetne állítani az eredetinél legfeljebb 250 évvel későbbi forrásokból. Hogyan? A korai keresztyének írásaiból. Ezek az ókori írók bibliamagyarázatokban, levelekben gyakran idézik a bibliai szöveget, újabb bizonyítékot szolgáltatva ezzel az Újszövetség szövegéhez.
John Burgon több mint 86000 olyan idézetet vett jegyzékbe, amelyben a korai keresztyén egyházatyák az Újszövetség különböző részeit idézik. Láthatjuk tehát, hogy sokkal több bizonyíték támasztja alá az Újszövetség hitelességét, mint az ókor bármelyik hasonló művének megbízhatóságát.
F. F. Bruce a következőket állapítja meg: „Sokkal több bizonyítékunk van az Újszövetség szövegének hitelességére, mint sok klasszikus szerző írásainak hitelességére, amelyek megbízhatóságát álmában sem vonja kétségbe senki. Ha pedig az Újszövetség világi írások gyűjteménye lenne, könyveinek hitelességét általában minden kétséget kizárónak tekintenék.”
Sir Frederic Kenyon, a British Museum egykori igazgatója és könyvtárának vezetője az ókori kéziratok és hitelességük egyik legkiválóbb szakértője volt. Nem sokkal halála előtt a következőket írta az Újszövetségről:
„Az Újszövetség megírása és a legkorábbi másolat keletkezése közötti idő olyan csekély, hogy tulajdonképpen figyelmen kívül hagyható. Ezzel megszűnt az utolsó alapja minden olyan kételynek, amely szerint a Szentírás alapvetően nem úgy jutott el hozzánk, ahogy megírták. Az Újszövetség könyveinek hitelességét és általános sértetlenségét véglegesen bizonyítottnak lehet tekinteni.”

Josh McDowell és Don Stewart





Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #2 Dátum: 2014. Április 04. - 11:20:13
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető pacific

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 661
  • Nem: Férfi
Válasz #3 Dátum: 2014. Április 04. - 11:34:28
 O0



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #4 Dátum: 2014. Április 05. - 10:34:10
Hogy hiheti el valaki a Jézus életéről szóló újszövetségi beszámolót, mikor azt jóval Krisztus halála után írták?


Az utóbbi időben elterjedt a köztudatban, hogy az Újszövetséget jóval a leírt események lejátszódása után írták, ezért nem megbízható. A tények azonban azt bizonyítják, hogy Jézus életét szemtanúk és olyan emberek írták le, akik közvetlenül szemtanúktól szerezték értesüléseiket. A szerzők mindannyian a leírt eseményekkel egy időben éltek, és személyesen kapcsolatban voltak magukkal az eseményekkel vagy azok szemtanúival.
Erős belső bizonyítékunk van arra, hogy az evangéliumokat nagyon korán írták. Az Apostolok Cselekedetei leírja az őskeresztyén egyház missziós tevékenységét. Ezt a könyvet Lukács evangéliumának szerzője írta, folytatva evangéliumát. A könyv végén Pál még Rómában él, haláláról már nem esik szó.
Ez arra enged következtetni, hogy az Apostolok Cselekedeteit Pál halála előtt írták, hiszen a könyv az apostol életének minden más fontos eseményéről beszámol. Okunk van azt hinni, hogy Pált a Néró uralmára eső keresztyénüldözés idején végezték ki Kr. u. 64-ben, ami azt jelenti, hogy az Apostolok Cselekedeteit ennél korábban írták.
Ha az Apostolok Cselekedeteit Kr. u. 64 előtt írták, akkor Lukács evangéliuma még korábban keletkezett, hiszen az előbbi az utóbbinak a folytatása. Ezt az evangéliumot tehát valószínűleg az I. század 50-es éveinek végén vagy 60-as éveinek elején írták. Krisztus halála Kr. u. 30 körül következett be, vagyis Lukács evangéliuma legfeljebb 30 évvel az események lejátszódása után keletkezett.
A korai keresztyén egyházban általában azt tanították, hogy Máté evangéliumát írták meg elsőnek, azaz időben még közelebb kerülünk Krisztus életéhez. Ez viszont arra enged következtetni, hogy az első három evangélium az események bekövetkezése utáni harminc éven belül keletkezett, vagyis olyankor, amikor még éltek ellenséges érzületű szemtanúk, akik megcáfolhatták volna a szerzők tanúságtételét, ha az nem lett volna igaz.
Ennek a bizonyítéknak a súlya nemrégiben arra késztette A. T. Robinson liberális tudóst, hogy az újszövetségi írások korát sokkal korábban tegye, mint ahogy azt a liberális tudósok el akarják hitetni velünk. Robinson amellett szállt síkra Redating the New Testament című könyvében, hogy az egész Újszövetség elkészülhetett Kr. u. 70 előtt, ami még bőven a szemtanúk korán belül van.
W. F. Albright, a kiváló bibliai régész ezen érvek hatására megjegyezte: "Ma már meggyőződéssel mondhatjuk, hogy többé nincs szilárd alapja annak, hogy az Újszövetség keletkezését Kr. u. 80-nál későbbre tegyük. Ez két teljes nemzedékkel korábbi időpontot jelent annál a 130 és 150 közé eső időpontnál, amelyet az Újszövetség mai radikálisabb kritikusai határoztak meg."
Az Albright által megadott Kr. u. 80-as dátum János evangéliuma esetében megkérdőjelezhető. Nagyon valószínű, hogy János apostolt Domitianus uralma alatt, Kr. u. 95-96-ban száműzték Patmosz szigetére, ahogy arról ő a Jelenések könyvének 1. fejezetében ír. Erős hagyomány támasztja alá, hogy János ekkor írta a Jelenések könyvét. Ezt tanúsítja Alexandriai Kelemen, Eusebius és Irenaeus is.
A bizonyítékok alapján megállapíthatjuk, hogy  (1) az evangéliumokat nem jóval az események után írták, hanem rövid idő múlva, közel az eseményekhez, és (2) olyan emberek írták őket, akik kortársai voltak a szemtanúknak és az eseményeket ismerő embereknek. Elkerülhetetlen tehát az a következtetés, hogy az Újszövetség megbízható képet fest Krisztusról.

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető clio

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 344
  • Nem: Nő
    • Rineweld
Válasz #5 Dátum: 2014. Április 05. - 18:49:29
 O0



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #6 Dátum: 2014. Április 06. - 14:05:44
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #7 Dátum: 2014. Április 06. - 19:09:55
Miért tartják egyesek Márk evangéliumát a legkorábbi evangéliumnak?


Több érv is alátámasztja azt az elméletet, mely szerint Márk evangéliuma keletkezett a legkorábban. A Márk evangéliumát képező anyag legnagyobb része (mintegy 93%-a) megtalálható Máténál és Lukácsnál is. Egyesek szerint könnyebb azt feltételezni, hogy Máté és Lukács kibővítette Márkot, mint hogy Márk rövidítette le Mátét és Lukácsot.
Máté és Lukács időnként ugyanazokat a szavakat használja, mint Márk, de mindig eltérnek egymástól, ha nem egyeznek meg Márkkal. Ez látszólag azt bizonyítja, hogy Máté és Lukács Márktól vett át információkat.
Márk evangéliumában az események sorrendje eredetinek tűnik. Ahol Máté sorrendje eltér Márkétól, Lukács evangéliuma Márkot igazolja, és ahol Lukács tér el Márk sorrendjétől, ott Máté egyezik Márkkal. Ez azt mutatja, hogy Márk evangéliumát írták először, s Máté és Lukács egyszerűen Márk időrendjét követi, hiszen sohasem egyeznek olyan esetekben, amikor eltérnek Márktól.
A másik két evangéliummal összehasonlítva Márk stílusa sokkal egyszerűbb. Márk például csak egyszer használja a kürie (Úr) szót, míg Máté tizenkilencszer, Lukács pedig tizenhatszor. Ez a körülmény annak a tiszteletnek a jele, amely végső soron a későbbi evangéliumokban alakult ki.
Ilyen és hasonló érvek alapján állítják a tudósok, hogy Márk evangéliuma volt az első írott evangélium. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk ezeket az érveket, akkor kiderül, hogy nem is olyan szilárdak, mint gondolnánk.
Lehetséges, hogy Márk előttünk ismeretlen okokból összesűrítette evangéliumát. Az evangéliumok közös anyaga a közös szájhagyomány következménye lehet. Könnyen elképzelhető, hogy Márk evangéliumának megírása előtt nem is látta Mátét vagy Lukácsot, és az is lehetséges, hogy az evangéliumok szerzői saját evangéliumuk megírása előtt a másik három evangélium egyikével sem találkoztak.
Ami azt az érvet illeti, hogy Máté és Lukács sohasem egyezik szó szerint Márk ellenében a párhuzamos szakaszokban, vannak olyan részek, ahol megegyeznek, noha Márk valami mást tartalmaz. Ez azt mutatja, hogy szerzőik Márktól függetlenül írták őket.
Az az elgondolás, hogy az események eredeti sorrendje Márknál található meg, nem olyan magától értetődő, mint egyesek állítják. Márk meríthetett Mátétól és Lukácstól, követhette időrendjüket, amikor a két evangélium egyezett, az olyan részeknél pedig, ahol a kettő látszólag nem egyezett, eldönthette, hogy melyiket követi.
Az sem eldöntött kérdés, hogy a kürie (Úr) szó tiszteletet fejez-e ki, mivel Máté hétszer jelöl vele egyszerű embert (13:27; 21:29; 25:11, 20, 22, 24; 27:63), ami azt mutatja, hogy ez a szó nem csak Istenre utalt.
Ebből következik, hogy nem lehet időrendet alapozni e szó használatára vagy hiányára. Ehhez hozzátehetjük, hogy a korai keresztyén egyház, amely közelebb állt a kérdéses korhoz, egyöntetűen Máté evangéliumát tekintette korábbinak, mivel nem volt rá bizonyíték, hogy Márk írta meg elsőnek az evangéliumát.
Ezenkívül néhány nyomós érv szól Márk elsőbbségének elmélete ellen. Máté szemtanú volt. Szükségtelennek látszik azt feltételezni, hogy a nem szemtanú Márktól vette át a Krisztus életével kapcsolatos információkat, beleértve saját megtérésének történetét is!
Ez az elmélet arra sem ad magyarázatot, hogy ha Lukács Márktól merített, akkor miért nem tesz említést a Márk 6:45-8:26-ról. Ez egy nagyon fontos szakasz, és az a legegyszerűbb magyarázat, ha feltételezzük, hogy Lukácsnak az evangéliuma megírásakor nem állt rendelkezésére Márk evangéliuma.
A két forrást feltételező elmélet nem ad kielégítő magyarázatot arra, hogy Máté és Lukács miért egyezik meg bizonyos helyeken, ahol Márk valami másról ír
Márk elsőbbségének elmélete tehát egyáltalán nem megalapozott tény.

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #8 Dátum: 2014. Április 07. - 16:45:06
Mit jelent a Q?



Az Újszövetség kutatásának egyik legnépszerűbb elmélete szerint Márk evangéliuma keletkezett először, s Máté és Lukács írása Márk evangéliumára és egy „Q”-nak nevezett, ma már nem létező forrásra épül. A „Q” megjelölés a német Quelle szóból származik, amely forrást jelent. Ez a forrás állítólag olyan Máténál és Lukácsnál megtalálható anyagot tartalmazott, amely Márknál nem szerepel.
Az Újszövetség kutatásában az „Q” jelű forrás feltételezése viszonylag új elméletet jelent. Máté, Márk és Lukács evangéliumát ma „szinoptikus evangéliumoknak” nevezik, mert hasonló szempontok szerint ábrázolják Krisztus életét.
Sokan azt tartják, hogy a három evangélium közötti jelentős egyezés bizonyos fajta irodalmi együttműködésre utal, és az Újszövetség kutatói már körülbelül száz éve próbálnak erre magyarázatot találni. A dolgokat többek között az bonyolítja, hogy az egyik evangélium sokszor másképp írja le az eseményeket, mint a másik (vagy a másik kettő).
A hasonlóságokra és különbségekre magyarázatot adó megoldás keresését „szinoptikus problémának” nevezik, és a problémát a „forráskritika” nevű tudományág igyekszik megoldani.
A korai keresztyéneket nem nagyon foglalkoztatta ez a probléma, mivel feltételezték, hogy az evangéliumok szerzői emlékezetből, illetve első kézből szerzett értesülések alapján írtak, és nem volt szükségük arra, hogy egymástól vagy egy közös írott forrásból átvegyenek valamit.
Eusebius, a korai keresztyén szerző szerint Máté evangéliumát írták először. Eusebius elmondja, hogy Máté akkor készült el evangéliumával, amikor elhagyni készült Palesztinát. Főleg saját élményeire támaszkodott, melyeket Krisztus tanítványaként szerzett.
Alexandriai Kelemen szerint Márk Péter emlékei alapján írta meg evangéliumát, míg Lukács kijelenti, hogy munkája elkészítésekor több forrásra támaszkodott (Lukács 1:1-4).
Bár az első századok tudósai szinte kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy Máté evangéliuma volt az első, a XIX. században elterjedt a „márki elsőbbség” elmélete, mely szerint Márk evangéliumát írták először. Manapság a szinoptikus problémával foglalkozó könyvek többsége ezt az elméletet támogatja. Ezért van szükség a két forrás (Márk és a „Q”) elméletére ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért találunk olyan részeket Máténál és Lukácsnál, amelyek nem szerepelnek Márknál.
Jó okunk van megkérdőjelezni azt az elméletet, amely szerint Máté és Lukács Márkot és a „Q”-t használta fel forrásként. Először is, a „Q” jelű írást sohasem találták meg. Másodszor, a kutatók nem tudnak megegyezni abban, hogy pontosan mely részeknek kellene szerepelniük a „Q”-ban. Harmadszor, egyetlen történész vagy író sem említi, hogy létezne egy „Q” jellegű anyag. Negyedszer, amint arra korábban rámutattunk, a történelmi bizonyítékok nem igazolják Márk evangéliumának elsőbbségét, enélkül pedig ez az elmélet nem állja meg a helyét.

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #9 Dátum: 2014. Április 07. - 18:56:59
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #10 Dátum: 2014. Április 08. - 09:27:41
A Bibliát olyan sokféleképpen magyarázzák. Miért éppen neked higgyek?


Gyakran halljuk azt a kifogást, hogy a Bibliát mindenki másképp magyarázza. A Biblia olvasása közben sokan különböző következtetésekre jutnak, ezért egyesek szerint sohasem fogunk megegyezni. Jó példa erre - mondják - a sok felekezet: a Bibliában hívő emberek között sohasem lesz teljes egyetértés.
Ez az elmélet figyelmen kívül hagy bizonyos tényeket. A bibliaolvasók döntő többsége egyetért a Biblia központi tanításaival. Még azok is könnyen megértik a Biblia fő mondanivalóját, akik különben nem tartják igaznak, amit ír.
A Biblia tanítását alapjában véve a keresztyénség valamennyi ága ugyanúgy értelmezi. A keresztyének általában ugyanazokat a hitvallásokat fogadják el, melyek magukban foglalják az olyan alapvető igazságokat, mint hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, szabad akaratot adott neki, s az ember fellázadt Isten ellen, és ezzel behozta a világba a bűnt.
Örökkévaló szeretetétől indíttatva emberré lett Jézus Krisztus személyében, és meghalt helyettünk, megfizetve a bűnért járó büntetést. Az emberek Istennel való kapcsolata helyreállhat azáltal, hogy Jézus Krisztusba vetik hitüket.
A Biblia üzenete világos mindazok számára, akik olvassák, és megpróbálják megérteni mondanivalóját. A baj csak akkor adódik, ha előítéletekkel nyitjuk ki a Bibliát, és az Igét megpróbáljuk összhangba hozni az előítéleteinkkel. Ez nem a Biblia hibája, hanem azoké, akik a Bibliát arra akarják kényszeríteni, hogy azt mondja, amit ők szeretnének.
Ami a különböző felekezeteket illeti, hangsúlyoznunk kell, hogy azok nem azért keletkeztek, mert megoszlottak a vélemények a keresztyénség központi tanításairól. Az eltérések különféle tényezőknek - például kulturális, etnikai és társadalmi összetevőknek - köszönhetők. A hitelvi különbségek alaposabban megvizsgálva gyakran nem is olyan mélyrehatóak, bár néha igen.
Egyesek arra használják fel ezt az érvet, hogy mentegessék magukat, amiért nem hisznek Jézusban, de a többi érvhez hasonlóan ez sem állja meg a helyét. Jézus teljesen világosan megmondta a lényeget: "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (János 3:36) A nézeteltérések sokszor nem a Szentírás értelmezését érintik, hanem inkább az alkalmazást.

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető pacific

  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 661
  • Nem: Férfi
Válasz #11 Dátum: 2014. Április 08. - 13:06:35
 O0



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #12 Dátum: 2014. Április 10. - 19:33:04
Hogyan hihetünk egy olyan Bibliának, amely tele van ellentmondásokkal?


Megdöbbentő, milyen gyakran teszik föl ezt a kérdést. A kérdés tulajdonképpen arra a feltevésre épül, hogy a Biblia olyan sok nyilvánvaló ellentmondást tartalmaz, hogy ha ezek beigazolódnak, akkor lehetetlen hinni isteni eredetében. Elterjedt a köztudatban, hogy a Biblia ellentmond önmagának, és ez erősen megkérdőjelezi szavahihetőségét.
Ha a Biblia tényleg kimutatható tévedéseket tartalmaz, akkor legalábbis a kérdéses részek nem származhatnak a tökéletes, mindentudó Istentől. Nem vitatjuk ezt a következtetést, de nem értünk egyet azzal, hogy a Szentírás tele van tévedésekkel. Könnyű pontatlansággal vádolni a Bibliát, de egészen más dolog ezt be is bizonyítani.
Első pillantásra úgy tűnik, mintha egyes részek csakugyan ellentmondanának egymásnak, a további vizsgálat azonban bebizonyítja, hogy ez nem igaz.
Arra kérünk viszont mindenkit, hogy az esetleges ellentmondásokat méltányosan kezelje. Ne kicsinyeljük le, de ne is túlozzuk el a problémát, és vizsgálódásunkat mindig kezdjük úgy, hogy kétség esetén a szerző javára döntünk. Ez a szabály az irodalom minden területén érvényes, és az a kérésünk, hogy itt is ez legyen a szabály. Olyan gyakran előfordul, hogy a Biblia vizsgálatánál teljesen más szabályokat akarnak alkalmazni; ez ellen viszont itt és most tiltakozunk.
Mi is tulajdonképpen az ellentmondás? Az ellentmondásmentesség törvénye, mely minden logikus gondolkodás alapja, kimondja, hogy egy dolog nem lehet egyszerre a is meg nem a is. Más szóval, nem fordulhat elő egyszerre, hogy esik is az eső, meg nem is.
Ha valaki rá tud mutatni egy olyan részre a Bibliában, amely ezt az elvet megsérti, akkor – és csakis akkor – bizonyíthatja be, hogy a Bibliában ellentmondás van. Például, ha az Ige azt írná – de nem írja -, hogy Jézust Jeruzsálemben és ezzel egy időben Názáretben is megfeszítették, akkor ez egy bizonyítható tévedés lenne.
Az esetleges ellentmondásokkal kapcsolatban sohasem szabad elfelejtenünk, hogy két állítás különbözhet egymástól anélkül, hogy ellentmondanának egymásnak. Vannak, akik nem tudják megkülönböztetni az ellentmondást és az eltérést.
Vegyük például a jerikói vakok esetét. Máté beszámol róla, hogy két vak találkozott Jézussal, míg Márk és Lukács csak egyet említ. Azonban egyik kijelentés sem tagadja a másikat, inkább kiegészítik egymást.
Tegyük fel, hogy a városházán beszédbe elegyedsz a város polgármesterével és rendőrfőnökével. Később találkozol Józsival, a barátoddal, és elújságolod neki, hogy ma a polgármesterrel beszéltél. Egy órával később találkozol János barátoddal, és elmondod neki, hogy a polgármesterrel és a rendőrfőnökkel is beszéltél.
Ha a barátaid kicserélik megfigyeléseiket, látszólagos ellentmondást fedezhetnek föl. Valójában azonban nincs szó ellentmondásról. Ha azt mondtad volna Józsinak, hogy csak a polgármesterrel beszéltél, akkor ellentmondásba keveredtél volna azzal, amit Jánosnak mondtál.
Tényleg mást mondtál Józsinak és Jánosnak, de a két kijelentés nem mond ellent egymásnak. Sok bibliai kijelentés szintén ebbe a kategóriába sorolható. Sokan azt hiszik, hogy egyes igeszakaszokban tévedéseket találtak, pedig csak arról van szó, hogy nem olvasták el őket pontosan.
A Bírák könyvében olvashatunk Sisera haláláról. A Bírák 5:25-27 egyesek szerint azt írja, hogy Jáél akkor ölte meg pörölyével és sátorcövekével Siserát, amikor az tejet ivott. A Bírák 4:21-ben viszont az áll, hogy álmában ölte meg a hadvezért. Ha azonban figyelmesen elolvassuk a Bírák 5:25-27-et, akkor láthatjuk, hogy nem azt írja, hogy Sisera a halála pillanatában ivott tejet. Így tehát megszűnik az ellentmondás.
Időnként azért van látszólagos ellentmondás két igeszakasz között, mert a fordítás nem a legpontosabb. Ezek a nehézségek rögtön megoldódnak, ha az ember ismeri azokat a nyelveket, amelyeken a Bibliát eredetileg írták, mert a görögben és a héberben – mint minden más nyelvben – vannak olyan sajátosságok, amelyek miatt nehéz magyarra vagy bármilyen más nyelvre lefordítani őket.
Klasszikus példát találunk erre a Pál megtéréséről szóló beszámolókban, melyeket az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk. Az ApCsel 9:7 így szól: „A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.” Az ApCsel 22:9-ben viszont: „Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották.”
A két vers mintha ellentmondana egymásnak: az egyik azt állítja, hogy Pál társai hangot hallottak, a másik pedig kijelenti, hogy nem hallatszott hang. A görög nyelv ismerete azonban megoldja ezt a problémát. W. F. Arndt, a görög nyelv tudósa így magyarázza ezt:

„A 'hall' (akouo) ige alakja a két beszámolóban nem azonos. Az ApCsel 9:7-ben birtokos esettel, az ApCsel 22:9-ben pedig tárgyesettel áll. A birtokos esettel álló szerkezet egyszerűen azt fejezi ki, hogy valamit hallani, vagy a fülhöz eljutnak bizonyos hangok; nem utal viszont arra, hogy aki hallja, megérti-e a hangot, vagy sem.
A tárgyesettel álló szerkezet viszont azt fejezi ki, hogy meghalljuk és értelmileg föl is fogjuk az elhangzott üzenetet. Ebből látszik, hogy a két igeszakasz nem mond ellent egymásnak.
Az ApCsel 22:9 nem tagadja, hogy Pál társai hangokat hallottak, csak azt mondja, hogy nem úgy hallották a beszédet, hogy meg is értették volna. Nyelvünk ebben az esetben nem olyan kifejező, mint a görög.”

Hangsúlyoznunk kell, hogy ha egy bibliai problémának megtaláljuk egy lehetséges megoldását, akkor ésszerűtlen azt állítani, hogy a kérdéses rész bizonyíthatóan tévedést tartalmaz. A bibliai nehézségek sokszor abból adódnak, hogy nem ismerjük eléggé a körülményeket, és nem feltétlenül jelentenek tévedést. Ezek a nehézségek csak azt bizonyítják, hogy nem ismerjük eléggé a szöveg hátterét.
A történelmi és régészeti kutatások idővel új fényt vetnek a Szentírás egyes nehéz szakaszaira, s így az új ismeretek hatására sok „tévedés” megszűnt. Néhány problémára viszont csak azt mondhatjuk: „várjunk, és majd meglátjuk”.
Bár még nem tisztázódott minden nehézség és látszólagos ellentmondás, szilárd meggyőződésünk, hogy amint egyre jobban megismerjük a Biblia múltját, ezek a problémák fokozatosan el fognak tűnni. A Bibliában bemutatott Isten mindentudó, mindenható lény, aki nem mond ellent önmagának, ezért csak azt mondhatjuk, hogy jól megértett Igéje sem fog ellentmondani önmagának.

Josh McDowell és Don Stewart



Nem elérhető Kálmán

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 13596
  • Nem: Férfi
Válasz #13 Dátum: 2014. Április 12. - 10:30:37
 
A legtöbb ember szerint nem Mózes írta a Biblia első öt könyvét. Akkor ki?



Bár az utóbbi másfél évszázadban sokszor kétségbe vonták, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt (a Biblia első öt könyvét), még mindig jó okunk van arra, hogy őt tartsuk e könyvek szerzőjének.
Valahogy divatba jött az az elmélet, hogy Mózes öt könyve tulajdonképpen a J, E, D, P betűkkel jelzett különféle iratok gyűjteményeként keletkezett, melyeket szerkesztőjük a mű jelenlegi formájában csak Kr. e. 400 körül állított össze. Ez az irreális és bonyolult elmélet nem sok erénnyel rendelkezik, és téves kutatási módszerekre épül.
C.S.Lewis a saját bőrén tapasztalta, hogy a kritikusok hogyan alkalmazzák módszereiket mások írásaira, ebben az esetben az ő munkáira:

„Nekem sokat segít e rekonstrukciók elleni védekezésben, hogy az egész műveletet végignéztem az ellenkezó oldalról. Volt alkalmam megfigyelni, hogy saját műveim keletkezését ugyanígy rekonstruálják a kritikusok.
Amíg egyszer az emberre nem kerül a sor, sohasem gondolnánk, hogy egy könyvismertetésben milyen kis szerepe van a szorosan vett kritikának: a szóban forgó könyv kiértékelésének, dicséretének vagy bírálatának. A könyvismertetés legnagyobb része elképzelt történetek gyűjteménye arról, hogy a szerző hogyan írta meg a könyvet.
Gyakran ilyen történetekre utalnak maguk a szavak is, amelyekkel a kritikusok egy-egy könyvet dicsérnek vagy bírálnak. Az egyik részt dicsérik, hogy milyen „mesterkéletlen”, míg a másikat ócsárolják, hogy mennyire „erőltetett”; vagyis tudni vélik, hogy az ember az egyiket currente calamo, a másikat pedig invita Minerva írta.
Már pályafutásom kezdetén megtanultam, hogy mennyit érnek az ilyen rekonstrukciók. Kiadtam egy esszégyűjteményt, melyben az egyik írás William Morrisról szólt. Ebbe egész szívemet beleadtam, erősen foglalkoztatott, és őszintén lelkesedtem érte. Erre az első könyvismertetések egyikében közölték velem, hogy a könyvben nyilvánvalóan ez az egyetlen írás, amely egyáltalán nem érdekelt.
Kérem, ne értsenek félre. Ma már tudom, hogy a kritikusnak igaza volt abban, hogy ez volt a könyvben a legrosszabb esszé – legalábbis ebben mindenki egyetértett vele. Akkor fogott mellé, amikor kitalált egy történetet arról, hogy milyen okok idézték elő az írás nehézkességét.
Ekkor kezdtem el hegyezni a fülemet. Azóta jobban figyelek, ha képzelet szülte történeteket hallok saját könyveimről vagy olyan ismerőseim könyveiről, akiknek igazi történetét ismerem.
A kritikusok – akár baráti, akár ellenséges érzületűek – magabiztosan közölnek ilyen történeteket. Elmondják, hogy milyen közéleti események irányították a szerző gondolatait erre vagy arra, milyen írók hatottak rá, mi volt a szándéka a könyv megírásával, miért – és mikor – írta mindezt.
Először is a benyomásomat szeretném közölni, majd ettől függetlenül azt, amit teljes bizonyossággal állíthatok. Az a benyomásom, hogy eddigi tapasztalataim szerint ezek a találgatások még a legapróbb részleteikben sem bizonyultak igaznak, vagyis ez a módszer teljes csőd. Az ember azt várná, hogy ugyanannyiszor hibáznak rá véletlenül az igazságra, mint ahányszor tévednek. Szerintem azonban ez nem jön be. Egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor ráhibáztak volna az igazságra. De miután nem vezettem erről pontos nyilvántartást, puszta benyomásaim félre is vezethetnek. Azt azonban véleményem szerint bizonyossággal mondhatom, hogy a kritikusok általában tévednek...”

Rögtön le kell szögeznünk, hogy Mózes olyan helyzetben volt, hogy megírhatta a Pentateukhoszt. Egyiptom királyi udvarában nevelkedett, amely a tudományok terén magas szintet képviselt. Első kézből ismerhette meg Egyiptom és a Sínai-félsziget földrajzát, és rengeteg ideje volt műve megírásához – negyven évig vándorolt, majd további negyven évig élt. Mózessel egy időben az egyiptomi türkizbányákban dolgozó tanulatlan rabszolgák a falakra írtak, ami jól mutatja, hogy Mózes korában milyen fejlett volt az írás.
A Pentateukhoszban található bizonyítékok Mózes szerzőségére utalnak, mivel egyértelműen Mózesnek tulajdonítják a mű egyes részeit. „Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét.”(2Mózes 24:4)
„Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt.” (2Mózes 24:7) „Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: „Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel!” (2Mózes 34:27) És még sokáig folytathatnánk a sort.
Nemcsak maga az öt könyv bizonyítja egyértelműen, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt, hanem az Ószövetség más könyvei is. A Józsué 8:32 megemlíti „Mózes törvényének mását, amelyet az írt vala” A következő ószövetségi igék szintén Mózesnek tulajdonítják a Pentateukhoszt: 1Királyok 2:3; 2Királyok 14:6; Józsué 23:6.
A zsidó hagyomány szilárdan hisz a mózesi szerzőségben. A Kr. e. 180 körül keletkezett egyik apokrif irat, Sirák fia könyve írja: „Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.” (Sirák 24:23) Ezt a nézetet osztja a Talmud – a Biblia első öt könyvének zsidó magyarázata (Kr. e. 200 körül) – a Baba Bathra 146-ban, Josephus Flavius az írásaiban (Kr. u. 37-ben született), valamint Philo (Kr. u. 20) is.
A korai keresztyén hagyomány is egyetért azzal, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt. Junilius (Kr. u. 527-565) és Bizánci Leontius (Kr. u. VI. sz.) írásai, továbbá Melito (Kr. u. 175), Jeruzsálemi Ciril (Kr. u. 348-386) és Hilarius (Kr. u. 366) egyházatyák is azt tanítják, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt.
Ehhez hozzávehetjük még az Újszövetség tanúságát. Az apostolok kijelentették, hogy „Mózes azt írta nékünk...” (Márk 12:19; Károli fordítás). Pál apostol pedig a Pentateukhosz egyik szakaszáról szólva ezt mondta: „Mózes... azt írja” (Róma 10:5).
Jézus Krisztus, az Istenember bizonyságtétele pedig egyszer s mindenkorra megoldotta az első öt könyv szerzőségének problémáját. Jézus világosan megmondta, hogy ezeket a könyveket Mózes írta (Márk 7:10; 10:3-5; 12:26; Lukács 5:14; 16:29-31; 24:27, 44; János 7:19, 23).
Jézus a János 5:45-47-ben kijelenti: „Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?”
A bizonyítékok vizsgálatánál két további szempontot kell figyelembe vennünk azokat illetően, akik nem hisznek a Pentateukhosz mózesi szerzőségében, mégpedig az ilyen emberek világnézetét és a régészetet.
Azok ugyanis, akik szerint nem Mózes a szerző, általában azt vallják, hogy a világban nincs nyoma Isten természetfölötti munkájának, és nem is volt soha. Ezért ostobaság lenne elhinni az összes történelmi följegyzést a világ teremtéséről, a Vörös-tengeren való átkelésről, a Mózeshez beszélő Istenről és különösen azokról a történelmi bizonyítékokról, amelyek szerint Mózes, Isten prófétája írta ezt a beszámolót. Az egész inkább csak egy mese.
Ezek az emberek világnézetük miatt nem veszik figyelembe a bizonyítékokat. Az ilyenfajta érvelés téves. Először is meg kell vizsgálnunk a bizonyítékokat, mielőtt véleményt alkothatnánk. A bizonyítékok puszta vizsgálata még nem jelenti azt, hogy egyetértünk mások következtetéseivel, azt viszont jelenti, hogy nem utasítjuk el a következtetéseket tudatlanságból.
Másodszor, az elmúlt ötven év során a régészeti leletek igazoltak sok olyan ószövetségi kijelentést, amely megerősíti Mózes szerzőségének valószínűségét. A legtöbb lelet ugyanis azt bizonyítja, hogy csak olyan ember ismerhette és írhatta le az első öt könyvben följegyzett eseményeket, aki abban az időben élt, amelyet a Biblia Mózes koraként jelöl meg.
Ha ezeket a bizonyítékokat összességükben vizsgáljuk, akkor a Pentateukhosz mózesi szerzősége ténynek bizonyul. Bármely bíróság habozás nélkül elfogadná ezeket a közvetlen bizonyítékokat, és elfogadhatatlannak tekintene mindenfajta iratgyűjteményről alkotott elméletet. Ezt az elméletet egyetlen olyan érv sem támasztja alá, amelyet ne lehetne teljesen ésszerű módon megcáfolni.

Josh McDowell és Don Stewart 



Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #14 Dátum: 2014. Április 12. - 17:32:50
O0

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13