A legtöbb ember szerint nem Mózes írta a Biblia első öt könyvét. Akkor ki?
Bár az utóbbi másfél évszázadban sokszor kétségbe vonták, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt (a Biblia első öt könyvét), még mindig jó okunk van arra, hogy őt tartsuk e könyvek szerzőjének.
Valahogy divatba jött az az elmélet, hogy Mózes öt könyve tulajdonképpen a J, E, D, P betűkkel jelzett különféle iratok gyűjteményeként keletkezett, melyeket szerkesztőjük a mű jelenlegi formájában csak Kr. e. 400 körül állított össze. Ez az irreális és bonyolult elmélet nem sok erénnyel rendelkezik, és téves kutatási módszerekre épül.
C.S.Lewis a saját bőrén tapasztalta, hogy a kritikusok hogyan alkalmazzák módszereiket mások írásaira, ebben az esetben az ő munkáira:
„Nekem sokat segít e rekonstrukciók elleni védekezésben, hogy az egész műveletet végignéztem az ellenkezó oldalról. Volt alkalmam megfigyelni, hogy saját műveim keletkezését ugyanígy rekonstruálják a kritikusok.
Amíg egyszer az emberre nem kerül a sor, sohasem gondolnánk, hogy egy könyvismertetésben milyen kis szerepe van a szorosan vett kritikának: a szóban forgó könyv kiértékelésének, dicséretének vagy bírálatának. A könyvismertetés legnagyobb része elképzelt történetek gyűjteménye arról, hogy a szerző hogyan írta meg a könyvet.
Gyakran ilyen történetekre utalnak maguk a szavak is, amelyekkel a kritikusok egy-egy könyvet dicsérnek vagy bírálnak. Az egyik részt dicsérik, hogy milyen „mesterkéletlen”, míg a másikat ócsárolják, hogy mennyire „erőltetett”; vagyis tudni vélik, hogy az ember az egyiket currente calamo, a másikat pedig invita Minerva írta.
Már pályafutásom kezdetén megtanultam, hogy mennyit érnek az ilyen rekonstrukciók. Kiadtam egy esszégyűjteményt, melyben az egyik írás William Morrisról szólt. Ebbe egész szívemet beleadtam, erősen foglalkoztatott, és őszintén lelkesedtem érte. Erre az első könyvismertetések egyikében közölték velem, hogy a könyvben nyilvánvalóan ez az egyetlen írás, amely egyáltalán nem érdekelt.
Kérem, ne értsenek félre. Ma már tudom, hogy a kritikusnak igaza volt abban, hogy ez volt a könyvben a legrosszabb esszé – legalábbis ebben mindenki egyetértett vele. Akkor fogott mellé, amikor kitalált egy történetet arról, hogy milyen okok idézték elő az írás nehézkességét.
Ekkor kezdtem el hegyezni a fülemet. Azóta jobban figyelek, ha képzelet szülte történeteket hallok saját könyveimről vagy olyan ismerőseim könyveiről, akiknek igazi történetét ismerem.
A kritikusok – akár baráti, akár ellenséges érzületűek – magabiztosan közölnek ilyen történeteket. Elmondják, hogy milyen közéleti események irányították a szerző gondolatait erre vagy arra, milyen írók hatottak rá, mi volt a szándéka a könyv megírásával, miért – és mikor – írta mindezt.
Először is a benyomásomat szeretném közölni, majd ettől függetlenül azt, amit teljes bizonyossággal állíthatok. Az a benyomásom, hogy eddigi tapasztalataim szerint ezek a találgatások még a legapróbb részleteikben sem bizonyultak igaznak, vagyis ez a módszer teljes csőd. Az ember azt várná, hogy ugyanannyiszor hibáznak rá véletlenül az igazságra, mint ahányszor tévednek. Szerintem azonban ez nem jön be. Egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor ráhibáztak volna az igazságra. De miután nem vezettem erről pontos nyilvántartást, puszta benyomásaim félre is vezethetnek. Azt azonban véleményem szerint bizonyossággal mondhatom, hogy a kritikusok általában tévednek...”
Rögtön le kell szögeznünk, hogy Mózes olyan helyzetben volt, hogy megírhatta a Pentateukhoszt. Egyiptom királyi udvarában nevelkedett, amely a tudományok terén magas szintet képviselt. Első kézből ismerhette meg Egyiptom és a Sínai-félsziget földrajzát, és rengeteg ideje volt műve megírásához – negyven évig vándorolt, majd további negyven évig élt. Mózessel egy időben az egyiptomi türkizbányákban dolgozó tanulatlan rabszolgák a falakra írtak, ami jól mutatja, hogy Mózes korában milyen fejlett volt az írás.
A Pentateukhoszban található bizonyítékok Mózes szerzőségére utalnak, mivel egyértelműen Mózesnek tulajdonítják a mű egyes részeit. „Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét.”(2Mózes 24:4)
„Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt.” (2Mózes 24:7) „Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: „Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel!” (2Mózes 34:27) És még sokáig folytathatnánk a sort.
Nemcsak maga az öt könyv bizonyítja egyértelműen, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt, hanem az Ószövetség más könyvei is. A Józsué 8:32 megemlíti „Mózes törvényének mását, amelyet az írt vala” A következő ószövetségi igék szintén Mózesnek tulajdonítják a Pentateukhoszt: 1Királyok 2:3; 2Királyok 14:6; Józsué 23:6.
A zsidó hagyomány szilárdan hisz a mózesi szerzőségben. A Kr. e. 180 körül keletkezett egyik apokrif irat, Sirák fia könyve írja: „Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.” (Sirák 24:23) Ezt a nézetet osztja a Talmud – a Biblia első öt könyvének zsidó magyarázata (Kr. e. 200 körül) – a Baba Bathra 146-ban, Josephus Flavius az írásaiban (Kr. u. 37-ben született), valamint Philo (Kr. u. 20) is.
A korai keresztyén hagyomány is egyetért azzal, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt. Junilius (Kr. u. 527-565) és Bizánci Leontius (Kr. u. VI. sz.) írásai, továbbá Melito (Kr. u. 175), Jeruzsálemi Ciril (Kr. u. 348-386) és Hilarius (Kr. u. 366) egyházatyák is azt tanítják, hogy Mózes írta a Pentateukhoszt.
Ehhez hozzávehetjük még az Újszövetség tanúságát. Az apostolok kijelentették, hogy „Mózes azt írta nékünk...” (Márk 12:19; Károli fordítás). Pál apostol pedig a Pentateukhosz egyik szakaszáról szólva ezt mondta: „Mózes... azt írja” (Róma 10:5).
Jézus Krisztus, az Istenember bizonyságtétele pedig egyszer s mindenkorra megoldotta az első öt könyv szerzőségének problémáját. Jézus világosan megmondta, hogy ezeket a könyveket Mózes írta (Márk 7:10; 10:3-5; 12:26; Lukács 5:14; 16:29-31; 24:27, 44; János 7:19, 23).
Jézus a János 5:45-47-ben kijelenti: „Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?”
A bizonyítékok vizsgálatánál két további szempontot kell figyelembe vennünk azokat illetően, akik nem hisznek a Pentateukhosz mózesi szerzőségében, mégpedig az ilyen emberek világnézetét és a régészetet.
Azok ugyanis, akik szerint nem Mózes a szerző, általában azt vallják, hogy a világban nincs nyoma Isten természetfölötti munkájának, és nem is volt soha. Ezért ostobaság lenne elhinni az összes történelmi följegyzést a világ teremtéséről, a Vörös-tengeren való átkelésről, a Mózeshez beszélő Istenről és különösen azokról a történelmi bizonyítékokról, amelyek szerint Mózes, Isten prófétája írta ezt a beszámolót. Az egész inkább csak egy mese.
Ezek az emberek világnézetük miatt nem veszik figyelembe a bizonyítékokat. Az ilyenfajta érvelés téves. Először is meg kell vizsgálnunk a bizonyítékokat, mielőtt véleményt alkothatnánk. A bizonyítékok puszta vizsgálata még nem jelenti azt, hogy egyetértünk mások következtetéseivel, azt viszont jelenti, hogy nem utasítjuk el a következtetéseket tudatlanságból.
Másodszor, az elmúlt ötven év során a régészeti leletek igazoltak sok olyan ószövetségi kijelentést, amely megerősíti Mózes szerzőségének valószínűségét. A legtöbb lelet ugyanis azt bizonyítja, hogy csak olyan ember ismerhette és írhatta le az első öt könyvben följegyzett eseményeket, aki abban az időben élt, amelyet a Biblia Mózes koraként jelöl meg.
Ha ezeket a bizonyítékokat összességükben vizsgáljuk, akkor a Pentateukhosz mózesi szerzősége ténynek bizonyul. Bármely bíróság habozás nélkül elfogadná ezeket a közvetlen bizonyítékokat, és elfogadhatatlannak tekintene mindenfajta iratgyűjteményről alkotott elméletet. Ezt az elméletet egyetlen olyan érv sem támasztja alá, amelyet ne lehetne teljesen ésszerű módon megcáfolni.
Josh McDowell és Don Stewart