Nem követett el hibát Máté, amikor Jeremiásnak tulajdonított egy próféciát, amely valójában Zakariástól származik?
Máté evangéliumában Júdás Iskáriótes Jézus elárulása után lelkiismeret-furdalást érez gonosz tettei miatt, és az árulásért kapott pénzt a szentélybe dobja, majd öngyilkos lesz. Máté azt is leírja, hogy a papok összeszedték a pénzt, és megvették rajta a Fazekasmezőt.
Végül így fejezi be: "Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: 'És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát,... és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.'"(Máté 27:9-10)
A probléma az, hogy a 9. vers Jeremiásnak tulajdonítja a próféciát, holott az feltehetően Zakariástól származik. Ha a Zakariás 11:12-13 fényében megvizsgáljuk a Máté 27:9-et, egyértelműen kiderül, hogy ez az a prófécia, amelyik beteljesült. Akkor Máté miért tulajdonítja Jeremiásnak?
A probléma megoldására több javaslatot dolgoztak ki. Az egyik az, hogy Jeremiás ezt élőszóban jelentette ki, de mivel ezt nem lehet bizonyítani, vessük el. Eusebius, az egyháztörténész azt állította, hogy a zsidók ezt a részt törölték Jeremiás könyvéből, de ez aligha egyeztethető össze azzal, ahogy a zsidók a Szentírást tisztelték.
Az írástudók annyira tisztelték a Bibliát, hogy még akkor sem voltak hajlandók változtatni a szövegen, ha nyilvánvaló tévedést találtak benne. Ehelyett széljegyzetet írtak a margóra.
Mások szerint Máté egyszerűen tévedett, megint mások megpróbálják összekapcsolni ezt a próféciát Jeremiás könyvének bizonyos részeivel. Egyesek szerint egy korai másoló tévedéséről van szó, és az eredeti szövegben még Zakariás neve szerepel. De ez csak puszta feltevés.
Az egyik lehetséges megoldás Jeremiás könyvének a Talmudon belüli helyére épül. A prófétai könyvek régi rabbinikus sorrendjében Jeremiás volt az első. Máté ezek szerint a prófétai könyvek gyűjteményéből idézett, és azért írt Jeremiás, mert ez a könyv volt az első, így ez azonosította a gyűjteményt. Ugyanezt láthatjuk a Lukács 24:44-ben, ahol Lukács a zsoltárokon a héber kánon harmadik részének egészét érti.
Ezzel a megoldással az a baj, hogy az Újszövetség másutt nem idéz egyetlen igét sem az általános "Jeremiás" címszó alatt. Amikor Máté máshol Jeremiásra hivatkozik, akkor pontosan Jeremiás könyvéből idéz (2:17), ha pedig Ézsaiást említi, akkor Ézsaiás könyvéből idéz (4:14; 8:17; 12:17; stb.)
A legjobb megoldást talán az az értelmezés jelenti, mely szerint Máté két próféciát egyesít: az egyik Jeremiástól származik, a másik Zakariástól, és Máté csak az egyik szerzőt említi, nevezetesen Jeremiást, a nagyprófétát.
Zakariás nem beszél földvásárlásról, Jeremiás viszont kijelenti, hogy az Úr megbízta egy földbirtok megvételével (Jeremiás 32:6-8), és ezzel az Úr ünnepélyesen kezességet vállal azért, hogy a jövőben az országban mezőket és szőlőket lehet majd vásárolni és eladni (Jeremiás 32:15, 43).
Amikor Isten a megvásárolandó mezőkről beszélt, többek között a Fazekasmezőre is gondolt. Zakariás ehhez hozzátesz néhány részletet: a harminc ezüstöt és a pénz szétszórását a templom padlóján. Láthatjuk tehát, hogy Máté mindkét prófétától vesz át részleteket, de Jeremiást emeli ki mint azt a prófétát, akitől ezek a jövendölések származnak.
A hasonló nézetet valló dr. J. E. Rosscup a következőkre mutatott rá:
"Máté úgy véli, hogy két ige teljesedett be - egy előkép (Jeremiás 19:1-13) és egy szó szerinti jövendölés (Zakariás 11:13) -, de az összetett idézetben csak egy szerzőt említ meg. Robert Gundry szerint az ilyesmi időnként előfordult."
John N. Cool is arra a következtetésre jutott, hogy Máté főleg Zakariást idézte, de a Jeremiás 19-re is gondolt, különösen azért, mert ott Izráel megítéléséről van szó. Cool a következőket írja: "Mindkettő (a völgy [Jeremiás 19] és a mező [Máté 27]) temetkezési hely lett, és olyan új nevet kapott, amely Isten ítéletére emlékezteti a népet. Ezt megerősíti, hogy a Fazekasmező helye a hagyomány szerint a Hinnóm-völgyben volt, ahol Jeremiás kimondta ítéletét, amikor a völgy nevét 'öldöklés völgyére' változtatta.
Másodszor, rögzített mintát követő idézeteiben Máté következetesen használja Ézsaiás és Jeremiás nevét, s ezzel arra emlékezteti olvasóit, hogy Isten megszabadítja és megítéli népét. A Máté 2:17; 27:9 versekben a
tote szó szerepel a többi rögzített mintát követő bevezetésben céltudatosan használt
Hina vagy
Houtos szó helyett, ami szintén az ítélet motívumát emeli ki, amikor Krisztus próféciát beteljesítő ellenségeire."
Gundry szerint Máté azzal, hogy a bevezetésben Jeremiásra hivatkozik, gondoskodik róla, hogy az olvasók észrevegyék a Jeremiás 19-cel való kapcsolatot, melyet egyébként figyelmen kívül hagyhatnának.
Josh McDowell és Don Stewart