Gondoskodás az újonnan hitre jutott keresztyénekről
Mit gondolnánk egy olyan anyáról, aki egyik gyereket a másik után hozza a világra, majd születése után elhagyja őket? Ugyanezt mondhatjuk el azokról, akik elvezetnek másokat Isten országába, és aztán magukra hagyják őket, hogy egyedül boldoguljanak. A fiatal keresztyénekről való gondoskodás ugyanolyan fontos, mint megtérésre segíteni őket. Miután valaki elhatározza, hogy Krisztusba veti a bizalmát, szükséges, hogy megismerje döntésének következményeit, s ezáltal megerősödjön! Az újonnan hitre jutott keresztyének szükségletei nem mindenben egyeznek meg, de hadd soroljunk fel néhány irányelvet!
1. Kapjon teljes képet!
Az újonnan hitre jutott keresztyéneknek meg kell ismerniük az evangélium teljességét. Másképp szólva, tudniuk kell, hogy Isten minden embert a sötétség birodalmából a világosság birodalmába hív. Isten szerte a világon mindenütt munkálkodik, s tapasztalatuk ennek az átfogó folyamatnak része. Mint oly sok más ember, ők is meghallották Isten hívását. Így nekik ugyanúgy szükségük van segítségre, hogy képesek legyenek szavakba önteni, mi történt velük.
2. Irányítsuk figyelmüket a lelki táplálékra!
Hamar meg kell tanulniuk, hogyan táplálják új lelki életüket. „Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok...” (1Pt 2,2). Adjunk néhány konkrét utasítást a Szentírás olvasására vonatkozóan! Ne csak azt mondjuk: „Menj, és olvasd a Bibliát!” Mit fognak tenni? Természetesen, mint minden könyv esetében, az elején fogják kezdeni az olvasást. Hány emberrel találkoztunk már, aki a Teremtés könyvénél kezdte olvasni a Bibliát, és a Mózes harmadik könyve közepére feladta a küzdelmet?
Esetleg elmagyarázhatjuk a Biblia szerkezetét (különálló „könyvek”-ből áll, amelyek a tartalomjegyzékben szerepelnek; a könyvek fejezetekre oszlanak, a fejezetek pedig általában egy mondatból álló versekre, amelyeket index-számok jeleznek a szövegben). Említsük meg, hogy mivel a Bibliát eredetileg nem magyarul írták, a történelem folyamán több ember lefordította! A különböző fordítások nyelvezete eltérő, de az alapvető üzenet minden változatban megegyezik. Ajánljuk fel új testvérünknek, hogy segítünk megválasztani azt a fordítást, amely igényeinek leginkább megfelel!
Javasoljuk Márk evangéliumának az olvasását! Hagyjuk, hogy egyedül kikeressék Márk könyvét, és győződjünk meg róla, hogy be tudnak azonosítani bizonyos igeverseket! Magyarázzuk el, hogy ez a képesség később a segítségükre lesz!
Esetleg tegyünk fel egy-két kérdést, amelyet a könyv olvasása során megválaszolhatnak maguknak.
Megkérdezhetik maguktól: „Mit tudok meg az Úr Jézus Krisztusról ebből az igerészből?” Majd feltehetik a kérdést: „Szó van-e valamilyen követendő parancsról, és hogyan tarthatom meg azt?” Még sok más dolgot kérdezhetnénk, de
mindössze két kérdést tegyünk fel! Sikerélményük lesz, ha egy ilyen egyszerű, konkrét feladatot megoldanak, és átélik azt a csodálatos élményt, hogy Isten közvetlenül szól hozzájuk. Javasolhatjuk továbbá valamilyen bibliatanulmányozó kalauz követését!
Ha tehetjük rendszeresen találkozzunk az ilyen barátainkkal, vagy pedig telefonon illetve levélben érintkezzünk velük! Ha távol élünk egymástól, küldjük el őket egy helyi gyülekezetbe, amely kész segítséget nyújtani új testvéreinknek, hogy új életükben meggyökerezzenek!
3. Erősítsük meg őket az üdvbizonyosságban a Bibliában szereplő isteni ígéretek alapján!
Gyakran segítenünk kell új keresztyén barátainknak bizonyosságot nyerni afelől, hogy valóban Isten gyermekei. Tudniuk kell továbbá, hogy érzelmeiket nem tekinthetik e bizonyosság alapjának. Az 1János 5,11-13-ból megtudjuk, hogy bizonyságunk csakis azon alapul, hogy „miénk a Fiú”. Kétségtelen, hogy bűnös szokásaik tovább gyötörhetik őket, mint ahogy valamennyiünket háborgatnak. De tudassuk velük, hogy viselkedésükben és életükben kezdetét kell venniük bizonyos változásoknak! Ne áltassuk azzal az embereket, hogy Isten családjába tartoznak, ha semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy Isten Lelke alakítja életüket! Ebben az esetben türelmesen és világosan magyarázzuk el, mit jelent hinni és befogadni az Úr Jézus Krisztust.
4. Segítsünk nekik megérteni, mit kezdjenek a bűnnel az életükben!
A fiatal keresztyéneket megingathatja a tény, hogy új életük nem mentes a bűntől. Olykor szükséges az 1János 1,9 alapján rámutatnunk a
közösség és a
kapcsolat közötti különbségre. Ha egy házaspár összeszólalkozik, és úgy érzik, a válás szélén állnak, a helyzet nagyon is súlyos lehet. De ha kibékülnek, nem szükséges újraházasodniuk. Kapcsolatuk szilárd. Házasságkötésükkel egyszer s mindenkorra megalapozták. De miután házastársi közösségük megbomlott, kapcsolatuk csakis a bűnvallás és a helyreállítás útján hozható rendbe. Ugyanez érvényes a keresztyén életben. Újonnan hitre jutott testvéreinknek el kell mondanunk, hogyan győzhetik le a bűnt új életükben. Hívjuk fel a figyelmüket az 1Korinthus 10,13-ra és magyarázzuk el, hogy a kísértés minden pillanatában Krisztusra kell nézniük!
5. Segítsünk nekik egészséges kapcsolatot fenntartani a kívülállókkal!
Van, aki hitre jutása után mintha szándékosan megrontaná kapcsolatát a hozzá legközelebb álló nem keresztyénekkel. Kapcsolataik nagymértékben sérülnek. Több emberrel beszéltem – különösen fiatal kamaszokkal illetve diákokkal -, akik komoly fájdalmat éreznek, valahányszor hazatérnek családjukba. Frissen megtérve alighanem nagy lelkesedés tölti el őket, de ha nem megfelelő módon osztják meg lelkesedésüket, olyan akadályokat gördíthetnek az evangélium befogadása elé, amely évekig eltarthat. Minél bensőségesebb a kapcsolat, annál kényesebb ez a kérdés.
Az ilyen fiataloknak, mielőtt bármit is mondanának, először hozzá kellene látniuk, hogy kitakarítsák a szobájukat. Vagy fel kellene ajánlaniuk szüleiknek, hogy segítenek a ház körül. Vagy hetente pár éjszakát otthon kellene tölteniük. Majd mikor a szülők felébrednek kábulatukból, és megkérdezik: „Mi a csuda történt veled?”, akkor előadhatják történetüket. „Hát tudjátok, lehet, hogy ez nektek semmi újat nem mond, de hirtelen mindez értelmet nyert számomra.” Majd mondjuk el, mi célból jött el Krisztus, anélkül hogy arra céloznánk, hogy a szüleink tudatlan pogányok.
Ám ezzel szemben sok fiatal hazamegy, és minden megnyilvánulása ezt közvetíti a szülei felé: „Hol voltatok életem első éveiben? Én tudom, miről van szó, és jobban tennétek, ha ti is éberebben keresnétek!” Ezek a fiatalok szintén őszintén át szeretnék adni, hogy mi történt velük, de az általuk okozott fájdalom kiszámíthatatlan. Ugyanolyan tisztelettel és előzékenyen kell közelednünk a nem keresztyének, mint hívő testvéreink felé.
6. Segítsünk nekik közösséget találni!
Végül kulcsfontosságú, hogy újonnan hitre jutott keresztyén barátainkat bemutassuk más keresztyéneknek és a helyi egyházi közösségnek. Az Úr Jézus tudta, hogy szükségünk lesz Isten családjának melegére és támogatására. Ez az egyik oka, amiért megalapította az egyházat. Mondjuk el új hívő barátainknak, hogy a gyülekezet alkalmat ad arra, hogy elmélyüljünk az Úr megismerésében, valamint hogy részt vállaljunk a keresztyén szolgálatból! E két tényező alapján kell megválasztaniuk keresztyén gyülekezetüket.
Ha idővel úgy találják, hogy lelkileg, sem a Szentírás ismeretében nem növekednek, akkor imában vezetést kell kérniük gyülekezeti hovatartozásuk kérdésében. Biztosítsuk őket afelől, hogy Isten vezetni fogja őket!
Időt és energiát vesz igénybe, hogy új testvéreinkkel foglalkozzunk, de az örök jutalom a lehető legnagyobb. Kérjük Istent, hogy adjon az újonnan hitre jutott keresztyének iránt érző szívet, és használjon bennünket, hogy segíthessünk nekik tartósan elkötelezni magukat az Úrnak!
Kérdések1.A szerző ebben a fejezetben felsorol néhány elterjedt téveszmét a keresztyénségről! Mit válaszolnánk a keresztyénséggel szemben felhozott alábbi ellenvetésekre?
-Igazából nem látom, hogy a keresztyének máshogyan élnének, mint a nem keresztyének.
-Én már keresztyén vagyok, hisz gyermekkoromban megkereszteltek.
-Egyáltalán nem akarok keresztyén lenni, mert a keresztyének ki akarták irtani népemet, a zsidóságot.
-Én rendszeresen templomba járok, és az egyházi adót is befizetem.
2.A felsoroltakon kívül még milyen téveszmékkel találkoztunk a keresztyénséget illetően? Mit mondanánk azoknak, akik így vélekednek?
3.Mit válaszolnánk barátunknak, ha így fordulna hozzánk: „Örülök, hogy Krisztus megbocsátja bűneimet, de nekem nincs mit megbánnom. Vagyok olyan jó, mint akárki más!”
4.Mennyiben tartozunk felelősséggel barátunk lelki növekedéséért, akit mi vezettünk Krisztushoz?
5.Miért szorulnak segítségre a frissen megtért keresztyének a nem hívőkkel és a családjukkal való kapcsolat terén?
(folyt. köv.)
Paul Little