A helyzet az, hogy ilyenkor megtörténik az, hogy az ilyen megcsömörlött emberek aztán át esnek a „ló tuloldalára” – és létre hoznak egy olyan közösséget ami aztán éppen atól csődől be, hogy nem volt vezetése.
Látjuk az igéből, hogy szükség van, vezetőkre, olyan emberekre, akik tapasztaltak a hit életben, akik elérték a felnőt kort, olyanok akik ismerik és jól hasogatják és hírdetik és tanítják az Isten igéjét.
Annak ellenére, hogy egyenlőség van a gyülekezetben mégis kell legyen egy bizonyos engedelmesség, és taníthatóság, azon testvérek felé akik azzal bizzattak meg, ezt látjuk az újszöv. írásokból.
Kedves Zoltán Testvérem!
Amiről írsz, ez annak az esete, amiről én is írtam. Hiába helyeznénk a pásztori rendszer híveit egy többszemélyes gyülekezetvezetés alá, semmit sem érne, ha nincsenek egyen-egyenként kapcsolatban Istennel, és nem hagyják, hogy maga Isten vezesse őket.
Ha senki sem vezeti őket, csak az egójuk, attól még mindig sokkal jobb, ha van egy pásztor, akinek legalább van igeismerete, és némi keresztény tapasztalata Istennel.
Ez igaz lehet rám, ránk is. Hiába járok olyan gyülekezetbe, ahol mindannyian testvérek vagyunk, többszemélyes egyenrangú testvéri vezetés van és nincs egyszemélyes "király". Amennyiben nem állok Istennel kapcsolatban, és nem hagyom, hogy vezessen a szellemével, úgy csak annyit értem el, hogy most már a pásztorkirály helyett az "én" király vezet, azaz saját magam. Nem ez a megoldás. Istennek kell a trónon ülnie, és vezetnie bennünket, csak akkor működik a többszemélyes vezetőségű gyülekezetmodell (is).
Nem a forma a lényeg, hanem a "tartalom". Isten királyságának, Isten vezetőségének kell megvalósulnia, egyen-egyenként az életünkben, és akkor a helyére kerülnek a dolgok. Egyébként csak egy jó "formánk" van, "tartalom" nélkül. Erre nagyon jó példa Jehova Tanúi szervezeti felépítése, amiről Gábor írt. Ott a helyén van talán a forma, de hiányzik a tartalom...
Hiába van egy többszemélyű vezetőség, ha királyként fölöttük nem az Úr Jézus Krisztus ül, hanem egy gonosz vallásos szellem, és a vének mindig azt döntik, azt tanítják, amit amerikából parancsolnak, vagy tanítanak nekik.
A helyes bibliai modell szerintem a következő (lenne):
1. Az Úr Jézus a király, aki vezet minket, hogy mit tegyünk.
2. A többszemélyes vezetőség, akik elöljárnak abban, hogy Jézus akaratát "elvegyék", "alkalmazzák" és "feltárják" maguk számára és a többiek felé.
3. A hívők, akik felnéznek elöljáróikra, megfelelő súllyal kezelik a véleményüket, de közben mindvégig tudják, hogy csakis egyetlen személy felé tartoznak engedelmességgel, és ez maga Isten. Amennyiben Isten mást mond nekik, megtagadják az engedelmességet az elöljáróik felé, mert
"inkább Istennek engedelmeskednek, semmint embereknek."
Mindezekben a KULCS az Istennek való engedelmesség szándéka, a mély elkötelezettség Isten felé, a mély bizalom Istenben, valamint az embereknek való tetszés keresésének megtagadása, és a hit abban, hogy mi keresztényként "halljuk Isten hangját", azaz képesek vagyunk egyen-egyenként elvenni a vezetését.