Nem az ó- és új emberről van itt szó, Csaba.
A bibliában végig azt olvasom, hogy Isten mond valamit, hogyan legyen, és mi lesz, ha nem úgy lesz.
Aztán az emberek vagy úgy tesznek, vagy sem, és ha menetközben meggondolják és mégis helyesen cselekszenek, vagyis engedelmeskednek Istennek, akkor kegyelmet kapnak.
Ha nem engedelmeskednek, akkor viselik a következményeket.
Ha ez így van az Ószövetségben, miért ne így lenne az Újban?
Én úgy látom, hogy ez így van ma is.
Amikor engedelmesek vagyunk, akkor az engedelmeseknek megígértek érvényesek ránk, amikor nem engedelmeskedünk, akkor pedig a nem engedelmeseknek megígértek.
A kegyelem azért adatott, hogy tudjunk engedelmeskedni.
De ki is lehet esni, ezért van a sok felszólítás, hogy vigyázzunk, meg tisztítsuk meg magunkat, meg ilyenek.
Meg azért is adatott, hogy ne ceremóniákon át kelljen közeledni Istenhez.
Isten nagyszerűsége pont abban áll, hogy lehajolt, és lehajol a teremtményhez, az emberhez, ismerve esendőségét, kísérhetőségét.
Ezt pont Fia által ismeri a legjobban, aki mindenben hasonló lett az emberhez, kivéve a bűnt.