Kedves Piros Tulipán.
A téma nagyon nagy, de megpróbálok röviden válaszolni.
1. Az akarat eleve nem szabad, mivel alá van rendelve gondolkozásunknak é természetünknek. Ezért nem beszélhetünk az akarat szabad voltáról.
Ha az akarat a természetünknek és gondolkozásunknak van alá rendelve, ami a biblia szerint eleve megromlott, hogyan akarhatja az ember a jót önmagától, és hogyan dönthet az Isten mellet.
Viszont az ember mindenféle képen felelős cselekedeteiért, éppen ezért senkit sem ítél él és kárhoztat Isten igazságtalanul.
1Móz 8:21
... monda az Úr az ő szívében: ... mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva ....
Ef 2:1-3
Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt,
Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;
A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:
2. Hogyan ítélhet kárhozatra valakit mielőtt meg sem született? - kérded
Isten senkit sem itél kárhozatra mielőtt megszületne – viszont nyílvánvaló az a tény is, hogy mindannyian a kárhozat és engedetlenség fiai vagyunk, már a születésünktől kezdve. Mindannyian Isten ellenségei vagyunk, az ujjászületésünk pillanatáig. (Ef.2)Tehát isten senkit sem kárhoztat igazságtalanul, hisz mindannyian ítéletett érdemlünk.
János evangéliumában is azt olvassuk, hogy
Jn 3:36
A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Tehát Isten haragja marad azokon akik nem hisznek – ez azt jelenti, hogy harag alt voltak - voltunk - már kezdettől.
Tehát Isten kiragad a halálból egyeseket. És kicsoda vonhat felelőségre egy Szuverént Istent, hogy ő mit tesz. Vagy miért lenne igazságtalan, hogy egyeseket megment a kárhozatból. Miért nem kell inkább ebben Isten kegyelmét és szeretetét látni.
3. Mi alapján dönti el Isten, hogy ki üdvözül és ki nem? – kérded.
A Biblia úgy beszél erről, hogy az Ó jó kedve szerint, az Ő kegyelme és akarata szerint.
Ef 1:5
Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,
Ef 1:9
Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,
Istent senki sem ismerheti meg, a saját akaratából, csak ha előbb Isten belenyúl valakinek az életébe, ha előbb feltámassza a lelki halálból, megnyitja a szemeit, füleit, és hívja.
Ezért akik meghallották Isten szavát és hittek, azok nem saját érdemük, alapján döntöttek, hanem azért mert már isten előbb munkálkodott az egyén szivébe.
Jézus eként tanít:
Jn 6:44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Jn 6:65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.
Tehát senki sem Ismerte meg az Urat a saját érdeme miatt. Ha valaki megismeri és elismeri, és elfogadja Jézus Krisztust ez azért van isten volt az aki hívott, aki megvilágosított és hitet adod. Ezt a biblia tanítja.
Ugyanakkor nagyon érdekes, - valaki azt mondta - , hogy amikor imádkozunk mindannyian Kálvinisták vagyunk, a térdeinken mindig elismerjük, hogy a megtérést csak isten adhatja, hogy minden Isten érdeme.
Sőt te magad is bizonyságot tettél erről, mert hiszen éppen te írod, hogy imádkozol a hugodért és ezzel elismered, hogy hugod megtérését egyedül Isten munkálhatja, és egyedül Isten az aki őt megtérésre segítheti.
Az egyik hozzászólásodban ezt írod - és nagyon igazad van - : "Ezért nehezen és csak kevesen értjük meg, hogy egyedül senkik és semmik vagyunk, Istentől függünk." - és ebben teljesen igazad van - még a megtérésünkben is Istentől függünk, ha Ő nem munkálja szívünket semmiképpen nem juthatnánk hitre. Ha pedig azért jutottunk, hitre mert Ő munkálta bennünk akkor az nem a mi érdemünk, hanem az övé.
Ha pedig valaki nem jut hitre az azért van, mert Isten nem munkálkodott annak szívében, nem azért mert ő gonoszabb volt mint mi.
4. Júdásról:
Jn 6:70
Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.
Jn 13:18
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
5. mert Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket. (Lukács 19:10) Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére. (1Timóteus 2:4)
- ez elgondolkoztató, ha elveszett az azt jelenti, hogy valamikor megvolt ... – egy másik helyen így beszél erről Jézus:
Jn 10:16
Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
Jn 10:26
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
(Jn 10:27 [21 H Kar HG])
Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
Tehát már juhai mielőt megtértek volna...
Igen Isten azt akarja, hogy minden ember megtérjen, és meg is fog térni minden ember, akit az Úr választott.