Így van, Csaba. Ezt nem tudják, vagy nem akarják megérteni nagyon sokan. Erről szól az eltéphetetlen és az eltéphető láncszem példája. Isten kiválaszt valakit - ez egy eltéphetetlen láncszem. Ki erősebb Istentől? Az ember lenne? Ugye, hogy nonszensz felvetés? Tehát az ez az első, eltéphetetlen láncszem. Isten kiválaszt. Akit Isten kiválasztott, annak hitet ad, hogy az elkészített kegyelmet át tudja venni. Ez is Istentől ered, tehát az ember nem tudja eltépni.
Akit Isten kiválasztott, és kegyelmet adott, hittel együtt - az már tud ismét engedelmeskedni az Úrnak. Ez is egy láncszem. Ez eltörhető. Erre én azt szoktam mondani, hogy találóbb lenne a nyitható karabinier hasonlat, ami olyan láncszem, hogy ki lehet nyitni, és újra zárni. Ebbe már van az embernek úgymond "beleszólása". Amikor az ember lustaságból, vagy más okból nem teszi azt, amit Isten mond neki. (Ez is felvet egy kérdést, mi a bűn és a vétek közötti különbség?)
Miért lényeges mégis ez a láncszem is? Azért, mert Isten az engedelmes cselekedetekhez köti ismét eltéphetetlen láncszemmel az áldásait. Azaz, ha cselekszem Isten akaratát, amire képessé tett, akkor kapom az áldásokat és gyűjtöm a kincseket a mennyben. Ez az, ami elveszíthető - azaz inkább úgy fogalmaznám, hogy az engedetlen embernek nem gyarapszik a kincse a mennyben. Ugye, nagyon nem mindegy, hogy tíz várost kapok majd, vagy egy kutyaólat?
A hitben járó ember cselekedetei mutatnak valamit: Ha kapod az áldást - akkor helyesen cselekedtél, teljesítetted Isten akaratát. Ha tudod teljesíteni Isten akaratát, akkor kegyelemben vagy. Ha kegyelemben vagy, akkor hited is van. Ha hited is van, akkor ki vagy választva. Ha ki vagy választva, akkor meg semmi baj.
Amikor tehát az arminiánus elmélet hívei azzal ijesztgetnek, hogy jaj neked, mert elveszíted az üdvösséged, akkor ne ijedj meg, hanem magyarázd el nekik ezt.