Azt vettem észre, hogy hamarabb felfigyelek mindenre, ami megterhelő, vagy éppen nehezen hordozható. De nem nagyon veszem észre, hogy Isten milyen csodálatosan visz át ezeken a megterhelő. nehéz helyzeteken. Ezért elhatároztam, hogy figyelni fogok és hálát fogok adni mindenért, amit csak Isten ad nekem. Lehet, hogy nem osztom itt meg mindegyiket, de a szívemben döntést hoztam : hálás akarok lenni! Mert annyira jellemző ránk, hogy a nehéz dolgokra figyelünk, meg a megbántásokra, vagy éppen az alig elhordozható terhekre, és annyira erre figyelünk, hogy szinte észre sem vesszük, hogy az Úr miként gondoskodik arról, aki bízik Benne. Már az Úr Jézus is tapasztalhatta földön jártakor, például amikor tiz bélpoklost gyógyított meg, de csak egy ment vissza hálát adni. Nos, én ilyen "egy" akarok lenni.
Az elmült év nagyon sok fájdalommal megterhelt év volt, nagyon komoly betegséggel küzdöttem, és a halál révére ért az életem. Én meg annyira ki voltam már merülve a fájdalmaktól, hogy életemben először feladtam, és azt mondtam, amit Illés : most őh Uram vedd el az én lelkemet! De ahogy Illést sem hallgatta meg ebben az Úr, úgy engem sem. Elkezdett egy olyan úton járatni, ami nekem már teljesen mindegy volt, hiszen fájdalommal keltem, fájdalommal feküdtem, enni nem tudtam, három hónap alatt 40 kg fogytam. Vészes vérszegény lettem, és olyan gyenge voltam, hogy szinte jártányi erőm sem volt már. De majdnem végig dolgoztam, a többi időben meg nagy részt aludtam. Aztán bekerültem a kórházba és egy lepra-telepen elkezdte Isten a gyógyító munkáját. Szép lassan épített. Én meg szinte észre sem vettem, hogy kegyelmével miként visz át engem ezen az egészen. Ha valaki volt már halál közeli állapotban az tudja, hogy egy teljesen más érzékelés lép életbe. Végig tudtam, hogy Isten tenyerében vagyok, de ennél többet nem is tudtam végig gondolni. De ez elég volt. Isten látta, hogy mi van a szívemben és adott egy új esélyt. Hosszú idő kellett míg megszüntek a fájdalmak, és újra enni tudtam. Lépésről, lépésre haladt velem az Úr. Levetkőztem mindent, ami e világhoz kötött, és csak arra vártam, hogy jöjjön a felüdülés Tőle. Mondanom sem kell, hogy a pici kis javulásokat észre sem vettem. Korábban 2-es tipusu diabeteszt diagnosztizáltak nálam, amire nagyon kemény gyógyszert kellett szednem. Dehogy lefogytam a diabeteszes főorvos azt mondta, hogy azt a gyógyszert amire korábban azt mondták életem végéig szednem kell, már nem kell tovább szednem. Ez nagyon nagy dolog. Erre a pszichiáeterem hívta fel a figyelmem, ő mondta, hogy ilyet nem szoktak soha tenni. Tehát ez egy csoda. És én még csak észre sem vettem. Ez ébresztett rá, hogy idáig nem jó irányból néztem a dolgokra. Lefelé néztem a bajokra, ahelyt hogy felfelé néztem volna a Szabadítómra. Most megköszönöm az Úrnak ezt a szabadítását és azt is, hogy a szteroid tipusu gyulladáscsökkentőről is simán le tudtam állni, amiről szintén nem sok jót mondtak korábban. Velem volt az Úr ebben is és én köszönöm Neki, hogy mindeddig megsegített engem. Dicsőitem és áldom az Ő Szent Nevét.
Van egy másik történetem is. A munkahelyemen van egy cigány férfi akivel már 7 éve együtt dolgozom és ezalatt a hét év alatt nagyon sok fájdalmat okozott, nagyon sok megaláztatást kellett tőle elszenvednem. Mindez idáig türtem és igyekeztem vele békességben lenni, már amennyiben rajtam állt. De a múltkor történt valami, amiért elkezdett kiabálni velem és akkor - ezt mig élek szégyellni fogom - de én vissza kiabáltam és úgy összevesztünk, hogy zengett a ház. Emberileg igazam volt. És ebben kitartottam két vagy három 24 őrás szolgálaton keresztül. Nem szőltam hozzá egy árva szőt sem. Aztán az egyik szolgálatnál láttam, hogy mennyire rosszul van, és már éppen három napja dolgozott, bár őrá esett volna az ébrenlétes ügyelet, de mondtam neki, hogy menjen be aludni, majd én ügyelek. Magam sem értettem, hirtelen akkora szánalom fogott el, és akkor a Szent Szellem felhozta ezt az Igét : Boldogok a békességre igyekezők! Határtalan öröm járt át. Olyan jó volt a haragot elengedni, és elfogadni a kollegámat olyannak amilyen. Azóta megváltozott köztünk minden, na nem is lettünk barátok, de nagyon kellemes kollegális lett a viszonyunk. Jó figyelni az Úrra. Azt mondja az Ige : Haragudjatok de ne vétkezzetek. Hát én vétkeztem, de mikor intett a Szent Szellem megbántam és kérem az Urat, hogy járjon át engem, hogy az az indulat legyen bennem mindenkor ami volt a Krisztus Jézusban. / Hát ebben még nagyon sok gyakorolni valóm van, de igyekszem!/
Ebbe a topicban kérlek titkeket, hogy olyan történetet osszatok meg, amiért hálásak vagytok az Úrnak. Én a formáltatásomért vagyok nagyon hálás, mert tudom, hogy készen leszek a Krisztus napjára, mert ez nem rajtam múlik, hanem Azon aki eljegyzett Magának örökkévaló szeretettel.