Ma eszembe jutott egy közel múltban megtörtént esemény, már akkor is akartam megosztani veletek de valahogy elmaradt.
Levelet kaptam a NAV-tól. Aki kapott már levelet tőlük, az tudja, hogy milyen kellemetlen érzés fogja el az embert már akkor amikor csak kezébe veszi ezt a levelet. Hát még amikor megláttam, hogy mit is írtak nekem, akkor döbbentem csak meg igazán. Ugyanis egy folyószámla kivonat értesító volt, miszerint majdnem 230 ezer forintnyi összegyült adósságról értesítettek. Nagyon le voltam döbbenve, mert ugyan én dolgozom, de az én "nagyon tisztességes" vállalkozó főnökömnek eszébe nem jutna bejelenteni bárkit is közülünk, nem hogy engem, aki nyugdíjas vagyok. Elkezdtem nyomozni a dologban. Úgy gondoltam először annak kellene utána járni, hogy valóban be vagyok-e jelentve. Elmentem hát a TB-hez, ahol vidáman közölték velem, hogy bizony fizeti utánam azt az alapvető biztosítást a főnököm, aminek az összege manapság 6800 Forint, de hát azt fizette az elmúlt 5 évben folyamatosan. Itt meg tudtam, hogy Isten tudtomon kivül kegyelmében hordozott, mert mivel nekem nincs állandó bejelentett lakcimem, csak tartózkodási helyem, különben nem kaptam volna orvosi ellátást az elmúlt években. Mit mondjak? Eléggé megrázó volt amit megtudtam. Innen elmentem a NAV-hoz, hogy mondanák már meg, hogy hogy jött össze ez az irgalmatlan nagy összeg. Ott egy nagyon kedves ügyintéző kezdte el bogarászni a folyószámlámat. Vártam, vártam. Egyszer csak azt mondja nekem, hogy ő bizony nem tudja kinyomozni, de ez egy nagyon régi tartozás, már 2006-ban is meg volt, de hogy miből keletkezett nem tudja megállapítani. Ugye most 2014-t irunk. Akkor ez a tartozás mégis, miért most derült ki? Azt a tanácsot kaptam, hogy menjek fel a folyószámla osztályra és kérjek egyeztetést. Hát ha már ott voltam, bejelentkeztem erre az osztályra. Mondták várjak, majd mindjárt jön értem az ügyintéző. Jött is. Egy angyal érkezett hozzám a NAV székházban, mert egy testvérnő volt az ügyintéző. Már ahogy rám mosolygott, ahogy egymásra ismertünk annyira jó volt. Ő aztán elkezdte keresgélni, hogy mi is ez. De nem sokra jutott vele ő sem, viszont elmondta, hogy akárhogy van is, ez a tartozás már elévült. Vettünk fel egy jegyzőkönyvet, amelyben kértem az elévülés miatt a felülvizsgálatot, és tartozás törlését. Még nem érkezett válasz. De annyira jó volt, hogy egy testvérem volt ott, olyan megnyugtató volt, hogy Isten elkészítette nekem a segítséget. Jó volt átélni, hogy mi egymáshoz tartozunk. Persze az is nagy megkönnyebbülés, hogy végül rendeződni fog a dolog, mert nagyon nem szeretném ezt a tartozást kifizetni, annál is inkább, mert ki sem derült, hogy hogyan keletkezett.
Nagyon nagy hála volt akkor is a szivemben, és most is jó rágondolni, hogy Isten milyen csodálatosan tud rólunk gondoskodni.