Mint ígértem, itt vagyon, egy kicsit hosszú, de igyekeztem eléggé részletes lenni:
A szent keresztségben valami hatalmas lelki dologról van szó, nem pedig arról, hogy valakit lelocsolunk vízzel, vagy bemerítjük a víz alá.
Elöljáróban minden reformátusnak illő lenne ismerni a Heidelbergi kátét (amelyet rövidesen be is tilthatnak). A káté így ír a keresztségről:
69. Kérdés: Hogyan emlékeztet és biztosít a szent Keresztség téged a felől, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata neked javadra szolgál?
Felelet: Úgy, hogy a vízzel való külső leöntést maga Krisztus szerezte és azzal megígérte, hogy az Ő vére és lelke épp olyan bizonyosan lemossa lelkem tisztátalanságát, azaz minden bűnömet, mint amilyen bizonyos az, hogy külsőleg leöntetem a vízzel, mely a test tisztátalanságát mossa le.
Mt. 28: 19; 1. Pét. 3: 21; Tit. 3: 5; Márk 16: 16; Csel. 2: 38; Ján. 1: 33; Róm. 6: 3-4; Márk 1: 4; Luk. 3: 3.
70. K.: Mit jelent a Krisztus vérével és Lelkével való megmosatás?
F.: Azt, hogy Isten kegyelemből megbocsátja a bűnöket Krisztus véréért, melyet keresztfán való áldozatában érettünk ontott ki. Továbbá (jelenti) a Szent Lélek által való megújítást és a Krisztus tagjaivá szentelést. hogy így minél jobban meghaljunk a bűnnek és istenfélő, feddhetetlen életet éljünk:
Zsid. 12: 24; Jelen. 1: 5; Kol. 2: 12; 1. Pét. 1: 2; Zak. 13: 1; Ezék. 36: 25; Ján. 1: 33; 3: 5; 1. Kor. 6: 11; 12: 13; Róm. 6: 4.
71. K.: Hol ígérte meg nekünk Krisztus, hogy olyan bizonyosan megmos vérével és Lelkével, mint ahogy a Keresztség vize megmos minket?
F.: A Keresztség szereztetésekor, mely így hangzik: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevébe (Máté 28: 19.). És: Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik (Márk 16:16.). Meg is ismétlődik ez az ígéret akkor, mikor a Szentírás: az újjászületés fürdőjének és a bűnök lemosásának nevezi a Keresztséget (Tit. 3: 5. Csel. 22: 16.).
Miről is van itt szó? Hogyan van köze a szentkeresztségnek Krisztus áldozatához? Hiszen teljesen másról van szó – odavisznek egy kisgyereket, és leöntik vízzel. (Majd kitérünk a felnőtt és csecsemőkeresztségre is) Mi köze lehet ennek ahhoz, hogy Krisztus bemutatott egyetlenegy áldozatot? Nagyon is sok, és éppen ezt a lelki összefüggést nem szokták ismerni.
Akkor hogyan is függ össze?
Először is, a keresztséget Krisztus maga rendelte el, a Máté írása szerinti evangélium utolsó soraiban:
„19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevébe,
20. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Mit jelent ez? Azt, hogy kötelező. Nincs olyan, hogy „én úgy gondoltam, vagy úgy gondolom”. Ha pedig Jézus elrendelte, akkor az bizonyos, hogy a javamra szolgál. Két felfogás van ez értelmezésben: az egyik az enyhébb, ez azt mondja, hogy „mindent szabad, amit a biblia nem tilt”, a szigorúbb pedig azt mondja, amit elrendelt, azt lehet csinálni.
A szentkeresztséget maga Jézus hajtja végre. Mi nem tudunk keresztelni. Lelkileg Jézus hajtja végre, mi csak kiábrázoljuk, amikor valakit leöntünk vízzel, vagy bemerítjük. Ahogyan Keresztelő János mondja, Lk. 3,16 Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, a ki nálamnál erősebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel: a lényeget mi nem látjuk, az nem a földön történik, hanem Jézus végzi a mennyben. János is mondja, hogy ő sem tud keresztelni, hanem Jézus végzi el. A keresztség bemerülés a kegyelembe – ezt ember nem tudja elvégezni. Jézus elrendeli, hogy az emberek is lássanak valamit. A kegyelembe való bemerítésben a kisdednek semmi része nincs. És a felnőttnek? Látjuk, hogy ezt a predestináció nélkül, a kiválasztás, az eleve elrendelés nélkül megérteni nem lehet, vitatkozni nélküle pedig annál inkább lehet. Az embernek a beleegyezése ehhez nem kell. Ezt nem lehet kiérdemelni sem. A bénának előbb akkor fel kellett volna kelnie, követni Jézust, és majd ha már eleget követte, akkor majd megkapta volna a járás tudományát. Ilyen nincs.
Van-e ennek Igei alapja, hogy a keresztelést Jézus végzi, és ez egy valami hatalmas lelki dolog? Róma 6 3. Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
4. Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. Mit tanít itt az Ige? Azt, hogy a lelki keresztség a Krisztus halálával összefügg. Hogyan lehetne szemléltetni ezt az összefüggést?
Amikor Keresztelő János benn állt a folyóban, odament a delikvens. Elmondta a bűneit, loptam, csaltam, paráználkodtam, stb., ez volt a bűnvallás. Akkor azt mondta neki János: tehát te ezekre a bűnökre nézve meghalsz. Erre mondta, hogy igen. Akkor mögé lépett, beledöntötte a vízbe, és elmerült a víz alá. „Meghalok a bűnre nézve”. Az illető kimondta önmagára a halálos ítéletet, és a bűnei is haljanak meg. Ezért aki a víz alá merült, jelképesen meghalt, és aki feljött a víz alól, egy új ember lett, újjászületett. Ez már Istenre nézve akar élni, a régi pedig meghalt. Ezt mondja Pál, amikor arról beszél, hogy mi a Krisztus halálába halunk bele. Ezért kell egy radikális bűnbánat. Kimondjuk, hogy mi semmi jóra nem vagyunk képesek, csak a bűnre, és ez a semmirekelő haljon meg a bűneivel együtt. A halálba adom a szemem, ami bűnre kacsintgat, a kezem, amely megcselekszi, a lábam, amely belevisz – halálra adom magam – itt kezdődik a keresztyénség, ha nem csak mondom. Belenyomom mindenestül a víz alá. Minek felel meg ez a lelki keresztség? A megtérésnek. A megtérés egy hatalmas lelki fürdő. Amikor valaki bűnvallás bűnbánat nélkül tér meg, azt nevezik álmegtérésnek. Úgy tesz, mintha. A megtérés csak egyszer adódik valakinek az életében. Aki hatszor tért meg, az nem tért meg egyszer sem. Nem összekeverendő a megszentelődéssel, amikor járom a Krisztus útját, és egyre több vétkemet hagyom el, egyre jobban tudok engedelmeskedni Jézusnak. Egyszer tér meg valaki, és ezt a hatalmas komplex folyamatot a biblikus keresztség ábrázolja ki. Most már ugye értjük azt, hogy miért nem lehet valakit mégegyszer megkeresztelni? Azért, mert csak egyszer lehet megtérni. Jézus azt mondja Péternek, csak egyszer kell megfürdened, utána csak a lábadat kell mindig megmosni, de újra nem füröszti meg Pétert tetőtől talpig. Tehát nekem Krisztus halálába kell belekeresztelkednem, meg kell halnom a bűneimre nézve, és utána Krisztussal együtt feltámadnom, és Krisztusban járnom az új életemet.
Eljutottunk egy döntő kérdéshez: Ki munkálja a megtérést totálisan? Van az emberi akaratnak ebben szerepe? Amikor azt mondja valaki, hogy a csecsemőt nem szabad megkeresztelni, mert annak még nincs akarata, hogy igent mondjon, azt olyan ember vallja, akinek fogalma sincs a keresztségről. A keresztségnek nem az a lényege, hogy én el kezdem saccolgatni, hogy ki az, aki megtért, és azt megkeresztelem; melyik baptista az, aki meg tudja állapítani, hogy akit ő bemerít, az valóban meg is tért? Azért mert az mondja is? És ha hazudik? Honnan van az a sok álmegtért? Még az illető, akit bemerítenek, az is azt hiszi, hogy megtért, és közben meg sem tért, akkor mi van? Hányan mondják magukat megtértnek, és amikor beszélgetsz vele, legszívesebben elfutnál, mert olyan vad dolgokat mond? Lehet-e garantálni azt, hogy a csecsemőkeresztséget kiiktatom, és akkor csupa megtért ember lesz az egyházban, és csak megtért lesz megkeresztelve? Kizárt dolog, ember erre nem képes. Ellenben, miről van szó? Amikor keresztelek itt a földön – teljesen mindegy mennyi vízzel, a sivatagban még úgy is keresztelnek, hogy nyállal, nem a vízmennyiségen van a hangsúly – hanem amikor keresztelünk, kérjük Istentől a kegyelmet, azt a hatalmas keresztséget, amikor a kegyelembe meríti Isten, a megtérést, hogy adja meg neki az Úr. Mikor adja meg? Amikor akarja. Nem tudom kötelezni Istent, csak könyöröghetek, és vagy megadja, vagy nem. Az az ő joga. És ha nem adja meg, akkor mi történik? Akkor fürdött egyet a gyerek. Nem úgy van, mint ahogyan a katolikusok hiszik, hogy a szentelt vízzel valami mirákulumot öntök a gyerekre, és ha leöntöm, akkor Isten sem tehet mást, mint hogy befogadja…
Amikor mi keresztelünk, akkor mi könyörgünk Istennek, és kiábrázoljuk az embereknek földi eszközökkel, hogy valami hatalmas nagy megtisztulásra szükségetek lenne, emberek! Mivel ebben az embernek semmi szerepe nincs, ezt nagyon jól kiábrázolja, mármint az emberi nullaságot a csecsemőkeresztség. Jobban ki sem lehetne ábrázolni, mint ahogyan egy pici gyereket odaviszek Isten elé. A csecsemőnek abban semmi része nincs, és senkinek eszébe sem jut valamiféle döntést feltételezni róla. Igaz, hogy ezt az emberi tehetetlenséget az árminiánus tanokon nevelkedett keresztyén nem tudja elfogadni. Legjobban az ingyen kegyelmet, a megtérés ajándékát a csecsemőkeresztséggel lehet megérteni. Amennyi érdeme van a kegyelemért a csecsemőnek, annyit tudsz te is tenni érte. Semmit. Csak ha megkaptad, akkor hálálkodni, mert még meghálálni sem tudjuk.
A keresztségben nem arról van szó, hogy mi mit teszünk, hanem arról, hogy mit tesz Isten. Ennek pedig ez az Igei alapja, hogy mi Jézus Krisztus halálába keresztelünk bele. Van valami tehát, ami Golgotai kereszttől független? Ami van, az nekem nem kell. Ha a keresztség nem függene össze a Golgotai kereszttel, akkor nem lenne semmi értelme. Pál ezért beszél így, hogy nem tudjátok, hogy amikor keresztelkedtek, akkor Krisztus halálába keresztelkedtek bele? Anélkül nem lenne semmi értelme sem. Eltemettetünk vele a halálba, azaz nekem, az ó emberemnek meg kell halni. Azt ölje is meg az én Uram tökéletesen!
Ki lehetne írni, hogy a lelki keresztség – egyenlő - megtérés. Amikor ez megtörtént, akkor az illető elindul a megszentelődés útján. Ez pedig egy hosszú út, ami a halálig tart. Ez már látható, amikor valaki járja a megszentelődés útját, annak jelei vannak. De a megtérés, a lelki keresztség pillanatát nem tudom meglátni, nem tudom elkapni. Magamról annyit tudok, hogy valamikor megkereszteltek csecsemőként. Isten pedig egészen negyven éves koromig várt, amikor beleavatkozott az életembe, és látható jelei lettek a kegyelemnek. Ha valaki engem nézett gyerekkoromtól, meg tudta volna valamikor mondani, hogy Isten engem a kegyelmébe fogadott már a világ teremtése előtt? Vagy milyen ráhatással voltam én Istenre azzal, hogy csecsemőként megkereszteltek, vagy felnőttként kereszteltek volna meg? Meg lehet-e ragadni tehát a keresztség vizsgálatánál ott, amikor valakit leöntenek, meghintenek, bemerítenek, akár felnőttként, akár gyermekként?
Amikor a baptisták azt mondják, hogy csak azokat merítik be, akik hívők, akkor senkit sem lenne szabad bemeríteni, mert honnan tudja, hogy valóban az?
Muszáj vagyok egy kis kitérőt tenni: Amikor Isten szövetséget kötött Ábrámmal, és Ábrámnak ketté kellett vágni az állatokat, és két oldalra lerakni, hogy azok között a szerződő felek végigmenjenek az ókori szerződéskötésnek megfelelően; (Ha valaki a szerződést nem tartotta volna be, azzal úgy kellett bánni, mint a kettévágott állatokkal) Csak Isten ment végig a tetemek között, a szerződés egyoldalúan köttetett meg. Mi lett volna, ha Ábrám is végigmegy, ezzel mintegy aláírva a szerződést? Az, hogy azonnal meg kellett volna halnia, mert Ábrám – azaz az ember – képtelen betartani Isten szövetségét.
Ha Isten valóban feltételhez kötné a kegyelmét, soha nem kapnánk meg, mert nem tudnánk teljesíteni, lásd a Hegyi beszéd feltételeit.
Ezen feltételek alapján senkit sem lenne szabad megkeresztelni, és senkinek sem lehetne adni Úrvacsorát.
Ezért a keresztség ugyanúgy egyedi, mint a megtérés, és nem lehet elveszíteni.
Mit ábrázolok ki a keresztséggel? Azt, hogy Krisztus, hogy olyan bizonyosan megmossa vérével és Lelkével, mint ahogy a keresztség vize megmossa – ha megmossa. Ismét vissza kell térnem a predestinációhoz, és az üdvbizonyossághoz. Ha Isten valóban kiválasztja, akkor azt lelki keresztségben is részesíti – én ebben vagyok 100 %-ig biztos, nem abban, hogy Isten kit választ ki. De ha kiválasztotta, akkor azt meg is tartja. Az akár mekkorát bukik, annak nem kell újból megtérnie, és nem kell újból megkeresztelkednie. A keresztség bizonyosságot sugall. Az Úrvacsorát kell ismételni, a keresztséget nem szabad. Ugye emlékszünk, a teljes fürdés és a lábmosás példázatára? A megszentelődéshez tartozik a lábmosás, a megszentelődés során venni kell az Úrvacsorát, ezt a hívő ember saját maga is érzi, belátja. Egy másik rovatban beszéltem a zsákokról, ne keverjük össze azokat.
Tévelygések: A katolikusok azt tanítják, hogy a keresztség elmossa az ősbűnt. Ez téves. Az ősbűnből fakad a mi vétkezésünk tengere. Ha a keresztség elmosná az ősbűnt, többé nem vétkeznénk. Nézzünk magunkba, a keresztség óta vétkeztünk-e? Ez a fajta tévelygés már az ősegyházban is jelen volt, a pogány Konstantin császár ezért a halálos ágyán keresztelkedett meg, úgy gondolván, hogy akkor ő tisztán mehet a mennybe. Egy ariánus püspök egy éjjeliedényből keresztelte meg.
Mi tudjuk azt, hogy a keresztségnek semmilyen mágikus hatása nincs, ezt a babonás emberek hiszik. Ezért van az, amikor pogány szülők viszik a csecsemőt megkeresztelni. A népegyházban pedig megkeresztelik. Nem tudják megmondani, hogy a pogány szülők gyermekét miért keresztelik meg, a baptisták pedig nem tudják megmondani, hogy a hívő szülők gyermekét miért nem keresztelik meg.
A keresztség egy kérvény, amit mi itt el tudunk végezni, Isten pedig akkor végzi el, amikor akarja. Elméletileg az is lehetséges, hogy amikor valakit nem keresztel meg a lelkipásztor, Isten meg megkereszteli, mint ahogyan olyan is van, hogy itt valakit a földön megkeresztelnek, Isten pedig nem kereszteli meg.
A biblia tanít arról, hogy a lelkész kiket kereszteljen meg: természetesen tanít arról, hogy aki a hitét megvallja, nem kell nyomozni; a hívőknek a gyerekeit, mert azoknak van ígéretük; a hitetlenek gyerekeit pedig nem szabad. A népegyházi gyakorlat azonban helytelenül, ettől teljesen eltér.
Tehát a hitvalló felnőttet és a hitvalló felnőttek gyerekeit – erre van felhatalmazásunk. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a hitvalló felnőttek gyermekei a keresztséggel Istentől is megkapják a lelki keresztséget. Ez a döntés teljesen Isten szuverén joga.
Hogyan hajtja az Úr végre a keresztséget? Mit jelent a Krisztus vérével és Lelkével való megmosatás?
Először is, ellentétben a katolikus tanítással, nem kötődik matériához, azaz a földi ceremóniában alkalmazott vízhez. Lelkileg történik: Jézus Krisztus vérének az érdeme nekünk adatik. A Zsidó levél 12 részében ez van írva: 24. És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.
Ábel vére az égre kiáltott, Jézusé pedig sokkal jobban, hiszen teljesen ártatlanul ontották ki. Mi jár annak, akit ártatlanul ítélnek el? Ha ma valaki ártatlanul ül a börtönben, és kiderül, nem csak hogy ki kell engedni, hanem kárpótlás, elégtétel jár neki.
Jézus ártatlanul szenvedett és halt meg, kárpótlás jár neki, ő pedig ezt nem forintban kérte, hanem lelkekben. Akiket az Atya Jézusnak adott, az az ő kárpótlása. Jézus vérével megmosatni ezt jeleni, hogy az ő kegyelmét megkapni. Ezt tudnunk kell elmagyarázni, ezt jelenti Jézus vérének az oltalma, a vérével való megmosatás, hogy az ő érdemeit megkapjuk. Az ő vére jobban beszél, mint Ábelé, mert Ábel vére nem volt tökéletes, Jézusé pedig az.
Itt meg kell ismernünk még egy tantételt: Jézus vére nem hullott hiába! Amikor valaki azt mondja, hogy az üdvösség elveszíthető, hogy a kegyelemből ki lehet esni, az azt mondja, hogy az ember kiment Jézus vére alól, és Jézus vére pocsékba ment. Akit Isten lelkileg megkeresztelt, az nem megy pocsékba. Isten nem végez hiábavaló munkát. Olyan nincs, hogy valakit Isten megmos, megszentel, dolgozik vele, és az az ember egyszer gondol egyet és hopp, kicsúszik Isten tenyeréből… Jézus vérének az érdeme tartós, végleges, és ez adja a hívőknek a biztonságot. E nélkül nem lesz egy nyugodt perce a hívőnek, hanem folyamatosan önmagát vizsgálja, hogy mi van, ha én pont most teszek valamit, és pont most halok meg? Vagy, hogy most kiestem, vagy még nem estem ki? Ha mi Jézus vérének oltalmát elfogadtuk, ha oda bekéredzkedtünk, akkor az a lelki keresztségünknek a jele, és onnan nem esünk ki. És ez nem tesz elbizakodottá? Nem, hanem hálássá tesz. (Kérdezze meg valaki itt Józsefet, hogy elbizakodott lett vagy hálás, hogy az Úr kiszabadította az italból? Hogy szaladt-e vissza a kocsmába, hogy most már nyugodtan ihatok?) (Még egy gondolat; Ha Jézus meghalt a bűneimért, az összesért, akkor, ha meghalok, megint megbüntetnének olyan bűnért, amiért egyszer már Jézus meghalt?)
János 3 5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
A víz a bűnbánat vize, a Lélek pedig amely által Jézus vérének az érdeme nekünk adatik. Ha ezt az Úr valakiben egyszer elvégzi, az egyszer és mindenkorra be fog menni a mennybe. A megkereszteltek egyetlenegy testté kereszteltetnek meg, Jézusnak csak egy teste van. Mert egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltetünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok, mindnyájan egy Lélekkel itattatunk meg. (Ezért nincs sokféle egyház. Ilyen nincs; Krisztusnak egy teste, egy egyháza van, az igazi hívők közössége. Ezért vallom azt, hogy ha valaki hitre jut a hamis egyházban, nem marad meg abban.) Mivel az Egyház nincs részekre osztva, nem is kell semmiféle ökumenikus mozgalom, amely összeköt. Ami nincs szétszedve, azt nem kell összekötni.
Hol kaptunk ígéretet a megmosatásra?
Márk 16,16. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Megfigyelhető az, hogy az Ige aszimmetrikus. Aki hisz, és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz – hiányzik az, hogy aki nem keresztelkedik meg – elkárhozik.
Érdemes elgondolkodni. Csak egyetlen megoldás van, mégpedig, hogy az tud hinni, akit Isten a Lélekkel megkeresztel. Ennek az első gyümölcse a földön a hit. Ezért mondja az Ige, hogy aki hisz és megkeresztelkedik, itt össze van kötve az és-sel, aki pedig nem hisz, annál fel sem merül az, hogy megkapta volna ezt a keresztséget. Megint csak a predestinációhoz lyukadunk ki, a predestináció nélkül nem lehet magyarázni minden Igét, a’ nélkül melléfolyik a kispohárból a víz, nem tudjuk felfogni a hordónyi mennyiséget. Már ugye ezt említettem, hogy az a jó teológia, amely poharával fel lehet fogni az összes vizet, nem folyik mellé egy csepp sem.
Tehát ha Isten elvégzi a Lélek általi keresztséget, az csak tökéletes lehet és végleges.
Mi a keresztség tehát? Egy olyan hatalmas lelki dolog, amit Isten végez el. Ezt mi itt a földön kiábrázoljuk az emberek felé, de tulajdonképpen ez a sákramentum, ez úgymond prédikál; hirdeti, hogy Isten mit csinál odaát. Nem szavakkal hirdeti, hanem jelképes cselekedetekkel, amely jelképes cselekedetek például a keresztvíz, meg az alámerítés, ezek utalnak arra a lelkiségre, amit Isten odaát tesz.
Aki érti, bocsánat, illetve aki hajlandó befogadni a predestinációt, az megérti a csecsemőkeresztséget. Aki tagadja a predestinációt, soha nem tudja megérteni a csecsemőkeresztséget. Az arminiánusok ezért nem tudják soha megérteni a csecsemőkeresztséget, mert tagadják a predestinációt. Azt kérdezik azonnal, hogy hol van ígéret meg parancs a csecsemőkeresztségre?
A „tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén…” a minden népekben benne vannak a csecsemők is. Ha egy olyan parancsot adnak ki, hogy pld. Magyarországról telepítsenek ki minden népeket, akkor az azt jelenti, hogy a csecsemőket hagyják ott? Ha Isten minden népekre megparancsolta a keresztséget, a baptista milyen alapon tiltja meg a csecsemőkeresztséget? Mondjon a baptista egy olyan Igét, ahol Jézus megtiltotta a csecsemőkeresztséget! Persze, hogy az első keresztyének között zömmel felnőttek keresztelkedtek meg, de aztán jöttek a gyerekek, a kezdet az rendhagyó. Mi tehát tudunk Igét mondani, de ők nem tudnak a tilalomról Igét mondani. A reformátusoknál ott a hiba, amikor mindenkit nyakatlanul keresztelnek, pedig a hívők gyermekeit szabad, mert arra van ígéret.
Ajánlani tudom Dauma professzor könyvét a csecsemőkeresztségről.