Nagyon sokan használják Jézus bemeritését arra, hogy alátámasszák a bemeritésnek a szükségességét, sőt még egyesek arra is, hogy bizonyítsák Szent Lélek keresztségét a bemerítés után történik, mint egy a megtéréstől külön eseményt (ami persze egy tévedés és tév tanitás).
Ez a szakasz azonban nem ezt a célt szolgálja. Jézus nem azért keresztelkedet meg, hogy nekünk egy követendő példát adjon, hogy mi is megkeresztelkedjünk. Ez szakasz nem rólunk szól, hanem Krisztusról. Sajnos nagyom ember központú lett az igeértelmezés, még olyan kulcs fontosságú igeszakaszoknál is ahol a Szentháromság vagy a krisztológia tana található.
Tehát Jézus bemeritése egy különleges esemény és egy bizonyos és nagyon fontos céllal volt megörökítve – elsősorban nem azért, hogy mi Jézusról példát vegyünk a bemeritkezéssel kapcsolatban - hanem hogy még jobban megértsük, hogy ki volt Jézus és mit tett.
Jézus szolgálata Bemerítésével és megkisértésével veszi kezdetét.
Jézus úgy tesz bizonyságot Jánosról, hogy nem született nagyobb próféta Jánosnál, ugyanakkor János volt az utolsó Ó Sz. próféta. János az aki bizonyságot tesz Jézusról, hogy: . Ime Isten Báránya aki elveszi a világ bűneit - . De Jézus nem csak a tökéletes áldozat volt, hanem a Főpap aki bemutatja az áldozatot, (sőt Ő volt a templom ahol be lett mutatva ez az áldozat – az Ó Sz. Minden szertartása és minden betüje a mi Urunk Jézus Krisztusban teljesedik be, minden Ő rá mutatott, és benne nyer értelmet).
Tehát Jézus azért merítkezik be mert az Ó sz. –ben a főpap mielőtt megkezdte volna a szolgálatot, meg kellet mosakodjon, ez olyan volt mint egy bemeritkezés, ez a megmosakodás egy felszentelése volt a papnak, a szolgálatának a megkezdéskor. Tehát ez a bemerítés Jézus beiktatása volt a papi szolgálatába.
Ugyanakkor, a pap fel is volt kenve, ezt a felkenetést nem János végzi, nem egy ember, hanem maga az Atya a Szent Lélek által. A Főpap le volt öntve drága olajjal a felszenteltetésekor, az olaj a Szent Lelket jelképezi sok helyen, ezért a Szent Lélek az ami Felkeni Jézust a szolgálatra. Tehát ez nem Szent Lélek keresztség, hanem a papi szolgálatra való felkenetésként történik az Atya részéről.
Jézus aki főpapunk, nem Lévi, hanem Júda törzséből származik, ezért igen erőteljes bizonyíték szükséges a főpapságára való jogosultsága alátámasztására. Ezért az Atya az, aki bizonyságot tett Krisztus istensége, Fiúsága és főpapsága mellet, mondván (Zsid.5.5-6) :
” Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged”. - így jelölte ki Őt örökkévaló főpapnak, ezekkel a szavakkal:
„Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.”
János keresztsége a megtérés keresztsége is volt, de Jézusnak nem kellet megtérnie, hiszen ő bűntelen volt, itt a főpapi szolgálatnak egy másik aspektusa teljesedik be, ahogy a Főpap az egész népet képviselte – a főpapi öltözetben a mellkasán a szíve felet, a vállain, a homlokán hordozta Izrael fiainak nevét., mikor áldozatot mutatott be akkor az egész népet képviselte – így Jézus a bemerítésben azonosul a bűnösökkel, és e keresztség által jelképezi azt, hogy majd benne és általa lesz lehetséges a megtisztulás és a megtérés. Ő mint főpap képviseli azokat akiket majd megvált, megszabadit a bűntől, áldozata és papi szolgálata által.
Ezért mondja Jézus, hogy be kell teljesítsen minden igazságot, ez nem arra utalt, hogy ez egy olyan igazság amit be kel töltsön hogy ezzel példát mutasson, hogy majd ezt nekünk is követnünk kelljen. Hanem a bemerítés által, ő be töltötte “az Igazságot”, be töltötte azokat az igazságokat amik a törvényben, a szertartásokban Ő reá mutattak.
Annak ellenére, hogy Krisztus papsága Melkisédek rendje szerinti, tehát másik papság, mégis papi funkciói hasonlóak azokhoz, amilyeneket az ároni papság hajtott végre. Valójában az Ároni papság hasonló a Krisztus papságára, mivel az ároni papság szolgálata, előképe, kiábrázolásának annak a munkának, amelyet majd Jézus Krisztus a mi Urunk végzet és végez. Ezért mondhatjuk, hogy először Istenben, Krisztusban volt meg a papi szolgálat igazsága, akár a felkenetését, beiktatását, hitelesitését, szolgálatát tekintjük, az ároni papság minden szertartásával együtt ezt csak kiábrázolta
A bemerítkezésben mi is azonosulunk Krisztussal, és arról teszünk elsősorban bizonyságot amit Ő tett értünk, hogy meghalt és Feltámadt, és mi az Ő halálával és feltámadásával azonosulunk.
Régen azt gondoltam, hogy a bemerítés elsősorban a mi megvallásunk, arról, hogy mi történt az életünkben. De nem.
A bemerítés elsősorban bizonyság arról, hogy Krisztus mit tett értünk, hogy Ő mit végzet el értünk – hogy meghalt és feltámadt, és ezt végezte el bennünk is – tehát a bemeritésben is Krisztus a központ - és majd csak aztán, bizonyság, megvallás arról, hogy mi eggyek lettünk vele , hogy valósággá lett bennünk az amit Krisztus tett és amit elvégzett bennünk, hogy vele együtt meghaltunk és vele együtt feltámadtunk.(Rom.6.3-4)