A mai napon ismét sikerült meglátogatnom a feleségem és a fiam a kórházban. Négy órát töltöttem velük. Ajándék volt Istentől. A fiam ma is kapott perfúziót. Nyolc óráig ment a karjába a perfúzió. Isten adott neki türelmet. Ma is ivott, több csupor teát. Enni ma sem evett. Biztatta a feleségem, meg én is, meg a doktornők is, meg az ápolónők is, hogy egyen, de nem evett. Úgy látszik, hogy még nem jött el ennek az ideje. Nagyon le van fogyva, de Istennél nincs lehetetlen. Amikor majd eszik, akkor haza fogják engedni. A múlt éjszaka mindketten jól aludtak, ami szintén ajándék Istentől. Röviden ennyi. Köszönjük az imádságaitokat.