állandó öröm-érzetben tartasz engem Virágom azzal, hogy ilyen értelmesen, ésszeruen értekezel itt. A jó
Istennek legyen hála érte(d) !
az eredettudat. Kiválló nézopont !
na az, hogy ebben az "avar" név nincs jelen, az mit jelenthet ? Logikusan az, hogy ezen nevet
mi nem ismertük. Ez egy. A másik az, hogy mindíg a különlegességet jegyezzük föl és nem az
közönségeset ...
na ezen utóbbival kapcsolatban ; Te felhozol két társunknak esetét, akik magukat kun eredetueknek
tartják még ma is. En felhozhatnák egy üknagyapám esetét, aki homokos volt (nem tudok ilyenrol,
ez csak egy példa). A többi oseim normálisak ... és nem ezekrol referálok, hanem a különlegesrol.
Vagy ha volt egy kisnemesi elodöm (az volt), arról beszélhetek, annak emlékét továbbíthatom
a lemenoim felé ... és közben egy büdös szót nem tennék azon más, mondjuk 95 %-nyi elodömrol
akik egyszeru 'nemtelenek' voltak ...
amikor én félig vak vagyok az egyik szememre ..., akkor NEM a másikról, a normálisról beszélek,
hanem a 'nem'-normálisról ...
na az, hogy a magyar, a mi köztudatunkban az avarok nincsenek 'jelen', maga azt kellene
jelezze, hogy mi azok vagyunk ...
ez persze csak olyan kikövetkeztetés)
na erre rájön valami 'pozitív' is. Az az, hogy a történelem során sokszor mondtuk magunkat
(itt persze inkább a nemesi rendbol jött ez); szittyáknak. Maga ennek jelentésében még ma
is kiérzodik az, hogy ez valami bátrat, kitartót keményet ..., 'nemeset' jelent ...
van egy még ennél is fontosabb érv, argumentumunk !!!
ez a huni eredetünk köztudatban-való fennmaradása (tehát az "avarok" nem léteztek
soha a 'szótárunkban', viszont a hunok igen (hun, mint ellenkezoje a kun). Na erre most
külön is ;
van egy szavunk (ezt így mondjuk ki valószínu amióta ez megvan nálink ; 'a-til-la'), a
hun nagykirály neve (valószínu nem vele keletkezett ezen szó), amelyet a különbözo
írásos dokumentumaink: görög; "Athila"; a latin "Atila" és késobb ma már mindenki
"Attila"-nak ír le és közben csak mi mondjuk ezt 'a-til-la"-nak (a többieknél nincs
kettos mássalhangzó kimondása) ...
na itt két dolgot mesélek neked. 1) miért (honnan jön !?) nevezzük mi ezen személyt,
mondjuk ki ezen szót így ? 2) miért vagyunk ezen személy iránt ilyen szeretettel ?
"1" ; ha mi a nyelvünkkel a középkor közepén érkeztünk (többezer km-rol), akkor
mi nem ismerhettük meg ezen nevet, csak másoktól, másokon keresztül. Ez így
van írva, mint kiejtve is. HONNAN jön a mi Atilla szavunk (a kimondott, a nyelvünkké) ?!
Ha nekünk a latino-germánok, a görögök, vagy a szlávok továbbították volna, akkor
ezt az o általuk kimondott, leírt módon vettük volna át ...
"2"; amikor Arpádék (az onogúrok-nak nevezettek) betelepedtek, akkor ezen név és
foként a személy, aki ezt hordta CSAK NEGATIVON (gyulölettel, utálattal ..., mint a
leg-borzalmasabb lény) kaphattuk ezt át. Hogyan lehet az, hogy amikor szeretteinknek
választunk egy nevet (a fiúknak), akkor ez ilyen surün történik !?. Hogyan szerethetünk
mi egy olyan személyt, akit mi olyanoktól tanultunk meg megismerni, akik mint ot egy
valami vérszomjas személynek veszik ?!
a köztudatunkban honnan jön ezen különleges, érthetetlen pozitívum iránta !?
a tudomásom szerint rajtunk kívül senki nem nevezi fiait (néhányat) Attilának. Ugy
mint az utóbbi 70 éve az Adolf keresztnév nagyon, de nagyon ritkaság. De szerintem
még az sem olyan pejoratív, mint csaknem az egész világra kiterjedt Attila-utálat ...
maga a "hun" és a "magyar" kategóriában is tesznek ma fokozatokat. Olyan 3-4
éve Slota úr (akkor már nem volt a szlovák kormány tagja) ezt mondta volt; "a
magyarokkal a Dunán túlra, a hunokat a Dunába" ...
na lehet ezen nyugati Attila-gyulölet is közben játszott, játszik abban, hogy mi
magunkat valahogy elszigeteljük a "hun"-oknak nevezettektol ...
a franciák számára is az azonossági felfogásuk egy olyan kikövetkeztetés (és persze
önkényes). Nekik is egész biztos sokáig tarthatott az, hogy az o frank 'létükbol' ...,
valahogy 'visszavedljenek' latin, majd késobb gallokká. Még ma is folytatódik ezen
folyamat. Amit én írtam, az az álltalános felfogás. Az ön-azonosításuk már csaknem
a bölcsotol kezdodik. Ez egy kis tomondatban jelentkezik ("nos ancêtres les Gaulois").
"A mi gall elodeink". Ez egy önkényes tett részükrol. Ez kb olyan, mint mikor mi magunkat
kimondjuk Arpád-i eredetueknek, ill. Arpád népét magyaroknak. Ez mindketto egy
egyszeru választás a részünkrol ...
na a különbség az, hogy a franciáknál még néha-néha találkozunk valami magyarázattal
(pl-ul ; azért mert ....), miközben nálunk ez mint valami axióma, alapveto tény lenne ...
amikor én ezen vesszoparipámra felülök és próbállak Benneteket is oda ültetni, azt
azért, hogy használjuk az eszünket itt ! Ha mi a befogadókat, vagy a bejötteket is
... mondjuk ki elodeinknek, A MAGYAROKNAK, arra, ahhoz adjunk magyarázatot,
érveket !
üres felfogás, szavak ..., csak egy üres fejet jelenthetnek részünkrol ....
amikor Te azt írod, hogy "Tudom ám, hogy Te azonosítod az avarokat magyarokként",
akkor még a mellett, hogy egy kicsit kiforgatod a szavakat (egy picit), igazad van.
Viszont én adok ehhez magyarázatot, érveket :
(1) az elodeink nagy hányada a befogadók; 2) (ha) a befogadók 8-szorosa (±) volt a
bejötteknek, akkor ezen utóbbiak nyelve nem maradhatott fenn; tehát nyelvünk
a befogadók nyelve; 3) a kötodésünk, a szimpátiánk a hunok irányában annyira
rendhagyó, hogy ezt csak úgy lehet megérteni, ha mi magunk is ezek leszármazottai
lennénk; 4) a nyelvünknek a VII. sz. -tól már biztos az, hogy egy használt írása
van. Na ezt CSAK a K-M-ben találjuk meg; 5) stb) ...
mondjuk azt, kedves Virágom, hogy nekem csak egy tézisem van érvekkel. Na
ha Te, ha Ti-nektek bizonyságotok van, akkor elo ezekkel ! Amikor valakinek
igaza van, annak nem kell félnie errol beszélni, ezt magyarázni ...
az igaz, az igazság ..., mindíg, minden körülmény között is IGAZ marad ...
még egyszer a lényeget: Mielott az onoguroknak nevezett nép betelepedett (hont-foglalt)
volna, sem oket, sem az oket befogadókat (az avaroknak nevezettek) nem nevezték
"magyar"-oknak. Ezt az összesség (a befogadók és a betelepedettek együttesen
választották maguknak, a jövore ...). Ha mi magyarokról beszélünk ennek elotte,
az egy önkényes dolog. Akkor vagy mindkettot, vagy csak az egyiket nevezhetjük
azoknak. Viszont amint választottunk, ahhoz kutyakötelességünk egy magyarázatot
adnunk. Miért oket és miért nem a másikokat ?
az indító kérdésem ez. Ha valaki az egyiket, vagy a másikat mondja is ki, ANNAK
e mellett (a saját véleménye mellett !!!) érvelnie kell !!!!!!!!!
ha mi nem adunk magyarázatot, érveket a választásunk mellé, akkor olyanok vagyunk,
mint pl-ul az oláhok. Egyszeruen kimondják magukat dák leszármazottaknak ... és
ehhez SEMMIT nem érvelnek (miért, mi alapján ... ?) ...
ezen azonosítási választásukhoz ok (is, mint pl-ul a franciák is) az o hely-elojogukat
biztosítót veszik, vették. Manapság minden oláh újszülött a bölcsotol (vatra) úgy
tanulja, hogy ok egy autochtonok, oslakosok ott. Mi ennek ellenkezoje mellett
törünk pálcát. Na MINDKETTEN ugyanúgy, e mellett semmit nem érvelve tesszük
ezt. Ami persze egy nagy különbség (alapveto !), hogy ok ezt saját érdekükben,
mi a saját kárunkra tesszük ...
gondolom érted azt, hogy milyen hatalmas különbség az, ha mi magunkat
jövevényeknek, vagy valami oslakosoknak tartjuk, mondjuk ki ...
amikor belenézel a tótok eredet-történetében, ott nem igen találsz arra, hogy
ezek mikor, honnan ... is jöttek be ? A mi eredettörténetünk alapveto, a legfontosabb
'adata' az, hogy "MI" ekkor, meg akkor .., innen, meg onnan bejöttünk ...
a tótok történelmükben beszélnek (írnak) rólunk (az, hogy ez igaz, valós ...,
az ilyenkor másodlagos). Azt írják, hogy országukat elfoglaltuk ..., amely
tökéletesen összeáll a mi álltalunk állítottal ...
szerintem nem csak ok hamukálnak, ill. foként NEM OK ..., hanem mi tesszük azt !!!
amit kérek toled, mint minden magyartól is, az az, hogyha valamit mond, állít, azt
alapozza meg !!!
ha szerinted Arpádék voltak a magyarok, akkor alapozzad meg, érvelj ezen állításod
mellett !
szeretettel; L