Róma 8:28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.
Az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztat a migránsok kérdése. Szinte minden kérdésnél jobban.
Érzelmek, indulatok, tények és koholmányok csatáznak bennem majdnem reggeltől estig és sokszor még az álmomban is.
A civilek és a keresztyének bizonyos hányada többször kijelentette, hogy véleményük szerint már részben lerótták a humanitáriánus felfogás és a krisztusi szeretet által meghatározott köteletzettségeiket.
"Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, akiket elhatározása szerint elhívott"- mondja Pál.
Próbáltam Pál szavait beilleszteni a jelenlegi helyzetünkbe.
Valóban úgy tűnik, hogy a menekült kérdésben a krisztusi lelkületből most azok "profitálhattak", akik a menekültek ügye mellé álltak. Gondolkodás nélkül segítettek azokon, akikről úgy gondolták, hogy szűkségét látták. Nem igazán foglalkoztatták őket, sem az egymásnak ellentmondó híradások, sem a szemmel látható tények, tették a dolgukat s nem igazán gondoltak a következményre.
Keresztyén szemmel nézve úgy hiszem helyesen cselekedtek.
Megint Pál szavain kezdtem el gondolkodni, de most nem a szavak tartalmán, hanem a körülményein.
Sok minden elmondható volt Pálról és a keresztyénségről, amikor az apostol ezeket a szavakat használta, egy dolog biztosan nem: A keresztyénség nem volt győztes pozicíóban, s nem a béke korszakát élte a Római Birodalom terűletén.
Valószínűleg sokkal könnyebb úgy Istent szeretni, amikor a dolgok jól mennek az ember életében. Amikor megteheti, hogy jószívvel ad másoknak, s talán emiatt öröm is eltölti a szívét.
Mi van vajon akkor, amikor a dolgok nagyon rosszul mennek?
Nincs miből adni, s akik tőlünk kaptak is ellenünk fordulnak?
Tudja-e az ember vesztesként is szeretni Istent, s úgy gondolni, hogy amit Istentől kap, minden a javára válik?
Kétlem, hogy az amúgy humánus beállítottságú liberális civílek foglalkozni tudnának ezzel a kérdéssel, de afelöl is vannak kétségeim, hogy a "nyerő lapokhoz" szokott keresztyénnek feltudnák dolgozni a "jótett fejében csak a rosszra számíthatsz" - filozófiáját...
Európában a látszat keresztyénség vesztésre áll, s vele együtt a hívő keresztyének sem számíthatnak sok jóra.
Arra a kérdésre, hogy kik fogják tudni Istent földi értelemben nézve vesztesekként is szeretni, s hogy ez kiknek válik majd valóban hasznára, szintén Pál szavaiban kereshetjük a válszt:
"...akiket elhatározása szerint elhívott."
Az a véleményem, hogy az igazi próbatétel migráns ügyben majd csak ezután fog következni.
Akiket az Uniós jog ki próbál utasítani, azok nem fognak barátként viselkedni. Akiket pedig a határoknál tartóztatnak majd fel, színtén nem zárnak a szíveikbe.
Azokról nem is szólva, akik ugyan maradhatnak, de valami másra számítottak...
Hamar el fog válni, hogy meddig tart a liberális humanizmus és tolerancia, de az is, hogy az eddig bibliai igéket harsogó keresztyén testvérek Isten íránti engedelmessége és bizalma értékét veszíti-e a "viharban", amikor az "eső nem csupán másokra hullik"...