Sziasztok! 
Pár napja eszembe jutott a téma-adó Ige, és gondolkodtam rajta.
Most eszembe jutott, hogy van ilyen témánk a fórumon, és megkerestem, átolvastam, és úgy tűnik, alátámasztják a hozzászólások azt, ami eszembe jutott ezzel az Igével kapcsolatban.
Megnéztem pár utalást, meg ami eszembe jutott Ige a témával kapcsolatban, és arra jutottam, hogy nem pénz kölcsönkérés-adás a lényege az adásnak, hanem az élethez való szükségek.
Eszembe jutottak Jézus szavai, amikor arról beszél, hogy amikor enni, inni adtak valaki rászorulónak, vagy ruhát adtak neki, akkor Jézusnak adtak.
Aztán Jakab apostol szavai, amikor arról ír, hogy ha mezítelen, ha éhes, ha szomjas egy testvér, akkor azon kell segíteni, hogy ne legyenek ilyen alap hiányai, adni kell neki.
Abban az időben a pénz nem is játszott akkora szerepet az emberek között, mint manapság.
A Lukács 11,1-13; -ban van egy eset, amikor valaki kenyeret kér kölcsön.
Az 5Mózes 15-ben is van szó a kölcsönről, adásról, és az is termény, jószág, ilyenek.
Ahogy látom, inkább ilyen kölcsönadásról van szó.
Pénzt kölcsön adni nem jó, mert azt nehezebb odaadni, visszaadni.
Ha lisztet, cukrot, zsírt, vagy egy ruhadarabot adunk kölcsön, és nem kapjuk vissza, az nem okoz olyan problémát, mintha pénzről lenne szó.
Mit gondoltok? 
Szia Kamilla!Én úgy gondolom, mindent meg kell tennünk, amivel jót teszünk. Ha jót teszünk vele, pénzt kell kölcsönadnunk, vagy ételt, vagy bármit.
A kérdés ezt követően az, hogy mi emberileg tudjuk-e, hogy mikor mivel teszünk jót.
Szerintem a legtöbbször nem.
Ilyenkor Isten akaratát kell keresnünk és megtennünk, a legjobb tudásunk szerint. Tőle kell bölcsességet kérnünk, hogy mit
tegyünk egy-egy ilyen élethelyzetben, és tiszta szívvel megtenni, ami szerintünk az Ő akarata.
Ha úgy érezzük, nem mond semmit, akkor szerintem adnunk kell.
Az adás a kérőnek, az az ALAPSZABÁLY. Kivéve, ha Isten, vagy az Istentől kapott bölcsességünk, (az újjáteremtett szívünk/szellemünk?) jelzi, hogy most ne adjunk, mert nem teszünk vele jót. Mert a nem Istentől származó adással, adakozással rosszat is lehet tenni. (Lásd. pl. fegyverszállítmányok).
Minden cselekedet, amelynek a forrás nem Isten, szükségképpen gonosz.
A forrással (Istennel) kell kapcsolatban és összhangban lennünk ahhoz, hogy VALÓDI jó dolgokat tehessünk.
Nélküle, csupán emberi gondolatokkal ez lehetetlen.
"És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és [így] nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz [is] az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne" . (1 János 2:27 HUN)
