Kedves Aksza!
Csabának igaza van abban, hogy ószövetségi igét idézel a Malakiásban. Olyan igét, amely nem egy újszövetségi hívőre vonatkozik.
Miért?
Ez az ige úgy kezdődik, hogy Isten Malakiáson keresztül elkezd valakikhez beszélni, hogy megcsalják Őt a tizeddel. Ezután ezeknek a valakiknek mondja, hogy tegyék próbára azzal, hogy megfizetik, ami az Úrnak jár.
Nos, ezek a valakik a zsidók voltak, akiknek törvénybe adta az Úr, hogy fizessenek tizedet Figyelem! a mezőgazdasági eredetű termésükből, tehát a megtermelt növényeikből és állataikból, hogy "legyen eleség az én tárházamba".
Ok?
Tehát ezt az ígéretet Isten a zsidóknak tette, nem pedig nekünk újszövetségi hívőknek.
Miért?
Azért, mert minket nem azért áld meg, mert adunk valamit, mondjuk a tizedet, hanem azért, mert a gyermekei, a fiai vagyunk Jézus vére által.
Mindezek ellenére amíg azt hiszed, hogy az áldáshoz szükség van a tizeded befizetésére, addig Istent egy automatának képzeled, ahová bedobsz valamennyi pénzt, és Ő visszadobja az áldást. Jutalmúl, hogy milyen nagyszerűen cselekedtél. Ha nem adsz tizedet, a jelenlegi hited szerint (anyagi) áldást sem kapsz.
Ez azonban nem így van. Isten a szívedet kéri, és nem a pénzedet. Jézus miatt áld meg, és nem a tizedfizetésed miatt.
A fia vagy, azt teszel a pénzeddel, amit akarsz. Akár tizedet is fizethetsz belőle felőlem, de ha azt gondolod ebből jön az áldás, akkor Te a cselekedetek általi üdvösségben hiszel. A mi üdvösségünk, a mi áldásaink kegyelemből jönnek, nem pedig jutalmul, a tizedfizetésünk jutalmául.
A malakiási ige tehát nem ránk vonatkozik. Törvény alatt élő emberekre vonatkozik, nem pedig kegyelem alatt élő emberekre.
Te hallod Isten hangját, és akkor jársz jól szerintem, ha oda fizetsz, annak, és annyit adsz, akinek Ő mondja. Figyelj csak rá, és ha a pásztorod már A6-os Audival jár, és Bécsbe jár inget vásárolni, mint az én korábbi pásztorom, akkor egy napon lehet, hogy azt mondja majd neked Isten, hogy a pásztorod helyett add inkább a legszegényebb testvérnek a gyülekezetedben.
Amikor én így teszek, akkor pontosan százszorosát kapom vissza már ebben az életben. Isten megtanított rá, hogy bátran odaadhatom, bármennyit is mond, mert semmi kár nem fog emiatt érni. DE az Ő hangjára figyelek, nem pedig olyan ószövetségi igékre, amelyek a törvény alatt lévő zsidókhoz szóltak. MERT minket már nem az ószövetségi törvény kell, hogy vezessen, hanem Isten hangja. Szerintem ez az üdvözítő és helyes út, de tiszteletben tartom a véleményedet.
Néhány szóban még reagálnék erre, kedves Lucius.
A Malakiás idézet valóban a zsidóknak szólt, de egy fontos isteni alapelv található benne, akárcsak abban az igében, amelyik úgy szól, hogy a "nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját". Mindkettő az Istenben való bizalomról szól anyagi területen is. Ezek az ószövetségi alapelvek pedig az Újszövetségben is érvényesek. Különben Pál nem idézné.
Annak, hogy "termésről" van benne szó, nincs jelentősége. Az Ószövetségben a termés jelentette az anyagi javakat, ma pedig a pénz jelenti. Legfőképp. Nem ez a lényeg, hanem az alapelv. Hogy hogyan állunk az anyagiakhoz.
Azon az alapon, hogy Malakiás a zsidókhoz szólt, és nem az újszövetségi hívőkhöz, az egész Ószövetséget kidobhatnánk a Bibliából. Pál apostol azonban nem ezen a véleményen volt. Ő azt írta: "Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg" Róm. 15.4
És vannak dolgok, amiket szerintem félreértettél. Mert egyáltalán nem tekintem Istent automatának, amikor engedelmeskedek egy felszólításának. Hitből engedelmeskedek, és akkor látom Isten ígéreteinek megvalósulását. A hitből való engedelmesség nem cselekedetekből való üdvösség, hanem a hit megnyilvánulása cselekedetekben. Mert "a hit cselekedetek nélkül megholt" Jak. 2,20.
Isten Jézus Krisztusért áld meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene tennünk semmit, csak ülünk és hiszünk. Ha Péter nem vetette volna ki a hálóját Jézus felszólítására, egy darab halat se fogott volna. Mégse mondhatjuk, hogy automatának tekintette Istent. A háló kivetése a hit cselekedete volt. Nálam a tized a háló. A tized adása vagy az adakozás is a hit cselekedete, amit Isten áldása követ, és megtelik a háló. Ez nem cselekedetekből való üdvösség, hanem az élő és működő hit.
Az én pásztorom nem jár Audival, de ha azzal járna, akkor se lenne semmi közöm hozzá. Nem vagyok irigy, és nem érdekel, kinek mennyije van. Ő is Isten felé tartozik elszámolással, meg én is. A tized pedig senkit sem gátol meg abban, hogy mellette adakozzon a szegény testvéreinek vagy bárki másnak.
Pál apostol pedig elég egyértelműen ír arról, hogy a gyülekezet támogassa a pásztorát, és nekem ezzel semmi problémám sincs. Szeretem a pásztoromat, barátom, testvérem, régóta ismerem őt, és nagyon sokat köszönhetek neki. Isten áldott emberének tartom. Máskülönben nem is járnék a gyülekezetébe. Nem kell olyan gyülekezetbe járni, amelyiknek a pásztorától sajnáljátok a tizedet.
Én így látom ezt a dolgot, és így élem meg.
Azt a kérdést azért még feltenném így utólag, hogy ha elvetjük a tizedet (vagy ötödöt, hatodot, mindegy), akkor mégis hogyan támogassa egy gyülekezet a pásztorát? Az adakozás nem egy havi fix összeg, arra egy pásztor nem építheti a megélhetését, a családja fenntartását, a csekkjei befizetését. Szóval akkor milyen módon támogassuk a pásztort, főleg, ha teljes idejét az ige szolgálatának, az evangélizálásnak és a pásztorolásnak szenteli?