Visszatérve a tized, a tizedfizetés kérdésére, azok az emberek, akik a tizedfizetést szorgalmazzák, és nagyjából értik az újszövetség különbségét a tételes parancsolatokból
álló ószövetséghez képest,
a leggyakrabban Ábrahám és Melkhisédek történetéből szokták bizonyítani, hogy Isten igenis igényt tart a tizedünkre az újszövetségben is.
Ábrahám ugyanis még a törvény előtti korban élt. Ennek ellenére tizedet fizetett Melkhisédeknek, Isten papjának, amit Melkhisédek el is fogadott. Ha pedig Ábrahám akinek hitből volt igazsága, nem pedig "a törvény által", akire nem vonatkozott a mózesi törvény, tizedet fizetett, akkor logikus, hogy nekünk, újszövetségi hívőknek is tizedet kell fizetnünk, nem??? Talán Isten a tizedfizetést tőlünk is elvárja...?!??!!
Alaposabban megvizsgálva Ábrahám történetét, és főleg az utódai, Izsák, és Jákób életét, látni fogjuk, hogy a tizedfizetés egyáltalán Isten elvárása a mózesi törvény előtti
időkben, (és természetesen az újszvetségben sem az). Az igéből ugyanis bebizonyítható, hogy Ábrahám az életében csupán egyetlen alkalommal fizetett tizedet, és akkor sem minden vagyonából, hanem csupán a hadizsákmányból fizetett tizedet, egy hatalmas győztes csatát követően.
1Móz 14:17 - 14:21
Minekutána pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Szodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.
Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.
Áldott a Magasságos Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada neki mindenből.
És monda Szodoma királya Ábrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.
Ábrahám tehát jött vissza a hatalmas zsákmánnyal, és még mielőtt hazatért, kijött eléje Szodoma királya és Melkhisédek. Az igéből azt látjuk, hogy Ábrahám ekkor tizedet
fizetett Melkhisédeknek, a hadizsákmányt pedig, ami Szodomából származott, visszaadta Szodoma királyának.
Miből is fizetett tizedet Ábrahám? Minden vagyonából, az otthoniból is?
Nem, hanem csak a hadizsákmányból. Hiszen más nem is volt nála, talán egy-egy kardon, vagy boton kívül.
Ábrahám még nem ért haza, hogy az otthoni vagyonából is tizedet fizethessen, és nem is fizetett, csak a hadizsákmányból.
Ez a megállapítás az újszövetségben írtakkal teljes összhangban van, azaz vitathatatlan:
Zsid 7:1 - 7:4
Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,
Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,
Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.
Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
Most pedig nézzük meg azt, hogy vajon ismétlődött-e a tizedfizetés Ábrahám életében.
Ha ugyanis a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása lenne, akkor Ábrahámnak erről biztosan tudnia kellett volna.
A bibliában egyetlen más alkalomról sem olvashatunk, hogy Ábrahám bármikor máskor tizedet fizetett volna!
" Lehet, hogy fizetett, csak mivel a biblia nem ír le minden részletet, ezért lehet, hogy ezt sem említi meg. Annak ellenére, hogy Ábrahám esetleg mégis rendszeresen tizedet fizetett" -gondoltam én ezt sokáig.
Arról a tényről, hogy Ábrahám nem volt rendszeres tizedfizető Jákób történetének vizsgálatával győződhetünk meg!!!
Az ókori pátriárkák, Ábrahám, Izsák, Jákób pásztornépek voltak, rengeteg időt töltöttek együtt egymással. Nem volt TV, számítógép, stb. stb. Rengeteget beszélgettek,
tanították egymást Isten dolgairól, stb. Ábrahám bizonyosan részletesen elmesélte az Istennel szerzett tapasztalatait Izsáknak, Izsák pedig Jákóbnak, és így tovább.
Átadták egymásnak, amit Istenről tudtak.
Ha Ábrahám szerint a rendszeres tizedfizetés Isten elvárása lett volna, akkor erre egészen biztosan megtanította volna Izsákot, Izsák pedig Jákóbot. Tudtak volna erről a pátriárkák. Az Ige szerint azonban erről egyáltalán nincsen szó. A tizedfizetés nem volt bevett gyakorlat a pátriárkák életében. Ahogyan már írtam, ezt Jákób történetének a leírásából érthetjük meg:
Volt egy nap, amikor Jákób szembesült Isten valóságosságával. Amikor menekült a bátyja elől, az egyik napon álomba merült, és azon az éjjelen maga Isten szólt hozzá:
1Móz 28:12 - 28:13
És álmot láta: Íme egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és íme az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
És íme az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel neked adom és a te magodnak.
Jákób sokat hallhatott Istenről korábban a szüleitől, de ezen az éjjelen látta, hogy mindez valóság, Isten valóságos. Nagyon meg is rettent, és a következő fogadalmat tette ennek hatására:
1Móz 28:17 - 28:22
Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nekem;
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nekem, annak tizedét neked adom.
Jákób fogadalma önmagában bebizonyítja, hogy Ábrahám nem volt rendszeres tizedfizető, és a rendszeres tizedfizetés nem volt Isten elvárása a pátriárkák életében.
Ha ugyanis az lett volna, akkor Ábrahám erre megtanította volna Izsákot, aki rendszeresen tizedet fizetett volna, Izsák pedig a gyermekeit, Ézsaut és Jákóbot, akik szintén rendszeres tizedfizetők lettek volna. Jákób fogadalmából azonban nem ezt látjuk. Még amikor Istennel átélt egy hatalmas találkozást, még akkor sem fogadta meg, hogy mostantól ő is rendszeres tizedfizető lesz, hanem akkor is kitolta ezt a JÖVŐBE. "Ha megőrzöl az úton, ha épségben visszatérek, AKKOR MAJD valamit adándasz nékem, annak tizedét neked adom".
Jákób bizonyosan ismerte Ábrahám történetét.
Ott volt Ábrahám, aki egy lehetetlen küldetésre vállalkozott, Isten megáldotta a harcban, és Ábrahám a hadizsákmány tizedét Melkhisédeknek adta. Jákób is egy roppant nehéz küldetésbe indult, nincstelenül menekült, és úgy tűnik, szerette volna ehhez megkapni Isten áldását, ezért tette a fenti fogadalmat.
Ami a lényeg, világosan látható, hogy rendszeres tizedfizetésről Jákóbot egyáltalán nem tanította senki, ilyenről nem is volt tudomása, hiszen a tizedfizetését kitolta arra az esetre, ha Isten majd megáldja az úton, és javakkal tér majd vissza ebből a nehéz helyzetből. A rendszeres tizedfizetés tehát egyáltalán nem volt Isten elvárása a pátriárkák életében.
Ábrahám egyetlen alkalommal történő, és csak a hadizsákmányból fizetett tizedére hivatkozással megindokolni napjaink tizedfizetését, tizedszedését téves következtetés.