Lehet-e kenyérkéregető egy hívő?

[Zoltan]

Csaba, te mártíromságról beszélsz, s olyanokrol akik életüket adták hitükért. De nem lett belőlük kenyérkéregető. A mártiromság, a szenvedés és üldözés benne van a pakliban, de itt az Úrnak másra vonatkozó igéretéről van szó.

A hit nem csak azért van, hogy örök életünk legyen, hanem a hit a minden napokra adatott. Hit nélkül miért imádkoznánk? Miért is járulnánk Isten elé, és kérnénk tőle?

Mire vonatkozik Jézus azon felhívása, hogy ha  „... annyi hitetek lenne mint a mustár mag ... hegyeket mozgatnánk”
Hit nélkül elveszettek vagyunk, és nem csak  az örök életre nézve, hanem a minden napokat nézve is. Hit nélkül nem volna reménységünk. Az emberekbe bízva, a segitséget tőlük várva, nem volna reménységünk, sőt, mindenkinél nyomorultabbak lennénk.

 

[Csaba]

Zoli, maradjunk a hit mértékénél. Mondjuk nem mozgatunk hittel hegyeket, ha csak a TNT- erejébe vetett "hit" nem az a kategória.
A világban hit nélkül is lehet élni, Istennek tetszeni azonban nem.
A láthatatlan dolgok valóságához kell a hit, nem ahhoz, hogy ne higgyem el, amit látok.

Aki meghal a nélkülőzések mellett az egyetlen dolog miatt tekinthető hithősnek: Nem vette el Istenhez méltatlan módon, amire a túléléshez szűksége volt. Nem lett például tolvaj, rabló, vagy más bűnöző. Ez biztosan hit-próba, na de hol van az "x"; "y"; "z" aki, hagyta hogy "mártír" legyen belőle.

[Zoltan]

Én úgy gondolom, hogy az éhhalál az nem mártiromság. Ha csak valakit a börtönben halálra nem éheztetnek a hitéért.

A “hegy el mozdítása”, szerintem példa, a megoldhatatlannak látszó vagy tűnő nehézségeknek vagy akadájoknak, talán éppen az amikor nincs mit az asztalra tenni, vagy nincs miből ki fizetni a számlát …

Hasonló lehetett a zsoltáros gondolata amikor azt mondja:

Zsolt 121:1
... Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem.
Zsolt 121:2
Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.



A világban hit nélkűl élnek a hitetlenek, de személyes tapasztalatom, hogy minden nap szükségem van a hitre, még pedig arra a hitre ami meggyőz, hogy Isten velem van. Ő az aki vigyáz rám, aki megőriz, aki gondoskodik. Ezért adunk hálát minden nap mikor asztalhoz ülünk, vagy este lefekszünk és meg köszönjük, hogy az ami előtünk van az az Úr gondviselése.

Én nem tudok mást mondani, mint, hogy az x,y, z, megfelel azért amit tett vagy nem. Isten viszont gondoskodik az övéiről.

Hisz nem az üldözéstől való mentességet igérte az Úr, hanem azt, hogy minden üldözésben, minden szenvedésben velünk lesz, vígasztalást és békességet ad azokban, és azt, hogy nem kell lopjunk, csaljunk, hazudjunk, ahoz, hogy éhen ne haljunk, vagy, hogy ne mezitelenkedjünk. Az ételről és öltözetről Ő gondoskodik, mert Ő volt aki megigérte.

A kérdés az:

Tudok-e hinni ebben?

Én kell ezt el higyjem, nem a szomszéd, nem más, hanem:  - én;  ez az én felelőségem, bízni és hinni az Úrban.
Ugyanakkor az is az én felelőségem, ha látom éhezni vagy mezítelenkedni, tehát szükségben a testvéremet, akkor ne menjek el melete egy egyszerű imával, vagy a hitre való buzdítással. De ha nem teszem, (az az én ítéletem), de Isten megtalálja a módját, hogy segítsen azon(kon)  akik a hitüket, bizalmukat belé vetik.

Ez a személyes hitem, (és még sokaké) és csak erről tudok bizonyságot tenni.

 

[Csaba]

Őszíntén úgy gondolom Zoli, hogy igazad van!
Nem kell lopnunk, csalnunk, olyat tennünk, amit nem szabadna ahhoz, hogy ne haljunk éhen.

Biztosan kevés némelyek hite ehhez. Az enyém is.

Pál Dávidot is a hithősök közé sorolja. Dávid az éhségtől szenvedve mégis elvette azokat a kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad elvennie.
Jézus mégsem rossz példaként említi.

A Zsidó levélben nagyon megfogott egy mondat:

"Hitben haltak meg mindezek, NEM NYERVE MEG AZ ÍGÉRETEKET,hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön."

Zsid.11:13

Én úgy látom, hogy vannak keresztyének, akik a földiekre vonatkozó ígéreteket sem nyerik meg.

Nincs elég hitem ahhoz, hogy kijelentsem: Ilyen márpedig nincs!

[Zoltan]

Igen, Dávid esete elgondolkodtató, mert ő kért a paptól, s a pap adott neki kenyeret. Talán Dávid sem volt mindig hitének magaslatán?  Kért és kapot, s ha kapot vajon nem Isten gondviselése, hogy a pap hajlandó volt odaadni azt a kenyeret, amit a papok kellet volna megegyenek?  Éhen nem halt ...

Ha jól bele gondolok, sokszor én is kértem, pl. apámtól, apósomtól, sógoromtól , testvértől, s volt, hogy a szomszédtól is ... talán megtehették volna, hogy nemet mondanak, s talán Isten indította őket, hogy adjanak.  Volt, hogy mindenki nemet mondott, s az Úr úgy gondoskodott, amiről nem is gondoltam.
Viszont, hogy ez hitem kudarca lett volna? Nem tudom ... talán ... volt, hogy igen , az Úr tudja. 

Viszont a Zsidókhoz írott levélből való rész, nem ide illik, mert ott más igéretről van szó, (az ígéret földje, az Isten által építet város és a megsokasodás) ami ugyan beteljesedet egy részben, csak nem azok idéjében akikhez  szólt. De mi is hisszük, hogy egy nap megjelenik az Isten városa.

 

[Kamilla]

Ha jól bele gondolok, sokszor én is kértem, pl. apámtól, apósomtól, sógoromtól , testvértől, s volt, hogy a szomszédtól is ... talán megtehették volna, hogy nemet mondanak, s talán Isten indította őket, hogy adjanak.  Volt, hogy mindenki nemet mondott, s az Úr úgy gondoskodott, amiről nem is gondoltam.
Viszont, hogy ez hitem kudarca lett volna? Nem tudom ... talán ... volt, hogy igen , az Úr tudja. 

 

A másik oldalról is kell nézni az ilyen eseteket: az ő áldásukra vált, hogy neked adtak. Vizsga is volt talán számukra.... ilyesmi.

Tehát, a te hited kudarca lehetett, de nekik áldásul szolgált, hogy adtak.

Szerintem, amikor nemet mondtak, mindnyájan, az Istentől volt, azért, hogy Te hitre jussál újból.

   

[Csaba]

Irma Papp
2016. január 20. szerda
Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk és éljünk! Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak. És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé. Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, és miután magamban meghánytam-vete
ttem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat. Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is! Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni.
Neh 5,1-12.
TETTEKRE VÁLTOTT SZÁNALOM
Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jak 2,17)
Nyolcadik osztályos koromban egy olyan könyörületes tettet láttam, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy mankóval járó fiú elesett az iskolánk bejáratánál. Aggódva néztem, és nem tudtam, mit tegyek. Közben Diana, egy másik diák megkérdezte tőle, segítsen-e. Amikor a fiú kérte, Diana egyből segített neki. A részvét érzését azonnal egy jótettre fordította.
A mai igénkben Nehémiást látjuk, aki szintén szánalommal telt meg, és annak megfelelően is cselekedett. Az izraeliták panaszkodtak, hogy kevés az ennivalójuk, bérbe kellett adniuk a földjüket, és kölcsönt kellett felvenniük igen magas kamatra. Még a gyerekeiket is el kellett adniuk rabszolgának. És mindezt izraelita társaiktól szenvedték el, nem idegenektől. Nehémiás szembeszállt a bűnösökkel, és megváltoztatta őket.
Nehémiás abban is megmutatta vezetői képességét, hogy nemcsak együtt érzett, hanem mindent megtett azért, hogy javítson a helyzeten. Nemcsak átérezte mások fájdalmát, hanem indíttatást is érzett, hogy segítsen. Isten szolgáiként mi is arra hívattunk, hogy könyörülettel forduljunk mások felé, és Isten szeretetét tettekre váltsuk.
Imádság: Irgalmas Istenünk, segíts, hogy érzéseinken túl igéd cselekvőivé váljunk. Ámen.
Isten igéjének hallgatója vagyok, és lehetek cselekvője is. (Jak 1,22)
IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY GYAKOROLJUK A KÖNYÖRÜLETET!

Köszönöm a mai igét Irma!

Örülök, hogy van konkrét bibliai bizonyíték már az Ószövetségben is arról, amiről itt beszélni próbáltam.
Isten áldásait egy 3. személy, személyek megtudják torpedózni. Ja tudom, nem vàlt Isten népe kenyérkéregetővé, csak a gyerekeik rabszolgákká.
Mi van Dávid élettapasztalatával?
Ha még az Ószövetség eseményeit sem tudta prófétikus hitelességgel lezárni, akkor mit akarnak sokan a szavaival a 21.sz.-ban.
Nehémiás akár az Orbán kormánynak is írhatott volna.
A munkavállaló rabja a munkaadónak, a szabadság illuziójával kecsegtetve. Fiaink meg leányaink "rabszolgái" a külföldi munkaadóknak, egy olyan országban, amely képes lenne a teljes önellátásra. Ez az áldás, amit Magyarország Istentől kapott, az átkot pedig a vezetőink jelentik, akik ide jutatták....

[Virág]

Csak arra fel írtam, hogy te ezt írtad Virág korábban: "Istennek az az ígérete, hogy az övéiről gondoskodik, és megőrzi őket. Esztert választotta e feladatra, de ha ő nem állt volna helyt, Isten akkor is véghez viszi akaratát más módon".

Rendben. 

[Virág]

Mindenkinek köszönöm a gondolatait a témában, számomra tanulságos volt!

Igazából, ha nagyon fanatikus keresztyén akarok lenni, akkor mindenre mondhatom, hogy az Isten áldása, mert Isten mindent képes a javunkra fordítani.

Mégis a Biblia van annyira konokul következetes, hogy különbséget képes tenni Isten áldása, nevelése,megtartása és fenyítése között.

A topic egészét nézve én is úgy látom, hogy néha keveredtek egy kicsit a fogalmak.
Én most csak az áldás és a gondviselés (vagy talán Csaba szavaival ez a megtartás) különbségét emelném ki.
Az ige szerintem a hívők megtartásáról, a szükségletek betöltéséről beszél, erre ad ígértet. Ez kimeríti számomra azt, hogy tartósan egy hívő nem kerül nyomorba, nem válik koldussá, hajléktalanná.

Az áldás úgy érzem, hogy mindig összefüggésbe hozható a bőséggel. Akkor is, ha anyagi áldásban részesül valaki, és akkor is, ha lelki-szellemi áldásban. A beszélgetés során számos esetben előjött annak a lehetősége is, hogy egy nehéz (anyagi, egzisztenciális) helyzet lelki áldást eredményezett az illető életében.
Valahogy így kapcsolódnak egymáshoz a dolgok, és így válik valósággá, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.

Az ige nem ad ígéretet minden hívőnek az anyagi áldásra, de egyeseket részesít ebben. Ellenben a megtartást, a szükségletek betöltését több helyen is megerősíti a számunkra.

[Csaba]

Most már csupán pár fogalmat kellene tisztáznunk.
Mit jelentenek a "tartosan", a "hajléktalan" a "nyomor" és a "koldus"- fogalmai?

[Virág]

Úgy érzem, hogy most nincs kapacitásom erre. Te írd le, hogy számodra mit jelentenek ezek a kifejezések, és pedig megmondom, hogy egyezik-e az enyémmel. 

[Csaba]

[Virág]

 

[Kamilla]

Pár gondolat

Zsolt 37:16  Jobb a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok gonosznak.
Zsolt 37:17  Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az ÚR.
Zsolt 37:18  Jól ismeri az ÚR a feddhetetlenek napjait, és örökségük örökké megmarad.
Zsolt 37:19  Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban.
Zsolt 37:20  De a gonoszok elvesznek, és az ÚR ellenségei elenyésznek, még ha olyanok is, mint a mező ékessége: füstként enyésznek el.
Zsolt 37:21  Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza, de az igaz irgalmas és adakozó.
Zsolt 37:22  Mert akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, és akiket megátkoz, kipusztulnak.
Zsolt 37:23  Az ÚR megerősíti annak az embernek lépteit, akinek útját kedveli.
Zsolt 37:24  Ha megbotlik is, nem esik el, mert az ÚR kézen fogja.
Zsolt 37:25  Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.
Zsolt 37:26  Mindennap könyörül és kölcsönad, és magzata áldott.
Zsolt 37:27  Kerüld a rosszat, cselekedj jót, és örökké megmaradsz.
Zsolt 37:28  Mert az ÚR szereti az igazságot, és nem hagyja el kegyeseit. Megőrzi őket örökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.


Ha így egyben olvassuk az Igét, akkor azt látjuk az igaz emberről szóló részekben, hogy nem fog éhezni, nem kér kölcsön, hanem ő ad kölcsön, Isten Igéje szerint él, tehát gyermekét is istenfélelemre tanítja, jó páldával járva előtte.
Az igaz gyűjt - minden értelembenm anyagilag, szellemiekben -,  és átadja a gyereknek az örökséget, ezért a gyermek sem lesz kenyérkéregető, stb, mert úgy fog élni.
Jól fog lakni az éhínség idején is. Nem biztos, hogy libamájjal, de nem fog éhezni. Lehet, csak zsíroskenyere lesz, de lesz.

Azokról, akikről ebben a topikban beszélgettünk, nem tudjuk, milyenek voltak a szülei, az ősei, igazak-e, vagy sem, de nagy eséllyel nem istenfélelemben nőttek fel, nem ilyen örökséggel indultak az életben.

Pl. nekem is le kell, kellett dolgozni a hátrányt, ami abból adódik, adódott, hogy szüleim, nagyszüleim nem voltak igazak, Isten szerint főleg nem!

Pl azt is sok embernek tanulnia kell, (nekem is kellett) hogyan becsülje meg, amije van, ossza be a pénzét, ha kevés, ha sok (a sokon még ezután fogok leckéket kapni     ).

[Csaba]

Gondolom, akkor keresztyén hitelt sem vehet fel, majd ő ad kölcsön a bankoknak...