[valasz author=Aksza link=topic=864.msg88213#msg88213 date=1540506675]
[/valasz]
Kedves Aksa!
Kékkel írtam be a gondolataimat. A fekete részt Tőled idézem:
„A Malakiás idézet valóban a zsidóknak szólt, de egy fontos isteni alapelv található benne, akárcsak abban az igében, amelyik úgy szól, hogy a "nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját". Mindkettő az Istenben való bizalomról szól anyagi területen is. Ezek az ószövetségi alapelvek pedig az Újszövetségben is érvényesek. Különben Pál nem idézné.
Annak, hogy "termésről" van benne szó, nincs jelentősége. Az Ószövetségben a termés jelentette az anyagi javakat, ma pedig a pénz jelenti. Legfőképp. Nem ez a lényeg, hanem az alapelv. Hogy hogyan állunk az anyagiakhoz.
Azon az alapon, hogy Malakiás a zsidókhoz szólt, és nem az újszövetségi hívőkhöz, az egész Ószövetséget kidobhatnánk a Bibliából. Pál apostol azonban nem ezen a véleményen volt. Ő azt írta: "Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg" Róm. 15.4 „
Egyetértünk abban, hogy az ószövetség a mi tanulságunkra íratott meg, de azt nem gondolom, hogy szóról-szóra meg kell tennünk, amit mond. A mögötte álló szellemi alapelveket kellene felismernünk, és alkalmaznunk az életünkben.
Olyan ez, mintha egy pásztor egy gyülekezetben elkezdene állatokat áldozni egy oltáron. Rákérdeznél, hogy miért, és erre azt válaszolná, hogy „nem látod, világosan meg van írva az ószövetségben, hogy az igazi Istentisztelet állatáldozatokat kíván.” Igaza lenne? Nem, mert állatáldozatokat a zsidóknak kellett bemutatnia Jézus feltámadásáig. Ő csak kiragadott egy ószövetségi igét, és félreértette azt, és szóról-szóra alkalmazta önmagára.
Éppen így, a malakiási ige szellemi mondanivalója sem az, hogy ha tizedet fizet valaki, akkor áldást kap, mint a törvény alatt lévő zsidók. A tizes számnak ugyanis nincsen MÁGIKUS hatása. Ennek az igének a tanulsága számunkra, hogyha Isten kér valamit, azt adjuk csak oda bátran, nem lesz belőle hátrányunk. Ha ötödöt kér annyit, ha századot annyit, mindig annyit, amennyit kér. Nem lesz ebből hátrányunk.
Namármost. Idővel előálltak emberek, akik nem találtak a tizedfizetésre és tizedbeszedésre újszövetségi igét. Azért nem, mert az újszövetségben minket már Isten Lelke vezérel, hogy hova mennyit és mikor fizessünk, nem pedig a „tizedfizetés” törvénye, mint a zsidókat. A tizedet az újszövetségben felváltotta az adomány. Az adomány mértéke pedig nincsen megszabva, mint a zsidóknak annak idején a törvényben, meghagyva ezzel Isten Lelkének a szabadságot hogy a gyermekeit a lehetőségeik, képességeik, a hitük és a szükségek szerint vezesse az aktuális élethelyzeteknek megfelelően.
Így a jeruzsálemi gyülekezet sem fizetett tizedet, mert mindenük közös volt, és egyetlen más gyülekezetről sem olvashatsz ilyet az újszövetségben.
Egyes embereknek azonban anno nem volt elég az adomány, ezért ószövetségi igékhez nyúltak, és hamisan, „törvényt” kreáltak abból, hogy az áldás akkor jön, ha tizedet fizetsz. Ez azonban hatalmas csúsztatás, mert ilyet újszövetségi hívőnek sohasem mondott az igében Isten. Mondott viszont olyat, hogy ha bármit feláldozunk, és bármennyit az Ő nevéért, vagyis azért, mert Ő azt elkéri tőlünk, akkor százannyit kapunk vissza, nem kell aggódnunk, és olyat is, hogy tartozunk azoknak, akik felénk szellemi javakkal szolgálnak. De a mértéket nem öntötte szabályba, mint az ószövetségben. Nincsen mágikus 10-es szabály…
Én ezért semmit nem szóltam volna, ha azt írod, hogy Isten úgy vezetett Téged, hogy fizess tizedet a pásztorodnak. Isten mondta, jól teszed, ha megteszed. Ha nekem is újra mondja majd, akkor én is jól teszem, ha megteszem. Te azonban ehelyett azt írtad, hogy egy ószövetségi igében van írva, hogy Isten a tizedfizetést megáldja.
Na, ez ellen már fel kell emelnem a szavamat, mert Isten a malakiási igében a zsidóknak írja, hogy megáldja őket akkor, ha megteszik végre azt, amit Ő a törvényben megkövetelt tőlük (tizedfizetés). Ez tökéletes összhangban van az ószövetség lényegével:
„Én, Isten, megáldalak, ha te ember megteszed, amit a törvényben megkövetelek tőled.” „Megtesszük” – mondták a zsidók. De nem tették meg, ezért mondta nekik Isten, hogy „csaltok engemet a tizeddel”. Megcsalták, mert nem tettek meg valami olyat, amit pedig megígértek neki a törvényadás esküjénél.
Mi azonban nem csaljuk meg Őt, ha nem fizetünk tizedet, mert mi sohasem ígértünk neki ilyet újszövetségi hívőként. Ő pedig viszont nem ígért olyat, hogy megáld, ha tizedet fizetünk.
Új szövetség, új szabályok. Ehelyett azt ígérte, hogy megáld, ha megtesszük, ha az Ő nevéért valamiről lemodunk, vagy valamit elveszítünk, vagy valakinek valamit adunk az Ő nevében.
„Az Ő nevében…” Nem az „ószövetségi törvény” nevében…
És vannak dolgok, amiket szerintem félreértettél. Mert egyáltalán nem tekintem Istent automatának, amikor engedelmeskedek egy felszólításának. Hitből engedelmeskedek, és akkor látom Isten ígéreteinek megvalósulását. A hitből való engedelmesség nem cselekedetekből való üdvösség, hanem a hit megnyilvánulása cselekedetekben. Mert "a hit cselekedetek nélkül megholt" Jak. 2,20.
Isten Jézus Krisztusért áld meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene tennünk semmit, csak ülünk és hiszünk. Ha Péter nem vetette volna ki újra a hálóját Jézus felszólítására, egy darab halat se fogott volna. Mégse mondhatjuk, hogy automatának tekintette Istent. A háló kivetése a hit cselekedete volt. Ugyanígy a tized adása vagy az adakozás is a hit cselekedete, amit Isten áldása követ, nem pedig cselekedetekből való üdvösség.
A válaszom erre az, hogy a tized áldása lehet nálad a hit cselelkedete nálad, amennyiben VALÓBAN Isten kért meg arra, hogy fizesd. Ha így van, jól teszed, ha fizeted. A baj akkor van, ha nem Isten vezet ebben a kérdésben, hanem ószövetségi félremagyarázott igehelyek, és korábbi téves, vagy hamis tanítások, amelyek már beépültek a keresztény köztudatba. Én is fizettem sokáig, és szentül meg voltam győződve róla, hogy ez Isten akarata. Azután pedig kiderült, hogy egy antikrisztusi szervezetet támogattam, akik megfélemlítéssel érték el, hogy a tagok tizedet fizessenek. Nem fizetni tizedet ebben a közösségben egyenlő volt a kizárással. Nálam a tizedfizetés nem a HIT cselekedete volt, hanem a butaságé, mert akkor még tájékozatlan ésmindentelhívő voltam. Tehát lehet tizedet hitből és lehet butaságból is fizetni.
Ma már nem fizetek tizedet, hanem adományt adok. Ezek egy részét rendszeresen, egy részét alkalmanként, ahogyan az Úr vezet. Ez néha több a tizednél, néha kevesebb. Nem kényszerből, vagy félelemből adom, hogy nem kapok áldást, ha nem adok, hanem azért adok, mert egy családba tartozom az Úrral. Mivel tudom, hogy egy családba tartozunk és közösek az érdekeink, ezért nekem nem kell szabály, hogy mennyit adjak, úgy mint az ószövetségben a zsidóknak. Pontosan annyit adok, amennyi abban a hónapban Isten művének a javára válik. Így gondolkodnak a fiak. Eggyé váltunk Istennel, egy szellemmé. Közös a háztartásunk, mint egy férjnek és egy feleségnek egy jó házasságban. Az Ő céljai ímmár az én céljaim is, a mi céljaink is, és imádom, ha a királysága előre halad, mert akkor az én királyságom is előre halad.
Ez az Új Szövetség.
Ján 17:22 - 17:23 És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.