Én hiszem és vallom, hogy Isten gondot visel minden hozzáfordulóról és betölti a szükségeiket. csak sokszor Istennek egész más a véleménye a mi szükségeinkről. Néha bizony be kell érni az ingyen konyhával, mert a kereszténység megszünt annak lenni, aminek Isten szánta. Én még átélhettem azt, hogy a gyermekkori és ifjúsági gyülekezeteimben számontartották a szegényeket, a bajban, nyomorúságba jutott testvéreket és fizikai szükségleteikben is segítették őket. A mai gyülekezetek - tisztelet a kivételnek - már nem így működnek. De én a saját példámból tudom, hogy aki Istenre bízza magát, az előbb utóbb kilábal a bajból, mert ahogy az Ige mondja : sokkal drágábbak vagyunk az ég madarainál, pedig róluk is gondoskodik a Teremtőjük.
Maga Jézus mondta, hogy szegények mindíg lesznek velünk, pont azért, hogy megmutathassuk mennyire vagyunk készek a könyörületre, az irgalmasságra, a jónak cselekvésére. És ha igazán Istennek szolgálva cselekszünk jót valakivel, aki éppen szükséget szenved, akkor nem várunk arra, hogy kérjen, mert észre vesszük a bajt és kétszer ad, aki gyorsan ad, és lehetőleg úgy, hogy ne sérüljön az illető emberi méltósága. Tudván, hogy ilyenkor az Úrnak adunk, kincseket gyüjtve a mennyben.