Szia Zoli!
Szerintem ez egy olyan téma, amitől nem kell félni, s nem kell elzárni.
Én úgy gondolom, hogy a "rossznak", vagy " gonosznak " a létrejötte is fontos.
Talán Sátán esete lehetne ennek a kulcsa.
Ha Isten a Sátánt eleve gonosznak teremtette volna, akkor számomra világos lenne, hogy a teremtett világ csupán egy cirkusz, ahol mindenki egy szerepet játszik, annak érdekében, hogy Istent megdicsőitse.
Az ige viszont így utal a Sátán eredeti állapotára:
Ez.28:
12. Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.
13. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.
14. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.
15. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.
Szóval úgy vélem, hogy a Mindenható Isten eleve tisztában volt azzal, hogy az Általa erkölcsi felelősséggel teremtett lények közül lesznek, akik behozzák a bűnt a világba.
No nem azért, mert Isten ezt előre jól kitervelte. Szerintem, hogy ez megtörténhetett, megintcsak nem a megengedő akarat, hanem Isten hosszantűrésének következménye.
Az egy másik kérdés, hogy Isten a tőle függetlenül kialakúlt gonoszságot, bűnt képes volt saját dicsőségének és tulajdonságainak bemutatására felhasználni.
Igaz, hogy valóban mindnyájan Isten tulajdonai vagyunk, s nem önmagunkért, hanem az Ő dicsőségére kaptuk az életünket.
Az is igaz, hogy Isten megdicsőitését egyetlen teremtménye sem tudja elkerűlni, mert vagy a kegyelmét, vagy az igazságosságát, vagy a szuverenítását és egyéb tulajdonságait fogja dicsőiteni, ha akarja, ha sem...