Szerző Téma: A rossz eredete  (Megtekintve 13504 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #45 Dátum: 2020. December 01. - 11:29:37
Isten nem szerzője a gonosznak, de minden a végzése és az akarata szerint van a világban, a gonosz is.
A fáraó megkeményítésének példája azt üzeni, hogy Isten jó céllal engedi a gonosz létezését, teljhatalommal használja azt csodái megmutatására és kegyelme megláttatására. Nem kell mindent értenünk ahhoz, hogy ezt biztosan tudjuk.


Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #46 Dátum: 2020. December 01. - 11:31:08
Ha Istennek szuverén hatalma van a gonosz felett, akkor Isten a szerzője a gonosznak?

A Biblia lépten-nyomon példákat szolgáltat arra, hogy Istennek szuverén hatalma van a gonosz felett. Isten szuverenitása nem csak a jó dolgokra terjed ki, hanem minden eseményre, így a rossz dolgokra is. Isten akarata nélkül egyetlen veréb sem eshet a földre (Mt 10,29), ő számon tartja még a hajszálainkat is (Lk 12,7). Az Isten erkölcsi akaratával ellentétes történésekben is az ő szuverén akarata teljesedett be. Isten szándéka valósult meg, amikor Józsefet eladták testvérei Egyiptomba (1Móz 50,20). Isten tette azt, hogy Absolon Dávid feleségeivel hált (2Sám 12,11 és 16,22). Isten állt Izráel ellenségei mögött is. Amikor az asszír király haditetteivel dicsekedett, Isten Ézsaiáson keresztül ezt mondta neki: „Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” (Ézs 10,15) A Példabeszédek könyvében arról olvasunk, hogy nincsen véletlen: „Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” (Péld 16,33). Legtisztábban Jézus kereszthalála kapcsán látszik Isten szuverén uralma a gonosz felett. Amikor Pilátus elrendelte Jézus kivégzését, és a római katonák végrehajtották ezt a gonosz parancsot, valójában Isten sújtotta Fiát a mi bűneinkért, szuverén akarata szerint (ApCsel 4,27-28).


Kétfajta következtetést lehet leszűrni a fenti példákból. Az egyik lehetséges következtetés az, hogy Istent tesszük meg a bűn szerzőjévé. Ha Isten szuverén hatalommal rendelkezik a gonosz felett, és nem történhet semmi az ő akaratán kívül, akkor ő a felelős a gonosz létéért. Isten lényében tehát lennie kell a fény mellett árnyéknak is, hiszen a gonosz forrása csakis gonosz lehet. A misztikus Jacob Böhme a 16. században valami ilyesmi mellett érvelt, és a kálvinista istenkép is elhajolhat ebbe az irányba, ha nem a Szentírás dialektikus egyensúlya táplálja ezt a képet.

A Biblia azonban élesen elutasítja azt a következtetést, hogy Isten lenne a gonosz szerzője. Amikor gonosz dologról van szó, a bibliai szövegek habozás nélkül gonosznak nevezik azt, és büntetést helyeznek kilátásba, mert a gonosz szemben áll Isten szentségével. Isten felelősségre vonja a gonosztevőket, vagy Krisztusért kegyelmez nekik, de ez utóbbi esetben is világossá teszi, hogy nincs mentség a vétkükre. Jakab apostol minden kételyt eloszlat Isten jóságával kapcsolatban, amikor kijelenti: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17). „Isten világosság” – mondja János –, és Jakab ebből azt a következtetést is leszűri, hogy – Böhme misztikájával ellentétben – Isten lényében nincsen semmiféle gonosz árnyék. Bár Istennek tényleg hatalma van a gonosz felett, soha nem tehetjük meg őt a vétkeink szerzőjévé: „Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.” (Jak 1,13)

Az a következtetés, mely Istent tenné meg a bűn szerzőjének, nem áll meg a Biblia tükrében. A Westminsteri hitvallás megszövegezői helyesen állapították meg: „Isten az örökkévalóságból, akaratának legbölcsebb és legszentebb tanácsvégzése által szabadon és változhatatlan módon elrendelt mindent, ami lesz. Mindent elrendelt, de nem szerzője a bűnnek, nem is kényszeríti a teremtményeit, hogy azok akaratuk ellenére cselekedjenek, és a másodlagos okok szabad voltát sem veszi el, hanem megerősíti.” (III.1.) A feladatunk tehát az, hogy a két igazság egymáshoz való viszonyát anélkül magyarázzuk, hogy akár Isten szuverenitását, akár Isten tökéletes jóságát tagadnánk vagy kisebbítenénk. Amennyiben nem tudjuk a két igazság kapcsolatát megragadni és leírni, higgyük mindkettőt, és inkább éljünk a két igazság feszültségében, mint hogy bármelyiket is a másik rovására háttérbe szorítanánk.

Azt írtam fent, hogy két következtetést szűrhetünk le az első bekezdésben felsorolt példákból. Az első lehetséges következtetés az, hogy Istent tekintjük a gonosz szerzőjének. Ez helytelen következtetés, mert ellentmond Istennek a Szentírásban önmagáról adott kijelentésének. De van egy másik következtetés is, mely a hit következtetése, és pásztori szemszögből közelít a bibliai példákhoz. Ha Isten minden gonosz felett szuverén hatalommal rendelkezik, és semmi nem történhet az ő akarata nélkül, még rossz dolgok sem, akkor ő tényleg mindent a javunkra munkálhat (Róm 8,28). Ha Isten minden dolog felett úr, akkor minden ígéretét meg tudja tartani, és a világot az általa meghatározott cél felé tudja vezetni. Ha szuverén akarata alól semmi nem képez kivételt, akkor csak az történhet meg velünk, amit ő jónak látott megengedni, és ha szeretjük őt és bízunk benne, ezek az események is a javunkat szolgálják. „Az Úr az én pásztorom” – mondhatjuk Dáviddal, teljes békességet merítve Isten szuverenitásából.

Az, hogy melyik következtetést szűrjük le Istennek a gonosz feletti szuverén hatalmát mutató igékből, nem egyszerűen logikus érvek kérdése. Éppen az a lényeg, hogy a bibliai kinyilatkoztatásnak prófétikus és pásztori célja van. Elsősorban nem informálni akar, hanem kapcsolatba hozni a magát kinyilatkoztató Istennel. Amikor Isten kinyilatkoztatja a hatalmát, azt akarja, hogy bízzunk benne és tekintsük őt várunknak és pajzsunknak. Amikor azt látjuk, hogy a király szívét úgy tudja ide vagy oda fordítani, mint a patak vizét (Péld 21,2), lássuk Istenben a védelmezőnket. Amikor arról olvasunk, hogy egy cetet rendel a megfelelő helyre a háborgó tengeren (Jón 2,1), értsük meg, hogy nincs olyan hely az univerzumban, ahova előle elbújhatnánk. Isten gonosz feletti hatalmának prófétikus és pásztori értelmezése a hit következtetése, a kinyilatkoztatott igazságokra adható egyetlen helyes válasz.

https://divinity.szabadosadam.hu/?p=2335

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 739
  • Nem: Férfi
Válasz #47 Dátum: 2020. December 01. - 11:57:53
Isten nem szerzője a gonosznak, de minden a végzése és az akarata szerint van a világban, a gonosz is.
A fáraó megkeményítésének példája azt üzeni, hogy Isten jó céllal engedi a gonosz létezését, teljhatalommal használja azt csodái megmutatására és kegyelme megláttatására. Nem kell mindent értenünk ahhoz, hogy ezt biztosan tudjuk.

Oké. Mi van akkor, ha az Isten akarata, hogy bizonyos dolgokban ne az Ő akarata legyen meg, hanem a miénk?

Mondjuk az a célod, hogy mindenki belássa, a családodban, milyen jók a döntéseid, milyen jó a Te akaratod.

Fordult már elő veled, hogy megengedted valamiben, hogy ne a Te akaratod legyen meg, hanem a feleségedé???
Ő pedig később belátta, hogy jobb lett volna a Te akaratod.
Így pontosan azzal valósult meg a Te célod, (annak a belátása, hogy a te akaratod a legjobb mindenki számára), hogy
egy bizonyos dologban megengedted, hogy ne a te akaratod legyen meg....?

Megvan ugyanerre szerinted Istennek a lehetősége és a szabadsága?
Megvan a bölcsessége, hogy pontosan tudja, mikor engedheti meg a mi vele ELLENTÉTES akaratunk érvényesülését, és mikor nem?
« Utoljára szerkesztve: 2020. December 01. - 11:58:54 írta Lucius »

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #48 Dátum: 2020. December 01. - 12:18:29
"Ez jól hangzik, de nem működik. Ha Isten a világosság, akkor ez kényszeríti Őt arra, hogy ne legyen sötétség.
Ha Isten bűntelen, akkor ez kényszeríti Őt, hogy ne kövessen el bűnt.
Ha Isten a Szeretet, akkor ez kényszeríti őt arra, hogy soha semmilyen VALÓDI szeretetlenséget ne kövessen el."

Csak éppen az maradt ki, hogy mitől Isten az Isten. Hát nem a szeretettől, nem a világosságtól, de még csak nem is az igazságosságtól.
Isten attól Isten, hogy Mindenható. Ezt egyetlen lény sem mondhatja el magáról rajta kívül. A Logikádat követve Istent a Mindenhatósága arra kényszeríti, hogy mindenre hasson.
Viszont nincs így, mert Istent a szeretet nem kötelezheti arra, hogy igazságtalan legyen ,de az igazsága sem kötelezheti, hogy lemondjon a Mindenhatóságáról, sőt a szeretete sem.
Isten minden pillanatban olyan, amilyen lenni akar. Szeretetből lemondhat az igazságosságáról (Pl. ilyen a kegyelem) lemondhat a Mindenhatóságáról is, bárkit bármikor megmenthetne, ha akarna. Még sem teszi mindig, s nincs ki számon kérhetné...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #49 Dátum: 2020. December 01. - 13:33:34
Idézet
Oké. Mi van akkor, ha az Isten akarata, hogy bizonyos dolgokban ne az Ő akarata legyen meg, hanem a miénk?

"Mi van akkor, ha az Isten akarata" .... - tehát akkor Isten akarata  - nyílvánul meg más akaratán keresztül - erről (is) beszélek.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 739
  • Nem: Férfi
Válasz #50 Dátum: 2020. December 01. - 14:41:03
Idézet
Oké. Mi van akkor, ha az Isten akarata, hogy bizonyos dolgokban ne az Ő akarata legyen meg, hanem a miénk?

"Mi van akkor, ha az Isten akarata" .... - tehát akkor Isten akarata  - nyílvánul meg más akaratán keresztül - erről (is) beszélek.

Jó. Kezdelek érteni, hogyan gondolod.

Csak ez a megfogalmazás nem szerencsés. Ha azt mondja valaki az abortuszokra,
gyilkosságokra, stb. hogy Isten akarata, akkor az nem igaz.
Isten terve nem mások gonosz akaratán keresztül meg végbe, hanem annak ellenére is.

A feleséges példánál maradva,  nem én okozom, hogy a feleségem a saját akaratát
kövesse, én csak megengedem, hogy a saját akaratát kövesse.
Ennek ellenére megvalósul a célom, rájön, mennyire jó az én akaratom.
Az én akaratom, azaz hogy nyilvánvalóvá váljék, mennyire bölcs az én akaratom,
annak ellenére (is) megvalósul, hogy a feleségem elfordult tőlem.

A te elméleted szerint (amelyet nem biztos, hogy jól értelmezek), te okozod azt,
hogy a feleséged a saját akaratát kövesse.
Ha így lenne, az elfordulásáért te vagy a felelős.
Ő pedig csak egy ártatlan áldozat.

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 739
  • Nem: Férfi
Válasz #51 Dátum: 2020. December 01. - 16:21:46
Vagyis

Isten előre látja a mi gonoszságaikat.
Ennek megfelelő tervet készített.
Olyan tervet, amiben a mi gonoszságaink ellenére is megvalósul az Ő célja.

Mintha én előre látnám, hogy a fiam nagyon be fog rúgni holnap este,
és azt is, hogyha én ezt megengedem, akkor annyira másnapos lesz, hogy
meggyűlöli az italt.
Ezért megengedem, hogy berúgjon.
Ez az ő akarat, nem az enyém.
Én viszont felhasználom még ezt a rossz dolgot is, az ő gonosz akaratát arra,
hogy a jót (az ital meggyűlölését) munkáljam az életében.

Én nem akarom, hogy berúgjon.
Az esti italozását csak "elszenvedem" egy távolabbi nagyobb cél érdekében.

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #52 Dátum: 2020. December 01. - 20:30:05
Idézet
Oké. Mi van akkor, ha az Isten akarata, hogy bizonyos dolgokban ne az Ő akarata legyen meg, hanem a miénk?

"Mi van akkor, ha az Isten akarata" .... - tehát akkor Isten akarata  - nyílvánul meg más akaratán keresztül - erről (is) beszélek.

Jó. Kezdelek érteni, hogyan gondolod.

Csak ez a megfogalmazás nem szerencsés. Ha azt mondja valaki az abortuszokra,
gyilkosságokra, stb. hogy Isten akarata, akkor az nem igaz.
Isten terve nem mások gonosz akaratán keresztül meg végbe, hanem annak ellenére is.

A feleséges példánál maradva,  nem én okozom, hogy a feleségem a saját akaratát
kövesse, én csak megengedem, hogy a saját akaratát kövesse.
Ennek ellenére megvalósul a célom, rájön, mennyire jó az én akaratom.
Az én akaratom, azaz hogy nyilvánvalóvá váljék, mennyire bölcs az én akaratom,
annak ellenére (is) megvalósul, hogy a feleségem elfordult tőlem.

A te elméleted szerint (amelyet nem biztos, hogy jól értelmezek), te okozod azt,
hogy a feleséged a saját akaratát kövesse.
Ha így lenne, az elfordulásáért te vagy a felelős.
Ő pedig csak egy ártatlan áldozat.

Kedves Lucius.

A példádban eleve nem voltál igazságos, mivel a te esetedbe be iktatál egy célt, a meddig az enyémből kihagytad (lehet szándékosan)
Ugyanakkor, a te megengedésed is, a te akaratodból származik, mivel célja van a megengedésednek.

Én sem mondok mást,  Isten akaratának mindenkor célja van. Nem hoz döntéseket, céltalanul.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #53 Dátum: 2020. December 01. - 20:38:22
Vagyis

Isten előre látja a mi gonoszságaikat.
Ennek megfelelő tervet készített.
Olyan tervet, amiben a mi gonoszságaink ellenére is megvalósul az Ő célja.

Mintha én előre látnám, hogy a fiam nagyon be fog rúgni holnap este,
és azt is, hogyha én ezt megengedem, akkor annyira másnapos lesz, hogy
meggyűlöli az italt.
Ezért megengedem, hogy berúgjon.

Ez az ő akarat, nem az enyém.
Én viszont felhasználom még ezt a rossz dolgot is, az ő gonosz akaratát arra,
hogy a jót (az ital meggyűlölését) munkáljam az életében.

Én nem akarom, hogy berúgjon.
Az esti italozását csak "elszenvedem" egy távolabbi nagyobb cél érdekében.

Amikor megengeded, hogy berúgjon a fiad (akár mi legyen az oka), - tehát a megengedés -  az a te akaratodból születik,  egy nagyobb cél érdekében, ezért engeded meg. Ha nem volna  az akaratod, nem engednéd meg. Ugyanakkor a fiad felelősége is megmaradt, mert ő rúgott be.


Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 739
  • Nem: Férfi
Válasz #54 Dátum: 2020. December 02. - 07:48:30
Vagyis

Isten előre látja a mi gonoszságaikat.
Ennek megfelelő tervet készített.
Olyan tervet, amiben a mi gonoszságaink ellenére is megvalósul az Ő célja.

Mintha én előre látnám, hogy a fiam nagyon be fog rúgni holnap este,
és azt is, hogyha én ezt megengedem, akkor annyira másnapos lesz, hogy
meggyűlöli az italt.
Ezért megengedem, hogy berúgjon.

Ez az ő akarat, nem az enyém.
Én viszont felhasználom még ezt a rossz dolgot is, az ő gonosz akaratát arra,
hogy a jót (az ital meggyűlölését) munkáljam az életében.

Én nem akarom, hogy berúgjon.
Az esti italozását csak "elszenvedem" egy távolabbi nagyobb cél érdekében.

Amikor megengeded, hogy berúgjon a fiad (akár mi legyen az oka), - tehát a megengedés -  az a te akaratodból születik,  egy nagyobb cél érdekében, ezért engeded meg. Ha nem volna  az akaratod, nem engednéd meg. Ugyanakkor a fiad felelősége is megmaradt, mert ő rúgott be.

Kedves Zoltán!

A példa szerinti "megengedés, hogy megengedem a fiam berúgását, az az én akaratomból származik."   Ez igaz, ahogyan te is írtad.
"A fiam berugása így az én akaratomból származik."   Ez nem igaz!
Az én akaratom az a cél, amiért a fiam berúgását megengedtem.

Tehát az én akaratom az, és nem más, hogy a fiam megutálja az alkoholt. Ez az én vágyam, és ezért engedek meg
dolgokat az életében...
Ha ez az én célom úgy is megvalósulna, mert a fiam van annyira értelmes, hogy csak elbeszélgetek vele,
akkor ezt tenném. Akkor a példa szerinti berúgás meg sem történne.

Ha viszont látom azt, hogy a fiam olyan bigott, hogy hiába beszélek, hiába teszek bármit,
egyedül a berúgását követően gyűlöli majd meg az alkoholt, akkor meg kell azt engednem az ő későbbi érdekében.
Megengedem, elszenvedem, pedig én azt egyáltalán nem akarom.

Mivel a fiam bűnös, tapasztalatlan és önfejű, meg kell engednem ezt a rossz dolgot, amit én egyáltalán nem akarok.
Ennek a rossz dolognak egyáltalán nem én vagyok a szerzője.
A fiam bűnös volta, az alkoholhoz való vonzódása a szerzője.
A bűn, amit a fiam beengedett a világába, az okozza azt, hogy be kell rúgnia.
Nem pedig én.
A berúgásnak tehá nem én vagyok az oka.
A berúgás nem az én akaratom.
A berúgást, az ő akaratát csak elszenvedem azért, hogy megvalósuljon végül az én akaratom.
« Utoljára szerkesztve: 2020. December 02. - 08:09:34 írta Lucius »

Az Úr a mi igazságunk...


Nem elérhető Lucius

  • újjászületett hívő testvér
  • Aktív fórumozó
  • *
  • Hozzászólások: 739
  • Nem: Férfi
Válasz #55 Dátum: 2020. December 02. - 08:56:28
"Ez jól hangzik, de nem működik. Ha Isten a világosság, akkor ez kényszeríti Őt arra, hogy ne legyen sötétség.
Ha Isten bűntelen, akkor ez kényszeríti Őt, hogy ne kövessen el bűnt.
Ha Isten a Szeretet, akkor ez kényszeríti őt arra, hogy soha semmilyen VALÓDI szeretetlenséget ne kövessen el."

Csak éppen az maradt ki, hogy mitől Isten az Isten. Hát nem a szeretettől, nem a világosságtól, de még csak nem is az igazságosságtól.
Isten attól Isten, hogy Mindenható. Ezt egyetlen lény sem mondhatja el magáról rajta kívül. A Logikádat követve Istent a Mindenhatósága arra kényszeríti, hogy mindenre hasson.
Viszont nincs így, mert Istent a szeretet nem kötelezheti arra, hogy igazságtalan legyen ,de az igazsága sem kötelezheti, hogy lemondjon a Mindenhatóságáról, sőt a szeretete sem.
Isten minden pillanatban olyan, amilyen lenni akar. Szeretetből lemondhat az igazságosságáról (Pl. ilyen a kegyelem) lemondhat a Mindenhatóságáról is, bárkit bármikor megmenthetne, ha akarna. Még sem teszi mindig, s nincs ki számon kérhetné...

Igen, egyetértek abban, hogy Isten mindenható és igazságos is.
Ha valaki ezt írja, annak igaza van.

Másrészt a gondolatsorod utolsó mondataival én nem tudok mit kezdeni. Isten mindenkit megmenthetne, ha akarna???
Én ebben nem vagyok biztos.
Jézus feláldozása inkább olyan képet fest Istenről, mint aki mindig megteszi azt a legnagyobb jót, amit csak megtehet
a mi érdekünkben. A fiával együtt mindent nekünk adott, ami persze majd csak a Mennyben leszünk képesek birtokba
venni. Inkább egy olyan képem van róla, hogy megment mindenkit, akit csak lehet.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki csak hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Valószínűnek tartom, hogy létezik egy ok, ami miatt Isten mégsem menthet meg mindenkit. Valami miatt az nem lenne helyes,
nem lenne a szeretet, ezért nem teszi.

"Aki tehetné a jót, de nem teszi, bűne ez annak..."
Istenben nincsen bűn. Ebből pedig az következik, hogy MINDIG megteszi azt a legnagyobb jót az érdekünkben
és mindenki más érdekében is, amit csak megtehet. Minden pillanatban, MINDIG így cselekszik.
Ezért bűntelen.

Ha tehát nem ment meg mindenkit, az valamiért nem lenne jó.

Isten nem menthet meg semmi maradandó? gonoszt, mert azzal a szenvedést, a rosszat vinné tovább.
Így el fog pusztulni mindenki, aki nem szület újjá.

Miért nem szület mindenki újjá?
Én nem tudom. Ezt én még nem értem, azért sem tudok a predesztináció kérdésében nyilatkozni.
Amit írnék, az csak találgatás lenne a részemről.
Mások viszont írnak.
Hogy csak találgatnak-e, vagy igazuk van? Én azt sem tudom eldönteni.
Azt azonban már megtapasztaltam, hogy a betonbiztos igeértelmezések és tévedhetetlen igaz teológiák
jó része csak találgatás.
« Utoljára szerkesztve: 2020. December 02. - 10:19:27 írta Lucius »

Az Úr a mi igazságunk...