Kedves Ambrus! A 7000-n kívül a többire halál várt. De maradjunk annyiban, hogy ítélet. Én itt teljes összefüggést látok a mai helyzettel. Sajnos nem értem, hogy miért nem abba zsákba valók a hozott igei példák, amire alkalmazom?
Csaba, értem, amit mondasz, ezt a különbséget magam is felfedeztem már. De próbáljunk egy kicsit elvonatkoztatni. Nézzük úgy, hogy van egy magát Isten-hívőnek tartó, nevező közösség, amely egyre durvábban eltér az Istennel kötött szövetségtől. És ebben a közegben Isten mégis megtart embereket az igaz úton.
Nem tudom pontosan, hogy milyen helyzetbe fogok visszakerülni, de nem egy teljesen helyreállított közösségbe. Nem jól érezni magam megyek vissza, hanem ott még nagyon sok dolgom lesz.
Hogy az MRE része lesz-e, azt nem tudom.
Kedves Margit! Örülök, hogy hozzászóltál! Melyik igehelyre gondolsz, amikor Jézus otthagyta a templomot?
De addig is azért megpróbálok válaszolni. Először a templomról. A keresztyén templomok/gyülekezeti házak és a jeruzsálemi templom között van különbség. A jeruzsálemi templom esetében maga a hely volt fontos és az, hogy csak egy van belőle. Így ellensúlyozták a bálványkultuszokat, amelyek keretében akár minden második dombra, fa, forrás közelébe elhelyeztek oltárokat, áldozati helyeket. Jahvét csak egy helyen lehetett tisztelni, Jeruzsálemben. Ezzel egyúttal azt is kihangsúlyozták, hogy csak egy Isten van. A keresztyén templom esetében nem a hely a fontos, hanem az emberek. A hely, az épület csak egy keret, egy eszköz, keresztyén istentisztelet ott és akkor van, ahol ketten vagy hárman összegyülekeznek Jézus nevében. A keresztyén templomokat inkább a zsinagógákkal lehet párhuzamba állítani.
Ezt inkább csak érdekességképpen írom, és mert tudom, hogy érdekelnek az ilyen ismeretek. Nem kapcsolódik szorosan a témához, (de nem is független tőle).
Szóval Jézus otthagyta az embereket (a templomot), a népegyházat. Szokták Jézusról azt is mondani, hogy próféta volt. Megpróbálom most innen megközelíteni, amit tett. A prófétákat amikor Isten elküldte a néphez, többször is azzal a "biztatással" küldte, hogy úgysem hallgatnak majd rád, de Te csak mondd el, amit rád bíztam.
Jézus szolgálata egy folyamat volt. Elkezdett beszélni az igazságról, és voltak akik ezt befogadták, mások megkeményedtek a szavára. A prófétai szolgálat során a próféta legtöbbször több alkalommal is, jó néhányszor ki van küldve az emberekhez, nemcsak egyszer. Elmondja, amit kell, és Isten vár. Aztán újra. Majd ismét. De eljön az az idő, amikor Isten visszahívja a prófétát. Már nem szól. Ez már maga az ítélet. De végig kell csinálni, mert az igének, az isteni szónak ki kell mennie. Mert az fogja elvégezni a szívekben a változást ... vagy a megkeményedést.
Az, hogy Jézus a szolgálata egy pontján sorra hagyta ott a köré gyűlt csoportokat, sorra kiment helyekről, a templom mellől, Názáretből, stb. ez számomra ezt a fent leírt folyamatot jelenti. Népegyház volt Izrael igen. Emberekről, emberi közösségekről volt szó akkor is és ma is. Népegyház volt az is, és ma is vannak ilyenek. Vannak felhígult és halott gyülekezetek. Én ma is ugyanazt látom. Az Úr elküldi szolgáit, mondják, amit kell. Aki megtér, megmenekül, aki nem, ítélet alá kerül.
* * *
Ne értsetek félre, nem önmagában támogatom a népegyházi, felhígult létet. Ezek a gyülekezetek mindegyik ítélet alá fognak kerülni. Hanem azt mondom, próbáljuk elfogadni, hogy az Úr meghagyhat ott bent is embereket, akik pl. harcolnak a bent lévőkért. Nem maguktól, saját elgondolásukból, hanem mert ezt a parancsot, vezetést kapták.
Ui: Margit, nekem a végidők bibliai értelmezése gyenge pontom. De úgy gondolom, aki lemarad az elragadtatásról, az sok jóra már nem számíthat.