Én 15 évig voltam tagja a baptistából karizmatikussá lett gyülekezetnek. Ahol nagyon sok jó dolog történt. De minthogy a gyülekezet egyik alapnézete volt, hogy a betegség bűnnek az eredménye és aki nem gyógyul meg, annak biztosan nem elég a hite, ezért aki tartósan beteg volt az nagyon magára maradt. Nekem az hiányzott a legjobban, hogy nem volt szolgálat a szükségben, betegségben lévők felé. Mármint cselekvő szeretet. Én fiatal koromba olyan gyülekezetbe jártam, ahol nyilván voltak tartva azok, akinek valamilyen formában segítségre volt szükségük és a fiatalok is beosztották maguk között, hogy ki kit látogat meg, ki mivel szolgál. Ebben a gyülekezetben ezt nem tartották nyilván és mivel nagy gyülekezet volt, és sok helyről jöttünk össze, bizony könnyen elsikkadt aki beteg lett, vagy lelkileg megterhelődött. Mindig volt bennem egy hiányérzet emiatt. Én próbáltam azokat látogatni akiket ismertem, de ez egy szük réteg volt.. Többek közt ez volt az egyik ok, amiért eljöttem. És el tudtam úgy jönni, hogy meg se kérdezték hova lettem.