Csaba, az a feltételezés, hogy aki marad, az mind Isten akaratából marad, nem hangzott el. Az ügy ott kezdődött (a fórumon is, és az életben is), hogy egyesek elmennek gyülekezeteikből, és ezután elkezdenek visszafelé köpködni az ottmaradottakra, míg magukat burkoltan felemelik, hogy ők Isten akaratában járnak, az ott maradottak nem. Plusz, mivel ők elmentek, azt sugallják, vagy nyíltan ki is mondják, hogy ez az egyetlen helyes út, és kvázi, aki nem ezt teszi, az engedetlen.
Ez az alapállás. Erre írtam én, hogy úgy tűnik sokan kihagyják a számításból, hogy van olyan, hogy Isten vezetése. Igazából nem is értem, egy keresztyénnek minden dolgában, minden döntése előtt meg kellene kérdeznie Istent. És igen, szerintem nem egyértelmű, nem lehet egyformán kikötni, hogy egy haldokló gyülekezetből biztos, hogy ki kell menni. Aki újjászületett, kapcsolata van a Szentlélek által Jézussal, kommunikál vele, és Őt kérdezi, mielőtt tesz valamit. Ezt a gondolatot hiányoltam, amikor írtam:
"Ezeknek a pontoknak nagy része csak akkor áll meg, ha Isten élő vezetése is társul hozzá. Ha Ő mondja egy gyermekének, hogy most menj innen ki, tedd ezt vagy azt, mondd, amit mondok. Véleményem szerint."Mert szerintem nem lehet általános szabályt kidolgozni, és bántani azokat, akik sok szenvedés árán ott maradnak, és küzdenek Isten egyházáért. Minden eset más. És nekem nem tetszik ez a kárhoztatás.
Én soha nem mondtam olyat, hogy aki ottmarad, mind jól teszi. Azt sem mondtam, hogy aki elmegy, mind rosszul teszi. Annyit mondtam (korábban), hogy
az a helyes, ha Istenre figyel és hallgat ebben a dologban, hogy menjen, vagy maradjon. Magától senki ne cselekedjen.Összességében az a problémám, hogy akik elmentek, ne hibáztassák azokat, akik maradtak.