Dogma, vagy emberi parancsolat?!
A kérdés szorosan összefügg egy másikkal: Ihletett, vagy nem ihletett?!
Amikor a keresztyének a Biblia kanonizációját követően elkezdtek dogmákat gyártani, azt viszonylag könnyű szerrel ellenőrízhette volna a nyáj.
Mivel a Biblia (ügyes) kanonizációja folytán a "teljes írás Istentől ihletettnek" lett nyilvánítva.
Tehát azok a dogmák, amelyek nem támaszthatóak alá az igéből, vagy abból éppen cáfolhatóak nem mások, mint emberi parancsolatok.
Persze itt felmerűl egy újabb keresztyén botránykő.
Tetszik, vagy sem a Biblia sokszor látszólag, máskor pedig valósággal ellentmond önmagának.
Az ateisták ilyenkor szokták jól kiröhögni a keresztyéneket, akik kézzel lábbal hadakoznak a Biblia tökéletes volta mellett.
Ha a Bibliát valóban a Szentlélek által kanonizálták (melyben nem kételkedem), akkor is tökéletlen emberi eszközök által történt az.
Na ez az, amit a keresztyének többsége megintcsak nem hajlandó tudomásul venni.
A topic elején említettem Pál apostolt, mint a kedvencemet az ellentmondásos személye ellenére.
Szóval szegénykém hiába írta le, hogy "én mondom, s nem az Úr" sok agymosott keresztyén a hozzá kapcsolódó álláspontot is ihletettnek tekinti, s dogmaként nyomja mások orra alá. Miért?!
Egyszerűen, mert benne van a Bibliában...
S ha már Pálnál tartok, azért írnék róla némi negatívat is:
Tim.2:
11. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
12. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.
"NEM ENGEDEM MEG"
Az indoklás, ha lehet mégbotrányosabb: Úgy idézi Pál az Ószövetséget, mintha Ádám a makulátlan tisztesség példaképe maradt volna...
Pálnál gyakran felfedezhető az ellentmondást nem tűrő viselkedés. Jó alapot teremtett ezzel a mai szekta-építők mentalitásának: "Ha ez a véleményem, akkor az Istené, másoknak kuss!"