Érdekes írás, az evangélikus napi igék rovatból:
Lelki útravaló a mai napra
Fényözön árad az igazra és öröm a tiszta szívűekre. (Zsolt 97,11)
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)
Az arisztotelészi logika foglyai vagyunk. Pedig a Biblia inkább a keleti kultúrkör nyelvén íródott. A mi agyunk számára felfoghatatlan, hogy két egymással ellentétes dolog egyszerre igaz lehet. A keleti gondolkodásban ez természetes. A Szentírás tele van paradoxonokkal, nemcsak el, hanem be is kéne fogadnunk őket. Indoklás nélkül is nagy mélység, üzenet van bennük: „Boldogok, akik sírnak...” Hagynunk kell, hogy az üzenet ki tudjon bomlani az értelmünkben.
Csendben ízlelgessük kicsit ezeket a jól ismert, szent paradoxonokat:
A végtelen Isten törékeny csecsemőként jött el ebbe a világba.
Jézus teljesen Isten és teljesen ember.
A teremtő és gondviselő Isten, aki mindannyiunknak helyet készített a világban, nem kap tőlünk helyet, csak egy istállónyit, azt is alig.
Krisztus megüresítette önmagát, hogy mindenek Ura legyen.
Az utolsók az elsők, az elsők az utolsók.
Legyenek köztetek a legkisebbek a legnagyobbak!
Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét Jézusért, megtalálja.
Az ember egyszerre bűnös és megigazult. (Luther Márton)
A keresztfa kudarca a megváltás győzelmét hordozza.
Az úrvacsora egyszerre ostya és Jézus teste, bor és Jézus vére.
Boldogok, akik sírnak. Jobb megvigasztaltnak lenni, mint sosem sírni? Reklámok zúdítják ránk a különböző megvásárolható áruk ígérte örök boldogság elvárását. A vigyor a siker védjegye. A könnyek gyöngeség. Pont ezek a gyöngeségek ránthatnak ki minket a mesterséges világ fogaskerekei közül a valódi életbe. Gyöngeségben életerő.
Kellenek ezek a paradoxonok.
Az Úr világossága törjön be életed árnyékaiba, sötétségeibe! De vállald az utadat homályon és éjszakán át, hogy éppen ott megláthasd, és nyilvánvalóvá váljon az Úr jelenlétének ragyogó fénye! Ámen.
Novotny Dániel
2019. november 24.