Gábor topicját olvasva, elgondolkodtatott a "testi(es) keresztyénség "-fogalma.
Ha a szóbanforgó igehírdetés végkövetkeztetését nézem, akkor Jézus Krisztus által, Isten a testi(es) keresztyéneket is szereti.
Aztán elgondolkodtatott az igehírdető által definiált fogalmak tartalma:
- A szellemi hívők csoportja akik komolyan, életük odaszánásával és a világgal való szakításukkal követik Urunkat.
-A testies hívők akik csupán jólétre, áldásokra vágynak áhítoznak és igazából Krisztus nem, csak áldásai kell nekik.
Ez picit összezavart!
Hogy szeretné Krisztus által Isten azokat, akiknek valójában Krisztus nem kell?!
Miként lehet valakire keresztyénként tekinteni, ha Krisztusból csak az áldásokra tart igényt?
A bennem kavargó kérdések közül a következő önmagamhoz szólt:
Szelleminek, testinek, vagy mindkettőnek érzem a hitemet?
Őszíntén úgy érzem, hogy a hitem kettős természetű. A szellemi ígényeim mellett vannak testi kívánságaim is, s egyáltalán nem érzem magam rosszul attól, ha betöltésre találnak.
S mindjárt kijelenthetem azt is, hogy nem lelkendezek tőle, ha a testi kívánságaim nem teljesülnek. Nem mondom, hogy képtelen vagyok elviselni, de nem jelent örömöt, s ez az igazság.
Ugyanakkor nem a testi kívánságaim teljesűlését várom elsősorban Krisztustól.
Pál valahogy úgy fogalmazott, hogy " Ha csak ebben az életben reménykednék Krisztusban, minden embernél nyomorúltabb volnék."
Nem igazán díjazom azon szuper szellemi keresztyéneket, akik azt állítják magukról, hogy ők már a testet megfeszítették minden kívánságával együtt. Főleg gáz ez a kijelentés egy olyan ember szájából, aki egy-egy testies kívánság be nem teljesűlése után kifordúl önmagából...
Amúgy nagyon őszíntén úgy érzem, hogy Krisztus testében a feszűltségeket és a szakadásokat, mindig a szellemi keresztyének gerjesztik.
Egyszerűen önmagukat állítják követendő etalonnak hit, tanítás, gondolkodás és erkölcs tekintetében.
Aztán hamar megkapja a testies jelzőt az a testvér, aki ezen a "szent rostán" fennakad...
Röviden összefoglalva az esetek döntő többségében jól érzem magam a testemben és a testies mivoltomban, főként hogy még keresztyént nem láttam ezen gyarló állapota nélkül.