Szerző Téma: Textus-Receptus vs. Nestle-Aland  (Megtekintve 11165 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Dátum: 2018. Augusztus 14. - 22:38:08
A topic címe megtévesztő lehet, látszólag a két szöveg-gyűjtemény egymás ellen készült, de a valóság más.
Vonja le mindenki a saját számára kielégítő következtetést.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #1 Dátum: 2018. Augusztus 14. - 22:41:58

Állítás a Textus Receptus követőinek részéről:
Miért választották a korai egyházak a
2., 3. században, és miért választották a
protestáns reformerek a 15., 16. és 17.
században a Textus Receptus-t a
kisebbségi szövegekkel szemben?
A következők miatt:
-          Textus Receptus a görög
kéziratok hatalmas többségén (5300+,
több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik
többségi szövegnek.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #2 Dátum: 2018. Augusztus 14. - 22:52:22
A Nestle-Aland követőinek állítása a szöveg-hitelesség kérdéséről:

Az újszövetségi könyvekhez
rendelkezésünkre álló legrégibb
kéziratok a következők:
- Mintegy 200 majusculus (csupa
nagybetűvel írt) kódex
- Kb. 2300 minusculus (kisbetűs) kódex
- Több mint 70 papirusz kódextöredék
- Az úgynevezett lekcionáriumok,
amelyek az istentiszteleti felolvasásra
kijelölt bibliai szakaszokat
tartalmazzák
- Az ókori egyházatyák írásaiban
található újszövetségi idézetek
- A régi fordítások
Mindezek közül a majusculus kódexek
és a papirusz kódextöredékek a
legrégibbek és a legértékesebbek.

Kérdés, cáfolat, ellenvetés, mielőtt tovább folytatnánk?
:szelid:

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #3 Dátum: 2018. Augusztus 15. - 00:01:04
Ez is egy vélemény a netről:

A bibliafordításokról
A Károli fordítás hibái, szövegváltozatok (Nestle-Aland, Textus Receptus)

Ebben a tanulmányban elsősorban a bibliafordításokról, a Károli fordítás pozitívumairól, hibáiról és a szövegváltozatok kérdéséről lesz szó. Nem csak a Károli, hanem más fordítások hibáival is többféleképpen szembesülhetünk. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, amikor az eredeti szöveggel vagy más fordításokkal hasonlítjuk össze az adott Igeverset. Napjainkban egyre sűrűbben találkozhatunk azzal az esettel, mikor egyes hívők az Újszövetség eredeti szövegéből szótárral vagy segítséggel fordítanak, és miután azt összehasonlítják a Károli fordítással, arra a következtetésre jutnak, hogy az adott szót vagy mondatot Károli (vagy az adott fordító) rosszul fordította. Sok esetben nem erről van szó, hanem arról, hogy Károli nem azt a görög szövegváltozatot fordította, amit a hívők pl. az adott Internetes oldalon olvasnak.
Mielőtt hozzákezdenénk a Bibliafordításokkal kapcsolatos részletek tárgyalásához, tegyünk röviden pár fontos kijelentést Isten Igéjéről: Isten Igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál és olyan, mint a tűz vagy mint a sziklazúzó pöröly. Jézus azt mondta: az Ő beszéde szellem és élet, és hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik. Tudjuk, hogy Isten tökéletes és az Ő Igéje is tökéletes, de ugyanezt nem mondhatjuk el a bibliafordításokról. Ezért is fontos megkülönböztetnünk a jó és kevésbé jó fordításokat és tudnunk azt, hogy miért nevezhetünk egy fordítást jónak, esetleg gyengének. Jézus azt is mondta: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. Abban, hogy megmaradjunk Isten beszédében, Igéjében, és hogy megismerjük az igazságot, egy jó fordítás többet segíthet, mint egy kevésbé jó. Nézzük meg tehát, hogy egy bibliafordítás minőségét milyen tényezők határozzák meg.

A három legfontosabb tényező, amit mindenképp figyelembe kell vennünk: a megfelelő héber és görög kéziratok használata; a fordító lelki és szakmai illetékessége; és a megfelelő fordítási módszer alkalmazása.
Ami a bibliai kéziratok használatát illeti, két egymással vetekedő szöveg van használatban: a Textus Receptus, (amit a Reformáció idején használtak a Biblia fordítására) és az ún. Nestle-Aland féle eklektikus szöveg, (ami a Westcott-Hort féle görög Újszövetségre alapszik), amit a 19. század közepétől kezdődően a modern fordítások alapját képezi. A 19. századig a Textus Receptus volt az a görög szöveg, amely a bibliafordítások alapját képezte. Ha a Textus Receptust valamikor javítani vagy felcserélni kell, akkor a Többségi Szöveggel kell felcserélni (Majority Text), nem pedig valamilyen önkényesen válogatott „eklektikus” szöveggel.
Elszomorító, ahogyan az utóbbi időben lerombolták a Textus Receptusba vetett bizalmat, és ezzel halálos döfést mértek az isteni ihletésbe vetett hitre. Ha az Ige az emberek többségi szavazatától függ, főleg, ha hitetlen irodalomtudósokétól, akkor nincs többé ihletett, isteni igazság. A keresztények gyakorolhatják a béreai kiváltságot, hogy mindennap tudakozzák az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek, de ha nincs birtokukban az Isten igaz Igéje, akkor az ellentmondások miatti zavarodottságukban rákényszerülhetnek arra, hogy hitetlen tudósokat, vagy őket követőket kérdezzenek meg, melyik verzió a helyes... Attól kezdve már annak véleményét fogják elfogadni, és az a veszély leselkedik rájuk, hogy egy hitetlen, szkeptikus tudós véleménye megfosztja őket élő hitüktől, amely a tévedhetetlen és ihletett Szentírásra épült. 1904-ben a Brit és Külföldi Bibliatársulat kiadta a kritikai Újszövetséget, Eberhard Nestle gondozásában, a Tischendorf, Westcott és Hort, és Weiss munkájára támaszkodva. Többek között a Trinitarian Bible Society is tiltakozott, mivel ezzel az alapokat mozdították el, az ősi határvonalakat hágták át. Egyházilag is zavar keletkezett, minden szinten.
Bizonyára az ellenség terve volt az, hogy kioltsa az ihletettség lámpáját, hogy lesöpörje a természetfelettit és a csodálatosat Isten Igéjéről. Mert ha a Biblia nem Isten Igéje, hanem csak „tartalmazza” azt, akkor egyik verzió éppúgy tartalmazhatja, mint a másik: akkor bármilyen fordítás megfelel. Ha nincs olyasmi, hogy „A Biblia”, akkor akármilyen biblia jó lesz. Azon iskolák nagy része, amelyek az Wescott-Hort féle eklektikus szöveget magukévá tették, hamarosan a teológiai liberalizmus ingoványos mocsarába süllyedtek. Mekkora a különbség a Textus Receptus és az eklektikus szöveg között? A Westcott és Hort féle szöveg 5604 helyen változtat a Textus Receptus szövegén. Ebből 1952 kihagyás (35%), 467 hozzáadás (8%), és 3185 változtatás (57%) van. Oldalanként megközelítőleg átlagosan 15 szó változott meg összesen. A Nestle-Aland féle szöveg 2886 szóval rövidebb, mint a Textus Receptus. Tehát 934-el több szót hagytak ki, mint Westcott és Hort. A 2886 szó kihagyása közelítőleg annyi, mintha az 1 és 2Péter levelet kihagynánk a Bibliából! No komment... A liberálisabb álláspont képviselői nem tekintik Isten Igéjének pl. a házasságtörő asszony történetét sem, a Jn 7,53-8,11 verseket. Gondolkozzon el rajta mindenki, hogy azt a részt pusztán egy ember írta oda magától vagy az a rész is Istentől ihletett.

Nem véletlen, hogy a görög kéziratok elsöprő többsége a Textus Receptus-t támogatja. Nem állja meg a helyét az a tévhit, hogy a Westcott-Hort féle görög Újszövetség, és ennek 20. századbeli utódai, mint a Nestle-Aland Görög Újszövetség, a „legrégibb és legjobb kéziratokra támaszkodik”, míg a Textus Receptus szövegét (amelyből a Károlit fordították) csak egynéhány görög kézirat adja. A tévhitet könnyű eloszlatni. Igaz, hogy annak idején Erasmus csak egy fél tucat kézirattal dolgozott, amikor a Görög Újszövetség első kiadását készítette elő, de azt összehasonlította az ókori fordításokkal és az egyházatyák idézeteivel, és tudta, hogy az általa használt kéziratok az akkor fellelhető kéziratok elsöprő többségét képviselték. Erasmus figyelembe vette az alternatív változatokat, olyanokat, mint amilyeneket például a Codex Vaticanus képvisel. Abban a helyzetben volt, hogy meg tudta állapítani, hogy melyik szöveg az, amely a fellelhető kéziratok egybehangzó tanúságát képviseli. A reformáció idején fordított Bibliák a rendelkezésre álló kéziratok többségére alapszanak, amiért is a hagyományos, fogadott szöveget „többségi szöveg”-nek is szokás nevezni. (Habár e kifejezést az utóbbi időben lassan elbitorolja a Hodges-Farstad-Thomas Nelson görög Újszövetség, 1982-től.) Tekintélyes szövegismerők elismerik, hogy görög kéziratnak 98%-a a Textus Receptust támogatja. Egyszerűen értelmetlen dolog olyasmit mondani, hogy a Textus Receptust „csak néhány késői kézirat” képviseli. Az újabb szövegkritika hiteltelenné tette a Wescott és Hort 1881-es kritikai görög Újszövetségét is, ezért a modern fordítások egy újabb „eklektikus” görög Újszövetséget vesznek alapul. „Eklektikus” kiválogatottat jelent: „kiszelektálni az egyes elemeket különböző forrásokból, rendszerekből”. Újabban tehát elutasítják Wescott és Hort munkáját, mivel „manapság senki sem vallja azokat a szövegkritikai elméleteket”, amelyeket ők vallottak, és amelyekkel dolgoztak… Wescott és Hort csak az első lényeges eltérést jelezte a Textus Receptustól, míg a mai újabbnál újabb elméletek ennél még távolabb sodornak. Wescott és Hort elődeik elméleteit fejlesztették tovább, (Griesbach és Tischendorf elméleteit), a mai szövegkritikusok pedig ugyanúgy, ezeket az elméleteket viszik „előbbre”.
A mai szövegkritikusok közül kevesen ismerik el, hogy Wescott és Hort nyomdokait követnék, pedig mindannyian befolyásuk alatt állnak. Bruce Metzger (talán a legbefolyásosabb élő szövegkritikus) azonban elismeri, hogy a United Bible Societies’ Greek New Testament a Wescott és Hort kiadását vette alapul és módszerét alkalmazta a külső és belső bizonyítékok figyelembe vételére. A megszületett szöveg lett a modern bibliafordítások alapja (Revised Standard Version, New Revised Standard Version, New English Bible, Revised English Bible, New American Bible, New American Standard Version, Good News Bible, New International Version, sőt, részben a Jerusalem Bible és a New Jerusalem Bible is, és persze a modern magyar fordítások alapja is). Ez lett tehát az „Új Textus Receptus”. Megszabadultak egyiktől, hogy a másik rabjai legyenek. A bibliai szöveg specialistái nem tudnak szakítani a berögződött szokással: a megszabott normák szerint mérlegelik az ősi szöveget, egyik sem tud szabadon és függetlenül dönteni. Meg is állapították, hogy W. és H. elérte célját: detronálta a Textus Receptust. A Nestle-Aland-féle görög Újszövetség 24. kiadásához Erwin Nestle és Kurt Aland a következőket jegyezték meg: „A szöveg a 19. századi munkára épül, teljes egészében változatlan maradt, mivel az újabbi kutatások nem vezettek egy általánosan elfogadott más újszövetségi szöveghez.”

Nem szükséges tovább bizonygatni: a mai „eklektikus” szöveg nagy mértékben a Wescott és Hort racionalista döntésein alapszik. Ezt tagadni annyi, mint tagadni Darwin hatását az evolúciós elméletre: Darwin sokféle feltevése már megcáfolódott, de az elméletnek mégis ő maradt az elindítója. Igaz, hogy az „eklektikus” szöveg sem az alexandriai szöveget, sem a Wescott és Hort kritikai szövegét nem követi pontosan, hanem néha a Textus Receptusnak ad előnyt a Sinaiticus és Vaticanus kéziratokkal szemben, de a lényeges kérdésekben mégis ugyanúgy tér el a Textus Receptustól: mindkettő szinte ugyanannyi igeverset töröl (WH-48, Ekl.-45), és közel ugyanannyi igevers-részeket (WH -193, Ekl.-185), és törli Jézus Krisztusnak ugyanannyi címét (WH-221, Ekl.-212). Megjegyzendő, hogy a Vaticanust és a Sinaiticust már a reformáció idején hitelvileg korrupt szövegnek tekintették. Bizonyítható, hogy a Vaticanus és Sinaiticus szövegét szándékosan módosítottak az első két század nagy teológiai kérdéseinek idején. A szándékos módosítás gyanújába keveredett kézirat nem lehet alkalmas a Textus Receptus kijavítására! Ez szinte olyan, mintha az „Új világ fordítás”-t használnánk a Károli Biblia „javítására”! A keleti szövegforma uralta a görög világot a IV. századtól kezdve a XVI. századi reformációig. Ennek a szövegformának a megjelenésére és dominanciájára adott magyarázatok nem kielégítőek, úgy, ahogyan a kritikusok elképzelték a hagyományozás történetét. Az egyetlen ésszerű magyarázat az, hogy az eredeti szöveget ez a szövegforma őrizte meg a legtisztábban. „Semmit se tegyetek az Igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek.” (5Móz 4:2)

A fordítók lelki és szakmai illetékessége
Ami a fordítók illetékességét illeti, fontos tudni, hogy az alapvető hitelveket tagadó ember nem tudja, (mert nem akarja,) helyesen fordítani a Biblia szövegét, mivel ott épp azok a hitelvek vannak kijelentve, amelyekben ő nem hisz. Még az emberi szerzőség esetében is törvények büntetik a hamisítást, mennyivel inkább félnünk kell attól, hogy Isten Igéjét meghamisítsuk! A racionalista filozófia és a Szentlélektől idegen tudomány nem alkalmas „helyreállítani” Isten Igéjét. A Biblia ihletettsége, Jézus Istensége, és a keresztyén hitet meghatározó szavak fordítása, mint „megigazulás”, „kiengesztelés”, „váltság”, „megszentelődés”, „megváltás”, attól függnek, hogy a fordító hisz-e ezekben? A dinamikus megfeleltetést kitaláló Eugene Nida, azt vallotta, hogy a Szentírás tökéletlen, nem abszolút igazság, még az eredetiben sem. (Nida, Message and Mission, 1960 221-222, 224-228.). Szerinte a Szentírást nem a Szentlélek ihlette (Nida, Language Structure and Translation, 1975, 259.), a Biblia korlátolt és relatív (Nida, Customs and Cultures, 1954, 282.). Nida egyetért azzal, hogy Jézus Krisztus vére nem a bűnért bemutatott áldozat, hanem csupán az árnak a jelképe („figure of the cost” - Nida, Theory and Practice, 1969, 53. 19. lábjegyzet), és semmiképp sem engesztelő áldozat a bűnért (Nida és Newman, A Translator’s Handbook on Paul’s Letter to Romans, Róm 3:25-ről). Ezért barátjával, Robert Bratcher-rel a „vér” szót következetesen kicserélték „halál” szóra a TEV (Today’s English Version) Bibliában. Ha a Biblia ihletettségét és hitelességét komolyan vesszük, akkor szövegkritikát nem gyakorolhatunk teológia nélkül. A belső, teológiai összefüggések néha nagyobb hatással bírnak, mint a külső, kézirat-bizonyítékok. Jézus úgy hivatkozott az Ószövetségre, mint ihletett, hiteles Igére. Maga Pál apostol egyetlen héber betű hitelességét is komolyan vette, mit például Galata 3,16-ban: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről: És a te magodnak”, utalva 1Mózes 17,7-re: „És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül.” (Lásd még: 5Móz 8,3; Mt 4,4; Lk 4,4; Jn 10,35). Ha egy egyszerű, többes számot jelentő rag jelenléte vagy hiánya ilyen nagy jelentőséggel bír, sőt, egy betű vagy pont is, milyen nagy felelősség az Igét ennek megfelelően kezelni és fordítani! Mennyire fontos, hogy a fordító hiszi-e azt, amit a Szentírás tanít!
Sajnos, az eklektikus szöveg kidolgozói (Metzger, Bruce, Aland) nem hittek sem a Szentírás ihletettségében, sem annak isteni megőrzésében az évszázadok során. A hitetlen-tudományos körök szkepticizmusát jól szemlélteti az ún. „Jézus Szeminárium” (The Jesus Seminar, bővebben itt: Jesus Seminar)
Ez a testület „75 szaktekintélyt” foglalt magába, „a vallás és az újszövetségi tudományok területén”. Először 1985-ben ülésezett, de a kezdeményezést már 1978-ban bejelentették. Célja az volt, hogy megállapítsa, hogy melyek az evangélium hiteles szavai, és melyek nem. Más szóval, úgy is mondhatnánk, hogy ezek a tudósok egyre ismételgették az ősi Kígyó kérdését: ”Csakugyan azt mondta az Isten?” (1Móz 3,1) 1980-ban rangsorolni kezdték az evangélium szavait, amelyeket szavazással döntöttek el. Egy szakasz megvitatása után vörös, rózsaszín, szürke vagy fekete színnel jelölték Isten Igéjében való kételkedésük mértékét...
1993-ban a Jézus Szeminárium kiadta munkáját: „Az öt evangélium: Jézus valódi szavainak kutatása” címmel (The Five Gospels: The Search for the Authentic Words of Jesus). Ez magába foglalt egy új fordítást, amit szerényen „szakemberek fordításának” neveztek („The Scholar’s Translation”)... Ebben az említett színekkel Jézus szavainak szerintük rangsorolt hitelességi fokozatát jelölték. A Szeminárium azzal zárult, hogy Jézus Krisztusnak a Bibliában található mondásai közül megközelítőleg csak 18% tekinthető hitelesnek. Ezen „szakemberek” szerint nem Krisztustól származnak a boldogmondások; Ő sohasem mondott olyat, hogy „tartsd oda a másik orcádat is”; nem mondott magvető-példázatot; a tíz szűz példázatát; a tíz drachma példázatát; a talentumokról szóló példázatot. Ő nem mondta, hogy „felépítem az én anyaszentegyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”; nem imádkozott a Gecsemáné kertben; nem mondta, hogy „Vegyétek, egyétek, ez az én testem”; és a többi mondásokat az Úrvacsora szereztetéséről. Ő sohasem mondta, hogy „Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek”; sem pedig, hogy „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!” A „Jézus Szeminárium” megállapította, hogy Ő sohasem járt a vízen, nem látott el ötezret öt kenyérből és két halból, sohasem prófétált haláláról, feltámadásáról vagy második visszajöveteléről, nem volt soha a zsidó főpap előtt vagy Pilátus előtt, nem támadt fel a harmadik napon, és nem ment fel a mennybe. Szerintük, a történelmi Jézus története a kereszthalállal és az enyészettel fejeződött be (Religious News Service, március 6, 1995).
E modern „szakemberek” szerint Jézus Krisztus egyszerű ember volt, akit félrevezettek álmai, és politikai intrikák áldozata lett, halála a történelem balesete. (Christian News, április 7, 1986). Nincs semmi váltsághalál, semmi feltámadás, semmi egyediség vagy tévedhetetlenség a Bibliában. Nincs szűztől való születés, betlehemi csillag, pásztorok vagy bölcsek látogatása. Csak legendák vannak... (Bible Review, december 1992). Az ördög valóságos ellensége Isten Igéjének (1Pt 5,8). Egyik fő célja, már Édentől kezdve, Isten szavának megkérdőjelezése és tagadása. Figyeljük meg a következő kérdéseket: „Csakugyan hat nap alatt teremtette Isten a világot?” vagy „Csakugyan volt vízözön, ami elborította az egész földet? „Igaz lehet Jónás története?” „Az evangéliumok csakugyan Jézus szavait tartalmazzák?” A régi kígyó hangja hallható mindezekben a kérdésekben! Édenben az ördög nemcsak megkérdőjelezte az Igét, hanem helyettesítette is azt, saját szavaival! Ne legyünk az ördög eszközei! A hívő ember komolyan veszi, a kritikus pedig semmibe veszi azt, amiket a Szentírás kijelentett önmagáról. Csak két lehetősége van minden embernek, amikor a Szentírással szembesül: vagy követi a hit útját, vagy követi a hitetlenség útját, amely a kritika és okoskodás útja. Ha valaki ez utóbbin indult el, akkor nincs számára megállás. A bibliafordítás kérdésében nem a hitetlenségnek, hanem a hitnek kell jellemeznie bennünket. Ennek akkor is így kell lennie, ha van olyan kérdés amire éppen nem tudunk válaszolni. Kérdéseink ellenére hiszünk, amíg hitelesen megválaszolhatjuk őket, még akkor is, hogy bizonyos kérdésekre talán csak a mennyben fogunk választ kapni. A tévtanítókról a Bibliának világos tanítása van (Lásd például: Róm 16,17; Tit 3,9-10; 2Tim 2,16-21; és 2Tim 3,5). Bizonyára nem a szkeptikusok kell megtanítsanak bennünket a Biblia szövegének helyes fordítására! „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7,15) Valaki lehet hamis akkor is, ha nem prófétál és jöhet a tudomány ruhájába öltözve is.

A fordítási módszer
Két egymással vetekedő bibliafordítási módszer van használatban: (1) a lehetőséghez mért szó szerinti, pontos fordítás, és (2) a dinamikus megfelelőséget alkalmazó, szabadfordítási módszer. A dinamikus megfeleltetés széles skálán mozog, a majdnem szó szerinti fordítástól a parafrazálásig. Egy rossz szövegből, szabadfordítással, csakis rossz Biblia származhat (ha egyáltalán Bibliának lehet nevezni az olyat). Persze, akkor sem lesz jó a fordítás, ha jó a fordítási módszer, de a használt héber vagy görög szöveg hibás. (Ennek fordítottja ritkábban fordul elő.) Az olyan fordítás, amely lehetőleg legpontosabban igyekszik megőrizni az eredeti szavakat és mondatokat tiszteletben tartja az eredeti szerző írásának módját, és megtiszteli vele az ihletett írót is. A fordítók tévedhetnek, de azzal is félrevezethetik az olvasót, ha fölöslegesen parafrazálják és önkényesen értelmezik az eredeti szavakat. Az olyan fordítás, amely a lehetőségekhez mérten szó szerint tükrözi az eredetit, biztosítja az olvasót és igehirdetőt, hogy amit magyarra lefordítottak, az ugyanaz, amit az eredeti görög és héber szöveg mond. Még az a szószerinti fordítás is, amely megtartja az eredeti szöveg homályosságát vagy kétértelműségét, pontosabb, mert lehetőséget ad az olvasónak, hogy a megfelelő üzenetet kapja az Igéből, ne csak valamilyen egyirányú, leszűkített értelmezést.
A dinamikus megfeleltetés, vagyis szabadfordítás, egy új keletű dolog: néhány évtizede, hogy kidolgozták, de hamar elterjedt a fordítók körében. Minél többet tud meg az ember erről a módszerről, annál jobban aggódhat a bibliafordításokért. Sajnos, szinte minden Biblia, amit az utóbbi időben kiadnak, CLT fordítást alkalmaz („common language translation”, vagyis dinamikus megfeleltetés), mivel a Wicliffe Bible Translators és az UBS (United Bible Societies) a dinamikus fordítások hívei. Igaz, hogy ami teológiailag fontos, az nem mindig a betű vagy a szó szintjén, hanem inkább a szöveg egészének a szintjén van közölve. (Vagyis nem csak a szó, vagy a fogalom, hanem az irodalmi egységben használt szó/fogalom a megértés tárgya.) A Biblia kijelentései nem mindig ugyanazon a logikai szinten mozognak, amelyek szerint vagy igazak, vagy hamisak. Ennek ellenére, egyetlen fordítónak sincs joga a Biblia szavait könnyelműen kicserélni vagy éppen törölni! Márpedig a dinamikus megfeleltetés épp ezt teszi: helyettesíti Isten szavát emberi szavakkal.
A dinamikus szabadfordításnak nem célja a pontosság: az olvasók táborának beszédszintjéhez méri a fordítást, nem pedig az eredeti szöveg minél pontosabb átültetéséhez a receptor nyelvre. Arra törekszik, hogy a nem hívő olvasók is ugyanúgy értsék a Szentírást, mint a hívők, nem gondolva arra, hogy a Szentlélek az, Aki az Írást megérteti. Továbbá, a köznyelvnek megfelelően kicseréli a kifejezéseket a fordítás során. (Például, ha az olvasó nem tudja, mi a hó, akkor a szó kicserélhető valami egyébre, ami fehér, például a kókuszdió belsejére.) Az „érthetőséget” célozzák meg, amit az egyszerűséggel próbálnak elérni, nem törődve az eredeti szöveg pontos és hiteles fordításával, amely néha nehéz és bonyolult, úgy a szóhasználatban, mint a fogalmazásban. A cél számukra nem a pontosság, hanem a hatás: lehetőleg ugyanazt a hatást elérni a modern olvasóknál, amiben a fordító véleménye szerint az eredeti olvasók részesülhettek, amikor az eredeti szöveget olvasták. Nem direkt és szó szerinti átültetést követnek, hanem indirektet, amelyben az általános, funkcionális megfeleltetés a cél. A gondolat kerül lefordításra, de nem az ott használt szavakkal. Az igaz, hogy a gondolat fontosabb, mint a szavak, de az nem igaz, hogy helyesen lehet visszaadni a gondolatot, ha nem használjuk az eredeti szavakat!
A dinamikus fordítások sok helyen megváltoztatták a gondolatot épp az által, hogy eltértek az eredeti szavaktól. Így lettek a rókák (Mt 8,20) Mexikóban prérifarkasok (coyotes), a gyertyatartó (Mk 4,21) Indiában gabonaláda, az eke (Lk 9,62) a közép-amerikai karib nyelven kapa, a csűr (Lk 12,24) Mexikóban kosár, a pohár (Mt 20,22) ugyancsak Mexikóban fájdalom, a bárány (Jn 1,29) az eszkimóknak fóka, az indiaiaknak kakas... Ez az elmélet összetéveszti a fordítást a tanító munkájával. A fordító feladata a leghitelesebben visszaadni Isten Igéjét az illető receptor nyelven, a tanító feladata pedig annak megmagyarázása. Egy bibliai szöveget nem lehet többféleképpen lefordítani, ha hűek akarunk maradni az eredetihez! Csak javítani lehet a fordításon, igazodva a ma használt magyar beszédhez. Nem berögződött, darabos szószerintiségre van szükség, hanem az eredeti szöveg iránti lehető legnagyobb hűségre, pontos magyar fordításra. A Szentírás bizonyos érthetetlensége nem(csak) a kulturális tudatlanságban keresendő, hanem a lelki vakságban. A Szentírást magyarázni, értelmezni a lelkipásztor, a tanító és az evangélista feladata, nem pedig a fordítóé. Nem leszállítani kell a Bibliát az emberek szintjére, hanem az embereket felemelni a Biblia szintjére. A titkokat és az „Isten mélységeit” pedig a Lélek vizsgálja, vagyis csak az képes megérteni, akiben Isten Szentlelke van (1Kor 2,10).
Tévedés azt feltételezni, hogy a Bibliát az eredeti olvasók könnyen megértették! Volt, amikor maguk az írók sem értették (1Pt 1,10 -11), vagy egyik író nehezen értette a másikat (2Pt 3,16). Jézus példázatainak is kétféle célja volt: felfedni az igazságot a hívők előtt, és elrejteni az igazságot a nem-hívők előtt (Mt 13,10-13). A Biblia tehát akkor sem volt könnyű olvasmány, mert a mennyei dolgok ábrázatját (Zsid 9,23) és a mély tikokat (Ef 3,9. Kol 1,26-27) kellett elmondani emberi nyelven. A dinamikus megfeleltetés tagadja a Biblia természetét: először is azt, hogy a Biblia mennyei kijelentés (Gal 1,11-12; 2Pt 1,21, és 4Móz 16,28, 2Sám 23,2, Neh 9,30, Jer 1,9; 30,2; 36,2; Ez 1,3; ApCsel 3,21). Ez Isten könyve, nem pedig a miénk. Ezt az igazsághoz illő tisztelettel kell kezelni. Mivel a Biblia isteni könyv, ezért tévedhetetlen, tekintélyt parancsol, egységes és titkokat is tartalmaz.

Fontosabb kihagyások az Újszövetségből
Van jó néhány fontosabb Ige, amelyet megnyirbáltak, vagy teljesen kimaradtak az Újfordítású Bibliából (MBT), és mindazokból a modern fordításokból, amelyek a Nestle-Aland féle eklektikus görög szöveget vették alapul (mint például a nemrég kiadott Újra Revideált Károli Biblia). Fontos, és a Szentírás egészével összhangban levő kijelentések tűntek el, annak ellenére, hogy a kéziratok többségében ezek megtalálhatók. Csupán néhány régi kézirat, főképp a Sinaiticus és Vaticanus kéziratok nem tartalmazzák, (és egy pár, hozzájuk hasonló, koronatanúnak kikiáltott kézirat). A kimaradt szavak és mondatok gyakran hitelvi kérdésekben fontos bizonyságok, és az is feltételezhető, hogy épp ezért törölték őket az ihletett Igéből. Olyanok tették ezt, akik az első századokban burjánzó hamis tanításokat képviseltek és terjesztettek.
Egyes régebbi kéziratokból az Úr Jézus nevei és címei túlságosan gyakran lettek kitörölve, minthogy azzal védekezhetnénk, hogy véletlenszerű elírás történt. Ismerve az első századok hitelvi vitáit, erős gyanú merül fel, hogy valakik szándékosan törölték ezeket a szavakat a szent szövegből. A tévelygés fő vonalát azok képviselték, aki tagadták az Úr Jézus igazi istenségét és igazi emberi mivoltát. Az „adoptionizmust” vagy „szellemi krisztológiát” képviselők úgy hitték, hogy a Názáreti Jézus egy közönséges ember volt, akit Isten fiává fogadott (adoptált) megkeresztelkedésekor, akit akkor megszállott a Krisztus-Lélek. Így tehát Jézus Krisztussá vált keresztsége után, (de nem volt az, öröktől fogva). Jóllehet egyesültek egy időre, Jézus és Krisztus különböző személyek voltak. Több nevet és csoportosulást ismerünk, akik ezt a hamis elképzelést vallották és hirdették. Mindannyian a gnosztikusok közül valók voltak. A gnosztikusok sokféle irányzatot képviseltek, de egy közös vonás egyesítette őket: szerintük a pleroma-ból, vagyis az eonok szellemi világából, az isteni Krisztus alászállott és egyesült egy időre a történelmi Jézussal (Ptolemeusz szerint a keresztségtől nagypéntekig). Ennek a tévelygésnek hatása érezhető azokban a legrégebbi kéziratokban, amelyeket ilyen módon megnyirbáltak.
A hibás kéziratok bizonyára épp azért maradtak fenn, mert keveset használták őket. A jól másolt kéziratokat ugyanis elnyűtték a sok olvasás alatt. A korán felbukkanó tévtanítások miatt is találunk a Újszövetségben ilyen komoly figyelmeztetéseket, mint ezek: „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja, hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.” (Jel 22,18-19) „Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak.” (2Pt 3,3) „A gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.” (2Tim 3,13) „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” (2Tim 4,3-4) „Voltak pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.”(2Pt 2,1) Nincs szükség arra, hogy valaki görögöt és hébert értő szakember legyen, hogy megállapíthassa, hogy a szavak eltávolítása a Szentírás megcsonkítását jelenti! A bibliaolvasó ember, választás elé van állítva: csak az egyiket fogadhatja el. A hívő ember nem mondhat le a Szentírás egyetlen szaváról sem! Az Úr Jézus Istenségére vonatkozó utalások kihagyása csakis szándékos javítás következménye lehet. Logikus, hogy mindkettő nem lehet igaz: vagy az egyik, vagy a másik a valódi szöveg. Még belegondolni is rossz: a hiányos szöveg lenne az igazi? Akkor 1800 éven át hibás Szentírást használtak elődeink? A reformáció idején is? A puritánok is? Nemcsak szavakról van szó, hanem fontos hitelvekről, amelyeket ezek az eltávolított szavak képviselnek!

Talán nem is annyira a hitetlen irodalomtudósok a hibásak a napjainkra kialakult "legmodernebb" szövegváltozatért és a jó néhány szónak, félmondatnak a főszövegből való eltávolításáért. Mivel hitetlenek, pusztán irodalomtudományi elveket követve hozták meg döntéseiket. Azok a keresztények legalább annyira hibásak, akik kezdetben olyan hitetlen tudósok tudományos elveire a kelleténél többet adtak, akik nem hisznek abban, hogy a Szentírás Isten által ihletett, és az ő szövegváltozatukat kezdték el terjeszteni, jobbnak beállítani a Textus Receptus helyett. Ebben a szövegben lévő Igeversek mellett a Szent Szellem bizonyságot tett több száz éven át. De hála az Úrnak, ő napjainkra is megőrizte a teljes szöveget. Az Interneten vagy a könyvesboltok nagy részében bárki hozzájuthat. Bár Isten Igéjében minden szó fontos, egyet sem lenne szabad eltávolítani belőle, de a főszövegből eltávolított szavak, félmondatok, csupán néhány bibliatanítást érintenek, melyek azok nélkül is beláthatók.
Egy kereszténynek szabadsága van rá és bármikor olvashat az irodalomtudomány és más tudományágak eredményeiről. Viszont figyelnünk kell arra, hogy nem csak szövegváltozatok, bibliafordítások, hanem hittel és más kereszténységgel kapcsolatos kérdésekben is nem tudományos elvek alapján, hanem Isten Igéjével egyező alapelvek szerint kell gondolkodnunk, véleményt alkotnunk és döntéseket hoznunk.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #4 Dátum: 2018. Augusztus 15. - 07:31:37
"Viszont
figyelnünk kell arra, hogy nem csak
szövegváltozatok, bibliafordítások,
hanem hittel és más kereszténységgel
kapcsolatos kérdésekben is nem
tudományos elvek alapján, hanem Isten
Igéjével egyező alapelvek szerint kell
gondolkodnunk, véleményt alkotnunk
és döntéseket hozni."

Pont erről beszélek Zolikám!

Jézus vizsgálja a szívnek indulatait.
Használjuk az köznyelvben is a szívvel kapcsolatos kifejezéseket.
Aztán Istentelen bunkózzuk az orvostudományt, amikor az agyról győzköd bennünket.
Aztán mégis mi háborodnánk fel a legjobban, ha idegi problémákkal a kardiológushoz kűldenének.
Nem kell hülyének lenni, ha valaki keresztyén.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #5 Dátum: 2018. Augusztus 16. - 21:58:08

A Textus Receptust támogatók
véleménye:
Nincs helye a szövegkritikának, mert
-Lerombolja a szó szerinti ihletettség
fogalmát, tönkre teszi a Bibla
tökéletességére és csalhatatlanságára
alapuló hitet.
Kérdések:
1, Mit jelent az ihletettség?
2, Mi a fontosabb:
Körömszakattáig ragaszkodni egy
illúzióhoz, vagy az igazság?
3, Megéri-e nevetségessé tenni a Biblia
egészét, egy tévedés elismerése
helyett?

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #6 Dátum: 2018. Augusztus 16. - 22:55:14
Akik ismerik az Adventisták, vagy Jehova Tanúinak hitnézeteit, azok tudják, hogy úgy vélték a Biblia próféciái által meghatározható Jézus eljővetele.
Tudjuk persze, hogy tévedtek.
Ekkor új számításokat végeztek, de az esemény nem következett be.
Nem volt mit tenni, megszületett a ''mennyei szentélybe való bemenet'' és ''Krisztus láthatatlan testben történő eljővetelének''-tana.
Talán mindannyian megegyezünk abban, elég lett volna annyit mondani: ''Testvérek bocsánat, de tévedtünk, hamis várományaink voltak.''
Azonban a tekintély sérelme rendkívül érzékeny dolog.
Lehet a többség megveti ezeket a módszereket, de ha egyszer rádöbbennének a szomorú valóságra, átmenetileg úgy végeznék, mint én.
Holtan a porban...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Virág

  • Technikai adminisztrátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 4598
  • Nem: Nő
Válasz #7 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 07:05:32
A szövegkritika volt az a témakör a főiskolán, amiből bőven elég volt az, amit órán elmondtak. Emlékszem mindannyian fejbe vágva ültünk. Nincs is róla önálló könyvem. De tegnap megrendeltem egyet, ami a téma egyik alapművének számít: Bruce M. Metzger: Az Újszövetség szövege.

Most nagy kedvezménnyel kapható, 500 forintért szombatig, ha érdekel valakit.

   Az Újszövetség szövege | Harmat Kiadó   


df1


Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt 121:1


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #8 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 07:21:34
A nem túl népszerű valóság az, hogy sem a zsidó, sem a keresztyén egyház nem ismerte el a tévedéseit soha, s ez már a kezdetektől fogva így van.
Ha a Bibliát olyan szemmel olvassuk, hogy az az okulásunkra íródott, akkor ezek a tévedések önmagukat fedik fel.
Sajnos a tradiciónális protestáns felfogás semmivel sem építőbb a zsidónál. Ahogy a zsidó hívek sem viselik el a kritikát a szent írataikkal szemben (s éppen ezért útasítják el az újszövetségi íratokat) a trandiciónálisan protestáns közösségek sem tűrik el a Biblia kritikáját. (Ennek megfelelően egyes közösségekben, ma Isten már csak kizárólag a Biblián keresztül szólhat.)
Hiszem, hogy Isten szól is az írott ige által, de a többség csupán csak azt és úgy akarja meghallani belőle, amit évszázadokon keresztül a fejükbe súlykoltak.
Amikor feltűnik a szöveg és Biblia kritika, akkor e rendszer hívei megpróbálják azt a Sátán munkájának beállítani és a Biblia lejáratásáról beszélnek, holott azt ők maguk teszik a mesekönyvek világába taszítva Isten írott igéjét...

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #9 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 08:10:31

Hiszem, hogy Isten szól is az írott ige által, de a többség csupán csak azt és úgy akarja meghallani belőle, amit évszázadokon keresztül a fejükbe súlykoltak.
Amikor feltűnik a szöveg és Biblia kritika, akkor e rendszer hívei megpróbálják azt a Sátán munkájának beállítani és a Biblia lejáratásáról beszélnek, holott azt ők maguk teszik a mesekönyvek világába taszítva Isten írott igéjét...

Ez így van, magamon tapasztalom.
Amikor hgy-s voltam, csakis azt tudtam elfogadni, amit ott tanítottak, sőt, más tanítást nem is hallottam! Amikor elkezdtem netezni és rátaláltam keresztény fórumokra, és beleolvstam az ottani írásokba, amik más keresztények teológiai látását tükrözték, és nem egyeztek az általam hallottakkal, tanultakkal, akkor mindig heves ellenállást okoztak bennem, és mindenáron védtem a sajátomat. A legrosszabb az volt, hogy féltem attól, kiderül, hogy netezek és más keresztényekkel vagyok kapcsolatban...   brush1
Aztán, amikor kijöttem a Hgy-ből, elég sok időnek kellett eltelnie, mire sikerült Istennek áttörnie ezen a falon, és meg-meg értettem igazságokat, amik nem egyeztek a hites igazságokkal...
Rendre, mintegy refleszerűen jöttek elő a régiek, és győztek, meggyőztek, és mindig összehasonlítgattam és egyre csak a hites dolgok győztek, pedig volt, hogy éreztem, nem úgy van, de mégis.
Nagyon nehéz kijönni abból, amiben az ember hosszó évekig, évtizedekig benne van. Nehéz elhagyni a ferdeségeket, és csak az Isten szerinti igazat megtartani, mert minden felekezetben, gyülekezetben vannak ilyenek, több-kevesebb, de a többség szemét és kár, és ezt nehéz kidobni. Pálnak is időbe tellett... :)
és persze, minden az Igével van alátámasztva, ez a legnagyobb érv, súly, mert az ember nem mer az Igével szembeszállni, ugye...
Aztán, idővel, elkopott a félelem, és sikerül levetkőzni a régit, de nem elfelejteni, hanem, mintegy felnőtt módjára szembenézni vele, és várakozva Istenre, kérve, mutassa meg, mi az Őszerinti igazság egyes dolgokban, már józanabbul tudok állni a felmerült kérdésekhez és reményeim szerint, megértem, mit is mond Isten :) sok mindenben kell a korrekció, és bizony, alázatot kíván a dolog...   :szelid:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Csaba

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 12673
  • Nem: Férfi
Válasz #10 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 08:19:33
[valasz author=Kamilla link=topic=963.msg87357#msg87357 date=1534486231]

[/valasz]

:like:

Teljesen egyetértek Kamilla!
Amit most leírtál az az a hatás felekezeti színten, amiről én nagyban beszélek.
Nagy csalódás amikor valamit csalhatatlannak hisz az ember, Istentől származónak, aztán rádöbben hogy mégsem teljesen az az igazság.

'A szeretet nem keresi a maga hasznát...'
1Kor. 13


Nem elérhető Kamilla

  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 5877
  • Nem: Nő
Válasz #11 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 08:37:04
Igen, és sok idő, türelem, és legfőbbképp nagy-nagy Istenbe vetett hit, bizalom kell a változáshoz.
Én immár a 10. évet taposom...  :)  az ott eltöltött 15 évvel szemben...   :coolsmiley:

Az igazi Krisztus Jézus mindig az Atyára mutat, Őt emeli fel, és dicsőíti. Felé továbbítja a hódolatot, imádatot.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #12 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 17:43:49
Szerintem egészen más az, amikor valaki egy felekezetben, vagy egy gyülekezetben csalódik vagy éppen a Bibliában.
Hatalmas különbség.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #13 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 18:09:13
Számomra, a mai Bibliai szöveg kritika, nem megbízható, főleg azért mert tudom, azt, hogy a mai világ háterében milyen gonosz hatalmak munkálkodnak.
Nem tudom leellenőrizni, hogy az amit állítanak, igaz-e vagy sem ... éppen ezért számomra marad megbízható a Biblia, és nem az amit a modern liberalista (talán istentelen) biblia kritika állít a Bibliáról.

Igazad van, azok a keresztények közzé tartozok akit nem érdekel a szövegkritika, vagyis a Biblia hitelességének a lejáratása ...
Hogy is fogalmaztál: "Holtan a porban ..." - én nem akarom ezt ...

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.


Nem elérhető Zoltan

  • Moderátor
  • Fórumlakó
  • *
  • Hozzászólások: 3291
  • Nem: Férfi
Válasz #14 Dátum: 2018. Augusztus 17. - 19:30:43
Jézus sosem kérdőjelezte meg az Írásokat, hanem hivatkozott reájuk. Amit megkérdőjelezett az az volt, ahogy a farizeusok értelmezték azt.
Más az értelmezések megkérdőjelezése, és más az Ige, megkérdőjelezése.

Azt elfogadom, hogy az Ige érelmezésében lehet tévedés, sőt, magam vagyok a bizonyíték, hogy nagyon sok igét, vagy igei tanítást másként értelmezek, mint ahogy azt tettem, ezelőtt 10 éve, vagy 5 éve. S biztos még lesz változás. De az Igére nem teszek kérdőjelt.

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.